~A cockpitten kívül~ ~Befejező rész~

És ez a nap is eljött. Egy történet a mai nap véget ér. Az utolsó befejező rész fog következni. Az következő 1 hétben a blog teljesen meg fog újulni. Külsőleg is és belsőleg is. A következő történetem teljes mértékben más lesz..de erről majd később. Remélem az utolsó rész is elnyerni tetszéseteket. Szeretnék kérni pár kommentet amiben leírjátok a véleményeteket az egész történetről. Jó olvasást! Puszii♥♥

~Negyvenkilenc-Ötven-És VÉGE~

2012. június 3. Vasárnap.

Ez a nap is eljött. Itt állok esküvői ruhában halál idegesen és várom hogy kimehessek Hozzá az oltárhoz.  2 durva hónap alatt kellett ezt az egész esküvőt megszervezni. Sokat segített Andi, Britta, Seb nővérei, Heikki és a csapat nagy része is. Ma pedig minden összeállt minden tökéletes. Itt vannak a szüleim az Ő szülei, barátok,csapat tagok, rokonok.

A menyasszonyi ruha.

-Tessék!-adta a kezembe Andi a menyasszonyi csokrot-Ne aggódj! Remekül nézel ki!-mosolygott.
-Köszönöm! Remélem Sebnek is hasonló véleménye van!
-Biztos lehetsz benne! Még terhesen is ugyanolyan csinos vagy!
-Köszönöm! És azt is hogy itt vagy velem és segítesz mindenben.
-Ugyan ez természetes! De ne pityeregj. Még elkenődik a sminked! Légy boldog hisz ez lesz életed egyik legszebb napja!
-Igazad van!
Közben apa is megérkezett. Ő kísért ki az oltárig. A zene elindult a koszorús lányok szintén. Ketten mentek előttünk ketten pedig mögöttünk. Mikor kiértem láttam hogy az egész templom megtelt. zsúfolásig tele folt. A hátsó sorokban nem túl sok ismerőst féltem felfedezni. Aztán ahogy egyre beljebb értünk egyre több ismerőst fedeztem fel. Az első sorokban a család rokonok és csapat tagok ültek. Seb már az oltár előtt állt egy hatalmas vigyorral az arcán. Mikor odaértünk apa átadott Sebnek a pap pedig belekezdett a mondandójába. Sebbel végig egymást néztünk. Ahogy azokba a gyönyörű tengerkék szemekbe tekintettem csak boldogságot láttam. A pap végül rátért a lényegre is.
-Sebastian Vettel. Elfogadod hitves feleségedül az itt megjelent Lúcia Ecclestonet?
-Igen!-válaszolt határozottan Seb.
-És te Lúcia Ecclestone elfogadod hitves férjedül az itt megjelent Sebastian Vettelt?
-Igen!-bólogattam.
-Akkor mától hivatalosan is férj és feleség vagytok. Mostantól pedig szabad a csók is!-ez volt az első csókunk mint férj és feleség. Erre a csókunkra örök életemben emlékezni fogok.
-Szeretlek!-suttogta Seb.
-Én is!-váltottunk még egy csókot. A közönség tapsolni kezdett majd mindenki egyesével gratulált. Ezek után a még szabad lányok egy sort alkottak és jöhetett a csokor eldobása.
-Mehet?-kérdeztem meg.
-Igen!-hangzott a válasz. Egy nagy lendülettel megszabadultam a csokortól. Hátrafordultam hogy meglessem ki kapta el azt.
-Andi! Úgy látom te leszel a következő szerencsés!-nevettem unoka nővérem pedig csak mosolygott-Készülhet Heikki!-súgtam oda neki de csak egy szúrós pillantást kaptam. 
-Mehetünk a fotózásra?-karolt át Seb hátulról.
-Persze!
A fotózás a templom előtt zajlott legalábbis az egyik része. Egy szépen feldíszített kocsira szálltunk fel mi ketten vagyis hárman. Ott is készült pár fotó. A vendégeket a fogadás helyére autók szállították. mi érkeztünk meg először Sebbel. Miután a vendégek is megérkeztek kezdődhetett a fogdás. Én először elmentem átöltözni Andival.

A másik ruha. 

Egy vörös színű ruhát vettem fel ami kicsivel kényelmesebb volt mint a menyasszonyi. Visszamentünk a többiekhez és kezdetét vette a táncolás. Elsőnek apámmal táncoltam egy keveset majd Norberttel, Christiannal, Rockyval, Adriannal, Heikkivel majd végül Sebhez kerültem.
-Már hiányoztál!-húzott magához és adott egy csókot.
-Te is.
Lassú számok következtek így ahogy csak tudtunk összesimultunk Sebbel. Már javában elmúlt éjfél is mikor valaki felvetette azt az ötletet hogy bontsuk ki az ajándékokat. Találomra kiszedtem egyet a nagy halomból.
A doboz nagyon szép pohár alátéteket tartalmazott. Üvegből volt és bele volt vésve hogy "Kedvenc fiatal szerelmes párunk!" Gondolom a Red Bull csapattól kaptuk ezeket. Az ajándékot félre tettük majd most Seb vett ki egyet a nagy halom közül. Ebben a dobozban egy óra volt ami nagyon-nagyon szép volt. Már az utolsó ajándékot vettem el az asztalról. Ebben egy fotó album volt amin ez  cím állt: "A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi!" Felnyitottam az albumot amiben fotók voltak. Ahogy megláttam az elsőt tudtam hogy ezt Andi csinálta. rengetek kép volt benne olyanok is amiket nem is tudtam hogy készített. Az első kép amikor a baba üzletben vásárolgattunk. Az utolsó kép pedig az esküvő napja volt. Elmosolyodtam ezen a szép gesztuson. Az ajándékok felbontása után behozták a tortát is. Nagyon szép volt gondolom nagyon sok munka volt benne.

A torta.

-Várjuk. Ez hiányzik róla!-szaladt ki a tömegből Stu és tett a tortára egy díszt. Sebbel elmosolyodtunk ezen a gesztuson. Nagyon aranyos volt tőle. A kezünkbe vettük a kést és felvágtuk az első szelet tortát.

A torta dísz.

2012. október.17.

Már a mentőben ülők és épp úton vagyunk a kórházhoz. Megindult a szülés is. Seb is már úton van Heikkivel. Andi van mellettem és az orvosok. nem sokkal később beértünk a kórházba engem pedig egyenesen a szülő szobába toltak. a fájások óránkén lettek erősebbek. 2 óra telt el és Sebék még sehol sem voltak. Kezdtem ideges lenni.

-Adni. Hol vannak már?

-Az előbb hívott Heikki. Dugóba keveredtek de egy fél óra és itt lesznek.

-Nem vagyok benne biztos hogy kihúzom még fél óráig. Egyre erősebbek a fájdalmak!

-Nyugi tudom hogy itt lesznek. Seb megígérte hogy eljön és tudod hogy Ő betartja a szavát.

A fájások már minden 10 percenként erősödtek. éreztem hogy már nincs sok hátra. Az utolsó 10 percben már vittek is a szülészetre. Az orvosok már bent voltak. Kicsit be kell hogy valljam féltem ettől az egésztől. és az sem segített hogy Seb nincs mellettem.

-Kezdhetjük Kismama?-szólalt meg az orvosom.

-Még az apukára várunk!

-Azt hiszem a baba már nem tud többet várni!

A szülés megkezdődött és lassacskán Seb is betoppant.

-Itt vagyok Kicsim!-ült le mellém és fogta meg a kezem. 

A szülés nem tartott tovább fél óránál.A kicsi délután fél 4 után 5 perccel látta meg a napvilágot.

-Gratulálok! Kisfiúk született!-adta a kezembe a fiamat a nővér.

-A mi kisfiúnk!-pityeregtem.

Federico Vettel.

-Igen! A legifjabb Vettel!-mosolyodott el Seb és megfogta a kisfiú kezét. csak pár percig lehetett nálunk majd a nővérek elvitték engem pedig betoltak egy kórterembe.

-És mi lesz a kisfiú neve?-kérdezte meg az egyik nő vér. 

-Federico!-mondtuk ki Sebbel egyszerre a kisfiúnk nevét-Federico Vettel!-a nő vér ráírta a kór lapra a nevét.

Szerencsére csak 3 napig tartottak bent minket a kórházban.

-Gyere Kincsem!-vettem el a nő vértől a kisfiamat-Ott van apuci látod?-mutattam rá Sebire Fede pedig nyújtozkodni kezdett az apja felé.

-Gyere kicsim!-vettem el tőlem Seb a babát és komótosan bekötötte Őt.

-Olyan jó hogy végre hazavihetlek mindkettőtöket!-fogta meg a kezem Seb.

-Olyan jó hogy végre veled és a picivel lehetünk!-csókoltam meg.

Az úton végig a csöpp lurkót figyeltük mindketten. Mire hazaértünk Ő békésen aludt. A vadonat új gyerekszobába öröm volt bemenni.

-Egyedül csináltad?-néztem a falra amin Forma 1es autók fickándoztak.

-Kimi és Heikki segített!-nevetett.

-Nagyon szép lett!-dicsértem meg és adtam neki egy újabb csókot.

Másnap az én családom és Seb családja is meglátogatott. fede nagyon élvezte hogy a figyelem csak rá szegeződik. A szemeit határozottan Sebtől örökölte. A lányok körében már biztos nem lesznek gondjai!

2015. július. 3.

Fedevel Sebet várjuk haza. Épp az előbb lett vége a Kanadai nagydíjnak amin Seb első lett. fede nagyon élvezte a Száguldást. Ebben évben a kisfiúnk már a 3dik élet évét tölti. Miután vége lett a futamnak megengedtem neki hogy kint játszón az autójával. Ez amolyan kék Red Bull lógós (hála Sebnek és Heikkinek) tekerős autó. Fede nagyon szeret ezzel a játékával játszani. Már biztos hogy a tehetségét Sebtől örökölte. A dátumból láthatjátok hogy a mai nap van Seb szülinapja. Ez a győzelem sokat jelent neki de remélem hogy az én ajándékomnak is örülni fog. Nem egy méregdrága ajándék sőt..nem is került pénzbe. Kint ültem a hintán és Fedét figyeltem. minden mozdulatát szemmel tartottam. Úgy két órával később kocsi zajra lettünk figyelmesek. 
-App!-nézett az autó feljáró felé a kisfiúnk.
-Gyere Kicsim!-kaptam fel-Megjött apa!
-App!-hajtogatta ezt az egy szót egész végig Fede.
-Itt vagyok Kicsim!-jött velünk szembe egy fülig érő vigyorral Seb. Szorosan megölelt minket majd adott egy puszit Fede fejére nekem pedig egy csókot.
-Hiányoztatok!-ölelt meg minket még egyszer.
A nap többi részét Fedével töltöttük. Este közösen fektettük le. 
-Remélem tudod hogy nem felejtettem el hogy ma van a szülinapod!-suttogtam fülébe-És az ajándékod is megvan.
-Ugye tudod hogy nem fogadok el tőled semmi drága holmit.
-Tudom. Tisztában vagyok vele. Ezért nem vettem neked semmit. Ez sokkal másabb ajándék lesz.
-Kíváncsivá tettél!-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
-Rendben. Tessék!-adtam a kezébe egy dobozkát. Seb vetett rám majd a dobozkára egy pillantást. Kinyitotta azt majd rám emelte a tekintetét.
-Ez komoly?
-Igen. Ismét gyarapodik a családunk!-mosolyogtam.
-Lüszi ezt el sem hiszem! Ennél szebb szülinapi ajándékot még soha életemben nem kaptam! Szeretlek!-csókolt meg...

Nos hát ez a mi kis történetünk...úgy tűnt ebből a románcból sem lesz semmi de aztán a dolgok megváltoztak..teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Már el se tudom képzelni az életem nélküle és a gyerekek nélkül. Ez nem az a szerelem első látásra történet volt..nem cseppet sem..elsőnek utáltuk egymást majd idővel megbarátkoztunk a másikkal..ebből a barátságból pedig egy életre szóló szerelem lett...♥♥♥

~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Mára csak ennyit tudtam összehozni nektek. A befejező rész már készem van terveim szerint holnap fel is rakom. Remélem azért ez a rész is elnyeri tetszéseteket! Puszii♥

~Negyvennyolcadik~


-Lehet hogy túl korainak fogod tartani ezt az egészet de úgy érezem ennek a pillanatnak is eljött az ideje.!-nagyon kíváncsivá tett Seb mondandója-Szóval. Lúcia Eccelstone!-térdelt le elém-Hozzám jössz feleségül?-kicsit meglepett a dolog nem hittem volna hogy ez is eljön ilyen hamar. Persze tudtam hogy valamikor Seb elszánja magát erre a döntésre de ez most akkor is meglepett.
-Persze. Persze hogy leszek a feleséged!-a gyűrű is előkerült. meseszép volt.

A gyűrű.

-Seb! Ez ez gyönyörű. Sőt még annál is szebb! Szeretlek!-csókoltam meg
-Én is Frau Vettel!
-Ez milyen furcsa!-nevettem-De tetszik! Frau Vettel. 
-És mikor tartsuk az esküvőt Frau Vettel?-nevetett.
-Nem tudom. Mondjuk mikor lesz egy hosszabb szünet.
-Mondjuk júniusban?
-Igen az jó lesz. mindig is nyári esküvőre vágytam. De addig még rengeteg dolgunk lesz!-lelkesedtem be-Meg kell találnunk a megfelelő helyszínt a ruhát a tanukat a kereszt szülőket a fogadás helyszínét a vendég listát az étel ital mennyiségét.
-Látom nagyon belejöttél!-nevetett.
-Igen teljesen be vagyok zsongva. Gondolom a hormonok miatt!-adtam neki egy puszit.
-Ezt mért kaptam?
-Csak úgy!
-Ez tetszik!-nevetett.
-Szerinted kik legyenek a kereszt szülők?
-Mondjuk Andi és Chrsitian.
-Chrsitian?-nevettem.
-Jobb nem jutott eszembe. Mért neked van jobb ötleted:?
-Fabi?
-Fabi?? Kereszt szülőnek. Mikor még csak 14 éves.
-Ha te mondhatsz hülyeséget akkor én is! Akkor legyen okos Herr Vettel és mondja meg ki a legjobb másik nagyszülő?!!
-A drága finnünk Heikki.
-Nem is rossz ötlet. Különben nem gondoltál arra hogy össze kéne hozzunk Heikkit és Andit? 
-Már megfordult a fejemben.
-Akkor mihelyst hazamegyünk ez a az első dolgunk!-nevettem.
Még két napot töltöttünk ezen a csodálatos szigeten. Hétfőn indultunk hozzánk Münchenbe. Összeszedtem az összes holmimat majd egy délutáni járattal Svájc felé vettük az irányát. Már este volt mikor megérkeztünk Seb lakásához. A bőröndöket a nappaliban hagytuk ráérünk őket másnap is kipakolni.

××

Másnap délelőtt Andi hívott. Sebnek délután jelenése lesz Párizsban. Átveheti a Sport Akadémia díját ami egy nagyon rangos kis díj. Elsőnek el sem hitte hogy tényleg Ő is megkapja olyan emberek után mint Michael Schumacher, Niki Lauda vagy épp Alain Prost. A következő géppel indultunk is Párizsba. Én is mentem vele hisz addig-addig nyaggatott míg belementem a dologba. 

-Remekül mutatsz. mondtam én neked hogy többször kellene zakót hordanod!-böktem oldalba.

A ruha.

-Neked is jól áll ez a ruha!-bókolt én pedig pirultam. Váltottunk egy utolsó csókot majd indultunk a díj átadó helyszínére.  Ő persze az egész díj átadót végig mosolyogta szokásához híven. Nagyon büszke voltam rá. megérdemelte ezt a díjat ahogy a többit is. Elég későn értünk vissza a kibérelt hotelbe. 

Seb és a díj.

Másnap már utaztunk is vissza Milton Keynesba ahol továbbra sem állt be az élet. A gyárban szinte mindenki ott volt a pilótákon kívül. Adrian és a tervező részleg tovább fejlesztette a kocsit a mérnökök számolgattak a sajtósok bonyolították le az ügyeket. Sebet rögtön elrángatta Christian egy megbeszélésre így én leültem Andival a büfébe beszélgetni.

-Az a kezeden az amire gondolok?-lelkesedett be.

-Ha eljegyzési gyűrűre gondolsz akkor igen.

-Ijujj! Lüszi!!! Szóval mától szólíthatlak Mrs. Vettelnek?

-Felőlem!-nevettem.

-És az esküvő mikor lesz? Ugye lehetek koszorús lány?

-Elvileg júniusban. Tudod mindig nyári esküvőre vágytam. És persze lehetsz koszorús lány!-nevettem.

-Köszönöm. De mesélj. Hova tűntetek ebben az egy hétben??

-Voltunk az Ő családjánál az enyémnél és elvitt egy meseszép szigetre. Készültek képek is majd megmutatom Őket.

-Ajánlom!-nevetett-Hallottad a legfrissebb pletykákat??

-Nem. Mivel most jöttem ezért nem!-nevettem.

-Akkor majd én elmondom. Az egyik újságcikk azt írta hogy Hanna és Fernando Alonsó összejöttek.

-Hanna? Mármint Hanna Prater és Teflonso?

-Igen. De ez még nem biztos. Csak lekapták őket amint épp beszélgetnek egy bevásárló központ előtt.

-Az nem semmi!-nevettem. Még elég sokat beszélgettünk hísz Seb két órát töltött a szimulátor szobában. Utána megkértünk Heikkit és Andit hogy legyenek a kereszt szülők. Ők persze örömmel vállalták a dolgot. Elmondtuk Christiannak és a csapat többi tagjának hogy július 3án ne tervezzenek semmit. Igen már a pontos időpont is megvan. Seb lefoglalt nekünk egy időpontot. 

~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Ígéretemhez méltan itt is van a friss.Remélem tetszeni fog.Lassacskán itt lesz a vége. Már nem húzom túl sokáig ezt a történetet sem. De jó olvasást. Puszii♥ (Hozzászólásokat is köszönöm szépen! Sokat jelentenek nekem!)

Napi Sebii :))♥

~Negyvenhetedik~

-Seb ne húzd az időd megöl a kíváncsiság. Vedd már le a szememről ezt a szar kendőt!-türelmetlenkedtem.
-Látom türelmetlen vagy!-nevetett-De legyen leveszem a szemedről!
Nagy nehezen de a szeméről lekerült a kendő.
-Kinyithatod!-szólt Seb és én teljesítettem a kérését.

A szoba a háttérben pedig a tengerpart.

-Úr isten! Sebastian ez gyönyörű!-mikor megláttam a szobát és a tengert még a lélegzetem is elakadt.
-Tetszik?
-Egyszerűen imádom! Ezt el sem hiszem! Seb!-öleltem meg.
-Szeretlek Lüszi!-fordított ma elé.
-Én is Seb!-karoltam át a nyakát és adtam neki egy csókot. Körbenéztünk a lakásban én pedig csak ámultam és bámultam. Minden csodaszép volt. De nekem a legjobban a kilátás tetszett. Soha életemben nem voltam még ilyen szép helyen és örülők hogy most Sebbel jöhettem el ide.
-Mi lenne ha elmennénk sétálni a szigeten?-vetette fel az ötletet Seb.
-Benne vagyok!-mosolyogtam. 
A sziget egyszerűen meseszép volt.

A tengerpart.

 A szemem csak úgy itta a látványt. Fehér homok gyönyörű tengerkék víz pálma fák.
-Hogy találtál rá erre a meseszép szigetre?-néztem Sebre.
-Volt egy kis segítségem!-mosolygott.
-És meddig leszünk ezen a mesés helyen?
-Ameddig meg nem unjuk!-nevetett.
-De jól megy nekünk!-nevettem én is.
Körbesétáltjuk az egész szigetet. Mikor körbeértünk leültünk a homokba és együtt néztük végig a naplementét. Talán ez volt életem legszebb naplementéje. Már az idő is kezdett lehűlni így visszamentünk a lakásba. Vacsi fürdés majd eltettük magunkat holnapra.
Reggel a nap besütött az ablakon. A nap sugarai kellemesen melegítették a lábamat. Seb is ébredezni kezdett mellettem. Szorosan ölelt magához én pedig szorosan bújtam hozzá. Kicsit talán túl szorosan.
-Lüszi!-nyögött fel.
-Hm?-néztem fel rá és mosolyogtam bájosan.
-Ezt ne csináld mert nem fogok tudni uralkodni magamon!
-Akkor ne tedd!-kacérkodtam. Neki se kellett több rögtön ajkaimra tapad a keze pedig vándorútra indult....
Negyed kettő van Seb épp elvonult telefonálni én pedig a teraszon ülők és csak bámulok ki a fejemből. Élveztem a csöndet a tenger morajlását a napsugarak kényeztetését. Nem sokkal később Seb is csatlakozott hozzánk. Hosszú percekig csak csöndben ültünk egymás mellett. Tudtam hogy akar valamit mondani de nem tudja hogy hogy kezdjen bele.
-Bökd ki végre!-mosolyogtam rá.
-Ha olyan egyszerű lenne a dolog hidd el megtettem volna!-sóhajtott.
-Nem lehet olyan bonyolult!-nevettem.
-Honnan tudod?
-Csak gondolom! De tényleg bökd már ki!-mosolyogtam rá biztatóan.
-Na jó. Mivel hamarosan már nem ketten leszünk m lenne ha odaköltöznél hozzám Svájcba?
-Benne vagyok. De ezt volt olyan nehéz kiböknöd?
-Tudod nem minden nap kérek olyat emberektől hogy költözzenek hozzám.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy!-nevettem.
-Miért mikor nem vagyok az?
-Mikor ideges vagy szívem mikor ideges vagy. De benne vagyok a költözésben.
-Remek. Akkor amint vége a szünetnek átpakolunk hozzám.
-Látom szeretsz a jövőben tervezni!-nevettem.
-Igen ez így van. De mi lenne ha most csak a jelennek élnénk? Elmehetnénk a tengerpartra.

Ruha a strandon.

-Jó ötlet de adj 10 percet míg átöltözöm!-meg sem lepte a mondandóm szerintem már megszokta.
-Mehetünk!-tettem fel a napszemüvegemet. Kézen fogva sétálgattunk a parton.
-Imádom ezt a helyet. Mondtam már?-néztem Sebre.
-Már párszor igen!-nevetett. A víz kellemesen meleg volt. Sem túl hideg sem túl meleg. Seb persze olyan volt mint egy kisgyerek. Fröcskölte a vizet össze vissza.
-Hé ilyet nem játszunk! Te erősebb vagy mint én tehát már azért sem játszok veled!
-Ne légy morci! Inkább gyere tollasozzunk!-adott a kezembe egy ütőt. Persze mindig én vesztettem. Már kiskoromban is utáltam a tollast soha nem voltam benne jó.
-Na jó játszunk mást. Elegem van abból hogy mindig én veszítek! Milyen játék van még?-néztem rá.
-Tenisz?
-Szeretnéd mi?! Ha tollasban nem vagyok jó akkor teniszben meg meg se próbálom. De ha akarsz a labda után 1 métert futni akkor benne vagyok!
-Akkor inkább hagyjuk!-nevetett-De megérkezett a meglepetés. 
-Milyen meglepetés?
-Néz hátra!
Rögtön megpördültem a tengelyem körül. Egy csónak állt meg a parton amiből búvárok szálltak ki.
-Na ne. Búvárkodni fogunk?-néztem Sebre.
-Ha minden jól megy igen!
-Seb! Elkényeztetsz!-nevettem és adtam neki egy csókot.
-Vedd úgy hogy szerelmi ajándék. És kárpótlás a sok hülyeségem miatt.
-Tájékoztatlak úszni sem tudok!-nevettem.
-Megtanítalak!-nevetett-Gyere!-fogta meg a kezem. Miután mindent elmagyaráztak az oktatók magunkra öltöttük a búvár ruhát.
-Mehetünk?-nézett rám Seb.
-Ühüm!-bólogattam.
A búvárok is velünk tartottak így 4en merültünk le a mélybe. Elsőnek kicsit pánikban voltam aztán én is kezdtem feloldódni. A végére már nagyon jól éreztem magam. A tenger mélyén egyszerűen csodás volt minden. A halak meseszépek voltak ahogy a kagylók és a többi is. 1 órát tölthettünk a víz alatt.
-Ez remek volt. Erre a napra mindig emlékezni fogok. Köszönöm ezt a csodás napot Sebii!-ültem az ölébe és csókoltam meg.
Nem kellett több szó pont jó volt ez így. Érintésekből is tudtuk a másik gondolatát. Anno durván 1 éve nem gondoltam volna hogy én valaha is lehetek szerelmes. Ez viszont most megváltozott. Elmondhatom hogy szerelmes lettem Sebastianba. És az hogy gyermeket várok tőle csak még jobban összeköt minket. 

××

Reggel 11 óra van és Sebet sehol sem találom. Hagyott az asztalon egy cetlit miszerint elment egy közeli helyre valami meglepetést szerezni nekem. Kicsit kezdtem miatta aggódni nem tudom mi tarthat ilyen sokáig. Mivel azt is kérte hogy ne menjek utána ezért csak fel alá járkáltam a szobában. Fél 12kor sikerült visszaérnie.

-Hazataláltál? Mondjuk felhívhattál volna hogy közöld hogy jól vagy!-akadtam ki teljesen-De te rám se hederítesz. Elmész hagysz egy nyamvadt cetlit miszerint pár óra múlva itt vagy de te még 3 óra után se vagy sehol!-egyszerűen tomboltak bennem a hormonok.

-Én igyekezek neked meglepetést szerezni te meg haza sem érek de lekiabálod a fejem!-lett Ő is ideges. Úgy látszik ma mindketten feszültebbek vagyunk a kelleténél.

-persze már megint én vagyok a hibás! Tudod mit hagyjuk!-kerültem ki és elhagytam a lakást. Pár perc sétálgatás után rájöttem hogy kicsit elhamarkodottan döntöttem. Leültem a homokba és sírni kezdtem. Az érzelmek és a hormonok eluralkodtak rajtam. Tudtam hogy nem így kellett volna kezelni ezt a helyzetet de késő bánat. Már eléggé későre járt mikor visszaindultam a lakásba.  Az ajtó tárva nyitva volt és egy lélek sem tartozkodott a kis lakásban. Ettől megint ideges lettem. Becsaptam az ajtót és visszamentem a partra.Fények villogtak a part mellől. Mivel kíváncsi fajta vagyok odamentem és megnéztem hogy mi is az. Gyertyák voltak a homokban elhelyezve és egy nagy szív mintát alkottak. A közepén ott egy egy asztal két székkel és ennivalóval.

A meglepetés.

-Sajnálom!-karolt át hátulról Seb és ezt az egy szót suttogta a fülembe.
-Én is!-fordultam meg az ölelésben-Túlreagáltam a dolgokat!
-Ahogy én is.  Vacsi?
-Benne vagyok!-Seb mindenre odafigyelt-Ezen dolgoztál egész nap?-kérdeztem a vacsora végén.
-Igen. Kicsit nehézkes volt a gyertyákat összehozni de nagy nehezen sikerült.
-Nagyon szép lett. Erre a nyaralásra örök életemben emlékezni fogok.
-Ahogy én is!-ölelt át-De lenne itt még valami.
-Ennél is több meglepetés vagy mi?-nevettem.
-Nos ami azt illeti. Mára még nem ért véget a meglepetés láz!-nevetett.
-Úr isten Seb! Ugye nem valami méregdrága holmit vettél nekem? 
-Nem volt méregdrága!
-Ugye nem ház?-megrázta a fejét-Se kocsi?
-Nem dehogy. De csak nyugodtan találgass van időnk!-ült le.
-Ööö fülbevaló? Nyaklánc? Na jó nem tudom.Szabad a gazda...

~ A cockpitten kívül~

Sziasztok! Hosszú idő után újra itt  vagyok. Sajnálom hogy ilyen későn hozom a frisset de egyszerűen nem volt ihletem. Már nagyjából tudom hogy hogy fog folytatódni a történet de egyszerűen nem tudtam azt leírni. Most viszont újra itt vagyok de gonosz leszek. 4 komment és holnapra megpróbálok összerakni egy részt. Jó olvasást. Puszii♥

Sebii:))

~Negyvenhatodik~

Hétfőn elég későn keltünk. Megtehettük hisz csak délután volt Sebnek jelenése egy megbeszélésen. Ágyba hozattuk a reggelit majd kettőkor Seb elment arra a bizonyos megbeszélésre. Én összepakoltam a bőröndjeinket. Ezt is jobb most elintézni mint az utolsó pillanatokban. 1 óra alatt végeztem is mindkettőnk bőröndjeivel. Semmi dolgom nem volt ezért lementem a büfébe. Andi is ott tartozkodott. Leültem mellé közben pedig rendeltem magamnak egy csoki tortát.
-Mesélj! Hogy viseled a terhességet.
-Jól. Elég jól. Bár a hormonok néha közbeszólnak és néha annyit eszem mint két ember de amúgy semmi komoly.
-Az jó. És ne aggódj. Az alakodat úgy is visszanyered majd.
-Remélem! Tortát?
-Nem köszi! Nézd ki jön!-mutatott a büfé bejárata felé ahol Seb jött be Heikkivel. Ahogy kiszúrtak minket elindultak felénk.
-Szia Kicsim!-hajolt le hozzám és adott egy csókot majd leült mellém.
-Szia Bajnok! Heikki!-köszöntem a trénernek is-Milyen volt a megbeszélés?-fordultam kedvesem felé.
-Hosszú és unalmas! Már hiányoztatok!-csúszott a keze a hasamra-De van egy jó hírem!-vigyorgott-Már holnap utazhatunk Heppenheimbe. Pénteken pedig mehetünk Münchenbe ha neked is megfelel.
-Nekem oké. Nem megyünk fel a szobába?-vetettem fel az ötletet.
-De. Menj előre nyugodtan nekem még van egy kevés dolgom!
-Rendben. Akkor fent találkozunk. Sziasztok!-köszöntem el a srácoktól. felmentem a szobába leültem a gép elé és foglaltam magunknak holnapra két repülő jegyet.Volt egy olyan érzésem hogy Seb szülei jobban fogják fogadni a híreket mint az én szüleim. De lehet hogy épp tévedni fogok nem tudom. Seb is visszatért lassacskán. Egész álló nap csak lustálkodtunk és élveztük egymás társaságát.

××

Már a repülőn ülünk úton Németország felé. Az út felét végigaludtam Seb ölelésében. A másik felében pedig kibéreltem magamnak a mosdó részleget. A gyomrom olyan szinten felkavarodott hogy percenként hánytam. Szédültem fájt a fejem és persze a gyomrom is liftezett le-föl. Seb végig ott volt velem és szorosan tartott. Komolyan ha Ő nincs én tuti ott helybe elájulok. Alig vártam már hogy leszálljon a repülő. Az út egy örökké valóságnak tűnt de szerencsére épségben szálltunk le mind a ketten bocsánat hárman.
-Örülők hogy végre leszálltunk!-néztem Sebre aki eléggé falfehér volt-Hé. Bajnok! Minden oké?
-Persze csak kicsit hányingerem lett!-sóhajtott.
-Gyere üljük le!-húztam el egy padig. Megvártam míg kicsit emberibb színe lesz és utána már indulhattunk is a családi házhoz. Az autóút alatt szerencsére nem tört rám a hányinger. Ahogy Seb leparkolt és kiszedte a kocsiból a bőröndjeinket elindultunk be a házba. Beérve Heikke fogadott minket.
-Szia Heiiki!-öleltem meg.
-Szervusz Kincsem! Kisfiam!-ölelte meg Sebet is. Közben az emeletről leszáguldott Fabi is.
-Szia Lüszi!-ölelt meg majd bátyával is lepacsizott. Köszöntöttük még Norbertet is és Melaniet. A másik Vettel nővér majd csak holnap érkezik Heiiki elmondása szerint. Sebbel megbeszéltük hogy csak akkor mondjuk el a jó hírt mikor a család többi tagja is jelen lesz. A nap folyamán sokat beszélgettünk erről-arról. Több dolog is szóba került. Mire észbe kaptunk már fél 10 volt. Fabit elzavarták aludni és lassacskán mi is felmentünk a szobánkba vagyis Seb szobájába. Lezuhanyoztunk és ágyba dőltünk.
-Jó éjszakát Kicsim!-puszilt bele a nyakamba.
-Jó éjt Bajnok!-suttogtam majd lassacskán álomba zuhantam.
Másnap már teljes volt a Vettel család létszáma. Sebbel úgy beszéltük meg hogy az ebédnél jelentsük be a jó hírt. Hamar eljött az ebéd ideje és a nagy vallomásé is. 
-Szeretnénk bejelenteni valamit!-álltunk fel Seb pedig összekulcsolta a kezünket-Szóval anya apa. Nagyszülők lesztek!-a Vettel szülők összenéztek majd elmosolyodtak.
-Jaj drágáim.  Nagyon örülők nektek!-kelt fel az asztaltól Heikki és megölelt minket. Mindenki nagyon örült a jó híreknek. Reméltem hogy az én szüleim is hasonlóképp fogadják az új híreket. Épp ezen rágódtam a szobában ülve. Két kezet éreztem meg a vállamon. Tudtam hogy ki a tulajdonosa.
-Min töröd azt a szép buksidat?-karolta át a derekamat.
-Csak a holnapi napon. Félek a szüleim reakciójától.
-Bernie biztos nagyon örülni fog a picinek. Nővéreddel pedig ne foglalkozz.
-Remélem igazad lesz!-sóhajtottam.
-Mi lenne ha elmennénk egy fagyizóba?
-Benne vagyok!-húztam mosolyra a szám. Elmentünk a közeli fagyizóba. Fabi is velünk jött addig könyörgött a testvérének míg az rábólintott. A fagyizás után még sétáltunk egy keveset majd visszamentünk a családi házba. Este úgy döntöttem felhívóm apát és közlöm hogy holnap megyünk Münchenbe. Két csörgés után fel is vette.
-Szervusz Kicsim.
-Szia apa! Merre vagy most?
-Itthon épp most értem haza.
-Az jó. És meddig maradsz még?
-Csak két napig. De mért? Valami baj van? összevesztetek Sebastiannal?
-Nem dehogy! Csak közölni szerettem volna hogy ha nem gond akkor holnap Sebbel elmennénk.
-Ez jó ötlet. Gyertek bármikor várunk titeket.
-Rendben. Akkor holnap kora délután érkezünk rendben?
-Rendben. Vigyázzatok magatokra.
-Ti is. Szia apa! Puszillak!-bontottam a vonalat.
-Mondtam hogy örülni fognak nekünk!-hallottam meg a hátam mögött Seb hangját.
-Szóval hallgatóztunk? Ez nem szép dolog ám!-ráztam a fejem.
-Akkor büntess meg!-csukta be maga mögött az ajtót. Pimaszul vigyorgott rám.
-Ne légy szemtelen Bajnok!-súgtam a fülébe! Csókolgatni kezdte a nyakamat. Ezzel a lépésével teljesen elvette az eszemet. Egy gyönyörű éjszakát tölthettünk ismét el együtt.
Reggel csak 9 után mentünk le reggelizni. Mikor mindketten végeztünk segíteni szerettem volna Heikkinek de Ő szó szerint kitiltott a konyhából. Seb elvonult telefonálni én pedig Melanieval ültem le beszélgetni.
-Hogy viseled a terhességet?
-Még elég jól. Mondjuk az kiderült hogy a repülőutakat nem szereti a kicsi!-tettem a kezem a hasamra.
Lassacskán Seb is lejött az emeltről. Megebédeltünk Seb lehozta a bőröndöket az emeltről és búcsút vettünk a Vettel család tagjaitól. Norbert kivitt minket a reptérre mi pedig felszálltunk a München felé tartó járatra.
-Tessék egy hányás csillapító!-nyomta a kezembe a gyógyszert Seb.
-Mindenre gondolsz!-nevettem majd bevettem a kis gyógyszer. A hatása meg is volt hisz az egész utat kibírtam hányás nélkül. Mikor már a taxiban ültünk kezdtem izgulni.
-Nekem kéne izgulni nem neked!-nevetett Seb.
-Haha. Hidd el nekem is van izgulni vallom. Nem ismered te még az én családomat!-tényleg nem ismerte. Nagyon senki nem ismerte a családom tagját. Esetleg apámat. Mikor megérkeztünk a szívem szinte a torkomban dobogott. Seb összekulcsolta az ujjainkat így mentünk fel a családi ház emeletére. Apa fogadott minket a nappaliban.
-Kicsim!-ölelt meg és adott két puszit-Sebastian!-fogott kezet kedvesemmel-Már vártunk. Gyertek beljebb a csomagokat hagyjátok majd valaki felviszi a szobátokba!-beljebb mentünk egészen konyháig ahol Tamara tartozkodott.
-Tamara kicsim megjött a húgod és kedvese!-szólt apa.
-Tamara!-mosolyogtam bájosan.
-Lüszi!-viszonozta a mosolyom-Tamara Ecclestone!-mutatkozott be páromnak.
-Sebastian Vettel!
-Lúcia!-jelent meg anyám és ölelt meg. Seb neki is illedelmesen bemutatkozott. A drága PePe is megjelent a konyhában vele is volt egy körünk. A pincérek felszolgálták a vacsorát. Nálunk ez így ment. Anyát még életemben nem láttam főzni sőt még a konyha közelébe se nagyon. Tamara sem egy konyha tündér de Ő legalább tud pár dolgot. A vacsora után mindenki ment a saját dolgára. Tamara szolizni PePe valami idióta játékon játszott anya a masszőrhöz ment apa pedig telefonálni kezdett.
-Üdv a családban!-ültem le a kanapéra-Tudom kicsit sem hasonlít egy normális családhoz.
-Nem de ez a jó benne. Nem lehet minden család egyforma. A te családod ilyen és én ezt elfogadom. Ha te el tudtad viselni az én családomat akkor nekem is menni fog!-mosolygott Seb.Örültem hogy ilyen megértő tud velem lenni-Egyébként még nem is meséltél a gyerek korodról. Milyen voltál kislányként?-ült le mellém. Látszott rajta hogy tényleg érdekli a dolog.
-Tudod én mindig is amolyan lázadó személy voltam. Már kiskoromban is. Nagy volt a szám makacs voltam fejjel mentem a falnak!-nevettem-Nem az a copfos kis aranyos kislány voltam ne hidd azt!-nevettem-De tényleg nem.
-Nem is kapok rólad kiskorú fényképet?-nézett rám.
-Nem hiszem hogy kellene az neked. Nagyon csúnya voltam ám.
-Na ezt az egyet nem hiszem el!
-Na jó rendben. Kapsz egyet a lázadó korszakomból!-kezdtem el kutakodni a szekrényben-Tessék!-nyomtam a kezébe egy fényképet amin én voltam. nem lehettem több 15 évesnél.

Lüszi 15 évesen a lázadó korszakában.

-Rózsaszín volt a hajad?-nézett rám csodálkozva.
-Igen!-nevettem-Képzeld. Egyszer vörösre festettem a hajam. De persze ez ilyen kimosható festék volt. Mikor lemostam elfelejtkeztem arról hogy kimosható a festék. Azt hittem vérzik a fejem és sikítozva futottam ki a fürdőből mire rájöttem hogy tévedtem!-gondoltam vissza az emlékre Seb pedig jót kuncogott az egészen-Nem vicces!-böktem oldalba de már én is nevettem.
-Ezt a képet megtartom!-tette el.
-Akkor ezért cserébe te is adsz magadról egy képet!
-Legyen.
Közösen lezuhanyoztunk még beszélgettünk egy keveset majd álomra hajtottuk a fejünket. 
××
-Jó reggelt Nina!-köszöntem a szakács nőnek.
-Önnek is Lúcia kisasszony!
-Nina már mondtam neked hogy szólíts Lüszinek. Nem szeretem ha Lúciának hívnak. És a kisasszony sem kell. Csak simán Lüszi. Rendben?
-Rendben. Mit szeretne reggelizni?
-Ne fáradjon megoldom. Inkább anyám és a testvérem reggelijével foglalkozzon.
-Rendben. Ha valamire szüksége lenne csak szóljon! 
Összedobtam egy egyszerű reggelit majd felmentem az emeltre. Seb már épp ébredezett.
-Jó reggelt Bajnok!-tettem le a tálcát az asztalra és visszabújtam mellé az ágyba.
-Neked is Szépségem!-nyomott el egy ásítást.
-Hoztam reggelit!-böktem a tálcára.
-Angyal vagy!-csókolt meg. Közösen elfogyasztottuk a reggelit felöltöztünk majd lementünk a nappaliba. Ott csak néhány bejáró lány szédelgett. Nálunk ez régen is így ment. Mindenki máshol volt ebben a nagy lakásban és ritka volt az ha mindenki egy légkörben tartozkodott. Szóltam Mártanak a cselédünknek aki nekem olyan volt mint a pótmamám. Elmondtam neki hogy délben szeretnénk bejelenteni egy hírt az egész családnak és össze kéne őket hozni. Megbeszéltük hogy a nappaliban délre mindenki ott lesz. Sebbel a hátralévő időt lustálkodással töltöttük el. Elég szép idő volt itt Münchenben ezért kinn süttettük magunkat a napon.
-Tegnap hívott Britta!
-És mit mondott? Mi a helyzet a nagyvilágban?
-Semmi jó. Karthikeyan tovább húzza az ütközéses sztorit és csodálkozik hogy az ember kiakad. 
-Ne foglalkozz vele. Örül hogy ennyire foglalkoznak vele a sajtóban. Csak ezért járatja a száját. 
-Britta is ezt mondta!-mosolygott.
-Mert igaza van. Az a csöves indiai nem éri meg a botrányt.
-Már nem fogok!-nevetett.  
Az óra nem sokkal később delet mutatott. Elsőnek apa érkezett meg a nappaliba majd anya is és Tamara is.
-Szeretnénk egy fontos dolgot bejelenteni!-vágtam bele az egészbe. Mindenki nagy szemekkel figyelt ránk és várta hogy mit is akarok mondani-Az a helyzet hogy terhes vagyok!-böktem ki végül. Elsőnek mindenki csak bámult rám majd elsőnek apa jött gratulálni. Végül Tamara is és anya is. Apán láttam hogy nagyon örül a hírnek és annak is hogy kis unokája fog születni. Anya nem tudom hogy mit is gondolt nem tudtam leolvasni az arcáról. Tamara pedig mint mindig semleges arccal gratulált és ült vissza a helyére. Szép lassan mindenki távozott a nappaliból. Csak mi maradtunk Sebbel.
-Mi lenne ha már ma elutaznánk arra a meglepetés helyre amit ígértem?-ült le mellém az egyik székre.
-Én benne vagyok csak össze kell még pakolnom!-lelkesedtem be-És mit pakoljak? 
-Meleg helyre megyünk úgyhogy a téli kabátod nyugodtan itthon hagyhatod!-nevetett.
-De vicces vagy. Majd megoldom magamtól!-mentem fel az emeltre. A nyára holmijaimat pakoltam be egy nagy bőröndbe. 1 órával később Seb is méltóztatott feljönni.
-Te bepakoltál már?
-Ki se pakoltam!-nevetett mire én csak megforgattam a szemeimet.
-Mikor indulunk?
-A gép 1 óra múlva indul úgyhogy szerintem lassan indulhatunk!-levittük a bőröndöket mindenkit megkerestünk és elbúcsúztunk tőlük. Egy taxi kivitt minket a reptérre.
-Elárulod hova megyünk?-kérdeztem Sebet.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés. 
-Utálom a meglepetéseket!-durciztam be. A repülőút nem volt túl hosszú de amint leszálltunk Seb bekötötte a szemeimet ezzel is fokozva a meglepetést.
-Ha elesünk én megöllek Sebastian!-morogtam.
-Nyugi vigyázok Rátok!-elég sokat gyalogoltunk amit egy idő után már nagyon untam. Végül megérkeztünk a beígért helyre....

~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Nos én is itt vagyok nem tűntem el. Egybe vettem az időmérőt és a futamot is ezzel kicsivel hosszabb lett az egész rész. Remélem ismét elnyeri a tetszéseteket. És meg kell hogy említsem: ÁTLÉPTÜK AZ 10000 LÁTOGATÓT. El se hiszem. :$$ A futamról csak annyit hogy nem értem hogy egy olyan embernek mint Karthikeyan hogy van egyel talán jogsija?? Komolyan..áá rendesen őrjöngtem a tévé előtt és még most is azt csinálom..de tudom hogy lesz ennél még jobb is. Úgyhogy hajrá Seb & Red Bull!♥♥ Puszaa♥♥

Sebas♥♥

 

~Negyvenötödik~

Másnap reggel korán keltünk mindketten és rögtön a bokszba mentünk. A fiúk lázasan dolgoztak az autón és Rocky is csak fel alá rohangált.
-Hé Rocky. Nem ülnél le? Elszédülők már attól is ha rád nézek.
-Nem tudok leülni. Valami gond van megint az autóval. Mindenre késleltetve reagált. Nem lesz ez így jó!-rázta meg a fejét de még mindig csak fel alá járkált. A harmadik szabadedzésre a fiúknak sikerült összerakni a kocsit így pályára tudtunk gurulni. Az edzés elég jól ment amin mindenki meglepődött. Komolyabb problémákra számitottunk de nem volt okunk panaszra. Seb a második lett és nem sokkal maradt el a győztes Nico Rosbergtől.

Seb a 3dik szabad edzésen.

 

-Látod! A nagy semmiért aggódtál annyit!
-Jó most már belátom hogy hülye voltam de mindegy. Ha az időmérőn is ehhez hasonló teljesítményt nyújtunk számolniuk kell velünk a Mekiseknek.
-Legyen úgy ahogy mondod!-mosolyogtam.
Seb már sokkal vidámabban tért vissza köreinkbe. Jónak érezte az autót elégedett volt vele. Mivel Andi nem ért rá én mentem el vele az interjúkra. A riporterek az autóról és az új alkatrészekről kérdeztek. De páran a magán éltre is kitértek. Seb persze ezekre a kérdésekre nem válaszolt inkább terelte a témát. 1 óra álldogálás után szabadultunk el a hiénáktól.
-Látod. Megmondtam hogy bírni fogom.
-Rendben igazad volt de ebből akkor sem csinálunk rendszer. Amikor csak lehet Andi fog velem jönni te pedig pihenni fogsz!-erre én csak látványosan megforgattam a szemeimet. Seb persze jót kuncogott rajtam. Beértünk a home-ba rendeltünk reggelit és kiültünk a szabadba. Már több mint három napja vagyunk itt Malajziában de ez az első alkalom hogy kiültünk ebédelni a napfénybe. Az ebéd után az ölében ülve figyeltük a tájat. Vagyis csak én Ő már lélekben az időmérőre készült.
-Hogy érzed meglehet az első sor?-kérdeztem hosszas csend után.
-Nem tudom. Remélem. Vagyis bízom benne. Minden rajtam és az autón fog múlni. Remélem a maximumot fogom tudni nyújtani.
-Te kis maximalista!-nevettem és adtam neki egy csókot-Mondjuk igazán megbarátkozhatnál a borotváddal.
-Most mért? Talán így nem tetszem?
-De csak tudod a szőröd böki az arcom!-nevettem.
-Majd vigyázok!-nevetett Ő is de szerintem ezt azért nem gondolta komolyan. Hogy tudna vigyázni mikor az egész arca tiszta szőr?!
-Komolyan mondtam ám hogy megbarátkozhatnál a borotváddal.
-Majd lehet teszek nála valamikor egy kört!
-Az a valamikor a közeljövőben legyen.
-Meglátom mit tehetek!-nevetett.
Nem sokáig maradtunk a teraszon vagy min mert lassacskán kezdődött az időmérő. Seb már overallban ült az egyik tároló tetején és Heikkivel beszélgetett. 

Seb&Heikki.

 

Én Rocky mellett ültem és figyeltem a monitorokat. Az előrejelzéseink szerint az időmérőn nem lesz eső és ez így is lett. Elsőnek mint ahogy az szokott lenni a kis csapatok pilótái gurultak pályára. Majd szépen lassan Sebet is kiengedtük. Egy bemelegítő köre és két gyors köre volt, aztán ha még szükséges kiküldjük egyszer.
-A tapadás csekély és a kigyorsításokban sem túl jó az autó. Vég sebességről meg ne is beszéljünk!-felelte Seb arra a kérdésre hogy milyen a autó. Rocky persze cseppet sem volt elragadtatva. A fiúk rögtön munkába álltak és szerelni kezdték az Abbey névre hallgató RB8-ast. A Q2be simán bejutottunk. Massa nagyon küszködött a Ferrari volánja mögött. A Lotus elég jónak tűnik tekintve hogy mindkét pilótája elég jó helyen van. A Q2ben az autó nem változott semmit. Seb küzdött a lágy gumikon.
-Én ezt nem értem. Délelőtt közel tökéletes volt minden. Most meg alig lehet ezt a gépet a pályán tartani!-panaszkodott Rocky.
-Adrianék sem boldogak. Az előbb beszéltem velük és Ők sem sejtik hogy mi lehet a gond. Markéknál közel tökéletes minden de Ők más taktikán vannak mint mi.
-Jó rendben. Nyugodjunk meg és találjunk ki valamit a Q3ra. Keménnyel vagy lággyal küldjük ki Sebet?
-A lágyon elég rosszul megy. Két gyors köre van igaz?-Rocky bólintott-Szerintem keménnyel küldjük ki.
-Ezt megbeszélem vele is!-majd bekapcsolta a rádiót és tárgyalni kezdett Sebassal.
-Keményen megyünk! Seb emellett döntött!-adta ki az utasítást a szerelőknek akik rögtön felrakták a keményebb abroncsokat. Ekkor már tudtuk hogy ez az időmérő sem lesz a miénk mint a múltheti. Még mindig nem sikerűt időmérő tekintetében előrelépni. Ezen a három hetes szünet alatt változtatnunk kell. Sebet kiengedtük az utolsó gyors körére is. Mikor átjött a cél vonalon már tudtuk hogy ismét hatodik lett. A polet Hamilton szerezte meg mögötte Button és Schumi. Megint Mclaren egy-kettő. Ez nem lesz így jó. A további sorrend Webber-ami nagyon meglepett-Räikkönen-de Ő 5 helyes rajt büntetését kap tehát így Seb az ötödik lesz. Az én németem leparkolt egy szabad helyre és szomorúan battyogott a mérlegelésre. Tudtam hogy nincs feldobva az eredménytől de nem lehetünk mindig elől és ezzel Ő is tisztában volt. A mérlegelés után visszajött a bokszba és megköszönte a fiúknak a kemény munkát. Többen próbáltak  lelket önteni Belé köztük én is.  Egy idő után már megjelent a szája szegletében egy halvány mosoly. Gyors interjúk után Adrian egy megbeszélést hívott össze amire az egész csapat hivatalos volt köztük mi is. Nagyon sok mindenről szó volt de legfőképp az időmérő béli teljesítményünkről. A több mint 3 órás megbeszélés után fáradtan mentünk fel a szobánkba. Chrsitian megtiltotta Sebnek hogy kinn töltse az éjszakát,persze ennek nem örült de nem szállt vitába Chrissel. Külön-külön mentünk el zuhanyozni. Én mentem utoljára. Mikor végeztem a dolgaimmal leültem Seb mellé.
-Próbálj meg pihenni. Holnapra minden erődre szükséged lesz.
-Tudom! És köszönöm hogy vagy nekem!-csókolt meg. Bedőltünk a jó meleg ágyban és én jó szorosan bújtam hozzá Ő pedig jó szorosan ölelt magához.
-Szeretlek Seb!-suttogtam.
-Én is!-válaszolt majd egy idő után egyenletessé vált a lélegzése ezzel jelezvén hogy elaludt. Hamarosan én is erre a sorsra jutottam.

××

Másnap Seb már 8kor kiment a pályára de nekem még volt egy kevés dolgom így még maradtam a szállodában. gyorsan felöltöztem elvégeztem a dolgaimat és 10re végeztem mindennel. Kimentem a pályára de mivel Rocky nem engedte hogy dolgozzak kerestem magamnak társaságot. Nicole Scherzingert. Nagyon kedvesnek ismertem meg és jó volt végre valaki olyannal beszélgetni aki nem csak a Forma 1ről tud beszélni. 2kor mentem vissza Sebékhez. A légkör elég feszült volt a közelgő verseny miatt. Mire észbe kaptam már a mezőny felsorakozott a rajt rácsra. Az eső esett aminek senki sem örült. A lámpák kialudtak és a verseny kezdetét vette. Seb nem rajtolt túl jól és majdnem sikerült belefutnia egy balesetbe de szerencsére a jó reflexeinek köszönhetően megfogta a kocsit. Az eső nem csillapodót sőt egyre jobban esett. 

Seb az esőben.

 

Többen is kicsúsztak ezért beküldték a Safeti Cart. Nem sokkal később a 9dik körben megszakították a versenyt. A kocsik felálltak a rajt rácsra a szerelők és csapat főnök pedig kimentek a pályára.
-Lüszi neked is ki kéne menni! Nem jó a rádió Sebnél. Te tudod miről kell tájékoztatnod én pedig nem mehetek most el innen. De siess vissza rendben?-nézett rám a verseny mérnök.
-Rendben. 10 perc és itt vagyok!-felkaptam egy esernyőt és futólépésben elindultam a pályára azon belül is Sebhez. Mire odaértem a srácok már felhúzták a ponyvát vagy mit.
-Eső gumin fogunk kimenni az FIA nem engedélyezte a másik keveréket!-hajoltam hozzá közel és beszélni kezdtem-A rádiód továbbra sem működik a KERS-el minden oké. Elsőnek a DRS-t nem lehet használni majd valahogy szólunk hogy mikortól használhatod. Nagyon figyelj a tapadásra és a fékek megfelelő hűtésére. Rendben?
-Rendben!-épp indulni készültem de még elkapta a kezem-Szerencse puszi?-nézett rám kisfiúsan. Adtam neki egy nagy cuppanóst majd elindultam vissza Rockyhoz.
-Mindent elmondtam neki amit tudnia kellett.
-Örök hálám. Segítenél?
-Most már kellene a segítségem mi?-nevettem.
-Nem ártana.
-Segítek nyugi!-együtt kezdtünk el dolgozni a taktikán és a gumi kopás mértékén. Fél óra kényszer szünet után a biztonsági autó mögött újraindult a versenyt. Pár kör múlva kijött a biztonsági autó és kezdetét vette a száguldás. Az eső függöny még mindig nagy volt így alig lehetett látni valamit. Seb tartotta a pozícióját. Mögötte  Kimi közeledett előtte pedig Rosberg volt. 

Seb és Kimi az esőben.

 

Miután lehetett használni a DRS-t könnyedén megelőzte Rosberget és autózhatta a saját tempóját. Ami nagyon meglepett az Alonso teljesitménye de legfőképp Perezé. A második hely a Sauber-rel az elég jó. Közben Buttonnak volt egy kisebb ütközése. Új első szárnyat kapott és eléggé visszaesett. Közben a monitorok újabb esőt jeleztek de az nem jött. Mark után Sebet is kihoztuk és a lágyabb keverékű gumikat tettük fel. Seb egyre közeledett Hamiltonhoz. A tempónk jó volt és számolásaink szerint meg tudtuk volna előzni Hamiltont. De Narain Karthikeyan ezt nem így akarta. Seb épp le akarta körözni az a hülye indiai meg nekiment hátulról..Seb pedig defektet kapott. A rádióban szinte őrjöngött és össze vissza hadonászott a kocsiban. Teljesen meg tudtam érteni. Nem értem mért adnak egyel talán egy ilyen embernek ülést??! Nagyon pipa voltam ahogy Rocky is.
-Ennek annyi. Ezt már pont szerző helyre sem fogja behozni!-őrjöngtem.
-Szerintem behívjuk az utolsó körben. Az autó megsérült nem lenne biztonságos így befejeznie!-jelentette ki Rocky. A rádió ismét egy nagy szar volt.  Végül Seb nem is ment végig.  A csapatból mindenki eléggé csalódott volt. A világ bajnokságban visszacsúsztunk a 6dik helyre. Rossz volt ezt így látni de valahol éreztem hogy lesz ez még jobb is.
-Lüszi!-jött velem szembe Christian-Mond meg légyszíves az újságíróknak hogy Seb nem fog ma válaszolni nekik csak a fő interjúra megy majd el. Csak arra kérlek hogy nagyon-nagyon figyelj rá.
-Rendben. Akkor megyek is. Szia Chris.
A sok újságírónak kicsit nehézkes volt elmagyarázni hogy Seb ma nem fog nyilatkozni de végül nagy erőfeszítések közepette sikerült elmagyaráznom mindegyik nagy észnek. Visszamentem Seb bokszába onnan pedig a pihenő szobájába.  Bementem és leültem a plafont bámuló Seb mellé.
-Elintéztem hogy ma csak egy nagy interjút kelljen adnod.
-Köszönöm!-válaszolt halkan.
-Tudod hogy lesz ennél még jobb is igaz?
-Tudom csak annyira frusztrál ez az egész. Lehetséges volt a dobogó erre tessék. Egy defekt mindent elront.
-Megoldjuk. Ne félj mi veled vagyunk. 3 hét múlva visszavágunk mindenért.
-Vagy nem!-váltott át pesszimistába.
-Seb ezt ne csináld. Most nem hagyhatod el magad. Össze kell kapnod magad és megmutatni hogy így is tudsz nyerni. Most pedig emelt fővel fogsz velem kijönni interjúkat adni.
-Rendben megpróbálom!-sóhajtott.
-Kérhetnék egy kicsivel több lelkesedést?
-Hurrá induljunk interjúkat adni!-komolyan már csak az ugrálás hiányzott és tényleg beveszem hogy jobb kedve lett. Tényleg emelt fővel állt ki interjúkat adni. Bár párszor kicsit dühbe jött de sikerült pár szóval megnyugtatnom. Hosszúra nyúltak az interjúk de megérte hisz mára ennyi volt. Chistian úgy rendezte a dolgokat hogy mára már tényleg ne legyen semmi dolgunk. Nekem pedig egy feladatom volt. Elterelni Seb figyelmét a versenyről. Nem hagyhattam hogy ezen agyaljon. Már a szobánkban feküdtünk vagyis én Seb mellkasán feküdtem és így beszélgettünk.
-Melyik nap utazunk Heppenheimbe?-most ez volt az a téma ami eszembe jutott.
-Szerintem szerdán. Holnap rengeteg dolgunk lesz és nekem még kedden is van itt egy kevés dolgom de szerdától szabad vagyok.
-Rendben akkor szerdán. és meddig leszünk a szüleidnél?
-Két-három nap. Aztán elutazunk a te szüleidhez két-három napra utána pedig elmegyünk pihenni egyet.
-Mit értesz a pihenés alatt?-lettem kíváncsi.
-Titok. Majd megtudod ha eljön az ideje. De annyit elárulok hogy újságíró és fotós  mentes helyre viszlek!-nevetett hosszú idő óta először.
-Nem szeretem a titkokat de kivételesen ezt most kivárom!-nevettem én is.
Hozattatunk fel magunknak vacsorát ami számomra inkább édességből állt és Seb is evett egy-két szelet tortát. Úgy is vissza kell hízni az elveszett kilókat nem?! A vacsi után vettünk egy közös hosszú kényeztető fürdőt. Ezután a hosszú nap után fáradtan de boldogan dőltünk be az ágyba és aludtunk el.

~A cockpitten kívül~

Az új történet egy kis szösszenete már itt is van. Ez amolyan kis bevezető. Véleményeket várok:)) És persze alatta megtalálhatjátok a frisst:)) És ne feledjétek holnap időmérő! Bár én suliba leszek de mind1 ://// Jó olvasást! Puszi♥♥

Flegma vagyok igen ez az én stílusom és a tied milyen?

Ja bocsi aranyom neked olyan nincsen..:$$

Nem vagyok jó kislány..az a stílus nem nekem való..egy bevállalós nagyszájú lány vagyok aki csak a mának él. Nem vagyok kíváncsi más véleményére csak a saját fejem után megyek mindig minden körülmények között. Ez vagyok én. Aki elfogad az elfogad aki nem az meg így járt. Én nem veszítek semmit. De talán ez a stílus sem megfelelő mindig? Talán tényleg meg kéne változnom? Egy bizonyos esemény mindent a feje tetejére fordít és nekem választanom kell...vagy a szerelem ami számomra egy új érzés vagy a szabadságom, függetlenségem. Hogy melyiket fogam választani? Az még a jövő zenéje. De maradj velem olvasd a történetem és mindenre választ fogsz kapni..mindenre. Üdv a világomban Abbey Vonn világában és..a többi legyen az én titkom..:$$

És akkor a friss:

A kis szőrmók:))♥♥

 

~Negyvennegyedik~

Másnap reggel arra ébredtem hogy a nap sugarai lágyan simogatják az arcomat. Már-már az erős fény kiszúrta a szemeimet. Nagy nyöszöréges közepette magamra húztam a takarót de így meg nem kaptam levegőt. Morcosan ültem fel az ágyban és csak akkor vettem észre hogy Seb sehol sincs. Rápillantottam az éjjeli szekrényen lévő lámpára ami már 9 óra volt. Egy órám maradt arra hogy leérjek időben Seb boxába. Mérgesen csaptam be a fürdő ajtaját. Legalább Seb hagyhatott volna egy üzenetet vagy valamit vagy netán be állíthatta volna az ébresztőt hogy ne késsek el. De nem. Még a zuhany sem tudott lenyugtatni pedig ez általában segíteni szokott de most nem jött be. Mire elkészültem fél 10 volt. Lecsörtettem a büfébe és kértem magamnak egy gyors reggelit és egy Red Bullt. Reggeli után bevágtattam a boxba ahol már lázas készülődés volt. 
-Reggelt!-ültem le Rocky mellé.
-Mi ez a rossz kedv? Talán nem volt jó éjszakátok?-nevetett a verseny mérnök.
-Ahhoz semmi közöd!-vágtam hozzá nem épp kedves hangnemben, de tudtam hogy ez nem én vagyok. Muszáj lesz magam lenyugtatni-Bocsi Rocky nem úgy gondoltam csak tudod a hormonok!-magyarázkodtam.
-Nem gond. De Seb miatt vagy ideges igaz?
-Igen!-bólogattam.
-Mit tett megint?
-Hagyjuk!-legyintettem-Egyébként most hol van?
-Az előbb a szerelők Alonsoval látták beszélgetni.
-Kicsit sokat van mostanság Alonsoval nem gondolod?
-Ő dolga!-rántotta meg a vállát-De ha két percen belül nem lesz itt én úgy helyre teszem hogy egy évig nem felejti el. 10 perc és kezdünk Ő meg még sehol! Oltári!-lett ideges és fel alá kezdett járkálni. Nem telt bele több mint 2 perc Seb hatalmas vigyorral az arcán jött be a bokszba.
-Örülők hogy megtisztelt a társaságoddal! Ne is zavarjon hogy kevesebb mint 10 perc és kezdődik a szabad edzés!-rivallt rá Rocky-Ha 5 percen belül nem leszel teljes harci díszben nagyon rossz vége lesz a dolgoknak!-Seb elsőnek nagyon meglepődött majd se szó se beszéd elindult az öltözőjébe. És tőlem még meg se kapta a leszidást. Rocky visszaült a helyére majd mindent előkészített amire szüksége lesz. Seb is visszatért köreinkbe immár harci díszben. Beszélt pár szót a fiúkkal majd elindult felém.
-Szia Kicsim!-csókolt volna meg de én elhúztam a fejem-Valami baj van?
-Nem dehogy! Csak azért szólhattál volna reggel hogy lelépsz. De te még egy nyamvadt kártyát sem tudtál hagyni!
-Én szólni akartam csak olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felébreszteni. Üzenet meg elfelejtettem hagyni!-vakarta meg a fejét. Komolyan egyszer a feledékenységével az őrületbe fog kergetni.
-Kéne neked egy tábla azzal a felirattal hogy "feledékeny és néha hülye is vagyok!" 
-Meg persze lökött!-egészítette ki a mondandómat Rocky.
-Többet nem lesz ilyen! Megbocsátasz-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Eddig sem haragudtam rád csak mérges voltam hogy egy nyamvadt üzenetet sem tudsz hagyni.
-Jól van fiúk lányok. Legyen szent a béke mert Sebnek autóba kell ülni!-szólt Heikki.
-Sok sikert te dilis német!-adtam az arcára egy puszit.
-csak ennyi? Egy puszi? Semmi csók?!-háborgott én pedig jó kislány módjára adtam neki egy csókot. Megvártam míg beszáll majd odafordultam Rocky mellé.
-A levegő 33 fokos a pálya pedig 44. Figyelj a gumikra nehogy túlmelegedjenek. Elsőnek két köröd lesz aztán visszatolnak a srácok. Adj bele mindent persze azért ne vágd oda a gépet!-nevetett a végén Rocky. A két kört hamar teljesítette a párom. 

Seb a pályán.

 

Közben egyre többen mentek ki a pályára és egyre nagyobb lett a forgalom. Mielőtt elkezdődött volna az első szabad edzés remek idő volt de most eléggé beborult.
-Eső várható Seb!-szólalt meg ismét Rocky-Most kiengednek a fiúk hátha eső lesz. Most kell beleadnod mindent!-Seb ezt meg is tette futotta a jobbnál jobb időket. A második és a harmadik szektorban egyértelműen a mi vég sebességünk volt a legjobb ami nagyon bizakodó. 10 kör után visszatolták Sebet. Jelenleg mi vezettünk mögöttünk voltak a Mekisek és a Mercisek is. A Ferrari eléggé küszködött főleg Massa. Én személy szerint nagyon sajnáltam Őt. Nem a Ferrarinal lenn a helye ez tény de nem is egy HRT-nél. Szerintem a Ferrarinal nem becsülik meg. Végül az eső sem érkezett meg így Sebet ismét kiküldtük immár hosszú etapokra. 5 perccel a vége előtt már nem mentünk ki gyors körre. Seb is kiszállt a kocsiból.
-Nagyon meleg van!-panaszkodott mikor odaért hozzánk.
-Menny zuhanyozz le aztán gyere az interjúkra!-adtam ki a parancsot Ő pedig elvonult zuhanyozni. Közben Helmut Marko is betoppant hozzánk.
-Lüszi! Gratulálni szeretnék! Hallottam hogy érkezik a kis Vettel! Reméljük pont olyan szép lesz mint te és pont olyan tehetséges mint Sebastian!
-Köszönöm és reménykedjünk!-öleltem meg.
-És Sebastian merre van? Neki is szeretnék gratulálni.
-Az előbb ment el zuhanyozni. De ha gondolod megvárhatod.
-Rendben addig beszélek a szerelőkkel!-mosolygott majd arrébb ment.
-Kész is vagyok!-ölelt át hátulról Seb.
-Már hiányoztál de Helmut már vár!
-Két perc és itt vagyok!-ment el nevetve. 

Heikki & Sebii & Helmut.

 

Persze ez a két perc 15 perccé nyúlt. Én persze ezt nem bántam addig sem kell a tűző napsütésen állnom.  Helmut távozása után rögtön indultunk az újságírókhoz. Én 15 perc után már teljesen kész voltam. melegem volt és hányingerem is. Nagyon azt akartam hogy vége legyen ennek az egésznek de persze ez nem így lett. Mikor már Seb is észrevette hogy nagyon rosszul vagyok próbálta lerázni az újságírokat, riportereket. Ahogy ez sikerült megfogta a kezem és elhúzott onnan egy eldugottabb helyre. Leültetett egy székre és pár percre eltűnt majd egy pohár vízzel tért vissza.
-Ezt idd meg kell a folyadék!-nyomta a kezembe én pedig engedelmeskedtem neki-Délután nem te fogsz velem a tűző napon állni!-jelentette ki.
-De nincs más Seb valaki pedig kell melléd.
-Majd megkérem Andit. És majd valahogy kárpótolom de te akkor is pihenni fogsz. Nem akarom hogy bármi bajotok legyen!-lágyult el a hangja. Nem ellenkezdtem energiám sem volt meg kedvem sem ehhez. Kicsit később visszamentünk a boxba és megebédeztünk. Nem sokkal később kezdetét vette a második szabad edzés. Én ismét Rocky mellet ülve figyeltem az egész procedúrát. Voltak gondjaink a kocsi működésével. Többször is szerelniük kellett a fiúknak. Seb kicsit ki is akadt a gondok miatt. Épp befele tartott mikor a műszerek hangosan csipogni kezdtek jelezve hogy túllépte a sebességet.
-Seb vegyél vissza a tempóból!-szólt rá azonnal Rocky Seb pedig egy hatalmasat fékezett de már késő volt. Túllépte a megengedett sebességet.
-Ennek pénz büntetés lesz a vége!-sóhajtott Rocky.
-Nem fog neki örülni!-volt egy ilyen érzésem és ez be is igazolódott. Dühösen szállt ki az autóból majd ismét elment lezuhanyozni. Mára végeztünk mindkét szakasszal. Sajnos most csak 10dikek lettünk. Délelőtt határozottan jobbak voltunk és ezt mindenki így gondolta. De a vég sebességünk még így is nagyon jó volt ami még később jól jöhet.  Például az időmérőn ahol szeretnénk harcban lenni a dobogóért. Közben Andi is betoppant gondolom Seb szólt neki a fejleményekről.
-Itt is vagyok. Bár nem mondom hogy szuper táraság leszek. A meleget nem viselem jól. De egy fotót?-lengette meg előttem a fényképezőt.
-Most inkább nem köszi! Ígérd meg hogy odafigyelsz Sebre. Most eléggé kiszámithatatlan.
-Nyugi figyelek majd rá. De hol van? Indulnunk kéne.
-Seb!-kiabáltam be a szobába-Megjött Andi.
-Mehetünk!-jött ki de már sokkal nyugodtabb volt-Nemsokára jövök! Szeretlek!-csókolt meg majd eltűntek Andival. Persze nehéz volt végigülnöm ezt a 2 órát. Már szétuntam a fejem. Rockynak csak teher voltam Chrsitian pedig nem engedte hogy dolgozzak. Bementem a tervező részleghez azon belül is Adrianhoz.
-Szia. Mi újság?
-Szia. Semmi jó Kislány. Még mindig csak a sötétben tapogatózunk és egyik kocsi sem tökéletes. Főleg egy körön nem!-sóhajtott.
-Nyugi megoldjuk. Én bízom bennetek. Hidd el lesz ez még jobb is.
-Reméljük. És mi járatban erre?
-Csak gondoltam benézek. És hoztam neked sütit!-tettem le elé egy tál csokis sütit.
-Köszönöm életmentő vagy.
-De nem is zavarok. De azért ne dolgozz túl sokáig. Holnap is szükségünk lesz rád az időmérőn.
-Nyugi ott leszek!-mosolygott. Ez az a tipikus Adrianos mosoly ami mostanság hiányzott Tőle.
-Sok sikert Adrian! Szia!-hagytam ott. Mire visszaértem a büfében már Adni is és Seb is ott voltak. Mikor odaértem hirtelen mindketten elhallgattak pedig előtte nagyon beszéltek valamin.
-Sziasztok!-ültem le melléjük.
-Szia!-köszöntek szinte egyszerre. Aztán beállt köztünk a csend.
-Oké mi ez a nagy hallgatás?
-Semmi! De nekem most mennem kell! Sziasztok!-állt fel Andi majd eltűnt.
-Oké most komolyan! Miért hagytátok abba a beszélgetést?
-Mert végeztünk! Mi lenne ha felmennénk és pihennénk egy keveset.
-Benne vagyok!
Felmentünk és csak lustálkodtunk és beszélgettünk. Jó volt végre csak kettesben lenni. Rendeltünk vacsorát majd egy gyors zuhany után szinte rögtön elaludtunk.