~Játék~

Sziasztok! Hát ez a nap is elérkezett. Egy történet ismét véget ér de nyugi. Már készülőben van a következő. És ha minden jól megy már holnap hozom is az első részét. Ma a blog külseje egy átalakításon fog átesni holnap pedig az új szereplők és amint már mondtam az új rész is megérkezik. Ez a kis befejező rész nem lett valami hosszú nézzétek el nekem. Véleményeket várok legyen az jó vagy éppen rossz. Jó olvasást! Puszi♥

~33 rész~

-De doktor úr. Remekül vagyok. Engedjen haza könyörgöm!-próbáltam megpuhítani a dokit több kevesebb sikerrel.
-Kisasszony. Ez nem így megy. Értse meg hogy az egészsége a legfontosabb.
-De remekül vagyok!-mosolyogtam bár pont most jött rám a köhögő roham. Remek ezzel mindent elrontottam.
-Sajnálom hölgyem. Holnapig még biztos maradnia kell! Most pedig pihenjen! Ma még meglátogatom! Viszlát!-távozott. Magamban elküldtem melegebb éghajlatra. Hiába puffogtam magamban az orvos nem tért vissza azzal a szlogennel "hogy mégis hazamehet kisasszony." Nem Disneyland-ben élünk. Még a mai napot végigszenvedtem a kórházban. Másnap reggel saját felelősségemre távoztam a kórházból. Britta segített a cipekedésbe. Ahogy kiértünk a parkolóba fogtunk egy taxit és egyenesen a repülőtérre mentünk. Már 2 napja Monacóban kellene lennünk. Mondjuk a csapat egyik fele már ott is van.
-És Hannaval mi a helyzet?-fordultam felé miközben a bőröndöket pakoltuk ki a taxiból.
-Nyugi lerendeztük. Ma reggel meg gyorsan feldobtam a Németország felé tartó repülőgépre.
-Jól tetted!-nevettem-Sebék?
-Szerintem már itt vannak. Bár reggel még össze-vissza szaladgáltak Heikkivel. Még mindig nem pakoltak be. Tartok attól hogy elkésnek.
-Férfiak!-nevettünk fel Brittaval. Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré majd a kar tulajdonosa belecsókolt a nyakamba. Tudtam hogy ki áll mögöttem. Hatalmas mosolyra húztam a szám majd megfordultam az ölelésében. Így végre a szemébe tudtam nézni. Azokba a gyönyörű tengerkék szemekbe.
-Már hiányoztál!-suttogta majd kaptam egy forró szenvedélyes csókot.
-Te is!-mosolyogtam majd váltottunk még egy csókot.
-Csak megjegyzem. Ha így folytatjátok el fogunk késni!-szólt oda Britta.
-Ünnep rontó!-morgott Seb mi Heikkivel meg csak mosolyogtunk. Mivel Brittanak igaza volt összekaptuk magunkat leadtuk a csomagjainkat majd felszálltunk a gépre. Sebbel egymás mellé ültünk és az egész repülőutat  együtt aludtuk végig. Jó volt újra a karjai közt elaludni.  Ahogy leszálltunk csak ámultam és bámulta. Monaco egyszerűen csodálatos hely. Az idő remek körülöttünk tenger. Kell ennél jobb? Szerintem nem. Ahogy beértünk a pályához Sebet letámadták a rajongók.
-Én megyek te maradj nyugodtan!-szóltam oda Sebnek.
-Rendben! Sietek! Szeretlek!-csókolt meg. Brittaval átvergödtük magunkat a tömegen majd a recepción elkértük a kulcsainkat. Sebbel persze közös szobánk volt. A liftbe menet összefutottunk pár Red Bullossal. Mindenki két-két puszival köszöntött sőt Stu-ék még meg is pörgettek a levegőben. Néha úgy érzem túl sok örülttel vagyok körülvéve. De annyi biztos. A srácok nélkül nem Red Bull a Red Bull. Kicsit hülyén hangzik de ez igaz. Miután a lift a megfelelő emelethez ért én kiszálltam és a bőröndökkel a szobába mentem. Kicsit körbenéztem majd pár perccel később kaptam egy SMS-t Sebtől:
"Nézz ki az ablakon!♥"
Az ablakhoz sétáltam és elhúztam a függönyt. A látvány gyönyörű volt.

 A vízen hajók voltak az egyikből pedig Seb integetett. Elmosolyodtam majd visszaintettem neki. Gondolom fotózásra kell mennie. Még pár percig láttam Őt majd eltűnt a messzeségbe.

××

Itt Monacóban a szokásoktól eltérően csütörtökön tartsák a szabad edzéseket. Épp az első edzés befutóját nézem. A szememmel Seb nevét kerestem: 9.
Kicsit csalódottan szállt ki az autóból de idő után sikerült megvigasztalnom. Már sokkal vidámabban szállt be a kocsiba délután. A jó kedve a tejesítményén nem látszott meg annyira. 10-dik lett. Rocky megnyugtatott hogy most a hosszabb etapokra koncentráltak. Egy sor interjú után egy megbeszélés majd ismét csak az enyém lett Sebi.

××

A pénteki nap nem volt túl eseményes. Nagy részt Sebbel voltam vagy Christiannal egyeztettem. Holnapra egy szoros időmérőt vár mindenki de főképp a taktikának lesz nagy szerepe. És ezzel mindenki tisztába volt.
A beállításoknak is nagy szerepe lesz. A mérnökök a legjobb megoldásokat keresik és most egyeztetnek a pilótákkal. Mark és Ciaron hamar megtalálták a jó beállításokat de Rocky és Seb sokat veszekedtek. Végül egy Seb által jónak tartott beállítással mentek a 3.-dik szabad edzésen amin 3.-dik lett.....
Azt már tudjátok hogy mi lett az időmérő és a futam vége. De azt még nem tudjátok hogy velünk mi lett.  Mint egy jó kislány jártam vissza kontrollra minden hónapban egyszer. A füst mérgezés és persze a szív problémák miatt de egy idő után inkább már csak az utóbbi volt jelen. Rendszeres kezeléssel a betegségem gondjait is lehetett kezelni így mondjuk úgy teljes életet éltem. Sebet elkísértem minden futamra. Együtt örültünk a győzelemnek és együtt szomorkodtunk egy vereség után.  Július 22.-e talán életem legszebb napja volt. Seb megnyerte hazai versenyét és még aznap megkérte a kezem a szülei előtt. Persze én rögtön igent mondtam hisz Ő volt életem szerelme. Hanna Monaco óta nem zaklat minket hál istennek. Boldog életet éltünk. És akkor még boldogabb lett mikor egy nap pontosabban szeptember 10.-én megtudtam hogy állapotos vagyok. Talán Seb örült legjobban a dolgoknak de a csapat tagok és a szüleink is jól fogadták a hírt. Az év végén Seb ismét megvédte címét így már háromszoros világ bajnoknak mondhatta magát. A következő év kezdetén már nagy pocakkal utaztam az első verseny helyszínre. Persze Seb és a fiúk úgy vigyáztak rám mint a szemük fényére. Az első két futamra még kiutaztam de a többire már nem mehettem az én és a kicsi egészsége miatt. Májusban pedig megszülettek az ikreink Federico és Benjamin. Mindketten szörnyen hasonlítottak az apjukra. A csapatnál dolgozok már azt mondták hogy megvannak Seb pontos utódjai. Ezeken csak jót mosolyogtunk bár volt némi igazság alapja a dolgoknak. Ben és Fede is imádtak versenyezni. 2 évre rá megszületett harmadik gyermekünk Victoria. A kislányunk inkább hasonlított rám mint Sebre de a kék szemeket egyértelműen tőle örökölte.
Nos ez volt a mi kis történetünk. Remélem mindenki élvezte és sok jó emlék marad meg az emlékeitekben.

VÉGE!

~Játék~

Sziasztok! Most viszonylag hamar tudtam hozni az új részt remélem örültök neki. Én minden esetre totál kivagyok. Holnap ballagásom lesz és nagyon-nagyon izgulok. Remélem nem szúrok el semmit. Nem is birok többet írni csak még azt hogy jó olvasást. Puszi!♥♥

Sebas♥

~32 rész~

/Abbey Vonn szemszög/

Hatalmas tömeg füst borított be mindent percek alatt. Pár perc múlva kicsit tisztult a levegő aztán hatalmas tűz csapott ki az egyik helységből. Az emberek fejvesztve menekültek kifele. A füst ismét belepett mindent így látni is alig lehetett.

A hatalmas füst.

A szemem könnyezett így még kevésbé láttam az előttem lévőket. Csak sikításokat hallottam. Kezdtem kicsit megrémülni. Körbeforogtam a tengelyem körül hogy megnézzem merre is tudnák menni. A tömeg két irányba tömörült de mindenhol eszméletlen sokan voltak. Végül az egyik irányba én is beálltam. A sor nagyon lassan haladt én pedig egyre több füstöt lélegeztem be. Próbáltam spórolni a levegőmmel több kevesebb sikerrel. Egy idő után a sor nagyon keveset haladt én meg már köhögtem is a sok füsttől. Éreztem. Ha 2 percen belül nem jutok friss levegőhöz nagy bajok lesznek. A sor hirtelen megindult de még mindig nagyon sokan voltunk bent. Már nagyon szédültem majd másodpercekkel később minden elsötétült.

/Sebastian Vettel szemszög/

Épp egy sajtó tájékoztatón ültem immár több órája. Alig vártam már hogy szabadulhassak és újra Abbeyvel legyek. Épp egy kérdést tettek fel mikor hatalmas robbanást hallottunk a közelben. Mindenki elhallgatott majd Britta megnyugtatta az embereket majd  folytatásra intette őket Ő pedig kiment hogy utána járjon mi is történt. Az újságírók tovább kérdezősködtek én pedig készségesen válaszoltam. Nem sokkal később Britta tért vissza. Egyenes felém tartott.
-A Wiliams garázsa az előbb berobbant. Heikki szerint az épületben van Abbey is. Legalábbis Leo az egyik szerelő azt mondta vele együtt ment be de már nincs vele!-suttogta Britta én pedig teljes mértékben megrémültem.
-Oda kell mennem!-pattantam fel a helyemről.
-Nyugi ezt elintézem!-szólt vissza Britta én pedig már távoztam is. Az épület előtt Heikki várt. Futva mentünk a Williams garázshoz ahol már oltották a tűzet. Rengeteg ember menekítettek ki de Abbeyt sehol sem láttam.
-Be kell mennem!-indultam volna meg de Heikki visszarántott.
-Ne akarj hülyeséget csinálni. A mentés már folyamatban van nekünk csak várnunk kell!
-De én nem tudok itt várni. Ki tudja mi történt Abbeyvel.
-VIGYÁZZANAK! Kérem emberek menjenek arrébb. A hölgyet sürgősen kórházba kell szállítanunk!-kiabált egy pasi a hátunk mögött. Arrébb mentem hogy helyet szorítsak a közeledő embereknek. Azonban amikor megpillantottam kit is cipelnek még a vér is megfagyott bennem.
-Úr isten! Abbey!-futottam oda a hordágyhoz. Infúzió volt neki bekötve
-Uram Ön ismeri a hölgyet?-nézett rám az egyik mentős.
-Igen Ő a barátnőm. Mi történt vele?
-Füst mérgezést kapott és mihamarabb kórházba kell szállítanunk.
-Én is Önökkel megyek. Heikki szólsz Christiannak?-néztem az edzőmre.
-Persze menny csak!-bólintottam majd a mentősökkel mentem.  A mentő autó már várt ránk. Abbeyt betették majd én is beültem a kocsiba. Reméltem hogy semmi baja nem lesz életem szerelmének.

/Abbey Vonn szemszög/

Mikor felébredtem már egy kórházi szobában találtam magam. A torkom szörnyen kapart és rögtön köhögnöm is kellett. A tüdőm szörnyen szúrt a levegőt is nehézkesen tudtam venni.
-Miss Vonn. Miss Vonn. Hogy érzi magát?-jelent meg az ágyam széle előtt egy fehér köpenyes férfi.
-Kmm. Vagyogatok köszönöm. De hol vagyok?
-A helyi kórházban. Füst mérgezéssel hozták önt be de a vizsgálatok alapján az is kiderült hogy szív bajai vannak. Tudta ezt?
-Igen már egy ideje tisztában voltam ezzel. És ez füst mérgezés súlyos?
-Eléggé. Sok füstöt lélegzett be de még időben kórházba került.
-És meddig kell még itt maradnom?
-2 napig még biztos.
-Uff. Az nagyon sok.
-Az egészsége érdekében ez a legfontosabb. Az infúziót még ma estig kapni fogja. Van kint pár ember aki szeretné Önt látni. Beengedjem Őket?
-Persze csak nyugodtam!-bólintott majd távozott az ajtón. Remélem hogy Ő fog bejönni azon az ajtón de mint sokadjára most is csalódnom kellett. Jens volt az.
-Szia!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Szia. Nem rám számítottál igaz?
-Nem egészen de neked is nagyon örülök!-öleltem meg.
-Ő is itt akart lenni veled mikor felébredsz de muszáj volt elmennie.
-Persze megértem!-bólogattam.
-Nem úgy látszik. De mielőtt kiábrándulnál belőle inkább elmondom miért is hagyott itt. Nagyon egyszerű. Hanna.
-Mi? De miért?! Jens mesélj el mindent!-ültem fel az ágyban.
-Miután behoztak téged a kórházba Hanna a pályán hatalmas balhét csapot. Több emberrel összeveszett a kamerák előtt és egy újságírónak be is húzott. Sebnek muszáj volt odamenni mert más nem tudta leállítani.
-Úr isten! Muszáj odamennem!-takaróztam ki de Jens nem hagyta hogy felálljak.
-Abbey. Neked füst mérgezésed van hogy gondolod hogy kiengednek? Ne légy ennyire naiv.
-De Jens. Én Sebbel akarok lenni.
-Elhiszem. Ha megígérem hogy megpróbálom elrángatni a pályáról lenyugszol?
-Megpróbálok csak könyörgöm kerítsd elő!
-Rendben. Igyekszem addig is próbálj meg pihenni. Ha van valami akkor szólok. Szia!-ment ki az ajtón. Nagyon aggódtam Seb miatt hisz Hanna ki tudja mit tett vele. Ebből a nőből én bármit kinézek. A percek hosszú óráknak tűntek és már ott tartottam hogy kész ennyi én elmegyek innen mikor Jens jött vissza. Csendben lehajtott fejjel sétált el az ágyamig majd leült az egyik székre.
-Jens mondj már valamit!-sürgettem.
-Sikerült elérnem Sebet.
-Igen. És tovább?
-Szóval beszéltem vele de nincsenek túl jó híreim. Hanna még mindig eléggé kiszámíthatatlan. Most lepasszolta a csajt Heikkinek és megígérte hogy siet.
-Köszönöm Jens!-öleltem meg.
-Ugyan. De jó lenne ha végre hivatalosan is együtt járnátok. Kezd kicsit elegem lenni abból hogy mindig közbejön valami.
-Úgy látszik nem vagyunk könnyű esetek!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-De tényleg mond meg a Kölyöknek a tutit rendben?
-Azon leszek.
-Ajánlom is! De én megyek mielőtt Seb kidob!-kacagott-Szia!-intett majd távozott. Izgatott voltam Seb érkezése miatt. Tudtam hogy ha nem lenne Hanna 100%  hogy itt lenne velem. Kintről futás hallatszott be majd pár perc múlva nyílt a kórterem ajtója. Seb száguldott be és meg sem állt az ágyamig. Ha tehetném a nyakába ugranék de ez az infúzió miatt nem kivitelezhető.
-Seb!-öleltem meg jó szorosan majd váltottunk egy hosszú csókot.
-Abbey én úgy sajnálom hogy...-kezdte de én nem hagytam hogy befejezze. Az ujjamat a szájára tettem evvel is beléfolytva a szót.
-Semmi baj!-ráztam a fejem és újból megcsókoltam.
-Tudod hogy nagyon megrémítettél igaz?
-Sajnálom. Nem gondoltam hogy ez lesz belőle!-hajtottam le a fejem.
-Nem tudhattad! Tudod nagyon megrémített a gondoltak hogy valami komolyabb bajod esett!-a szavai nagyon jól estek.
-Nyugi ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem!-eresztettem meg egy mosolyt de a végére köhögésbe törtem ki. Ez csak pár másodpercig tartott-És mi van Hannaval?
-Semmi jó!-sóhajtott-Azt hiszi hogy mi még valaha össze fogunk jönni pedig ez kizárt!-rázta a fejét.
-Seb!-fogtam meg a kezeit-Menny vissza a szállodába rendben?
-Nem! Én itt akarok maradni veled!
-Hidd el ennek örülnék a legjobban de Heikkinek nagyobb szüksége van rád. Én meg megpróbálok hiper-szuper gyorsan felépülni. És ha minden jól megy akkor elérem hogy holnap hazaengedjen a doki!-húztam mosolyra a szám.
-Azért ezzel a haza jövettel csak nyugodtan. Nem szeretném ha bármi bajod lenne.
-Nyugi nem lesz gond! De tényleg menny! És vigyázz magadra!-adtam neki egy csókot.
-Te is! Szeretlek!-mosolygott majd távozott. Én csak bámultam előre és az előbb kimondott szón töprengtem. Azt mondta Szeret. Ezt eddig még soha nem mondta. Ezzel az egy szavával már sokkal biztosabban tudtam hogy szeret és én is menthetetlenül beleszerettem.....

~Játék~

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen későn hoztam a frisst de bedöglött a gépem és csak tegnap hozták meg. Még most sem tökéletes de azért jó hogy már itt van. Nálunk már a sulinak is vége úgyhogy egyre több időm lesz írni. Ezt a történetet igyekszem mindnél hamarabb befejezni hogy a nyárra egy új történettel tudjak jelentkezni. Ehhez a részhez pedig jó olvasást mindenkinek! Puszi♥

Vettel a David Letterman show-ban.

~31 rész~

A futam reggelén (fél 8kor) még mindenki elég álmoskásan lézengett a bokszban. Van aki kávéval míg más energia itallal próbáltam felébreszteni magát. Én és Seb az energia ital mellett döntöttünk. Lassan ennek meg is volt a hatása. Fél órával később már mindenki sürgött forgott a bokszban. Mi még mindig egy helyben ültünk és néztük ahogy a szerelők végzik a munkájukat. Néha Seb odament hozzájuk. Közbe a bokszba Christian robogott be. Ő még frissebb volt mint a szerelők.
-Emberek!-kért figyelmet. Mindenki abbahagyta a munkát és Chrisre figyelt-2 vendégünk lesz a futam ideje alatt. Vagyis úgy 10 perc múlva érkeznek.
-De kik?-kiváncsiskodott Stu.
-  Sergio Busquets  és Pedro Rodriguez az FC Barcelona két játékosa. Kellene nekünk egy ember aki körbevezeti őket itt a bokszban a paddockban meg a pályán is!-vázolta fel tényeket Chris. Vállalkozó nem igen akadt-Ennyire ne tolongjunk emberek!-morgott egyet Chris. Vállalkozó még mindig nem akadt de Chris és a többiek feltűnően engem néztek. Ekkor már tudtam hogy az áldozat én leszek-Abbey. Te nem vállalnád?-pislogott rám a csapat főnök.
-Választásom úgy sincs igaz?
-Eltaláltad!-vigyorgott.
-Rendben akkor vállalom!-sóhajtottam. Az ilyen dolgok általában mindig rám maradnak.
-10 perc múlva Brittaval érkeznek majd ide!-mutatott a bokszra-Oda viszed Őket ahova akarod de a verseny kezdetére legyetek itt! És a kamerákat kerüljétek.
-Az nehéz lesz!-vágtam bele a mondandójába. Én most a Sebbel való kapcsolatom miatt különösképp felkapott lettem meg egy Barca játékost ki nem szúrna ki? Csak egy hülye nem ismeri fel szerintem.
-Azért próbáld meg. Ez volt a nagy hír. Irány vissza a munkához!-adta ki a parancsot majd eltűnt. A fiúk szerelni kezdtek Seb pedig visszatért hozzám és az ölébe ültetett. Pár perccel később egy autó állt meg Seb boksza előtt. Elsőnek a sofőr majd Britta és végül a játékosok szálltak ki. De a két játékos helyet négy volt. Sebre néztem hátha Ő tud valamit a titokzatos harmadik focistáról de Ő is ugyanolyan furán bámult előre mint én. A négy focista beszélt még pár szót majd a titokzatos harmadik akit idő közben sikerült felismernem Cesc Fabregas volt, elindult balra a  negyedik pedig a nagy kedvencem Gerard Piqué. Ő nem ment messzire csak Webber bokszába. Pedro és Sergio pedig elindult befele a bokszba. Sebbel felálltunk hogy köszönthessük a vendégeket.

Pedro & Mark & Sergio & Seb.

-Hello! Sebastian Vettel!-nyújtotta a kezét Seb.
-Én pedig Abbey Vonn az idegen vezetőtök!-mosolyogtam majd én is kezet nyújtottam a két Barca játékosnak. A szerelőkkel is megismerkedtek és az első programunk nem más volt mint az autó bemutatása. Seb és a szerelők nagy lelkesedéssel mutogattak a két focista pedig nagy érdeklődéssel figyelt. Én leültem az egyik székre Britta mellé és csak figyeltünk a srácokat. Nem sokkal később Heikki robogott be.
-Jön Hanna!-nyögte ki ezt a két szót-Jó lenne ha Sebbel felszívódnátok.
-Miért?-néztem rá furán.
-Egy csomó fotós és újságíró követi. Gondolom jelenetet akar rendezni.
-Ez de jó!-pattantam fel idegesen. Kikukucskáltam és igaza lett Heikkinek. Hanna pont kiszúrt és egy ördögi vigyort küldött felém. Odamentem a fiúkhoz akik idő közbe körbeállták a kocsit. A tömeg közepéből kirántottam Sebet.
-Baj van. Le kell lépnünk. Én viszem a két focistát te meg menj Heikkivel!-vázoltam fel a gyors tervet.
-De miért?
-Hanna és egy újságíró fotós tömeg miatt!-vette a lapot és gyorsan összefoglalta mondani valóját.
-Fiúk! Mi lenne ha körbevezetnélek titeket itt a home-ban?-mosolyogtam bájosan.
-Rendben! Menyünk!-bólintott Pedro. Mi gyorsan még Hanna előtt elslisszoltunk és ha jól láttam Seb is lelépett. Nem hiányzott a futam előtti botrány. A fiúk élvezték a túrát. Megmutattam nekik a fontosabb szobákat, helységeket majd beültünk a büfébe ebédelni.
-Mivel nem vagyunk jártasok a Formula 1ben felvázolnád nekünk hogy mi fog történni a következő 3-4 órában?-kérdezte Sergio.
-Persze. Most úgy fél óra múlva lesz egy pilóta parádé amin minden pilóta részt vesz. Kapnak maguk alá egy névvel ellátott autót és körbemennek a pályán. Persze nem Ők vezetnek hanem egy sofőr nekik csak az a feladatuk hogy integessenek. Majd lesz egy  dedikálás aztán mindenki elmegy készülni a futamra. Az autók felsorakoznak a pályán majd elmennek a felvezető körükre. Itt felmelegítik a gumikat majd visszaállnak a saját pozíciójukba. Aztán mikor kialszanak a lámpák kezdetét veszi a száguldás 66 körön át. Ami időben mérve durva 2 óra kicsivel több.
-Huu. Jó sok információ!-nevetett Sergio.
-Igen. A pilótáknak sem könnyű mindezt megjegyezni ezért vannak mellettük a sajtósok. De mi lenne ha az üldögélés helyett körbemennénk a pályán?
-Induljunk is!-kelt fel Pedro. A srácok nagyon mozgékonyak voltak minden érdekelte Őket. Sok kérdésük volt amikre rend szerint tudtam egy értelmes választ adni. A pilóta parádét az egyik legjobb helyen tudtuk végignézni.
Az autó gramm adásra is elmentünk a fiúkkal. Elsőnek Mark sorába álltunk be aztán Sebébe is.
-Én is kapok egyet?-vigyorogtam páromra.
-Te bármikor!-mosolygott majd ráfirkantott valami mást is a nevén kívül a papírra. A kezembe adta én pedig elolvastam : Szeretlek!♥ Elmosolyodtam majd odasúgtam neki hogy én is aztán továbbálltam.  Még elmentünk a Mercedeshez is ahol kiszúrtam Fabregast. Szóval Ő ide jött. Miután a fiúk megszerezték a kellő autó grammokat visszamentünk Seb bokszába. Nekem eszembe jutott hogy megígértem Marnak hogy nála nézem a futamot. Kértem egy szabad helyet a tévé közelében a srácokat pedig lepasszoltam Brittanak.Heikki szólt hogy Seb már vár a pihenőjében ezért rögtön oda mentem nem Markhoz. Benyitottam a szobába, Seb az ágyon feküdt és bámulta a plafont. Elmosolyodtam majd mellé telepedtem. Szorosan magához ölelt de még mindig a plafont bámulta.  Felé fordítottam a fejem és adtam az arcára egy puszit. Elmosolyodott és kaptam Tőle egy lágy csókot.  Ezt még vagy 5 követte aztán egy kopogás. Megint sikerült megzavarni az idilli pillanatot. Heikki kopogott de nem jött be csak jelezte hogy ideje Sebnek indulnia.
-Menned kell!-suttogtam két csók között.
-Hidd el szívesebb maradnék!-suttogta Ő is-De igazad van. Mennem kell!-szakad el az ajkaimtól majd segített felkelni az ágyról.
-Sok sikert!-adtam neki egy szerencse csókot. Egészen a pálya széléig kísértem majd onnantól már Heikkivel ment tovább. Én visszamentem Mark bokszába és leültem a nekem kijelölt helyre. Szembe velem a Barca játékosok foglaltak helyet Brittaval. Már mindenki a kocsiban ült és elkezdődött a felvezető kör. A szívem a torkomban dobogott nagyon izgultam. A kezemet tördeltem miközben a mezőny már vissza is ért a felvezető körről. Hamilton zára a sort a büntetését követően. A lámpák világítani kezdtek majd kialudtak. Az adrenalin szétáradt a testemben és éreztem a torkomban a szívem dobogását. Seb nem túl jól rajtolt de azért tartotta magát. Mögötte Button jött előtte pedig Schumiék mentek. Perez kapott egy bal hátsó defektet majd körökkel később ismét történt egy baleset.

Scumi és Senna balesete.

Michael Schumacher ment bele hátulról Bruno Senna autójába. Minden Seb előtt történt. A kicsit csillapodó szívverésem újra hangosan dörömbölt a torkomban. Szerencsére sem defektet sem semmi mást nem kapott a Bajnokom. Sárga zászlós fázis következett. A pályán sok volt a törmelék Schumi pedig csak dühöngött. Úgy éreztem jó lesz ez a verseny. A kerék cserék után is jó helyre jöttünk vissza. Úgy 10 körrel a baleset után azonban egy feliratot közölt az FIA: Vizsgálták Sebet mert a sárga zászlós szakaszban megelőzött valakit. Nagyon ideges lettem tudtam hogy akár boksz utca áthajtásos büntetést is kaphat. Rögtön felvettem a fülesem és Chris véleményét kértem aki csak megerősíteni tudott.  Pár körrel később a gyanúnk beigazolódott: Seb boksz utca áthajtásos büntetést kapott. Nagyon kiakadtam. Egy biztos helytől szakítják el megint. 3 körrel később bejött és letöltötte a kiszabott büntetést.A 10dik helyig esett vissza Sebi. Közben Mark járt bent orr kúp cserén. Úgy 20 körrel a vége előtt Seb szerelői cipekedtek ki. A gumikon kívül még az első orr kúpot is vitték. Felpattantam a helyemről és Stuhoz mentem.
-Minek az az orrkup?
-Lecseréljük Rocky javaslatára!-na itt aztán végleg elvesztettem a fonalat. Minek nekünk új orr kúp? Esetleg a hátsó szárnyat nem akarják lecserélni?! Pufogva ültem vissza a helyemre és közben megtudtam. Sebnek nem lesz több kerék cseréje.  Igaz még 15 kör volt vissza de én már a WB állását számolgattam. Ha Seb a 9dik helyen fut be akkor Alonso megelőzi. Bíztam a Bajnokban tudtam hogy előrébb tud lépni.
Button volt előtte immáron sokadjára. Egyre faragta le a különbséget majd sikerült megelőznie. Felsikítottam egy Yes-t majd újra a képernyőt figyeltem. Hamilton volt előtte de Őt is két kör után bekajálta. Itt már egy Thank You-t is elmotyogtam. Végül még Rosberget is sikerült befognia a szőkének. Ha lett volna még két-három kör szerintem simán megelőzi Kobayasit is. Bár Seb nem nyert én azért büszke voltam rá. Nagyon is. Bár Ő nem volt túl boldog de azért mosolygott egy keveset a kamerákba.

A győztes / Maldonado /

 Kifele menet összefutottam Maldonadoval és gratuláltam neki. Megérdemelten nyerte meg ezt a versenyt. A mérlegelés után Seb rögtön odajött hozzám.
-Nagyon ügyes voltál!-pusziltam meg.
-Szerintem lehettem volna jobb is!-húzta el a száját.
-Te örök maximalista!-nevettem.
-Muszáj annak lennem!-jelent meg az arcán egy halvány vigyor. Imádtam amikor vigyorog jól állt neki. Még beszéltünk egy keveset majd Ő interjúkra ment én meg úgy döntöttem sétálok egyet. Még visszanéztem és Hannat szúrtam ki a tömegből. Heikkivel beszélgetett. Látszólag a finn már nagyon unta. Csak megráztam a fejem majd folytattam a sétámat. A Williams garázs előtt sétálgattam mikor az egyik szerelő Leo szólított le.
-Szia. Mi járatban erre?-mosolygott.
-Szia. Csak sétálgattam. De hallom nálatok már megy a buli!-mosolyogtam. A zene tényleg nagyon hangos volt és pár ünneplő embert is lehetett hallani.
-Igen már javában tart a buli. Nem jössz be egy kicsit?
-Hát nem is tudom!-gondolkodtam kicsit. Végül is mit veszíthetek vele?-Tudod mit. Legyen!
-Ez a beszéd!-mosolygott. Bent egy csomó ünneplő ember jött velem szembe. Megérdemelten nyertek és most a sok munka után buliznak majd egy jót. Nem sokkal később Pastor is megérkezett. Nagy üdv rivalgással fogadták majd egy gyors beszéd után ismét ezerrel szólt a zene. Látszólag mindenki felszabadult volt és nagyon örült a győzelemnek. Kezdtem én is kicsit elengedni magam mikor hirtelen egy nagy robbanást hallottunk. Még a zenét is elnyomta a hang..elsőnek rémületet láttam az arcokon majd pár másodperc elteltével az egész létesítményt beterítette a füst......

~Játék~

~30 rész~

Cuki Sebii♥

Másnap Sebre várt még egy szabad edzés és egy időmérő is. Reggel nagyon nehezen tudtam kiimádkozni az ágyból látszott rajta hogy valami nem stimmel. Mogorva volt és aligha beszélt hozzám. Kicsit besértődtem ezért elmentem zuhanyozni. Tudtam hogy most nekem kell ész szerűen viselkedni. Nekem kell belé lelket önteni. Nem tudom hogy mi a baja sőt még csak el sem tudom képzelni. Tegnap minden olyan jól alakult ma meg már 180 fokot fordult vele az élet.

Gyorsan felöltöztem és kiszáguldottam a fürdőből. Seb az ágyon ült az arcát a kezébe temetve. Letérdeltem elé és a kezeimet a combjaira tettem. Rögtön rám kapta a tekintetét.
-Mi a baj Bajnok?-kérdeztem lágyan.
-Tartók a mai naptól!-válaszolt halkan.
-Én tudom hogy minden rendben lesz! Választottunk egy jó taktikát Rockyval és majd meglátjuk mi lesz. Most pedig szedd össze magad. Gondolom a szerelőid sem egy ilyen embert akarnak látni. Irány a mosdó!-húztam fel a helyéről és belökdöstem a kis helységbe. 10 perc múlva egy sokkal összeszedettebb Sebbel találtam szembe magam.
-Na látod. Így már sokkal másabb a helyzet!
-Köszönöm hogy lelket öntöttél belém!-húzott magához és adott egy csókot. Lementünk a büfébe majd közösen megreggeliztünk. Míg Seb Heikkivel elment a kondi terembe addig én megkerestem Rockyt.
-Na mi van Sebbel?-vágott bele Rocky a mondandómba.
-Kicsit padlón van ezért ráférne egy önbizalom növelés.
-Azon leszek. De nem ígérünk semmi jót. Szerintünk a Mclaren nagyon altat és a Ferrari is. Lesznek itt még meglepetések!-fejtette ki véleményét Rocky. Reméltem hogy nem lesz igaza de ki tudja? A harmadik szabad edzés előtt még beszéltem pár szót Sebbel majd beültem Rocky és Ciaron közé a pittwalhoz. Próbáltam segíteni Rockynak is Ciaronnak is egy keveset. Az edzés végén váltottak csak a csapatok pilótái lágy keverékű gumikra. 3 perc volt vissza és csak Seb tartozkodott a bokszban. A fiúk valamit még állítottak az első illetve a hátsó szárnyon is. Kétséges volt hogy kiengedik de végül 2 perce a leintés előtt elment egy felvezető és egy gyors körre. Nagyon jót ment a németem 1. helyre hozta be az RB8-ast. Büszke voltam rá és bizakodtam is. A Mclaren elég hátul végzett Button csak a 8dik lett míg Hamilton sokkal hátrább volt. A Ferrari sem volt túl elől. Lehet hogy Rockynak még sem lesz igaza? Vagy tényleg altatás az egész? Nos ezekre a kérdésekre a választ csak az időmérő után tudjuk majd meg.  Láttam Sebet visszahajtani a garázsba így én is leszálltam ülő helyemről és a garázsba futottam. A fiúk már a helyére tolták a kocsit Seb pedig már Heikkivel beszélgetett. Odamentem hozzájuk és adtam egy puszit Seb arcára. Mondjuk legszívesebben lesmároltam volna de akkor lebukunk az újságok előtt. Még gratuláltam neki majd indulni készültem de Ő ezt nem hagyta. A pihenője előtti folyosón álltunk meg. Meg kell jegyeznem a folyosón rajtunk kívül egy lélek sem tartozkodott.
-Itt végre megcsókolhatlak!-mosolygott majd birtokba vette ajkaimat. Kiabálásra lettünk figyelmesek de nem foglalkoztunk a dologgal. Azt hittük csak valamelyik pilóta miatt ekkora a hangzavar.....de tévedtünk. Mikor sikerült beazonosítanom hogy kinek a nevét skandálják a fotósok rögtön elhúzódtam Sebtől.
-Hallod amit én?-néztem rá kérdőn. A fotósok Hanna nevet ordibáltak oda kintről.
-Gondolod hogy Ő lenne?-nézett rám.
-Biztos!-megfogtam a kezét és kihúztam a bokszba. Nekünk háttal a bokszon kívül állt Hanna és integetett a fotósoknak-Mondtam!-súgtam oda neki halkan. Közben a fotósok minket is észrevettek és immár a mi nevünket skandálták. Hanna közben megfordult és elindult be a garázsba. Egy ördögi vigyor húzódott meg az arcán. Tudtam hogy készül valamire csak a megfelelő pillanatot várja. Odabillegett hozzánk majd mindkettőnknek adott két-két puszit. Én annyira ledöbbentem hogy mozdulni se bírtam nemhogy kinyögni pár értelmes szót. Heikki terelgetett be minket a fotósok elől.
-Látom meglepett érkezésem!-vigyorgott Hanna-Tudjátok szólni akartam de elfelejtettem!-rántott vállat-De ha most megbocsáttatok rohannom kell!-intett majd elbillegett. Én még mindig csak bámultam mint borjú az új kapura.
-Nyugi nem lesz semmi gond!-szorította meg a kezem Seb. Kicsit visszarántott a valóságba-Nekem most lesz egy megbeszélésem utána beszélnünk. Szeretlek!-nyomott egy csókot az arcomra majd távozott Britta-val. Én még percekig egy helyben álltam. Nem tudtam elképzelni hogy Hanna minek jött. Vagyis volt egy kósza gondolatom. Vissza akarja szerezni Sebet. Ez volt az első ami eszembe jutott. Mi másért jött volna? Biztos nem azért hogy megnézze az időmérőt meg a futamot. Elhessegettem ezeket a gondolatokat és beültem a büfébe. Rengeteget agyaltam a Hannas dolgon ami nálam rossz dolog. Amit én elhitetek magammal azt csak nagyon nehezen lehet onnan kiűzni. Próbáltam nem gondolkodni több kevesebb sikerrel. Csak Seb megjelenése nyugtatott meg kicsit. Odahúzta mellém a székét én pedig hozzábújtam. Jól esett a közelsége kicsit megnyugtatott.
-Van egy rossz hírem!-szólalt meg pár perc csend után.Nem válaszoltam csak érdeklődve Rá néztem-Az újságírók ránk vannak szállva. Britta már intézkedik több kevesebb sikerrel.
-Várható volt hogy valamikor rájönnek nem?
-De, de nem így képzeltem el a dolgokat. Hanna mindent tönkre tett.
-Nyugi megoldjuk!-bújtam hozzá
-Nagyon szeretlek!-puszilta meg a fejem búbját.
-Én is!-mosolyogtam rá és adtam neki egy forró csókot.
-Kmm!-köszörülte meg valaki mögöttünk a torkát-Csak nem megzavartam valamit?-vigyorgott ördögien Hanna.
-Nem dehogy!-válaszoltam semleges hangon-De mit keresel te itt?-ezt már sokkal flegmább stílusban kérdeztem meg tőle.
-Csak abban reménykedtem hogy valamelyikötök körbevezet. Tudjátok nem igen vagyok itt jártas!
-Én nem érek rá!-rázta a fejét Seb.
-Akkor te Abbey?
-Én sem érek rá! Kenny már vár!-keltem fel adtam még egy utolsó csókot Sebnek majd felmentem az emeltre Kennyhez. Pufogva ültem le a székembe. Kenny inkább hozzám se szólt  a papírjaira koncentrált. 15 perce a kezdés előtt mentem be Sebhez a bokszba. Szerencsémre Hanna sehol sem volt.
-Sok sikert jöttem kívánni. Csak ügyesen!-pusziltam meg Seb enyhén borostás arcát.
-Csókot nem kapok? Az újságírók már tudnak rólunk most már nem kell titkolóznunk!-igaza volt így megkapta a kért csókját. A boksz egy eldugottabb sarkába ültem le. Elkezdődött a Q1. Meglepődtem hogy Seb és Mark csak az utolsó 6 percben mentek ki ráadásul a lágy abroncsokon. Ezek után mindenki követte Őket az élcsapatok közül is. Meredek lett a helyzet hisz Seb nem tudott elsőre jó kört futni ezért jönnie kellett még egyszer. Szerencsére mindkét pilótánk bejutott a Q2be. Ismét lágy abroncsokon gurult ki mindenki. Az utolsó 2 percben hatalmas lett a kavarodás. Én őrjöngtem ezerrel. Szidtam mindenkit aki bekerült Seb elé. A végén inkább már becsuktam a szemem és csak akkor néztem oda mikor meglett a végeredmény. Seb bejutott a Q3ba Webber, Button, és Massa viszont távoztak. Mondjuk Jenst megértem Ő sokat panaszkodott már pénteken is. Imádkoztam azért hogy Seb nyerjen. A nyakláncomat szorongattam. Ő ment ki elsőnek a pályára a régi lágy gumikon. Egy bemelegítő kör aztán egy nagyon gyenge befejezettlen kör. Ekkor már tudtam: Ma nem lesz meg a pole. Még egyszer kiküldték Sebet a többiekkel együtt de semmi értelme nem volt. Ezt a kört sem fejezte be rögtön a bokszba hajtott. Hamilton hatalmas előnnyel nyerte a versenyt bár az autója megállt.

Lehet lesz még ebből büntetés nem tudom. Maldonado lett a 2.dik Alonso pedig a 3dik. Rockynak igaza lett. Ezek csak altattak. Mi meg teljes mértékben elfogytunk a Q3ra.  Seb csak egy kicsit volt csalódott. Megvártam míg leveszi a sisakot majd odamentem hozzá és megöleltem.

××

Sebet már több mint 2 órája nem láttam. Úgy volt hogy interjúk után találkozunk de Ő még sehol sincs. Britta már a büfében evett.
-Szia. Seb nem tudod merre van?-ültem le a vele szembe lévő székre.
-Öhm az előbb még a Red Bull home-ja előtt üldögélt. Gondolom még most is ott van.
-Köszi Britta!-a sajtós lány nem tévedett sokat Seb még mindig a home előtt volt.

Pontosabban ott üldögélt. Épp Chris ment el mellette mikor kiszúrt engem. Intett hogy mennyek oda. Így cselekedtem és nemsokára mellette álltam. Megfogta a kezem és lehúzott maga mellé a földre vagyis inkább az ölébe. A mellkasához simultam és hallgattam a szívverését.
-A cuki szerelmes pár mit keres itt?-szólalt meg a rács mögül Helmut Marko.
-Csak üldögélünk!-mosolyogtam Helmutra. Helmut nagyon kedves volt Sebbel nagyon jóban voltak. Én is találkoztam már vele párszor és mindig sikerült pár szót beszélgetnünk is.Kedves ember bár talán kicsit túl komoly de ha akar akkor nagyon jól fel tud oldódni.
-Akkor további jó üldögélést!-intett majd bement a szemben lévő Pirelli központba.
-De most tényleg. Miért is ülünk itt?-néztem Sebre.
-Mert megnyugtató és mert itt vagy velem!-simított végig az arcomon majd belecsókolt a nyakamba. Pont megtalálta a csikis pontomat. Felkuncogtam Ő pedig további csókokkal borította be a nyakam. Hatalmasakat nevettem és láthatólag Ő is jót szórakozott rajtam.
-Mi lenne ha ezt a szobánkban folytatnánk?-suttogta a fülembe.
-Ez egy jó ötlet!-vigyorogtam mint a tejbe tök. Seb felhúzott a földről összekulcsolta a kezeinket majd elindultunk a szállodai szobánkhoz. Útközben összefutottunk Lewis-sal így Seb leállt beszélgetni pár szót de tényleg csak pár szót aztán mentünk is.Persze pár fotó is készült aminek én kevésbé örültem de nem szóltam Sebnek. Ő ehhez már hozzá van szokva ideje lesz nekem is megszokni. Nem lesz könnyű de megteszem Sebért. Már a liftben mohon faltuk egymást. Eszméletlen nagy vágyat keltett bennem Seb. Szinte beestünk a szobába. Seb maga mögött kulcsra zárta az ajtót hogy még csak véletlen se tudjon senki se zavarni minket. Ismét vad csók csatába kezdtünk. Seb a popsim alá nyúlt, a lábaimat a dereka köré fontam Ő pedig elindult velem a hálóba. Óvatosan lefektetett az ágyra majd fokozatosan szedte le rólam a ruháimat. Már csak egy fehérnemű volt rajtam Seben viszont még túl sok volt a ruha. Leszedtem róla a felsőjét majd a gatyáját is nagy nehezen. Az utolsó ruhadarabok is lekerültek és végre érezhettük egymást....

~Játék~

~Party 29~

Sebii♥

3 napot töltöttünk Finnországban majd apám ajánlásával Sebbel Barcelonaba utaztunk és 1 napot az én családommal töltöttünk. Aztán kedden indultunk Heppenhembe Seb szüleihez. Mindkettőnk családja jól fogadta a hírt miszerint együtt vagyunk. Örültem hogy mindenki ilyen pozítivan áll hozzá a dolgokhoz. Szerdán utaztunk vissza Spanyolországba ugyanis a következő futam Barcelonaban lesz. Seb elszántan meg akarja nyerni ezt a futamot. Nekem. Én mondtam neki hogy ez nem szükséges nekem az a legfontosabb hogy épségben kapjam Őt vissza. Most épp Christian várjuk az irodájában. Miért is? Csupán azért hogy elmondjuk neki a hírt. Azt a hírt hogy 1 hete 1 párt alkotunk. Remélem hogy jól fogja fogadni hisz legbelül Ő is egy megértő ember nem? Kicsit azért pánikoltam.
-Nyugi minden rendben lesz!-fogta meg a kezeimet Seb és adott biztatásképp egy csókot. Nem sokkal később Christian jött be a saját irodájába.
-Sziasztok fiatalok. Mi járatban erre?-látszólag nagyon jó kedve volt még mosolygott is. Ez nem mindennapi jelenség Christiannal.
-Az a helyzet Chris-szólalt meg Seb-hogy mondani szeretnénk valamit.
-És mi lenne az?
-Én és Seb-vettem át én a szót-Szóval én meg Seb...egy párt alkotunk!-hadartam el a végét.
-Csupán ennyi? Azt hittem valami komolyabb gond van! Egyébként gratulálok nektek! Remélem sokáig együtt lesztek!-mosolygott bíztatóan. Kicsit meglepődtem Chrisen de nagyon tetszett hogy így reagált az egész dologra...

××

Másnap vagyis csütörtökön már szólított bennünket a munka. Reggel együtt mentünk el reggelizni majd én mentem Kennyhez Ő pedig a szimulátor mögé. Délután Kenny elküldött a sajtó tájékoztatóra amin Seb is részt vesz. Kicsit késve érkeztem a helyszínre.
 Ahogy beléptem mindenki rám kapta a tekintetét. Kimi, Fernando, Seb, De La Rosa, Hülkemberg és Kobayashi volt bent a szobába. Sebbel egymásra mosolyogtunk majd én leültem az egyetlen egy üres helyre. A sajtó tájékoztató elég egyhangú volt. Alonso elég morcos kedvében volt Kimi szokásához híven egy-egy szóval válaszolt csak Seb mosolygott. Komolyan néha azt hittem  rossz helyre jöttem. Nem gondoltam hogy ez ilyen unalmas. 1 óra múlva végeztünk. Megvártam míg mindenki kimegy az épületből és Seb is így tett.
-Már hiányoztál!-csókolt meg-Tudod legszívesebben lejöttem volna hozzád de nem tehettem.
-Kicsit sem lettünk volna feltűnőek!-nevettem-De tényleg. Majdnem mindenki bealudt szerintem azt is nehezen vették volna észre ha becsapódik egy meteorit.
-Én azért észre vettem volna.
-Te. De Kimi meg Alonso már majdnem aludt a fent ülőkről meg ne is beszéljünk!-nevettem. Közösen bepótoltuk az ebédet aztán megjelent Rocky meg Kevin és elrángatták mellőlem Sebet. Mára nem kaptam melót Kennytől ezért csak lézengtem erre arra míg végül Brittaba nem botlottam. Vagyis inkább Britta botlott belém. Helyesbítek. Majdnem elgázolt. Egy kiskocsival száguldozott az épületben.
-Te meg mit csinálsz?-nevettem. Nagyon viccesen nézett ki a mini autóban.
-Csak mentem vele pár kört! Nem tartasz velem?
-Chris megengedte?
-Amiről Chris nem tud az nem fáj. Különben is. Most a pályára akarok menni.
-És miért az épületen keresztül megyünk a pályára?-néztem rá de közbe beültem az autóba.
-Rövidítek. De kapaszkodj. Indulunk!-húzta sunyi vigyorra a száját majd beletaposott a gázba. Ahhoz képest hogy kis kocsiról beszélünk elég gyorsan mentünk vele. Britta eléggé veszélyes volt. A kanyarokat úgy vette be hogy majdnem kirepültem az ülésből.
-Britta ha meghalunk neked annyi!-fenyegettem meg közbe pedig úgy kapaszkodtam ahogy csak tudtam.
-Nyugi nem lesz gond! Most viszont kicsit átvágunk a pályán.
-Mi van????-szökött az egekbe a hangom.
-Jól hallottad. Így előbb megtaláljuk Sebéket!
-Neee Britta neee!-sipákoltam de már késő volt. Britta letért a helyes útról és a rázokövek közt hajtott végig. Azt hittem itt fogok meghalni. Hiába sikítoztam Brittának Ő csak azért sem hallgatott rám. Ment tovább mint egy örült.

Előre nézve már lehetett látni Sebéket. Ők is nagyon meglepődtek rajtunk. Britta aztán végre megállt a pálya szélén. Én még mindig sokkos állapotban ültem mellette. Britta kipattant a kocsiból és rögtön Rockyhoz ment társalogni Seb pedig hozzám sietett.
-Ez a nő nem normális!-mondtam pár perc után.
-Gyere!-nevetett majd kiemelt a kocsiból.
-De tényleg nem normális!-karoltam át a nyakát-De most már letehetsz. Még a végén sérvet kapsz vagy lekap egy fotós.
-Igenis hölgyem!-állított a lábamra majd még szalutált is-Mást nem parancsol?
-Deee!-vigyorogtam és megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát Ő pedig a derekamat és magához húzott.
-Oké fiatalok. Mára ennyi elég lesz!-terelgetett minket szét Rocky-Nekünk mennünk kell. Abbey nem jössz velünk?
-Hát nem is tudom..várj..már tudom..Brittaval tuti biztos nem megyek vissza de egyedül sincs kedvem gyalogolni. Így veletek megyek.
-Rendben akkor indulás!
Sebbel kézen fogva sétáltunk végig. Néha-néha elcsattant köztünk pár csók. Nagyon megszerettem Sebet. Mi több. Halálosan beleszerettem...

××

-Seb! Most már ideje lenne beszállni az autóba!-szólt oda nekünk Rocky. Adtam még egy utolsó csókot a szerelmemnek majd útjára engedtem. Végignéztem ahogy felveszi a sisakját és beszáll az autóba. Elé tették a monitorokat beszélt még pár szót Heikkivel majd a fiúk levették a kerekekről a melegítőket és kiengedték a német bajnokot. Megtette az első köröket majd Rocky visszahívta a bokszba. Én hol Őt hol a monitorokat figyeltem. Mikor bent volt akkor persze Őt figyeltem mikor kint akkor a monitorokat. Az első fél órában inkább tartózkodott bent mint kint. Az utolsó 1 órában volt nagy a felhajtás a pályán. A lágy gumikat csak nagyon kevesen tették fel az élcsapatokon kívül szinte senki.Seb sokáig vezetett aztán Alonso a semmiből ment egy jobb kört és Ő nyerte a szabadedzést. Még hogy nem jó a Ferrari?! Altatni ezek is jól tudnak. Seb behozta "Abbey-t" a 2.dik helyre. A Mclaren teljesítményén lepődtem meg kicsit. Jens küszködött az autójával és Hamilton sem ment túl jól. Láttam Seben hogy legszívesebb idejönne hozzám de nem tehette meg a fotósok miatt. Küldtem felé egy biztató mosolyt közben pedig megcsörrent a telefonom a zsebemben. Előhalásztam a készüléket és megnyitottam az SMS-t amely Kennytől jött.
"Elhiszem hogy a Kölyökkel akarsz lenni de sok a meló úgyhogy gyere fel az emeltre segíteni! Kenny"
Megráztam a fejem majd ismét Sebre néztem. Az emelet felé böktem a fejemmel Seb pedig megértette a célzásom. Elköszöntem Rockytól és pár szerelőtől majd felmentem Kennyékhez.
-Látod Kenny. 1 és fél órára megyek el de látom te még eddig sem tudsz nélkülözni!-csipkelődtem vele.
-Haha. Hidd el ha akarnám tudnálak pótolni. De nem akarlak mert jól végzed a munkád!-kacsintott.
-Ezt bóknak vettem.
-Annak szántam de meló van. Koncentrálj!-tért vissza Kenny eredeti énje. A nekem szánt munkát időben elvégeztem. Még volt 10 percem a kezdésig így gondoltam egyet és megkerestem Sebet. A pihenőjében volt és épp öltözködött.
-Zavarok?-kukkantottam be az ajtón.
-Te?! Soha nem zavarsz!-mosolygott-Gyere beljebb!-beléptem a kis szobába magam után pedig becsuktam az ajtót.
-Csak azért jöttem hogy elmondjam. Nagyon ügyes voltál és csak így tovább!
-Köszönöm a dicsérő  szavakat. Csókot nem kapok?
-De kapsz!-mosolyogtam majd közelebb mentem hozzá és adtam neki egy csókot. Persze az egy csókból sokkal több lett. De mi mindig a legrosszabb pillanatokban találunk egymásra. Sebnek ismét mennie kellett. Enyhén szólva volt csak mérges de megígértem neki ha jól teljesít kiengesztelem este. Persze ettől teljesen felpörgött és alig várta már az éjszakát. De előbb még végig kellett vezetnie 1 és fél órát. Most már az elején kimentünk és rögtön jöhettek a gyors körök. Lágy gumikon Seb vezetett egy igen jó idővel. Most is azt gondoltam hogy megnyerni ezt a szabad edzést de Button keresztülhúzta a számításomat. A Mclranent még sem szabad leírnom. Az edzés végén már a keményebb keverékű gumikon ment mindenki így csak kevesen javítottak az idejükön. Rocky elég bizakodó volt és ahogy láttam Seb sem volt csalódott. Jól érezte magát az autóban és elmondása szerint van esélye megszerezni a pole pozíciót. Míg Sebet interjúkra vitték addig nekem megint segítenem kellett Kennynek. Persze ez számomra nem volt teher csak kicsit unalmas volt harmadjára is nekivágni ugyanannak. Fél 9 volt mikor Seb jött be az irodába.
-Nem tesz jót neked a sok munka!-vette ki a kezemből a lapokat.
-Muszáj dolgoznom. De mára végeztem!-pakoltam össze az asztalomon.
-Akkor mehetünk?-nézett rám nagy szemekkel.
-Persze!-kézen fogva sétáltunk vissza a szállodába ami meg kell jegyeznem nagyon közel van a pályához. Elkértük a közös szobánk kulcsait majd felmentünk és együtt lezuhanyoztunk. Ez volt a kiengesztelésem első lépése majd rendeltünk vacsorát is. Az ágyban gyertyafény mellett fogyasztottuk el. Nagyon romantikus volt ez az egész. Seb úriember volt a szó szoros értelmében. Az este még hancúroztunk egy keveset majd mély álomba zuhantunk mindketten.

~Játék~

Sziasztok! Lassan-lassan elérkezünk a történet végéhez. Szeretném mindnél hamarabb befejezni mert nyárra egy új történetet akarok írni. Vagyis a történet alapjai már megvannak. Már csak meg kell írni.  Csak ügyesen! És jó olvasást! Puszi♥

Sebii♥

~Party 28~

Arra ébredtem meg hogy mellettem besüpped az ágy majd két erős kar fonódik körém. Tudtam hogy csak Ő lehet az. Készségesen bújtam hozzá. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Azt kívántam bárcsak ez a perc örökké tartana. De mint minden jónak egyszer ennek is vége szakadt. Mocorogni kezdtem mellette jelezve hogy ébren vagyok.
-Jó reggelt!-lehelt egy puszit a fejemre.
-Neked is!-ültem fel az ágyban. Kicsit össze kellett szednem a gondolataimat-Seb..-kezdtem hosszú idő után.
-Ne Abbey. Ne mondj semmit!-tette a mutatóujját a számra-Sem Hanna sem a betegséged nem állhat közénk. Én szeretlek és nem akarlak már az elején elveszíteni.
-Én is szeretlek de nem akarok neked fájdalmat okozni. Ha a  kapcsolatunk közepén történek velem valami akkor az neked nagyon fájna. Ezért is kell most lezárnunk ezt az egészet. Seb én nem akarok neked fájdalmat okozni. A betegségem bármikor súlyosbodhat. Lehet hogy holnap vagy netán 2 év múlva.
-De én akkor is ott szeretnék lenni melletted. Veled akarok lenni a betegséged ellenére is. Csak te olyan makacs vagy hogy ezt nem hagyod!-igaza volt. Túl makacs lettem. Már elterveztem magamban hogy egyedül fogok megöregedni. Nem számítottam arra hogy Seb ennyire velem akar majd maradni. Mikor végre felfogtam hogy Ő tényleg szeret elmondhatatlanul boldog lettem. Elmosolyodtam majd szorosan hozzábújtam.
-Szeretlek Seb!-néztem a gyönyörű szemeibe.
-Én is szeretlek!-mosolyodott el majd adott egy szenvedélyes csókot. Egész nap lustálkodtunk volna de Sebet hívta a kötelesség. Autóba kellett ülnie.

 Én visszamentem a saját szobámba lezuhanyoztam és kerestem magamnak ruhát. Itt Mugelloban is elég jó idő volt bár tegnap például esett egy keveset. A szobámból egyenesen a Red Bull bokszához mentem és onnan figyeltem a teszt eredményeit. Seb mindvégig jó pozícióban volt. Az új fejlesztések sokat javítanak a kocsi teljesítményén. Seb két szünet közt bemutatott édesapjának aki kilátogatott a tesztre. Seb édesapjának már úgy mutatott be mint a barátnőjét. Míg a világ bajnok németen visszament a pályára addig én Norberttel beszélgettem. Elmesélte milyen volt Seb gyermekként és persze minden kérdésemre válaszolt. A délelőtti program után minden csapat 2 órás pihenőt tartott. Hármasban ebédeltünk meg majd idővel később Norbert visszament a garázsba.Sebbel elvonultunk egy nyugisabb helyre és élveztük egymás társaságát. Aztán Őt ismét elrángatták mellőlem.
-Jó hatással vagy Sebre!-ült le mellém Heikki.
-Köszi!-vigyorogtam-De mesélj csak. Milyen foci is volt tegnap? Seb csak pár szót említett de engem nagyon érdekel!-fordultam felé.
-Tegnap volt a pilóták meccse amin Seb is játszott. Ő volt a csapat kapitány. Csupán ennyi. Volt egy jó meccs és kész!
-Szóval csapat kapítány volt? Van róla kép?-lelkesedtem be.
-Van!-nevetett-Interneten megnézheted.
-Megfogom! Sebbel együtt!-kacsintottam Ő csak jót nevetett rajtam. A teszt napot 6 óra után intették le. Seb második lett. Eszméletlenül büszke voltam rá. Tudom ez csak egy teszt de én akkor is nagyon-nagyon büszke vagyok rá. A kötelező dolgok után csak az enyém volt.
-Mi lenne ha ebben a pár hétben elmennénk kicsit kikapcsolódni?
-Jól hangzik. És tudom is hova megyünk!-vigyorogtam mint a tejbe tök. A szobába beérve rögtön felhívtam apát aki támogatta az ötletemet és meg kell jegyeznem örült annak hogy együtt vagyok Sebbel.
-Pakolj Sebii!!! Holnap utazunk!-mentem be a szobájába vigyorogva.
-De mégis hova?
-Titok. De meleg holmikat pakolj. A gép holnap reggel 8kor indul. Itt aludjak vagy fel tudsz kelni magadtól is?-vigyorogtam még mindig.
-Szerintem maradj!-húzott magához és adott egy csókot. A pakolást nem halaszthattuk el de Sebet alig tudtam leállítani. Végül azért csak-csak sikerült és össze is tudtunk pakolni és Seb is jól járt....
Már a repülőn ülünk és úton vagyunk a meglepetés helyszínére. Seb percenként könyörög hogy mondjam el neki hova is viszem de én erős maradtam és nem szóltam egy szót se. Mikor landolt a gép Seb már olyan izgatott volt hogy majdnem fellökte az előttünk lévőket.
-Nyugi Bajnok!-fogtam meg nevetve a kezét.Mikor leszálltunk mindenhol finn feliratok voltak olvashatóak-Üdv Finnországban!-nevettem.
-Ezt el sem hiszem! Abbey. Tudod milyen rég szerettem volna eljönni ide?-nézett rám a szemei pedig csillogtak.
-Reméltem hogy tetszeni fog!-bújtam oda hozzá.
-Imádlak!-csókolt meg. Összeszedtük a csomagjainak majd fogtunk egy taxit és a szállodába vitettük magunkat. A szobából remek kilátás nyílt Finnországra.

 Európában már javában tavasz van de itt a finneknél még most is esik a hó. Seb is csatlakozott hozzám így együtt néztük a látványt ami elénk tárult. Kicsit hideg volt ezért jobbnak láttunk bemenni a meleg lakosztályba. Közös fürdőzés után rendeltünk magunknak vacsorát majd ágyba bújtunk..
Reggel én ébredtem meg előbb. Addig míg Seb fel nem ébredt készítettem reggelit majd kitaláltam a mai programot. Városnézés és egy régi ismerős meglátogatása. Vagyis csak Sebnek ismerőse én még nem is ismerem az illetőt de Heikki szerint jót tenne Sebnek ha találkozna vele. Az ébredés elég nehézkesen indult de sikerült kiimádkoznom Sebet az ágyból. Megreggeliztünk majd elindultunk várost nézni. Az utcák gyönyörűek voltak és az csak még szebbé tette az egészet hogy a hó kis pelyhekben potyogott. Egy padhoz ültünk le egy pohár forró csokival a kezünkben.
-Ez olyan szép!-bújtam Sebhez.
-Nálad nem szebb!-csókolt meg. A szavai nagyon jól estek hisz még soha senki nem mondott nekem ilyeneket. Seb számomra egy hatalmas ajándék és soha nem akarom Őt elveszteni. SOHA. Még sétáltunk egy keveset majd fogtunk egy taxit és az ismerős házához fuvaroztattuk magunkat.
-Elárulod hogy kit látogatunk meg?-nézett rám nagy boci szemekkel Seb.
-Nem!-ráztam meg a fejem-Legyen meglepi!-kicsit bevágta a durcást de sikerült pár csókkal kiengesztelnem. Mikor kiszálltunk rögtön felismerte a helyet.
-Remélem jó helyre hoztalak!-sétáltam oda mellé.
-Ha Tommihoz akartál elhozni akkor igen .Jó helyen vagyunk!
-Rendben akkor gyere!-kezdtem el húzni a ház felé. Becsöngettem majd pár perc múlva egy mosolygós finn fiatalember nyitott ajtót.

Tommi Pärmakoski Seb volt személyi edzője.

-Seb?! Haver! De rég láttalak!-pacsiztak le egymással.
-Úgy ahogy mondod Tommi. Had mutassam be neked a kedvesemet Abbeyt.
-Szia Abbey Vonn!-nyújtottam a finn felé a kezem.
-Tommi Pärmakoski! Örülök hogy megismerhettelek! Gyertek beljebb!-tárta ki előttünk az ajtót mi pedig beljebb mentünk. Tommi megkínált minket teával és egy kevés sütivel is. A fiúk nagyon jól elbeszélgettek és én is jól el voltam velük. Látszik rajtuk hogy nagyon jó barátok voltak és még mindig azok. Én személy szerint szívesen látnám újra Seb mellett Tommit de persze Heikki is remek. A nap végén mentünk el Tommitól és megígértem neki hogy amikor csak lehet elküldöm hozzá Sebet.
-Mondtam már hogy nagyon-nagyon szeretlek?-nézett rám Seb. Közben már visszaértünk a lakosztályunkba.
-Már párszor igen de nem árt mondogatnod!-nevettem-Csak hogy tudd. Én is nagyon szeretlek!-bújtam hozzá.
-De mégis kitől tudtam meg Tommi címét?
-Heikki adta meg! Tartozol neki egy köszönettel.
-Meglesz ez tuti. De neked is köszönök mindent. Nagyon szeretlek és örülök hogy itt vagy velem.
-Én is így vagyok ezzel!-csókoltam meg. Az volt a legszebb ebben az egészben hogy a betegségem ellenére is itt van velem. Ez nagyon sok energiát ad nekem és arra ösztönöz hogy küzdjek mert van itt valaki ezen a Földön aki szeret. És az Seb...

~Játék~

Sziasztok! Ismét itt a friss. Egyrészt jó kedvem van másrészt viszont nagyon szomorú vagyok. A jókedvem oka az hogy tegnap megnyerte a Spanyol Kupát a Barca!♥♥ Visca el Barca!!♥♥ A rosszkedvem oka hogy Sebii ma csak a 10.-dik lett de holnap számításaim szerint a 9.-dik helyről fog rajtolni! Sok sikert neki!!♥♥ De nem beszélek többet! Jó olvasást! Pusza♥♥

♥♥ Legjobb csapat! (Bárki bármit mond!!) ♥♥

Sebii!♥♥ Holnapra sok-sok sikert!♥

~Party 27~

Az utunk Svájcban kezdődött. Nagyon szép volt a helyszín mindenhol virágok,fák madarak daloltak. Nagyon tetszett a látvány és az egész hely hangulata. Jártunk a tónál túráztunk az erdőben majd indultunk vissza Barcelonába. Apa ahogy ígérte eljött velünk az esti meccsre. Bár a Barca elvesztett mindent a BL-t és a spanyol kupát és mellesleg a csapat edzője Guardiola is elmegy este a Barca egy 7-est rúgott. Olyan jó volt látni hogy a család ismét együtt van. Másnap korán reggel indultunk Magyarországra. A reptérre kijött elénk Jens és Jessica is. Kaptam egy kis leszidást azért mert nem hívtam Őket de szerencsére a páros nem volt harag tartó. 1 órával később Jenson megtette az első köreit a budapesti aszfalt csíkon.
-És mesélj. Mi újság Sebbel?-ült le mellém Jessica és tett elém egy pohár jeges kólát.
-Nem tudom Jess. A kórházban nem voltam hajlandó beszélni vele most pedig bátorságom nincs hozzá. És tudod mi a legszörnyűbb? Nate.
-Na miért? Mesélj.
-Még a kórházban kaptam tőle egy levelet amiben leírta hogy Ő többet érez irántam mint barátság és reméli hogy az érzései kölcsönösek.
-És azok?-tette fel a kérdést.
-Nem tudom. Én Nate-el nem igazán tudom elképzelni a jövőmet. Persze úgy 1 hónap vele nem lehet túl szörnyű de valahogy 1-2 hónapnál többet nem tudok beleképzelni.
-És Sebbel el tudod képzelni a jövődet?
-Sebbel?! Az a helyzet hogy néha igen. Tudom furán fog hangzani de volt nemrég egy különös álmom. Épp az esküvőm napja volt. És ki volt a férjem?! Hát Seb. Aztán a dolgok felgyorsultak. Hirtelen egy nagy családi házban találtam magam. Épp az emeltről futott le két gyerkőc és telepedtek le mellém a televízió elé.
-Nem mondod? Megálmodtad a jövődet?
-Nem azt azért nem hinném. Ezt a betegséget például nem álmodtam hozzá. De lehet hogy lesz az álomnak valami igazság alapja.
-És a két gyerek a tiéd volt?
-Igen határozottan emlékszem hogy anyucinak szólítottak.
-Várj. És a tévében mi ment?
-Egy futam vége. Ahol Seb ismét világ bajnok lett!-mosolyodtam el halványan.
-Abbey én látom a képzeletbeli szemeimmel hogy a jövőd Sebbel közös. Csak valahogy össze kéne titeket hozni. Maradj itt mindjárt jövök!-kelt fel a helyéről. Jensonhoz ment aki közben visszatért a bokszba. Jess kérdezett tőle valamit aztán megint eltűnt. Úgy 2 perccel később tért vissza egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Min mosolyogsz?
-Á semmin!-legyintett. Úgy két perc múlva apa ült le mellénk.
-Kicsim. Van számodra még egy meglepetésem.
-Jaj apa! Ennél is több meglepi? El fogsz még ennél is jobban kényeztetni.
-Ez csak egy apróság!-nyújtott felém egy hosszú keskeny kék dobozkát ami át volt kötve egy masnival.
-Ugye nem valami méregdrága holmit vettél?
-Nem dehogy. Csak nyisd ki!-sürgetett. Kinyitottam a kis dobozkát amiben ismét egy repülő jegyet találtam. A jegy Mugelloba szólt.
-Nem értem. Miért is megyek én Mugellóba?
-Ez a hely remek kikapcsolódást jelent majd. A hideg Finnország helyett itt élvezheted a napsütést és nem mellesleg a táj is gyönyörű! Ma este egyenesen mész Londonba majd irány Mugello. Hidd el remek lesz!-mosolygott apa. Közben Jenson is végzett mára.
-Remek voltál! De tényleg!-öleltem meg.
-Ugyan ne túlozzunk.
-Abbey ha nem indulsz el le fogod késni a repülőt!-hallottam meg apa hangját a hátam mögött.
-Muszáj mennem?-néztem apára.
-Igen muszáj!-bólogatott. Elbúcsúztam Jensontól és Jessicatól majd repülőre szálltam. Csak egyedül indultam Londonba. A 2 órás út alatt eléggé elfáradtam így rögtön a nekem foglalt szállodai szobába szálltam meg.
××
Épp London utcáin sétálgattam. Egy kirakat előtt álltam meg mikor egy ismerős arcot szúrtam ki a tömegből. Ő is kiszúrt engem és rögtön felém sétált.
-Abbey.
-Nate!-öleltem meg és adtam neki két puszit.
-Örülők hogy látlak Abbey. Nagyon csinos vagy!-bókolt én pedig csak pirultam.
-Köszönöm Nate.
-És mi szél hozott Londonba?
-Pihenek és ez a pihenésem egyik állomása. Holnap már utazok Mugelloba.
-De jó valakinek. ÉS van valami programod mára?
-Még nincs!-ráztam meg a fejem.
-Már van!-mosolygott-Körbevezetlek a városban.
-Rendben induljunk!-karoltam át.
Nate minden fontos látnivalót megmutatott. Nagyon élveztem ezt az egy napos kis kiruccanást. Kedves volt velem odafigyelt rám leste minden kívánságomat. Néha kicsit furcsa volt de olyan cuki volt hogy nem tudtam neki ellenállni. És tudjátok mi a legnagyobb baj? Még meg is csókoltam. Nem tudom hogy hogy is történt vagy miért csak megtörtént. Kicsit megbántam de be kell hogy valljam jó volt. A nap végén elbúcsúztunk egymástól. Másnap nagyon korán indult a gépem Mugelloba. Délután 1 órakor landoltam és egyenesen abba a szállodába mentem ahova apa foglalt nekem helyet. A recepciónál volt egy kis gubanc a szobával de végül minden megoldódott. A szobám előtt akadt némi gondom a bejutással. Hangokra lettem figyelmes és rögtön abba az irányba kaptam a fejem. Mikor megláttam hogy kik is közelednek a folyosó végén lefagytam. Aztán mikor már eléggé közel értek hirtelen újra észbe kaptam és gyorsan kinyitottam a szobámat. Szinte beestem az ajtón. És hogy kiket is láttam?! Sebet és Heikkit. És akkor beugrott. Tuti hogy Jess találta ki ezt az egészet. Ő ültetett apám fülébe bogarat aki persze mindent teljesített. Muszáj innen eltűnnöm. A bőröndöket hátrahagyva rohantam ki a szobából. Már épp kiértem az épületből mikor sikerült nekiszaladnom Sebnek. Hát persze ez az én szerencsém. Legszívesebben visszafutottam volna a szobámba de nem tehettem. Seb szorosan tartott a karjaiban. Így sehogy sem tudtam megszökni. Seb a szavak helyett más módját választotta a beszélésnek. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Próbáltam ellenkezni de túl szorosan tartott a karjaiban. Egy idő után már inkább élveztem a csókot.Mikor elváltunk egymástól Seb hatalmas vigyorral elkezdett húzni a lift felé. Mire észbe kaptam már az emeleten sétáltunk.
-Seb!-álltam meg-Hova megyünk?
-Egy nyugodt helyre ahol tudunk beszélni!-húzott tovább maga után. Az Ő szobájába vitt.
-Miről is kéne beszélnünk?-tetettem a hülyét. Valójában nagyon is jól tudtam hogy mit akar.
-Abbey!-simított végig az arcomon.
-Seb ezt ne!-léptem el tőle. Nem akartam gyengének tűnni.
-De Abbey! Én szeretlek és tényleg sajnálok mindent!-nézett mélyen a szemebe.
-Nem szerethetsz!-ellenkeztem.
-De miért nem? Mondj egy okot.
-Hidd el többet is tudok! Neked ott van Hanna. Ő szeret téged tiszta szívéből. Hisz látszik rajta. Miattam nem kell otthagynod Őt. Tudom mennyit is jelent neked!-léptem egyet hátra a mondandóm végén.
-Nem tagadhatom szerettem. De az emberek és az érzelmek változnak. És én is megváltoztam. Már nem szeretem Hannat egy ideje. Soha nem volt bátorságom elmondani ezt Neki de miután megismertelek Téged tudtam hogy ennek itt van az ideje. Aznap amikor hozzájuk igyekeztem épp azon voltam hogy ezt elmondjam neki. Aztán megpillantottalak téged és teljes mértékben lesokkolt az hogy ti testvérek vagytok.
-Seb ez szép így meg minden de hagyjuk ezt. Légy boldog Hannaval én meg majd eleszek valahogy. Hidd el jobb lesz ez így mindenkinek!-hátráltam egészen az ajtóig. Épp távozni készültem mikor Seb az utolsó pillanatban elkapta a kezem és visszarántott magához.
-Abbey. Én soha nem tudnék boldog lenni Hannaval. Kérlek ezt értsd meg!-suttogta. Nagyon közel volt hozzám már túl közel. Így nem tudok majd erős maradni.
-Seb nem csak Hanna miatt nem lehetünk együtt. Hidd el jobb lesz neked nélkülem!-próbáltam szabadulni a karjai közül de nem ment.
-Nem értelek. Ha nem Hanna akkor ki? Vagy mégis mi miatt ne lehetnénk együtt?-lett kicsit ideges. Tudtam hogy most kell vele közölnöm a betegségemet.
-Tudod...amikor bekerültem a kórházba kiderült hogy mi a bajom...Seb én...én...szív beteg vagyok!-hajtottam le a fejem közben pedig legördült egy könnycsepp az arcomon majd egyre több követte azt. Seb szorosan magához ölelt és nyugtató szavakat suttogott a fülembe. Felkapott az ölébe és leült velem az ágyra. A hátamat simogatta és puszikkal halmozott el. Ismét túl gyengének éreztem magam. Lelkileg is és testileg is. Próbáltam nem elaludni de nem sikerült. A fáradság birtokba vette a testem.

~Játék~

Sziasztok! Íme itt az új rész. Szerintem nem lett túl jó. Mostanság nem vagyok a toppon. Tegnap is és ma is szörnyű kedvem volt. Valaki szólt egy rossz szót én pedig robbantam. Ma már kicsit nyugodtabb vagyok de még mindig nem az igazi. De nem beszélek többet. Jó olvasást. Puszi ♥

~Party 26~

Sebii. Hétvégére sok sikert neki :))♥♥

Az első emlékem az ájulásom után egy hangos csipogó hang lett. Lassan erőt vettem magamon és kinyitottam a szemeimet. Az erős fény kicsit zavart de pár másodperc múlva hozzászoktam. A látvány ami fogadott viszont nem volt túl kellemes. Fehér falak mindenhol néhol egy-egy kép vagy egy virág az ágyam mellett egy asztal hozzá pedig székek. Azaz egy kórházban vagyok. A fejemet elfordítottam jobbra és ekkor találkoztam apám aggódó pillantásával.
-Kicsim!-puszilta meg a fejem-Ugye jól vagy?
-Persze apa megvagyok csak gyengének érzem magam. De hogy kerültem ide?
-Elájultál és úgy hoztak be.
-Kik? És hogy jöttél ide?
-Két járó kelő. Nemrég érkeztem. Amint megtudtam hogy kórházba kerültél rögtön repülőre ültem. Nagyon aggódtam érted és a többiek is.
-Mit értesz azon hogy a többiek?
-Linda, Harry a Red Bullosok.
-Lindyék is itt vannak?
-Igen Ők is ideutaztak. Nagyon féltettek.
-Ez kedves tőlük!-eresztetten meg egy halvány mosolyt. Közben nyitódott az ajtó és egy orvos lépett be.
-Üdvözlöm hölgyem én Dr. Duentaz vagyok!-nyújtotta felém a kezét. Egy 30 éves barna hajú pasi volt.
-Abbey Vonn.
-Megvannak a vizsgálat eredményei kisasszony. Mondhatom az úr előtt.
-Igen persze!-bólintottam.
-A vizsgálatok alapján önnek szív betegsége van!-nagyon ledöbbentem a hír hallatán.
-És nagyon súlyos?-nyökögtem a szavakat.
-Nem annyira. Sokkal több pihenésre lenne szüksége és nem lenne szabad ennyit stresszelni. Nyilván ezek váltották ki a tüneteket és ezek miatt jött elő a betegsége. Nyilván ezentúl lesznek feltételek abban hogy miképp is élheti az életét.
-Miféle feltételek?
-Kevesebbet dolgozhat, sokat kell pihennie stb. De még várunk egy vizsgálatot ami megmondja hogy más baja nincs-e.
-Megtudhatjuk milyen vizsgálat?-szólt közbe apa.
-Pár rutin. Tudnunk kell hogy nem-e cukor beteg vagy esetleg valami más. Ha meglesznek az eredmények akkor szólok. Addig is pihenjen. És ma már nem fogadhat több látogatót! Az urat is megkérném hogy lassan hagyja el a szobát.
-Persze ez természetes. Csak még 2 percet kérek.
-Rendben. Viszlát!-ment ki az orvos.
-Most mi lesz apa?-néztem rá könnyes szemekkel. Féltem hogy a szív betegségen valami más bajom is van. Valahogy éreztem.
-Közösen megoldjuk!-szorította meg a kezem-De most pihenj. Holnap ismét meglátogatunk rendben?
-Rendben. Szia apa!-adtam neki két puszit majd megvártam míg kimegy a kórteremből. Csak emésztettem magamban az előbb hallottakat. Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt az egészet. Tudom az orvos azt mondta pihennem kell de nem ment. Úgy fél órával később ismét visszatért két nővér kíséretében.
-Mondhatom a legújabb fejleményeket?
-Persze!
-A cukor betegség kizárható és szerencsére a többi betegség is. Csak a szívére kell nagyon odafigyelnie! De ha megint ilyen nagy mértékű stressznek teszi ki magát akkora szív roham veszélye is fennáll.-ahogy ezt kimondta sikerült megkönnyebülnőm egy kicsit. A szív roham szónál azonban ismét görcsbe rándult a hasam.-Kérem kisasszony próbáljon meg pihenni. A szervezete még gyenge ezért nagyon fontos.
-Rendben doktor úr!-megvártam míg távozik majd sokkal nyugodtabban hajtottam a fejemet a párnára. Pár perccel később már aludtam is.

××

Mire felébredtem már ismét reggel volt. Szinte átaludtam a teljes napot de ez a doki szerint normális. Megengedte hogy apán kívül még fogadjak két látogatót.
-Szerinted kik legyenek azok? Várj azt sem tudom kik vannak kin!
-Linda, Harry, Christian Horner, Jenson Button és a barátnője meg Sebastian Vettel is itt van már tegnap óta.
-De jó hogy nem tudok választani!-valahogy legbelül Sebet akartam de a tegnapi után aztán mégsem Őt választottam-Legyen Harry és Christian. A többieknek pedig mondd meg hogy sajnálom de választanom kellett.
-Biztos megértik. Küldöm Harryt!-kaptam két puszit majd nem sokkal később Harry jött be a szobába.
-Harry!-öleltem meg jó szorosan!
-Abbey. A szív bajt hoztad ránk. Ilyet többet ne csinálj!
-Nem fogok. Annyira félek. Félek hogy rosszabb lesz az állapotom.
-Ilyenekre ne is gondolj. Beszéljünk vidámabb dolgokról!-Harrynek sikerült elterelni a betegségemről a figyelmem. Hálás voltam neki ezért. 15 percet volt bent nálam majd váltotta Őt Chrsitian.
-Szia Chris!-öleltem meg a főnökömet.
-Szia Abbey. Minden rendben van veled?
-Igen már igen. Köszönöm hogy meglátogattál. Sokat jelent ez nekem.
-Ugyan ez mellékes. A legfontosabb hogy jól vagy. És hogy mindnél hamarabb felépülj!-Chris nagyon kedves volt velem beszélt arról hogy mindenki nagyon aggódik értem de legjobban Seb. Az egész éjszakát átvirrasztotta nem tágított a szobám elől. Azt is megosztotta velem hogy nagyon rosszul érintette az hogy nem Őt hívtam be. Így már én is bántam a dolgokat de ezen már nem tudok választani. A nap további részét megint átaludtam. Másnap az asztalom tele volt virággal. Mosolyra húztam a szám és a legközelebb lévő virágcsokorból kivettem a cetlit és olvasni kezdtem.
"Kedves Abbey. Reméljük gyorsan meggyógyulsz és visszatérsz köreinkbe. Már nagyon hiányzol. Épülj fel mindnél hamarabb! Üdv: A Red Bull Racing csapata!"
Elmosolyodtam. Ezek szerint nekik is hiányzom. Egy másik cetlit vettem a kezembe.
"Csajszi gyógyulj meg. Mindannyian nagyon aggódunk érted. Én is én Jens is. Sebbel meg mindnél hamarabb beszélj! Puszii: Jessica és Jenson."
Még kaptam üzenetet az One Directionosoktól és Nate-től is. Az utolsó lepett meg a legjobban. Azt írta hogy nagyon aggódik értem és hogy nagyon szeret annak ellenére hogy én ezt nem tudom. Remek az életem kész szerelmi háromszög. Döntenem kell a szerelmi életemmel kapcsolatban mindnél hamarabb.

××

-Rendben Kisasszony. 4 nap után hazamehet. Azt javaslom kapcsoljon ki egy hétre utazzon el valahova vagy valami más. De ne stresszelje túl magát rendben?
-Rendben doki. És köszönök mindent!-fogtam vele kezet. Közben apa is bejött kezében a papírjaimat tartotta. Még tegnap megkértem hogy rendezzen el mindent és küldjön el mindenkit a kórházból beleértve Sebet is. Apával Harryvel és Lindyvel mentünk haza Barcelonába. Jó volt újra itt lenni már hiányzott a hely. A szobámban nézegettem egy fotó albumot mikor apa jött be.
-Kincsem. Tessék!-nyújtott felém egy vastag borítékot.
-Köszönöm de mi ez?-vettem ki a kezéből.
-Nyisd ki és megtudod!-telepedett le az ágyamra. Kinyitottam a borítékot amiben repülő jegyek voltak.
-Magyarország, Finnország Svájc, London? Mi ez apa?
-Repülő jegyek az országba. Plusz ez!-vett elő egy jegyet a zsebéből. A jegy a Barcelona hétvégei meccsére szólt.
-Apa ezeket nem fogadhatom el.
-Dehogynem. A jegyek hozzájárulnak a kikapcsolódáshoz. Plusz vihetsz magaddal két embert.
-De apa ez rengetegbe kerülhetett. Én ezt nem akarom elfogadni.
-Pedig elfogod. És nincs vita. Holnap indulsz Svájcba.
-És minek megyek én oda?
-Foglaltam két napra szállást Genf-nél aztán utána jöhetsz vissza Barcelonába a meccsre utána irány Finnország ott is két napot töltesz majd irány Magyarország azon belül Budapest. Aztán marad London.
-És mi lesz Pesten?
-Jenson Button fog parádézni. És ragaszkodott ahhoz hogy te is ott legyél. Nincs vita. Irány pakolj!-adta ki az utasítást.
-Köszönöm apa!-pusziltam meg. Igazság szerint nem volt szükségem ezekre a méregdrága jegyekre és semmi másra sem nekem az volt fontos hogy apa és a családom velem volt. Vagyis nem egészen. Anyám még csak ide sem tolta a képét. Nem tudom hogy miért nem jött el de hidegen hagy. Azt hittem kibékültünk de úgy látszik csak 1 napra voltam jó. Közben bepakoltam és eldöntöttem. Harry és Lindy fog velem jönni. Apát is akartam hozni de Ő nem ér rá hisz az üzletet nem hagyhatja itt de megígérte hogy Magyarországra és a Barca meccsre eljön velünk.

~Játék~

Sziasztok! Sajnálattal tapasztalom hogy a 4 komment nem gyűlt össze. Kitettem jobb oldalra egy szavazást. Kíváncsi leszek mi lesz a végeredmény. A történetről annyit..a befejezés már közel van..és hogy lesz-e folytatás..?! Még én magam sem tudom.. De jó olvasást a részhez!♥

Seb egy hétfői műsorban. ♥

~Party 25~

A sokak által kétségesnek tartott verseny napja a mai nap eljött. Egy amolyan furcsa bizsergést éreztem a mai nappal kapcsolatban. Valahol legmélyen éreztem hogy jó napunk lesz és ez egyszerűen felvidította a reggelemet. A mai nap sokkal melegebb volt mint régebben.

 Ez a meleg már azért nekem is sok volt ezért valami nagyon lenge öltözetet kerestem magamnak. Bár talán a ruha kicsit rövidebb volt a kelleténél nem választottam másikat. Épp a liftet vártam mikor csatlakozott hozzám Seb és Heikki. Beszálltunk a liftbe majd csak ott kezdtünk beszélgetni.
-Na milyen volt a pultos lány?-fordultam testtel is Seb felé.
-Remek. És Jens?
-Úgy szintén!-nevettem. Heikki persze az egészből nem értett semmit. A liftből az edző szállt ki először mi csak pár másodperc múlva követtük.
-Egyébként csini a ruhád!-karolta át a derekamat majd a keze haladt egyre lejjebb míg végül megállt a popsimnál.
-Hé!-fogtam meg a kezét és visszatettem a derekamra-Egyébként meg tudom hogy csini vagyok. Ezt csak a te kedvedért vettem fel! Reméltem hogy tetszik.
-Lehetett volna rövidebb. Várj mégse. Akkor minden pasi téged nézne bár szerintem így sem tudnak majd ellenállni.
-Mondja ezt egy pasi.
-Én mindig az igazat mondom!-kacsintott.

××

1 óra van vissza a futam kezdetéig. Épp a Mclaren bokszába sietek mikor elkap egy futózápor. Persze még az Istent is leátkoztam. Mindig akkor esik amikor én megyek valahova. Kicsit megázva érkeztem meg Jens bokszába. Jens épp egy csajjal beszélgetett gondolom Ő lehet a barátnője.
-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk.
-Szia Abbey. Már vártunk!-köszöntőt Jens-Had mutassam be neked a barátnőmet Jessicat.

Jessica Jens barátnője.

-Szia! Jessica Michibata!-nyújtotta felém a kezét. Elsőre nagyon szimpatikus csajnak tűnt.
-Abbey Vonn!- a nagy ismerkedés után Jens körbevezetett elmondott pár dolgot persze ezek a dolgok nem voltak szuper titkosak. Olyanokat azért biztos nem fog az orromra kötni persze ezt nem is várom el tőle. A rajt előtt fél órával Jens kettesben hagyott minket Jessicaval.
-Nagyon cukik vagytok együtt Jensel. Jól összeilletek!
-Köszönjük! És veled mi a helyzet? Van hódoló a láthatáron?
-Hát nem is tudom hogy lehet-e annak nevezni.
-Na mesélj!-lelkesedett be. Elmondtam neki a Sebes sztorit és valahogy közbejött Nate is.
-Szerintem Nate odavan érted azok alapján amit elmondtál de ugyanúgy Seb is. Juj ez olyan izgi. Tiszta szerelmi háromszög.
-Az és nem tudom hogy mi lesz velem. Nate nem mondanám hogy olyan fontos számomra mint Seb de ha a közelembe kerül valami megváltozik és ez ugyanígy van Sebbel is. Érzem azt a furcsa bizsergést.
-Ha Jens közelében vagyok én is így érzek. Nagyon szeretem.
-Ez látszik is. De figyeljünk már megy a felvezető kör!-mindketten a tévé képernyőjére tapadtunk.  Én főleg Sebért izgultam de azért a szememet Jensonon is tartottam. A rajtot Seb nagyon jól kapta el meg tudta őrizni a vezető pozíciót. A két Lotus hatalmasat rajtot pár körrel később Grosjean már a 3dik helyen autózott míg Räikkönen is egyre előrébb küzdötte fel magát.

 A kerék cserék után Räikkönen már Seb mögött haladt és egyre jobban közeledett. Annyira közel kerültek egymáshoz hogy a finn előzési manővert hajtott véget de Seb tartotta pozícióját. Ezek után többször már nem nagyon probálkozott Raikkönen így kicsit fellélegezhettem. Közben Jens bejött a bokszba ha jól hallottam defektet kapott és mivel még valami más sem stimmelt az autóval betolták Jenst. Mára befejezte. Persze senki nem volt túl boldog de nem lehet mindig nyerni. Jens közben odajött hozzánk is.
-Nyugodtan menny Seb ezt megnyeri. Ünnepelj vele.
-Biztos?
-Persze. Jó bulizást és add át a gratulációmat a Kölyöknek.
-Meglesz és köszi Jens! Sziasztok!-köszöntem el tőlük és átszaladtam a Red Bull bokszába.

Seb pár perc múlva átszáguldott a cél vonalon. Mindenki aki bent maradt a bokszban hatalmas ünneplésbe tört ki. Aztán meghallottuk a jellegzetes rádió ujjongását. A gratuláció után Christian szólt Sebnek hogy állítsa le a kocsit mert nem marad üzemanyag. A szöszke így is tett a boksz utca kijáratánál parkolt le. Tudtam hogy a boksz előtt fog elszaladni ezért én is kimentem a többiekkel együtt. Aki Seb útjába került az mind kapott egy-egy pacsit sőt valakivel még leállt pár szót beszélgetni is.
-Sebii!-ugrottam a nyakába-Gratulálok!-ölelgettem.
-Köszönöm!-puszilta meg a fejem búbját-Maradnék de rohannom kell. A bulin találkozunk!-adott még egy puszit majd elment a kötelező mérlegelésre. Én a szerelőkkel elmentem a dobogó alá és onnan néztük végig ahogy mindenki megkapja a díját. Christian is átvette a díjat majd jöhetett a pezsgőzés. Vagyis mint megtudtam az üvegben nem is pezsgő hanem rózsavíz volt. Nem lehetett túl finom.

Persze Seb és Kimi előszór ittak utána locsolták le egymást. Chris is kapott bőségesen sőt még mi is. Aztán jöhetett a csoport kép amit Seb persze elviccelt. Szamárfül Kiminek hatalmas vigyor majd még egy korty a pezsgőből ,közös fotó Chrissel aztán még visszafordult mert a díját otthagyta.Lassan mindenki visszament a bokszba hisz még el kellett pakolni az alkatrészeket. Ezek után megkezdődött a buli. A zene már maxon szolt a szerelők itt-ott énekelgettek majd szép lassan mindenki kiment a pálya melletti füves területre. Már elég sok fotós volt kint és nem sokkal később megérkezett Mark és Seb is.
-Gratulálok!-mentem oda előszór Markhoz majd kis idő múlva Sebhez is oda tudtam férkőzni-Gratulálok!-öleltem meg.
-Köszönöm! Gyere fotózkodjunk!-kezdett el a tömegbe húzni.
-Te fotózkodsz én nem. Nem vagyok túl fotogén.
-Ne viccelj már. Gyönyörű vagy és ezt te is tudod. Gyere!-húzott le maga mellé. Hiába próbáltam szabadulni már Christian sem hagyta ezt ezért nekem is be kellett állnom vagyis le kellett ülnöm Seb mellé. Egy idő után már vicces volt a dolog és én is felszabadultam.
-Örülj hogy nincs medence mert ha lenne velem fürödnél!-súgta oda nekem Seb.
-Pedig szívesen fürdőznék veled!-húztam kicsit az agyát. Közben megérkezett a pia is és mindenki inni kezdett. Pár pohár után már kicsit szédülősre vettem a figurát. Sebhez akartam menni de pont kiszúrtam ahogy a pultos lánnyal beszélgetett és látszólag a csaj nagyon is nyomult rá. Lehet hogy mégis vele töltötte az éjszakát? Kezdek kicsit elbizonytalanodni. Inkább visszaültem az előző helyemre és kértem még egy pohár tömény piát. A kedvenc számom következett. Úgy döntöttem bemegyek a tömegbe de ezt az ötletet elvetettem mikor láttam hogy Seb kivel is táncikál. Rosszul érintett a dolog ezért inkább elhagytam a buli helyszínét. Mivel taxi már nem járt vissza kellett gyalogolnom a szállodába és az nem két perc volt. Már fél úton jártam mikor hirtelen megint szédülni kezdtem. Meg kellett kapaszkodnom a kerítésben de így is majdnem elestem. Mély levegőket vettem de semmivel sem lett jobb a helyzetem. A kerítésbe kapaszkodva lépkedtem egyet-egyet. Azonban mikor már nem volt kerítés kicsit bajban voltam. Nem is kicsit nagyon. Az egyik percben még biztos lábakon sétáltam át a másik oldalra és épp átértem és onnantól már se kép se hang elsötétült minden.............

~Játék~

Sziasztok! Meghoztam az új részt amit eredetileg tegnap akartam feltenni de teljes mértékben elfelejtettem. Visszatérve a tegnapra. Nem a legjobb nap volt számomra. Az időmérőn Sebi csak 8dik lett de Hamilton büntetése miatt eggyel előrébb került. Bízom benne hogy ma esélye lehet a győzelemre. Hamilton büntetéséről annyit: Szerintem igazságos volt. (Bocsi a Hamilton drukkereknek :P) De nem beszélek többet. Itt az új rész és ha ma összegyűlik 4 komment akkor hozom a következőt. Jó olvasást! Puszii♥♥

Sebii♥

~Party 24~

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem és sikerült elaludnom. Össze-vissza kapkodtam a fejem ide mentem oda mentem de valamit folyton elfelejtettem. Épp a köntösömet kerestem és szerencsére meg is találtam mikor csengettek. A kávém már leégett szóval már mindegy hogy hova is megyek. Lehajtottam a fejem majd ajtót nyitottam.
-Jó reggelt!-jött be egy vidám szöszi.
-Jobbat!-sóhajtottam és átmentem a konyhába levettem a kávét a tűzhelyről.
-Valami baj van?-jött utánam Seb és kivette a kezemből a kávéfőzőt.
-Csak bal lábbal ébredtem semmi komoly!
-Vedd úgy hogy ezt elhittem de szerintem vegyél egy gyors zuhanyt addig én itt rendet rakok rendben?
-Ühüm!-bólogattam-És köszönöm!-adtam neki egy puszit majd a ruháimmal együtt mentem be a fürdőbe.

A zuhany kicsit ellazított de a fejfájásom nem csillapodott. Felöltöztem majd kimentem Sebhez a konyhába.
-Csinos vagy!-bókolt.
-Köszönöm. És azt is hogy rendbe hoztad a konyhát.
-Ugyan. Mehetünk?
-Persze!-bólintottam. Követtem Őt de az egyik pillanatban sikerült megszédülnöm még szerencse hogy Seb elkapott.
-Jól vagy? Minden rendben?-záporoztak felém a kérdések.
-Persze csak kicsit megszédültem de semmi komoly.
-Az emberek nem szédülnek meg ok nélkül.
-Tudom de ez nem az első szédülésem volt!-járt el a szám ezzel pedig bogarat ültettem Seb fülébe.
-Szóval már többször fordult elő? És arra nem gondoltál hogy el kéne menni az orvoshoz?
-Őszintén?! Nem. Betudtam a fáradságnak és a folytonos időváltozásnak.
-Ezt szinte gondoltam!-forgatta meg a szemeit-Szerintem azért el kéne menned egy orvoshoz.
-Majd még meglátom. De mennyünk sok dolgunk van még ma!-húztam magam után Sebet. Persze még egy darabig rágta a fülemet az orvosos témával. Kicsit örültem annak hogy megszabadultam tőle. Őt elrángatták a 3dik szabad edzésre míg én Kennynek mentem segíteni.  Seb az utolsó szabad edzésen is jól teljesített a csapat pedig bizakodó volt. Sokat javultunk az előző versenyhez képest reméljük ezt az időmérőn is tudjuk majd kamatoztatni.  A büfébe menet összefutottam pár szerelővel. Mindannyian nagyon izgatottak voltak és reménykedtek egy jó helyezésben. Kenny és az én ebédemmel mentem vissza az irodába.  Az időmérőt mindketten Seb bokszából néztük meg bár Kenny szaladgált ide meg oda is. A Q1ben és a Q2ben is elég meredek helyzetbe kerültünk de továbbjutottunk. A Q1 meglepetés kiesője Schumi volt míg a Q2é Räikkönen. A Q3ban két gyors köre volt mindenkinek. Seb elsőnek a használt gumikkal ment ki amivel nem túl jó idő ért el. Az új szett abroncsok felrakása után viszont már egy remek időt futott és megnyerte az időmérő edzést. Az év első Sebastian Vettel & Red Bull Racing pole pozíciója lett az övé. Mögötte Hamilton Webber és Button végzett tehát Red Bull Mclaren szendvics lesz a holnapi rajtnál. A csapat összes tagja nagyon boldog volt mindenki ölelgetett mindenkit közben pedig kivonultunk  a kordonok mögé. A fiúk eléggé előre engedtek így tökéletes rálátást kaptam Sebre. Ismét lehetett látni a sokak által kedvelt vagy utált Vettel fingert. Ő kiszállt a kocsiból levette a sisakját majd mindenkivel lepacsizott. Persze engem kihagyott a mindenkiből hozzám a végén jött oda.
-Ezt az időmérőt neked nyertem meg!-suttogta a fülembe én pedig jó szorosan megöleltem majd útjára engedtem.

 A fotózkodást még megnéztük majd szép lassan mindenki ment vissza a dolgára. Mi is lefutottuk a kötelező dolgokat majd Adriannal és Stuval muszáj volt kimennünk a városba kellett pár dolog. Persze mikor indulni készültünk pont feltűnt Seb is.
-Hova hova?
-A városba kell pár dolog! Egyébként szeretnék gratulálni. Nagyon ügyes voltál!-adtam az arcára egy puszit.
-Köszönöm. A városban pedig nagyon vigyázz magadra rendben?
-Rendben. Még találkozunk! Szia!-adtam neki még egy puszit majd beszálltam az autóba Stu mellé. A városba érve Adrian vett magának pár dolgot meg persze akkor már én is meg Stu is szétnéztünk kicsit. Épp visszafele tartottunk a golyóálló kocsival (nem értettem minek golyóálló kocsi ha sétálva nem támadtak meg akkor majd most tuti. Egy ilyen kocsit még 1 km-ről is ki lehet szúrni. Jobban mondva ennél feltűnőbbek nem is lehettünk volna) mikor piros jelzést kaptunk. Nem sokkal később egy hatalmas robbanásra lettünk figyelmesek.
-Mi volt ez?-ijedtem meg kicsit.
-Azt hiszem a közelben dobtak el a monoton koktélt! De nincs ok az aggodalomra. Már indulunk is!-taposott a gázra a sofőr. Miután épségben kiszálltunk mindannyian a kocsiból kicsit megkönnyebbültem. Nem mondom hogy halálra rémültem de volt bennem egy kevés félsz.Elköszöntem Adrianéktól majd a szobám felé vettem az irányt. Mikor felértem a megfelelő emeletre egy aggódó Sebastian jött felém.
-Hallottam mi volt. Minden rendben?-jött oda hozzám.
-Persze jól vagyok! És aranyos vagy hogy aggódtál!
-Utálom ha nélkülem mész el főleg ha a hely még veszélyes is!-húzott magához.
-Az élet kockázatokkal jár. Ezt te tudod a legjobban. Te kockáztatod majdnem minden hétvégén az életedet. De beszéljünk vidámabb témáról rendben? Mondjuk a holnapról! Várod már a futamot?
-Persze és van egy jó érzésem a holnappal kapcsolatban. Szerintem nagy esélyem van nyerni!-húzta egy széles vigyorra az ajakit.
-Reméljük ez így lesz. Én minden esetre drukkolni fogok neked! Bejössz vagy dolgod van?-mutattam a szobám ajtajára.
-Az a helyzet hogy van még egy interjúm de utána szabad vagyok.
-Rendben akkor várlak. És siess!-váltottunk egy gyors csókot majd Seb útjára indult. Bementem a szobámba vettem egy gyors zuhanyt és rendeltem magunknak vacsit. Úgy 10 perccel később kopogtattak.
-Gyere be nyugodtan!-szóltam ki majd megfordultam de a hátam mögött nem az az ember állt akit vártam-Áhh Mark. Meglepett látogatásod. Segíthetek valamiben?-tettem le a kezemben lévő poharat.
-Nem ne fáradj csak egy kérdés eleélyig jöttem. Szeretném ha a holnapi futamot az én bokszomból néznéd végig!-hát meg kell mondjam nem kicsit lepett meg ez a srác.
-Nos tudod az a helyzet hogy már elígérkeztem holnapra.
-Szóval a Kölyök már lestoppolt!-sóhajtott lemondóan.
-Nem nem Sebnek ígérkeztem el. Jensonnak! Tudom Ő nem Red Bullos de egyszer megígértem neki és most szeretném betartani az ígértemet.
-Akkor ez most nem fog összejönni igaz?
-Nem sajnálom. De ígérem Barcelonában a te bokszodból fogom figyelemmel követni az eseményeket.
-Rendben. És köszi. További jó estét. Szia!-intett majd lelépett. Nem igazán értettem miért is olyan fontos a pilótáknak hogy az Ő bokszukból nézze valaki végig a futamot. Mindenhol ugyanannyit lát az ember nem? De Jenshez visszatérve. Még Seb se tudja hogy hol is leszek holnap gondolom nem igazán lesz feldobva. Mark távozása után 10 perccel Seb is betoppant. Közösen fogyasztottuk el a rendelt vacsit majd beszélgetni kezdtünk vagyis csak én beszéltem.
-Az előbb itt járt Mark. Azt szerette volna hogy nála nézzem végig a holnapi futamot.
-És te erre?
-Megígértem neki hogy Barcelonában nála fogom nézni mert már elígérkeztem valaki másnál. Jensnél!-hadartam el a végét.
-Mi van?-majdnem kiköpte a szájában lévő narancs levet.
-Tudod megígértem Jensnek még a jó múltkor és nem akartam lemondani. De ne félj neked fogok drukkolni!-ültem az ölébe és adtam az arcára egy puszit. Reméltem nem fog megharagudni.
-Te nő személy!-csóválta meg a fejét.
-Alszol nálam?
-Aludnék én de van egy kis gubanc. Már elígérkeztem másnak.
-Jó vicc volt! Na indulj pakolni.
-Nem vicceltem!-na itt még a vér is megállt bennem.
-Mi van?-vágtam a hülyébbnél hülyébb fejeket.
-Tudod a pultos lány!
-Jó legyen. Akkor menny a pultos lányhoz!-lökdöstem kifele-Remélem jó estétek lesz. Én meg majd szólok Jensnek! Szia Seb!-csuktam be az ajtót. Tudtam hogy csak húzni akarja az agyam de ha neki lehet akkor nekem is. Végül mégis csak felhívtam Jenst a holnapi nappal kapcsolatban. 2 csörgés után fel is vette.
-Szia Jens. Abbey vagyok. A holnapról lenne szó.
-Szia Abbey. Ugye nem akarod lemondani?
-Nem dehogy ne aggódj!-nevettem-Csak azért hívtalak hogy áll-e még a holnapi nap?!
-Persze már várlak.
-Renden és mikorra mennyek?
-Úgy a versen előtt 1 óra az neked jó? Szeretnélek kicsit körbe vezetni.
-Nekem tökéletes. Akkor holnap. Jó éjt Jens.
-Holnap. Neked is Abbey!-majd bontottuk a vonalat. Összepakoltam a vacsi maradékait majd eltettem magamat holnapra.