~ A cockpitten kívül~

Sziasztok! Hosszú idő után újra itt  vagyok. Sajnálom hogy ilyen későn hozom a frisset de egyszerűen nem volt ihletem. Már nagyjából tudom hogy hogy fog folytatódni a történet de egyszerűen nem tudtam azt leírni. Most viszont újra itt vagyok de gonosz leszek. 4 komment és holnapra megpróbálok összerakni egy részt. Jó olvasást. Puszii♥

Sebii:))

~Negyvenhatodik~

Hétfőn elég későn keltünk. Megtehettük hisz csak délután volt Sebnek jelenése egy megbeszélésen. Ágyba hozattuk a reggelit majd kettőkor Seb elment arra a bizonyos megbeszélésre. Én összepakoltam a bőröndjeinket. Ezt is jobb most elintézni mint az utolsó pillanatokban. 1 óra alatt végeztem is mindkettőnk bőröndjeivel. Semmi dolgom nem volt ezért lementem a büfébe. Andi is ott tartozkodott. Leültem mellé közben pedig rendeltem magamnak egy csoki tortát.
-Mesélj! Hogy viseled a terhességet.
-Jól. Elég jól. Bár a hormonok néha közbeszólnak és néha annyit eszem mint két ember de amúgy semmi komoly.
-Az jó. És ne aggódj. Az alakodat úgy is visszanyered majd.
-Remélem! Tortát?
-Nem köszi! Nézd ki jön!-mutatott a büfé bejárata felé ahol Seb jött be Heikkivel. Ahogy kiszúrtak minket elindultak felénk.
-Szia Kicsim!-hajolt le hozzám és adott egy csókot majd leült mellém.
-Szia Bajnok! Heikki!-köszöntem a trénernek is-Milyen volt a megbeszélés?-fordultam kedvesem felé.
-Hosszú és unalmas! Már hiányoztatok!-csúszott a keze a hasamra-De van egy jó hírem!-vigyorgott-Már holnap utazhatunk Heppenheimbe. Pénteken pedig mehetünk Münchenbe ha neked is megfelel.
-Nekem oké. Nem megyünk fel a szobába?-vetettem fel az ötletet.
-De. Menj előre nyugodtan nekem még van egy kevés dolgom!
-Rendben. Akkor fent találkozunk. Sziasztok!-köszöntem el a srácoktól. felmentem a szobába leültem a gép elé és foglaltam magunknak holnapra két repülő jegyet.Volt egy olyan érzésem hogy Seb szülei jobban fogják fogadni a híreket mint az én szüleim. De lehet hogy épp tévedni fogok nem tudom. Seb is visszatért lassacskán. Egész álló nap csak lustálkodtunk és élveztük egymás társaságát.

××

Már a repülőn ülünk úton Németország felé. Az út felét végigaludtam Seb ölelésében. A másik felében pedig kibéreltem magamnak a mosdó részleget. A gyomrom olyan szinten felkavarodott hogy percenként hánytam. Szédültem fájt a fejem és persze a gyomrom is liftezett le-föl. Seb végig ott volt velem és szorosan tartott. Komolyan ha Ő nincs én tuti ott helybe elájulok. Alig vártam már hogy leszálljon a repülő. Az út egy örökké valóságnak tűnt de szerencsére épségben szálltunk le mind a ketten bocsánat hárman.
-Örülők hogy végre leszálltunk!-néztem Sebre aki eléggé falfehér volt-Hé. Bajnok! Minden oké?
-Persze csak kicsit hányingerem lett!-sóhajtott.
-Gyere üljük le!-húztam el egy padig. Megvártam míg kicsit emberibb színe lesz és utána már indulhattunk is a családi házhoz. Az autóút alatt szerencsére nem tört rám a hányinger. Ahogy Seb leparkolt és kiszedte a kocsiból a bőröndjeinket elindultunk be a házba. Beérve Heikke fogadott minket.
-Szia Heiiki!-öleltem meg.
-Szervusz Kincsem! Kisfiam!-ölelte meg Sebet is. Közben az emeletről leszáguldott Fabi is.
-Szia Lüszi!-ölelt meg majd bátyával is lepacsizott. Köszöntöttük még Norbertet is és Melaniet. A másik Vettel nővér majd csak holnap érkezik Heiiki elmondása szerint. Sebbel megbeszéltük hogy csak akkor mondjuk el a jó hírt mikor a család többi tagja is jelen lesz. A nap folyamán sokat beszélgettünk erről-arról. Több dolog is szóba került. Mire észbe kaptunk már fél 10 volt. Fabit elzavarták aludni és lassacskán mi is felmentünk a szobánkba vagyis Seb szobájába. Lezuhanyoztunk és ágyba dőltünk.
-Jó éjszakát Kicsim!-puszilt bele a nyakamba.
-Jó éjt Bajnok!-suttogtam majd lassacskán álomba zuhantam.
Másnap már teljes volt a Vettel család létszáma. Sebbel úgy beszéltük meg hogy az ebédnél jelentsük be a jó hírt. Hamar eljött az ebéd ideje és a nagy vallomásé is. 
-Szeretnénk bejelenteni valamit!-álltunk fel Seb pedig összekulcsolta a kezünket-Szóval anya apa. Nagyszülők lesztek!-a Vettel szülők összenéztek majd elmosolyodtak.
-Jaj drágáim.  Nagyon örülők nektek!-kelt fel az asztaltól Heikki és megölelt minket. Mindenki nagyon örült a jó híreknek. Reméltem hogy az én szüleim is hasonlóképp fogadják az új híreket. Épp ezen rágódtam a szobában ülve. Két kezet éreztem meg a vállamon. Tudtam hogy ki a tulajdonosa.
-Min töröd azt a szép buksidat?-karolta át a derekamat.
-Csak a holnapi napon. Félek a szüleim reakciójától.
-Bernie biztos nagyon örülni fog a picinek. Nővéreddel pedig ne foglalkozz.
-Remélem igazad lesz!-sóhajtottam.
-Mi lenne ha elmennénk egy fagyizóba?
-Benne vagyok!-húztam mosolyra a szám. Elmentünk a közeli fagyizóba. Fabi is velünk jött addig könyörgött a testvérének míg az rábólintott. A fagyizás után még sétáltunk egy keveset majd visszamentünk a családi házba. Este úgy döntöttem felhívóm apát és közlöm hogy holnap megyünk Münchenbe. Két csörgés után fel is vette.
-Szervusz Kicsim.
-Szia apa! Merre vagy most?
-Itthon épp most értem haza.
-Az jó. És meddig maradsz még?
-Csak két napig. De mért? Valami baj van? összevesztetek Sebastiannal?
-Nem dehogy! Csak közölni szerettem volna hogy ha nem gond akkor holnap Sebbel elmennénk.
-Ez jó ötlet. Gyertek bármikor várunk titeket.
-Rendben. Akkor holnap kora délután érkezünk rendben?
-Rendben. Vigyázzatok magatokra.
-Ti is. Szia apa! Puszillak!-bontottam a vonalat.
-Mondtam hogy örülni fognak nekünk!-hallottam meg a hátam mögött Seb hangját.
-Szóval hallgatóztunk? Ez nem szép dolog ám!-ráztam a fejem.
-Akkor büntess meg!-csukta be maga mögött az ajtót. Pimaszul vigyorgott rám.
-Ne légy szemtelen Bajnok!-súgtam a fülébe! Csókolgatni kezdte a nyakamat. Ezzel a lépésével teljesen elvette az eszemet. Egy gyönyörű éjszakát tölthettünk ismét el együtt.
Reggel csak 9 után mentünk le reggelizni. Mikor mindketten végeztünk segíteni szerettem volna Heikkinek de Ő szó szerint kitiltott a konyhából. Seb elvonult telefonálni én pedig Melanieval ültem le beszélgetni.
-Hogy viseled a terhességet?
-Még elég jól. Mondjuk az kiderült hogy a repülőutakat nem szereti a kicsi!-tettem a kezem a hasamra.
Lassacskán Seb is lejött az emeltről. Megebédeltünk Seb lehozta a bőröndöket az emeltről és búcsút vettünk a Vettel család tagjaitól. Norbert kivitt minket a reptérre mi pedig felszálltunk a München felé tartó járatra.
-Tessék egy hányás csillapító!-nyomta a kezembe a gyógyszert Seb.
-Mindenre gondolsz!-nevettem majd bevettem a kis gyógyszer. A hatása meg is volt hisz az egész utat kibírtam hányás nélkül. Mikor már a taxiban ültünk kezdtem izgulni.
-Nekem kéne izgulni nem neked!-nevetett Seb.
-Haha. Hidd el nekem is van izgulni vallom. Nem ismered te még az én családomat!-tényleg nem ismerte. Nagyon senki nem ismerte a családom tagját. Esetleg apámat. Mikor megérkeztünk a szívem szinte a torkomban dobogott. Seb összekulcsolta az ujjainkat így mentünk fel a családi ház emeletére. Apa fogadott minket a nappaliban.
-Kicsim!-ölelt meg és adott két puszit-Sebastian!-fogott kezet kedvesemmel-Már vártunk. Gyertek beljebb a csomagokat hagyjátok majd valaki felviszi a szobátokba!-beljebb mentünk egészen konyháig ahol Tamara tartozkodott.
-Tamara kicsim megjött a húgod és kedvese!-szólt apa.
-Tamara!-mosolyogtam bájosan.
-Lüszi!-viszonozta a mosolyom-Tamara Ecclestone!-mutatkozott be páromnak.
-Sebastian Vettel!
-Lúcia!-jelent meg anyám és ölelt meg. Seb neki is illedelmesen bemutatkozott. A drága PePe is megjelent a konyhában vele is volt egy körünk. A pincérek felszolgálták a vacsorát. Nálunk ez így ment. Anyát még életemben nem láttam főzni sőt még a konyha közelébe se nagyon. Tamara sem egy konyha tündér de Ő legalább tud pár dolgot. A vacsora után mindenki ment a saját dolgára. Tamara szolizni PePe valami idióta játékon játszott anya a masszőrhöz ment apa pedig telefonálni kezdett.
-Üdv a családban!-ültem le a kanapéra-Tudom kicsit sem hasonlít egy normális családhoz.
-Nem de ez a jó benne. Nem lehet minden család egyforma. A te családod ilyen és én ezt elfogadom. Ha te el tudtad viselni az én családomat akkor nekem is menni fog!-mosolygott Seb.Örültem hogy ilyen megértő tud velem lenni-Egyébként még nem is meséltél a gyerek korodról. Milyen voltál kislányként?-ült le mellém. Látszott rajta hogy tényleg érdekli a dolog.
-Tudod én mindig is amolyan lázadó személy voltam. Már kiskoromban is. Nagy volt a szám makacs voltam fejjel mentem a falnak!-nevettem-Nem az a copfos kis aranyos kislány voltam ne hidd azt!-nevettem-De tényleg nem.
-Nem is kapok rólad kiskorú fényképet?-nézett rám.
-Nem hiszem hogy kellene az neked. Nagyon csúnya voltam ám.
-Na ezt az egyet nem hiszem el!
-Na jó rendben. Kapsz egyet a lázadó korszakomból!-kezdtem el kutakodni a szekrényben-Tessék!-nyomtam a kezébe egy fényképet amin én voltam. nem lehettem több 15 évesnél.

Lüszi 15 évesen a lázadó korszakában.

-Rózsaszín volt a hajad?-nézett rám csodálkozva.
-Igen!-nevettem-Képzeld. Egyszer vörösre festettem a hajam. De persze ez ilyen kimosható festék volt. Mikor lemostam elfelejtkeztem arról hogy kimosható a festék. Azt hittem vérzik a fejem és sikítozva futottam ki a fürdőből mire rájöttem hogy tévedtem!-gondoltam vissza az emlékre Seb pedig jót kuncogott az egészen-Nem vicces!-böktem oldalba de már én is nevettem.
-Ezt a képet megtartom!-tette el.
-Akkor ezért cserébe te is adsz magadról egy képet!
-Legyen.
Közösen lezuhanyoztunk még beszélgettünk egy keveset majd álomra hajtottuk a fejünket. 
××
-Jó reggelt Nina!-köszöntem a szakács nőnek.
-Önnek is Lúcia kisasszony!
-Nina már mondtam neked hogy szólíts Lüszinek. Nem szeretem ha Lúciának hívnak. És a kisasszony sem kell. Csak simán Lüszi. Rendben?
-Rendben. Mit szeretne reggelizni?
-Ne fáradjon megoldom. Inkább anyám és a testvérem reggelijével foglalkozzon.
-Rendben. Ha valamire szüksége lenne csak szóljon! 
Összedobtam egy egyszerű reggelit majd felmentem az emeltre. Seb már épp ébredezett.
-Jó reggelt Bajnok!-tettem le a tálcát az asztalra és visszabújtam mellé az ágyba.
-Neked is Szépségem!-nyomott el egy ásítást.
-Hoztam reggelit!-böktem a tálcára.
-Angyal vagy!-csókolt meg. Közösen elfogyasztottuk a reggelit felöltöztünk majd lementünk a nappaliba. Ott csak néhány bejáró lány szédelgett. Nálunk ez régen is így ment. Mindenki máshol volt ebben a nagy lakásban és ritka volt az ha mindenki egy légkörben tartozkodott. Szóltam Mártanak a cselédünknek aki nekem olyan volt mint a pótmamám. Elmondtam neki hogy délben szeretnénk bejelenteni egy hírt az egész családnak és össze kéne őket hozni. Megbeszéltük hogy a nappaliban délre mindenki ott lesz. Sebbel a hátralévő időt lustálkodással töltöttük el. Elég szép idő volt itt Münchenben ezért kinn süttettük magunkat a napon.
-Tegnap hívott Britta!
-És mit mondott? Mi a helyzet a nagyvilágban?
-Semmi jó. Karthikeyan tovább húzza az ütközéses sztorit és csodálkozik hogy az ember kiakad. 
-Ne foglalkozz vele. Örül hogy ennyire foglalkoznak vele a sajtóban. Csak ezért járatja a száját. 
-Britta is ezt mondta!-mosolygott.
-Mert igaza van. Az a csöves indiai nem éri meg a botrányt.
-Már nem fogok!-nevetett.  
Az óra nem sokkal később delet mutatott. Elsőnek apa érkezett meg a nappaliba majd anya is és Tamara is.
-Szeretnénk egy fontos dolgot bejelenteni!-vágtam bele az egészbe. Mindenki nagy szemekkel figyelt ránk és várta hogy mit is akarok mondani-Az a helyzet hogy terhes vagyok!-böktem ki végül. Elsőnek mindenki csak bámult rám majd elsőnek apa jött gratulálni. Végül Tamara is és anya is. Apán láttam hogy nagyon örül a hírnek és annak is hogy kis unokája fog születni. Anya nem tudom hogy mit is gondolt nem tudtam leolvasni az arcáról. Tamara pedig mint mindig semleges arccal gratulált és ült vissza a helyére. Szép lassan mindenki távozott a nappaliból. Csak mi maradtunk Sebbel.
-Mi lenne ha már ma elutaznánk arra a meglepetés helyre amit ígértem?-ült le mellém az egyik székre.
-Én benne vagyok csak össze kell még pakolnom!-lelkesedtem be-És mit pakoljak? 
-Meleg helyre megyünk úgyhogy a téli kabátod nyugodtan itthon hagyhatod!-nevetett.
-De vicces vagy. Majd megoldom magamtól!-mentem fel az emeltre. A nyára holmijaimat pakoltam be egy nagy bőröndbe. 1 órával később Seb is méltóztatott feljönni.
-Te bepakoltál már?
-Ki se pakoltam!-nevetett mire én csak megforgattam a szemeimet.
-Mikor indulunk?
-A gép 1 óra múlva indul úgyhogy szerintem lassan indulhatunk!-levittük a bőröndöket mindenkit megkerestünk és elbúcsúztunk tőlük. Egy taxi kivitt minket a reptérre.
-Elárulod hova megyünk?-kérdeztem Sebet.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés. 
-Utálom a meglepetéseket!-durciztam be. A repülőút nem volt túl hosszú de amint leszálltunk Seb bekötötte a szemeimet ezzel is fokozva a meglepetést.
-Ha elesünk én megöllek Sebastian!-morogtam.
-Nyugi vigyázok Rátok!-elég sokat gyalogoltunk amit egy idő után már nagyon untam. Végül megérkeztünk a beígért helyre....