miracle in Germany.

Sziasztok! Mondhatni úgy hogy visszatértem! Van pár ötletem, és egy új történeten is dolgozom! De előbb itt van a miracle in Germany új része! Jó olvasást! Puszi♥
3 rész.

Az éjszaka folyamán alig aludtam valamit. Folyamatosan a kapott hívásokon kattogott az agyam de sehova sem jutottam. Úgy éreztem ha nem mozdulok ki a négy fal közül megbolondulok. Lassan lecsoszogtam a lépcsőn egészen a konyháig ahol Safaa már végzett a reggelivel.
-Szia!-köszönt.
-Szia!-erőltettem meg egy mosolyt majd kávézni kezdtem.
-Jól vagy? Mert elég rosszul nézel ki.
-Hát...nem vagyok a toppon de azért megvagyok!-bólintottam majd megittam a maradék kávémat-De mesélj. Milyen volt a tegnapi vacsi?-tereltem a témát.
-Hát jó meg minden, de tudod rájöttem hogy mi nem egymásnak lettünk teremtve!-rántotta meg a vállát.
-Mi van?-habogtam össze vissza. Hogy mondjam nem épp ezt vártam.
-Ja ne csináld már. Nem jön be a pasi na és? Van még rajta kívül a világon ezer. De a jó hír az hogy te még mindig lecsaphatsz rá!-kacsintott.
-Szerintem te lázas vagy!-mondtam nevetve. Még hogy én és Seb? Jó vicc.
-Én ugyan nem. És ha elfogatsz tőlem egy baráti tanácsot. Néha kicsit ki kellene nyitnod a szemed és nem csak báttyként kellene tekintened Sebre. Ő már megtette ezt és meglátta benned a nőt. Hidd el én már csak tudom. Hisz tegnap mesélte!-bólogatott bőszen.
-Nem hiszek neked, sajnálom!-hagytam ott.Felszáguldottam az emeltre magamra kaptam egy kényelmes ruhát a telefonomat a zsebembe csúsztattam majd kiléptem a házból. Szükségem volt egy kis magányra.  Egyedül rottam az utcákat és csak Safaa szavai jártak a fejemben: Ő már megtette és meglátta benned a nőt! Hidd el én már csak tudom. Hisz tegnap mesélte..." Valóban ezt mondta volna Seb? Egyszerűen olyan hihetetlenül hangzik. Bármennyire is szerettem volna elhinni egyszerűen nem ment. Utáltam magam ezért. Egyszerűen nem tudom elfogadni hogy valaki másképp tekintsen rám mint a barátjára. Pedig ha Safaa igazat mondott akkor muszáj lesz, hisz számomra sem közömbös Sebastian. Igaz hogy folyamatosan azt hangoztatom hogy Ő számomra csak olyan mintha a bátyám lenne de ez nem igaz. Be kell hogy valljuk Seb helyes pasi. Emellett megbízható, kedves, udvarias figyelmes. Minden megvan benne amiről álmodom. A sétám végéhez érve eldöntöttem hogy beszélni fogok vele vagyis megpróbálok beszélni vele. Először hazamentem átöltöztem ettem pár falatot majd kis unszolás után elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz hogy átmenjek a szomszédba. Kopogtattam majd vártam hogy Seb ajtót nyisson, de meglepetésemre nem Ő állt velem szembe hanem maga Kimi Räikkönen.
-Öhm...helló!-intettem neki. Az arcom eközben a természetes színéből pirosba kezdett átváltani.
-Helló! Sebashoz jöttél?-Ő látszólag nem volt zavarban nem úgy mint én.
-Igen!-bólintottam egy aprót.
-Sebas!-kiáltotta el magát-Téged keresnek!-nem kellett túl sokat várni arra hogy a házigazda is megjelenjen.
-Szia Nills!-ölelt meg amit én boldogan viszonoztam is-Had mutassam be neked Kimit! Kimi Ő itt a legjobb barátom Nilla!-mutatott rám.
-Kimi Räikkönen!-nyújtott kezet a finn szőkeség.
-Titanilla Stolz!-fogadtam el. A házigazda beinvitált a lakásba majd egy pohár teával a kezemben ültem le a kanapéhoz beszélgetni.

~2 órával később~
-Mindent el kell mesélned!-vágódott le mellém Safaa. Teljesen fel volt pörögve olyan volt mint egy kislány aki túl sok édességet evett.
-Nem történt semmi különös!-ráztam a fejem.
-Mi az hogy semmi?-vágott egy amolyan 'hülyéneknézelvagymivan?úgyistudomhogyvoltvalami' fejet.
-Tényleg semmi. Tudod ott volt nála Kimi és csak beszélgettünk. De persze a szerelem téma szóba se került. Csak átlagos témák mint az időjárás meg ilyenek!-magyaráztam.
-Ez így nem jó!-rázta a fejét.
-Lehet hogy ennek így kellett lennie!-zártam le a témát-Viszont én most lefekszem. Jó éjt Safaa!-adtam egy puszit az arcára majd felmentem a szobámba.

miracle in Germany.

Sziasztok! Meghoztam a második részt. Viszont most kommenthatárt szabok. 3 kommi és folytatás! Jó olvasást mindenkinek. Puszi♥

2 rész.

-Nyugi a ruhád tökéletes a kaja kész van már csak Seb hiányzik. Tarolni fogsz!-biztosítottam barátnőmet aki totál be volt zsongva. Komolyan mint egy tini aki az első randijára készül. Vagy tízszer cserélt ruhát a haját is 2 percenként változtatja. Nagyon vicces látványt nyújt az biztos. Seb pontosan 6 órakor kopogtatott az ajtómon én pedig a megbeszélt forgató könyv szerint mentem ajtót nyitni.

-Szia Seb!-öleltem meg-Viszlát Seb!-intettem neki majd ki akartam kerülni hogy leléphessek de a kezem után kapott és visszahúzott magához.

-Nem úgy volt hogy hármasban vacsizunk?-nézett rám kék szemeivel. Arcára meglepettség ült ki.

-De úgy volt csak nekem közbejött valami. De biztos vagyok benne hogy ti ketten is remekül elesztek!-vigyorogtam mint a tejbe tök-Na szia Seb!-nyomtam egy puszit az arcára majd most már tényleg kikerültem és útnak indultam. Hogy pontosan hová is? Hát lövésem sincs. A lényeg az hogy Safaa és Seb egy helyen van kettesben. Nekem pedig van úgy 2-3 órám hogy feltaláljam magam valamivel. Először egy kávézóba tértem be és ittam egy egy pohár kávét majd úgy döntöttem sétálok egyet. Egy parkba tévedtem be majd a parkból egy erdő szerűségbe keveredtem. Már több mint 4 éve élek Németországban de ezt a területet még soha életemben nem láttam. Egyedül voltam sehol egy lélek sem. Óvatosan lépkedtem nem szerettem volna megcsúszni és véletlenül legurulni a dombról. Úgy 10 perc sétálás után a távolban egy házat fedeztem fel. Elsőnek nem tudtam eldönteni hogy bemenjek vagy sem de végül lábaim önálló életre keltek és megindultak a ház felé.

 Azt hittem hogy csak egyedül vagyok de mikor meghallottam a távolból egy hangos reccsenést hirtelen úgy megijedtem hogy majdnem elestem. Körbenéztem egyszer kétszer majd végül háromszor is de sehol nem láttam senkit. Kezdtem kicsit lenyugodni mikor a telefonom elkezdett hangosan zenélni a zsebemben. Ettől megint annyira megijedtem hogy azt hittem bármelyik pillanatban szív infarktust kaphatok. Remegő kezekkel halásztam elő a zsebemből a telefont majd végighúztam a képernyőn a kezem és fogadtam a hívást.

-Halló?-szóltam bele. Hangom megremegett az előbb ért sokk miatt. Hiába vártam hogy valaki beleszóljon a telefonba ez nem történt meg. Idegesen tettem vissza a telefont a zsebembe majd jobbnak láttam ha visszamegyek a parkba. Szerencsére visszataláltam és útközben sem találkoztam senkivel. Gyorsan előhalásztam a telefonomat hogy megnézhessem az időt ami már elég későre egész pontosan fél 10-re járt. Lépteimet megszaporáztam és szerettem volna mindnél hamarabb hazaérni. Már befordultam az utcába mikor a telefonom ismét csörögni kezdett, de amint felvettem és beleszóltam megint ugyanazzal a ténnyel szembesültem. Senki nem szólt bele. A félelem átjárta a testemet de igyekeztem ezt nem kimutatni. Amint beléptem a lakásba egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

-Jesszusom Nilla!-jött ki a konyhából Safaa-Annyira aggódtunk. Ugye jól vagy?-nézett rám.

-Persze miért mi bajom lehetne?-néztem rá és az időközben csatlakozó Sebastianra.

-Nem tudtok hogy hol vagy és akárhányszor hívtunk nem vetted fel!-mondta Seb.

-De hát...-halásztam elő a telefonomat-nem is hívtatok!-néztem rájuk.

-Dehogynem. Vagy tízszer mindketten!

-Szerintem ti nem engem hívtatok!-ráztam a fejem.

-Rajtad kívül nincs Nilla nevű ismerősöm!-jelentette ki Safaa-De ha nem hiszed el akkor megcsörgetlek!-mondta majd tárcsázta is a számot. Pár másodperccel később a kezemben szorongatott telefon ismét zenélésbe kezdett-Látod!-monda majd kinyomta a telefont de az én telefonom még mindig rezgett a kezemben. A képernyőre pillantottam megint ismeretlen szám villogott.

-Ez...-dadogott össze-vissza Safaa. Szerintem Ő jobban megijedt mint én. Közben a telefonom is elhallgatott aminek most nagyon örültem-Ez félelmetes volt!-dadogott még mindig legjobb barátnőm.

-Ez csak véletlen volt!-próbáltam menteni a menthetőt.

-Ilyen véletlenek nincsenek!-szólalt meg Seb is-Nilla ki volt az?-lökte el magát a faltól.

-Nem tudom!-hajtottam le a fejem-Biztos valaki csak szórakozik. De én most felmegyek ha nem gond. Tudjátok fáradt vagyok! Jó éjt!-kerültem ki Őket felszaladtam az emeltre és bezárkóztam a szobámba. Épp hogy bezárkóztam a telefonom ismét rezegni kezdett. Nem akartam még nagyobb félelmet kelteni magamnak ezért inkább kikapcsoltam a készüléket...

miracle in Germany.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást. Remélem kapok pár visszajelzést! (nagyon örülnék neki) Jó olvasást! Puszi♥

1 rész.

-Miben segíthetek?-nyitottam ki a lakás ajtaját. Még elég korán volt ezért beletelt pár percbe míg azonosítani tudtam ki is áll odakint-Sebastian!-tettem hozzá.

-Csak azért jöttem hogy egy kis kávét kérjek mert nekem elfogyott! Amúgy remélem nem ébresztettelek fel!-eresztette meg egy mosolyt.

-Gyere beljebb!-nyitottam kijjebb az ajtót-Egyébként nem ébresztettél fel!-nyugtattam meg majd a konyha felé indultam. Levettem az egyik polcról a kávét majd felét odaadtam Sebnek a másik felét pedig visszatettem a helyére.

-Köszi életmentő vagy!-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.

-Ugyan semmiség!-legyintettem.

-Nilla ki csengetett hajnalok hajnalán?-jött le az emeltről ásítozva Safaa. Amint észrevette hogy ki is áll mellettem elpirulva nézett elsőnek Seb-re majd rám. Tudniillik Safaa oda meg vissza van Sebért.

-Csak kávéért ugrottam be de már megyek is. Sziasztok!-intett majd elhagyta a lakást.

-Ugye nem én üldöztem el?-nézett rám kétségbe esetten Safaa.

-Nem dehogy!-ráztam a fejem nevetve.

-Akkor jó!-fújta ki az eddig bent tartott sóhajt. Csak megráztam a fejem majd visszamentem az emeltre egyenesen a szobámba és gyorsan összekaptam magam.

-Főztem kávét kérsz?-nézett rám Safaa.

-Igen köszi!-mosolyogtam rá majd belekortyoltam a koffein bombámba. Miután megittam rögtön éreztem hogy ismét visszatér belém az élet és kezdetét veheti a nap.

-Szerinted lehet esélyem Sebnél?-fordult felém Safaa. Épp egy bevásárló központból jöttünk kifele.

-Hát mivel nem látok bele a fejébe nem tudom neked megmondani. Szerintem kérdezd meg Tőle.

-Tudod hogy nem merem!

-Jó oké akkor nem tudom!-sóhajtottam.

-Nem beszélnél vele a kedvemért? Ti úgy is jóban vagytok. Hisz úgy szeret mintha a húga lennél!-igaza volt Seb tényleg úgy viselkedik velem mintha testvérek lennénk. Ő a nem létező bátyám és a családom egyben. Ő és Safaa voltak azok akik elfogadtak olyannak amilyen vagyok és ezért nagyon hálás vagyok nekik.

-Oké beszélek vele!-egyeztem bele. Úgy éreztem Safaa megérdemel ennyit. Miután hazaértünk és mindent kipakoltunk rávettem magam arra hogy átmenjek a szomszédba. Kicsit félve kopogtam be a hatalmas fa ajtón. Úgy 2 percet kellett várnom míg valaki egész pontosan Seb kinyitotta az ajtót.

-Szia!-villantotta meg a jellegzetes Sebastian mosolyt ami olyan cukivá tette.

-Szia. Remélem nem zavarlak.

-Nem dehogy!-mosolygott még mindig.

-Remek akkor beszélgessünk egy kicsit!-mosolyogtam én is majd beljebb léptem a lakásba Sebet kézen fogtam és a kanapéhoz húztam. Miután mindketten kényelmesen helyet foglaltunk az ülőalkalmatosságon belekezdtem mondandómba.

-Mit gondolsz Safaa-ról?

-Kedves lány meg minden. De miért?-nézett rám.

-Csak kérdem. De nem lenne kedved holnap átjönni hozzánk vacsizni?-dobtam fel a témát.

-De szívesen!

-Rendben akkor holnap várunk. A pontos időt majd átküldőm SMS-ben rendben?-mosolyogtam.

-Rendben!-bólintott. Még gyorsan megöleltem majd átszögdécseltem hozzánk. Safaa már tűkön ülve várt rám és még be sem értem de Ő már letámadott a kérdéseivel.

-Mindent el kell mondanod!-jelentette ki. Miután mindent elmondtam neki kétszer is azon kezdett el izgulni hogy mit főzzőn holnapra vagy hogy mit vegyen fel..

miracle in Germany.

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most jelentkezem de semmi időm nincs írni. Amikor van egy fél órám akkor pedig nem tudok mit írni. De megígérem hogy ezentúl igyekezni fogok! Viszont most egy új történet bevezetőjével jelentkezem! Tudom nem túl hosszú és tartalmas de azért remélem elnyeri majd tetszéseteket! Jó olvasást! Puszi mindenkinek!♥

Bevezető.

Éreztétek már azt, hogy egyedül vagytok ebben a nagy világban? Ha igen akkor nyugodjatok meg nem vagytok egyedül. Velem minden nap ezt éreztették a körülöttem lévők. Bár hatalmas családban nőttem fel amit imádtam ennek később meglettek a hátrányai. A szüleim, hogy is mondjam...elég nehéz esetek. Igen talán ez a legmegfelelőbb szó rájuk, de ezek a problémák csak 15 éves koromban kezdődtek. Anyukám különcnek tartott. És csak azért mert nem volt barátom...míg az unoka tesómnak minden ujjára jutott egy pasi. Egyik este szem rebbenés nélkül mondta a szemembe, hogy én egyedül fogok megöregedni, barátok nélkül és majd az Ő nyakukon maradok. Szavai nagyon fájtak de csak hallgattam és hallgattam amit mond. Majd mikor egyedül maradtam kitört belőlem az összes fájdalom amit Ő okozott. Szavai a fülemben csengtek hiába akartam elfelejteni nem ment. Akkor ott abban a percben megfogadtam hogy amint betöltöm a 18-at elköltözőm Tőlük jó messzire. Előtte azonban még 3 kemény évig hallgattam ahogy minden egyes családi, baráti össze jövetelen engem járat le rengeteg ember előtt. Apám...Ő pedig mint rendes férj anyám mellett állt mindenben. Szóval 3 kemény év szenvedés után végre eljött az én időm. Július 29-én betöltöttem a 18-at és még aznap utaztam Bécsbe majd onnan egyenesen Németországba. Úgy gondoltam könnyű dolgom lesz. Veszek egy szép kertes házat szerzek egy jó munkát amiből meg tudok élni és élem az életemet. Hát ez nem így történt. A ház amit kinéztem magamnak sokkal drágább volt mint az szerettem volna. Egyedül nem tudtam volna fizetni a lakbért ezért lakó társ után kezdtem kutakodni. Életemben először szerencsém volt és egy kedves aranyos lánnyal együtt vettük ki a házat. És hogy hogyan is folytatódik tovább az én történetem? Ha kíváncsi vagy maradj velem és mindent megtudsz. ~2010.