IVettel!♥

Négy éve immár, hogy a kedvencünk nem talál legyőzőre! Négy éve Ő a Formula 1 ura s reméljük menetelése tovább fog folytatódni! Ezúton szeretnék gratulálni Sebastian Vettelnek és a Red Bull Racing csapatnak az egész éves remek teljesítményért! Nagy tisztelet, gratuláció és elismerés jár nekik. Reméljük még sokáig lesznek a csúcson. Reméljük még sokszor láthatjuk a dobogó tetején a mi négyszeres világbajnokunkat Sebastian Vettelt! Reméljük jövőre is megvédi a címét mind Ő mind az istálló! 

I♥IVETTEL!!!

A vég kezdete...

Nos, sziasztok! Sokat gondolkodtam. Az elmúlt pár hétben teljesen elhanyagoltam a blogot, de egyszerűen nem volt kedvem írni. Leültem a gép elé és csak néztem ki a fejemből. Nem jött az ihlet legalábbis ehhez a történethez. Nem akarok panaszkodni. De azt hiszem jobb lesz mindenkinek ha itt s most pontot teszünk a dolgok végére. Az "In another world....reloaded" bezárja kapuit. Itt a vég. 2011-ben nyitottam ezt a blogot. Azóta már rengeteg dolgot megértünk. Ez a blog a szívemhez nőtt és bár fáj, hogy be kell fejeznem úgy hiszem ez a legjobb döntés. Már nem tudok újat írni. Csak a sablonos cuccokat. Ehhez pedig nincs kedvem. Talán egyszer a jövőben még úgy döntök, hogy belekezdek egy ÚJ, EREDETI, Sebastian Vettel-es blogba. Nem tudom. Ehhez időre van szükségem. Viszont had köszönjem meg nektek, hogy mindig támogattatok. 27 rendszeres olvasó. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. A végére egy kis összegzéssel készültem:

Rengeteg szép pillanatot köszönhetek nektek! Köszönöm, hogy itt voltatok velem. Az első történetem a "Száguldás a boldogság felé" volt mely 15 részből állt. A főszereplők (nem tudom emlékeztek-e még rá) Niky Torres valamint Sebastian Vettel volt. Életem első története. Csak úgy jött, nem terveztem el semmit előre. Amit kigondoltam azt le is írtam. Egy kis szösszenet a befejező részből:

-Te Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro elfogadod az itt megjelent Niky Eleonore Marie Torrest a feleségednek?-Igen!-válaszolt határozottan.-És te Niky Eleonore Marie Torres elfogadod az itt megjelent Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirot férjedül?-nem kell mondanom én nem kicsit hezitáltam. Mindenki engem bámult nagy szemekkel és szinte mind azt kiabálta hogy mondj igent.-Nos..őő..igen!-adtam végül be a derekamat.-Akinek van ellenvetése az most szóljon vagy örökre hallgasson!-Nekem lenne!-rontott be valaki az ajtón mire mindenki arra kapta a fejét. Én el sem hittem amit látok. Azt hittem képzelődőm de nem..ez a valóság. Seb és Tommi állt az ajtóban.
-Niky nem szereti ezt a barmot és én nem engedem hogy hülyeséget csináljon. Én is azt akartam egy órával ezelőtt de megvilágosodtam. Én mindig is Őt szerettem és Őt akarom elvenni nem mást!-vallotta be én pedig teljesen meghatódtam. Gondolkodás nélkül odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. Annyira de annyira hiányzott már .    -Szeretlek!-csókolt meg.-Én is!-csókoltam meg most én.-Most akkor mi van?-szólalt meg a pap.-Semmi csak adja már össze őket ne törődjön senkivel!-jött oda Marcello.-Nem lesz itt semmilyen esküvő!-jött oda a bátyám is.-Na ne mond. Szerintem meg lesz!-nevetett gúnyosan.-Húzz el innen Marcello!-jött oda apám is-Nem lesz esküvő. Csak most jöttem rá hogy Ronaldo nem való a lányomhoz. Úgyhogy esküvő lefújva.-Apa!-öleltem meg.-Kislányom bocsáss meg nekünk! Mi nem akartuk azt hogy boldogtalan legyél csak a saját fejünk után mentünk és nem törődtünk az érzéseiddel. Meg tudsz nekünk bocsátani?-Már megtettem!-öleltem meg még egyszer.

Talán ez volt a kedvenc részem. A második történetem a "Játék" címet kapta. 33 rész. Wáó. Egy boldog történet mely csak úgy megszületett. Emlékszem a címet is csak úgy találomra találtam ki. Aztán következett a "Választásra kényszerülve." Lövésem sincs, hogy jutott eszembe ez a történet.  De nem bántam meg, hogy leírtam. 35 fejezet. El sem hiszem, hogy ilyen sokat írtam volna. Hihetetlen, és bár ennek a történetemnek nem lett Happy End a vége imádtam. Ebből a történetből csak pár sort emelnék ki.

A vitrinben pedig serlegek voltak. 2008 Monza, 2009 Kína, 2011 Malajzia, 2012 Bahrein, 2013 Németország, 2014 Magyarország, 2015 Abu-Dzabi.

 A 2013-as németországi tippelésem bejött. Volt pár novellám. Ilyen volt a "Szeretlek, avagy az élet korlátai." Elolvasva ismét sírni támad kedvem. A következő egy szerelmes novella. Nem nagy szám, de ezt is én írtam.A következő kis novellám egy iskolai napomról szólt kicsit beleszőve ebbe Sebastian-t. Így visszaolvasva elég vicces lett. Volt még egy "I Miss You" című történetem mely 11 részből állt. Visszaolvasva kicsit furcsa történet lett. Ismét egy novella következik mely az "Annie története" címet kapta. Szintén a valós élet alapozta. Emlékszem épp nagyon ki voltam aznap akadva mikor megírtam. Csak leültem és áradtak belőlem a szavak. "A cockpitten kívül." Nos hát ilyen kis történetem is volt. Vagyis nem volt olyan kicsi hisz 50 részesre sikeredett. Happy End történet volt ez is.  Van emelett két történetem a "Little Things" illetve a "miracle in Germany." Ezek a történetek nem kerültek befejezésre és talán már soha nem is fognak. Viszont csatlakozik hozzájuk ez a történet is. Sajnálom tényleg, de ez lesz a legjobb. Köszönöm, hogy velem voltatok s bár nem tudom mit fog hozni a jövő lehet, hogy egyszer még visszatérek ide s talán befejezem valamelyik történetemet vagy újabbat kezdek. Nem tudom. A jövő kiszámíthatatlan. Viszont annyit még had mondjak el. A történetnek semmiféleképp nem terveztem boldog vég kifejletet. Mindig is szomorú véget szerettem volna s talán ha befejeztem volna egy balesetet szőttem volna bele, nem tudom. Minden esetre én most egy időre elköszönök. Sebastian-nak továbbra is sok sikert kívánok nektek pedig kitartást! Puszilok mindenkit!♥

In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizenharmadik rész!

Ahogy a négy alak közeledett egyre biztosabb voltam abban, hogy látták a velem készített interjút. Gyorsabban terjednek itt a hírek mint ahogy azt gondoltam.
-Lám-lám. Benneteket is lehet így együtt látni?-gúnyolódtam-Annyira azért nem vagyok ám veszélyes, hogy díszkíséret kelljen ahhoz, hogy beszélgessünk!-intéztem szavaimat ezután apámhoz.
-Most azonnal velünk jössz!-jelentette ki majd maga után kezdett ráncigálni.
-Nem megyek én sehova!-rántottam el a kezeimet-Nem vagyok olyan ember akinek egyet fütyülsz és máris ugrál.
-Doliya elég legyen!-csattant a hangja-Most azonnal velünk jössz!-jelenti ki ellenmondást nem tűrően.
-Chrsitian ne rendezz jelenetet!-figyelmezteti Dietrich-Nem hiányzik még egy média botrány.
-Hallottad Christian! Nem megyek veletek sehova!-jelentettem most én ki a dolgokat-Ha valamit mondani akartok akkor mondjátok el itt.
-Doliya ne nehezítsd meg még jobban a dolgukat!-szólalt fel Adrian is.
-Eszem ágában sincs!-tettem fel védekezésképp a kezem-Csak tudjátok mind a négy ötökben csalódtam. És ezek után azt hiszem, hogy nekünk nincs miről beszélni!-zártam le a témát majd sietős léptekkel távoztam a pályáról. Meglepett, hogy senki nem jött utánam bár talán ezen már meg sem kellene lepődnöm. A kulcsaimat keresgélve álltam a szállodai szobám előtt. Amint meglettek a kulcsok igyekeztem kinyitni a zárat, de az már nyitva volt. A félelem átsuhant az egész testemen a szívem kétszer olyan hevesen vert mint szokott. Féltem belépni, de nem volt más választásom. Megtettem az első lépést majd halkan közelítettem meg a konyhát ugyanis onnan jöttek a hangok. Útközben magamhoz vettem egy vázát is a biztonság kedvéért. Lélegzet visszafolytva tettem meg az utolsó pár lépést, de mire a konyhába értem ott már senki sem volt.
-Csak nem engem akarsz azzal a szép vázával leütni?-hallottam meg a hátam mögül egy hangot. Annyira megijedtem, hogy a kezemben szorongatott vázát sikerült elejtenem így az darabokra tőrt.
-Te elmebeteg barom!-fordultam vele szembe-Utállak érted!-ütöttem bele a kezébe olyan erősen ahogy csak tudtam.
-Nem utálhatsz elvégre egy interjúban kiálltál mellettem!-vigyorgott.
-Az két órával ezelőtt volt!-oltottam le-Azóta már találkoztam apámmal!-forgattam meg a szemeimet-De egyébként, hogy is kerülsz ide?
-Ja tegnap mondtam, hogy jövök!-rántotta meg a vállát-És apádékkal mi van?
-Kit érdekelnek?-tettem fel a logikus kérdést-Engem nem.
-Ezt most csak úgy mondod, de valójában nem így van!-ült le mellém.
-Ne kezdj itt nekem okoskodni! Nem jön be!-ráztam a fejem.
-Akkor mi jönne be?-húzogatta a szemöldökét.
-Hát ez sem! Egyébként neked nem mostanság megy majd a géped Keynes-be?
-Fél óra múlva. Szóval még van fél órám, hogy rávegyelek arra, hogy gyere velem!-villantott egy mosolyt.
-Tévhitben élsz Vettel. Én nem megyek sehova. Még akkor sem ha nekiállsz itt könyörögni nekem!-jelentettem ki.

○ 15 perccel később○

-Hova sietünk ennyire? Még van 10 percünk!-morogtam az orrom alatt. Nos igen mégis sikerült rávenni, hogy vele tartsak. Nem volt egyszerű menet. Még térden állva is könyörgött. Én persze jót nevettem rajta, de mikor ezen megsértődött megenyhült a szívem és végül vele jöttem. lehet, hogy ezt meg fogom még bánni, de ez van.
-Ne morogj már ennyit! Inkább húzd a fejedbe azt a kapucnit!-parancsolgatott.
-Ennél jobban már nem tudom!-morogtam majd a bőröndömet szinte felrugdostam a lépcsőkön.
-Add már ide!-vette ki a kezemből majd nagy léptekkel elindult leadni az Ő és az én csomagjaimat is. Viszont már kezdtem megbánni, hogy eljöttem vele. Ha egész nap marni fogjuk egymást akkor lehet jobb lenne már most lelépnem-Gyere mennünk kell mert itt fogunk maradni!-fogta meg a kezem majd sietős léptekkel indult meg a bejárathoz. Szinte futottam mellette mert míg Ő lépett egyet és léptem hármat is. Szerencsére aztán nem maradtunk le a gépről sőt mint kiderült még lett volna 10 percünk ideérni.
-Lekéssük mi?-morogtam.
-Jó oké talán kicsit elnéztem az időt!-tette fel védekezésképp a kezét.
-Kicsit? Tudod szerintem nem ártana neked egy szemüveg!-csóváltam a fejem.
-A látásom még tökéletes!-jelentette ki majd leült mellém.
-Ezzel vitatkoznék!
-Csak ne mos! Hulla fáradt vagyok!-terült szét az ülőalkalmatosságon.
-Akkor már ketten vagyunk!-ásítottam egy hatalmasat. Mindketten megpróbáltunk a legkényelmesebben elhelyezkedni, hogy aztán aludhassunk egy keveset. Én fészkelődtem a legtöbbet mert egyszerűen sehogy nem volt kényelmes az a szék.
-Alszol?-böktem meg a hasát.
-Már nem!-fintorodott el.
-Ja bocsi!-mosolyogtam.
-Az előbb még azt mondtad álmos vagy nem?-pislogott rám.
-De, de ez az ülés kényelmetlen és így nem tudok aludni!
-Nők!-forgatta meg a szemeit-Gyere!-karolta át a vállamat majd közelebb húzott magához. Fejemet a mellkasára hajtottam majd még egy kevés mocorgás után sikerült elhelyezkednem.
-Álmodj velem Törpi!-suttogta a szavakat majd még kaptam egy puszit a fejemre.
-Álmodj Mr. Sztár pilóta!-ráztam meg a fejem.

Sziasztok. Ismét itt vagyok. Szeretném elmondani nektek, hogy ezt a blogot szeretném befejezni az iskola kezdés előtt! Amint megkezdődik az iskola csak a tanulás körül fog forogni minden. Nem lenne időm írni ezt a blogot és a Császár Gáborosat sem. Viszont a most nyitott blogom szerintem iskola idő alatt is futni fog! ( Elvileg ) A befejezésig viszont még van pár rész szóval még jelentkezem. Puszilok mindenkit. ♥

In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizenkettedik rész!

„Vasárnap Vettel csatlakozott egy másik, sokkal sötétebb listához is. Ezentúl Vettelt az egyik legkönyörtelenebbül önfejű versenyzőként tarthatjuk számon, melyet az öreg kakofón cirkusz valaha látott. Az, hogy tagja az egyik klubnak, nem zárja ki eleve azt, hogy tagja legyen a másiknak. De Vettel aligha ér Aryton Senna és Michael Schumacher mellé. Talán a könyörtelenség aláhúzza a nagy szerűséget.”

„Vettel olyan könyörtelen, hogy a halhatatlanságig emelkedett, mivel felülírta a csapatát és átugrotta Mark Webbert, a csapat társát a győzelemért. Horner Dr. Frankenstein szerepét vette fel, aki képtelen kontrolálni a szörnyeteget, akit maga kreált.”

 „Hátba szúrta a csapat társát. Végül az idolja nyomába lépett, mivel elárulta a csapat társát, Mark Webbert, a csapatát, a főnökét, Christian Hornert, és a milliárdos Dietrich Mateschitz-et, aki 13 éves kora óta finanszírozta a versenyzői karrierét.”

"Vettel ledobta az álarcot, és megmutatta jellemének azt az oldalát, amely eddig rejtve maradt, és most átütött az aranyos-vidám imázson."

"Vége a fegyver szünetnek: Vettel lopott győzelme után Webber tajtékzik a dühtől. A vitatott malajziai siker, mely előtt Vettel szembeszegült a csapattal, PR-gránát lett az istálló számára, és egyben leleplezte a német pilóta gátlástalan győzni akarását."

"A kannibál Vettel gúnyt űz Webberből, és nyer Malajziában. Alonso KO."

"Malajzia, a vad nyugat. Alonso hibázott, Vettel adta a nehézfiút."

"Vettel úgy nyert, hogy süketnek tettette magát, Alonso pedig a túl merész taktika miatt kényszerült feladni a versenyt. A csapat utasításokról szólt a malajziai futam. Vettelt tévútra vezette az elkényeztetett gyermek-szindróma, akinek mindent megengednek."

"Szégyen és harag. A sportszerűtlen Vettel nem hagyta nyerni Webbert."

Ilyen és ehhez hasonló szalag címek lepték el egy nap alatt a világot és az egész internetet. Mindenki Sebastian-t tartotta a rossz embernek mert a csapata ellen szegült. És ezt senki sem próbálja meg megakadályozni. Mintha az emberek összefogtak volna ellene. De legfőképp saját csapata nem áll ilyen helyzetben mellette. Nem lehet könnyű neki ezért is érzem úgy ha már más nem meri felvállalni a véleményét legyen az jó vagy rossz akkor majd én megteszem. Az újságirok előtt tegnap már úgy is lebuktam szóval ezen már nem múlhat a dolog. Gyorsan összeszedtem pár holmit majd a napszemüvegemet is megtalálva indultam meg a pályára. Úgy igazából úti célom nem volt csak azt szerettem volna ha pár újságíró észrevesz és kérdezősködni kezd. Ez kellett most nekem. Tervem be is vállt amint az egyik riporter észrevett azonnal szólt mindenkinek és máris egy hatalmas tömeg vett körül. A mikrofonokat vagy a telefonokat az orrom alá nyomták a kamerákat pedig bekapcsolták.
-Doliya válaszolna pár kérdésünkre?-támadott le az egyik.
-Ez csak természetes!-eresztettem meg egy mosolyt.
-Miért utazott Ön is Malajziába? Az apja akarta így netán a saját döntése volt vagy esetleg egy udvarlója miatt?
-Saját döntésemből érkeztem Kuala Lumpur-ba. És azért jöttem mert ellenben Franciaországgal itt jó idő van és gondoltam egy kis kikapcsolódás jót fog tenni.
-Az apja tudja, hogy itt van?-szólalt meg egy másik is.
-Igen tegnap meglátogattam!-húzódott egy mosoly az arcomra-Nem mondanám, hogy örült nekem!-ráztam a fejem.
-Ezt, hogy érti? Talán a futamon történt incidens miatt nem örült Önnek?
-Részben. Tudják ez a tegnapi verseny nagy port kavart. De nem értem hogy miért.
-Önnek mi a véleménye erről?
-Nekem az, hogy ez a Forma 1. Az emberek azért nézik ezt a sportot mert izgalmakra vágynak. És az, hogy egy csapat főnök megkéri a pilótáit, hogy vegyenek vissza a tempóból az nem fair. És az sem , hogy csapaton belül nem előzhetnek a versenyzők. Ez itt a Forma 1 nem az óvoda. Itt komoly pontok forognak kockán. Hisz a végén akár egyetlen egy pont lehet a döntő. És ha most megakadályozzák a csapat fönőkök azt, hogy szabadon előzhessenek a pilótáik akkor azt hiszem a Forma 1 hamarosan a végéhez fog közeledni. Mert kezdünk ott tartani, hogy amit ma látunk az már csak biztonsági autózás. És szerintem a rajongók nem erre vágynak!-zárom le a témát.
-Tisztában vagy azzal, hogy jelen pillanatban a Red Bull Racing és legfőképp apád kijelentésének mondasz nemet?-teszi fel az egyik.
-Igen teljes mértékben. És nem érdekelnek a következmények.
-Sebastian Vettel vagy Mark Webber oldalán állsz?-kiabálja be egy másik.
-Megértem, hogy Webbernek azt mondták, hogy vegyen vissza a tempóból. De akkor is láttam, hogy védte a pozícióját szóval nem hinném, hogy annyira nagyon visszavett volna. Igaz, hogy Sebastian ellenszegült a parancsnak amiért most kap is, de meg tudom érteni Őt. Ha az Ő helyében lettem volna én is a saját fejem után mentem volna. Szóval Sebastian oldalán állok!-még válaszoltam pár a versenyhez nem kapcsolódó kérdésre majd egy győztes mosollyal az arcomon sétálgattam a bokszok között. Mindegyik csapat lázasan pakolászta a dolgait a kamionokra és gondolom már mindenki ment volna haza. Én is elgondolkodtam vajon hova kellene most mennem? Menjek vissza Zain-hez Franciaországba? Vagy látogassak el Londonba? Majd a repülőtéren eldöntöm. Ahogy indultam volna vissza a szállodához azonban négy ember utamat állta...

ÚJ BLOG!

Sziasztok!
Még nem friss résszel érkezem hanem egy bejelentéssel. Nyitottam egy új blogot melynek főszereplője ismét Sebastian Vettel-el lesz. A bevezető holnap jön! Remélem leszünk azon a blogon is páran! A rész pedig a napokban érkezik. Puszi!

KATT IDE!!

In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizenegyedik rész!

Könnyeimtől szinte semmit sem láttam mégis futólépésben haladtam a bokszok előtt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja, de semmi kedvem nem volt megállni ezért mintha meg sem hallottam volna rohantam tovább.
-Hé várj már!-kapta el a csuklom és visszarántott az illető. Felnéztem és a tengerkék szemekből már tudtam ki áll velem szembe-Jól vagy?-törölt le egy könnycseppet az arcomról. Egy apró mosoly futott át ajkaimon majd rendeztem vonásaimat.
-Megvagyok!-rántottam meg a vállam.
-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Sokat jelentett!-mosolyodott el.
-Ugyan! De neked nem épp az agy mosást kellene hallgatnod?
-Te fontosabb vagy mint Ők!-melegség járta át a szívemet.
-Aranyos vagy, de nem szeretném ha miattam még ennél is nagyon lecseszést kapnál. Ismerem apámat. Már amennyire-tettem hozzá-Ha egyszer elhatároz valamit azt véghez is viszi. És most ahogy láttam nagyon Mark mellé akar állni. Szóval készülj fel!-veregettem meg a mellkasát.
-Megoldom!-mosolyodott el-Vigyázz magadra rendben? Később meglátogatlak!-mosolyodott el. Aprót bólintottam majd egy kis hezitálás után megöleltem. Nem tartott sokáig csak pár percig majd mindkettőnk ment a saját dolgára.

○2 órával később○

Az órák villám gyorsasággal szaladtak el mellettem. Gondolataim ezerfelé cikáztak és hiába próbáltam nekik megálljt parancsolni nem ment. Rosszabbnál rosszabb dolgok suhantak végig az agyamon. A televízió ugyan be volt kapcsolva, de az emberek beszélgetését elnyomták a gondolataim hangjai. Hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes és amint körbenéztem megpillantottam Sebastiant.
-Te, hogy kerülsz ide?
-Kopogtam csak nem nyitottál ajtót!-magyarázta-Amúgy gondoltam meglátogatlak!-rántotta meg a vállát majd leült mellém.
-Mi volt a megbeszélésen?-néztem pár másodpercig a szemeibe majd elkapva a pillantásom az asztalon heverő vázát kezdtem fixírozni.
-Csak a várt dolgok. Százszor a fejemhez vágták, hogy ezt elcsesztem, meg hogy most ezen fog csámcsogni a média és hogy Mark-nak ez az egész mennyire rosszul esett!-foglalta össze tömören.
-Hallom most Mark lett a kedvenc. Mi lett veled?-pillantottam ismét rá.
-Pár balhé csapaton belül és rögtön lekerülsz a kedvencek listáról!-mosolyodott el halványan.
-Akkor gondolom most azon vagy, hogy visszakerülj oda.
-Nem már nem!-rázta meg a fejét-Eddig talán vissza szerettem volna kerülni, de ezután a verseny után már nem. Úgy érzem, hogy ha ez így fog folytatódni nem vár ránk fényes jövő!
-Lehetséges!-hunytam le a szemem pár pillanatra majd egy hatalmas sóhaj után kinyitottam szemeimet.
-Nem szeretnél apáddal beszélni?-próbálta keresni a szem kontaktust, de én kitartóan bámultam mindig más fele.
-Nincs miről! Úgy érzem mintha nem is az apám lenne!-nevettem fel gúnyosan-Elvégre nem is kezel úgy. Számára csak egy zavaró folt vagyok ez már világos!
-Ne beszélj már hülyeségeket!-lökött meg egy picit. Halványan elmosolyodtam, de ez csak pár pillanatig tartott.
-Ez nem hülyeség. És ezt te is tudod!-néztem kék szemeibe.
-Lesz ez még jobb is hidd el!-ölelte át egyik kezével a vállam. Ismét egy apró mosoly jelent meg arcomon.
-Tudod nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok egy szép nap ilyen témákról beszélgetni.
-Mert nem hitted el, hogy velem komoly dolgokról is lehet beszélgetni! Pedig lehet!-bólogatott.
-Talán félreismertelek!-vallottam be.
-Szóval miután ezt így bevallottad eljössz velem holnap randizni?-húzogatta a szemöldökét.
-És visszatért a régi éned!-ráztam lemondóan a fejem.
-Akkor ezt vehetem igennek?-vigyorgott.
-Nem ezt nem veheted igennek! Téma lezárva!
-Mondasz te még majd úgy is igent!-pattant fel eddigi helyéről-Viszont most rohannom kell. A média már vár!-forgatta meg a szemeit-Meddig maradsz még Malajziában?
-Még holnap azt hiszem.
-És utána?
-Utána..-gondolkodtam el-Nem fogom az orrodra kötni!-fontam karba magam előtt a kezem.
-Úgy is kiszedem belőled!-kacsintott-Holnap találkozunk!-intett majd még egy puszit is dobott. Nevetve hajtottam a térdeimre a fejem és hagytam, hogy a gondolatok ismét átvegyék az irányítást.

In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizedik rész!

A kezeimet tördelve figyelem ahogy egyesével gyulladnak ki a piros lámpák majd egyszerre mind elalszik. Az adrenalin szintem az egeket veri a kezeim és a lábaim is remegnek. A kommentátor üvölti, hogy Alonso hátulról nekiment Vettel kocsijának. A szívem kihagy egy ütemet, de mikor látom, hogy semmi baj nem történt Mr. Sztár pilótával kicsit nyugodtabban figyelem az eseményeket. Webber Alonso-val csatázik majd a spanyol első szárnya a hatalmas sebesség miatt és az előbb összeszedett sérülés miatt az autó alá gyűrődik Alonso pedig kiesik. A kerék cserét követően Webber vezet Mr. Sztár pilóta a második harmadik pedig Hamilton. Újabb kerék csere után már Hamilton is a német előtt van, de remek vezetéssel sikerül megelőzni. Az utolsó kerék cserének is eljön az ideje. Seb nagyon közel kerül Webberhez. A csapat azonban olyan üzenetekkel bombázza, hogy "Ne kockáztasson" "Hozza be egybe az autó" "Vigyázzon a gumikra" stb. Nem értettem apámat. Hogy mondhatott ilyet? Mikor Ő kijelentette, hogy náluk nincs csapat sorrend. Akkor ez mi? Seb felülbírálta apám és Rocky döntését. Mégis bevállalta és megelőzte Webbert. Miután ez megtörtént az ausztrál a jellegzetes ujj mozdulattal bemutatott Mr. Sztár pilótának.
-Ó te buzi ezt nem kellett volna!-beszéltem a tévéhez. De ez még csak a kezdet volt. Mikor meghallottam apám hangját a csapat rádióban, még jobban felkaptam a vizet. "Ez butaság volt" Közölte egyszerűen. Meg sem vártam a verseny végét felkaptam a telefonomat a zsebembe csúsztattam majd hatalmas lendülettel indultam meg a pályára. Taxit nem sikerült fognom így gyalog jobban mondva futólépésben tettem meg a pályához vezető utat. A telefonomon azért figyelemmel követtem az eseményeket. Seb nyert, de mind Mark mind Adrian szépen leteremtette Őt. Bejutni a pályára nem volt egyszerű dolog, de szerencsére az egyik biztonsági őrnek megesett rajtam a szíve így bejutottam. Egyenesen a Red Bull bokszokhoz mentem. A szerelők sehol sem voltak ezért mentem tovább. Az egyik szobából hangos kiabálás hallatszódott.
-Mi az, hogy Ő mindent megtehet? Ő is ugyanolyan ember itt mint én! Én megtettem amit kértetek Tőlem, de Ő nem és mit kap érte? Semmit!-háborgott egy hang.
-Mark nyugodj le!  Tudom, hogy nagyon ideges vagy, de beszéljük meg a dolgokat. Sebastian nincs semmi hozzáfűzni valód a dolgokhoz?-hallottam apám hangját.
-Már százszor elmondtam, hogy sajnálom. Hibáztam elismerem! De már nem tudom visszacsinálni pedig megtenném!-válaszolt nyugodtan.
-Ja persze én is ezt mondanám!-pufogott továbbra is Webber. Most láttam alkalmasnak, hogy megjelenjek. Úgy éreztem nem hagyhatom ennyibe a dolgot. Lenne pár keresetlen szavam apámhoz meg úgy mindenkihez. A kilincsre helyeztem a kezem majd lenyomva kitártam magam előtt az ajtót. Hirtelen a teremben lévők mind rám szegezték tekintetüket. Egyébként nem csak a két pilóta és apám volt jelen hanem itt volt Helmut, Dietrich és Adrian is.
-Helló emberek!-vigyorogtam mint a vadalma-Na mi van? Ne nézzetek már úgy mintha szellemet látnátok! Nem vagyok az!-ráztam a fejem.
-Na már csak te hiányoztál ide!-pufogott Webber.
-Neked is helló Mr. Nemtudomelviselnihogykikaptamacsapattársamtól!-pislogtam rá ártatlanul. A feje ami eddig is vörös volt most még vörösebb lett. Elnevettem magam, de ezzel nem csak én voltam így. Seb arcán is megjelent egy halvány mosoly.
-Tudod el lehet menni! Senkinek sem hiányoztál!-vágta hozzám a szavakat. Azt hitte, hogy ezzel meg tud bántani, de nem ért el vele semmit.
-Ezzel tisztában vagyok!-rántottam meg a vállam-Na szóval-fontam karba a kezeimet-Mizu nálatok?-néztem végig a díszes társaságon-Láttam a balhétokat!-pillantottam először Mark-ra majd Sebastian-ra-Jó kis műsor volt! Addig míg meg nem hallottam a csapat rádiót!-néztem apámra-Nem gondoltam volna, hogy pont a Red Bull Racing lesz az a csapat aki megtiltja a pilótáinak azt, hogy előzzenek!
-Neked ehhez semmi közöd. Nem is értesz te ebből az egészből semmit!-pofázott bele ismét a dolgokba Webber.
-Attól mert nem vagyok egy Einstein attól még igenis lehet közöm a dolgokhoz. Főleg mint egy néző. És egy néző mit vár? Azt, hogy történjen is valami a pályán. Eddig mindannyiotoknak az volt a baja, hogy Sebastian megállás nélkül nyerni az időmérőket és a futamokat. Most az egyszer nem Ő vezetett a versenyen és előzött egyet. Erre várnak az emberek. Izgalmakra. Sebastian megadta ezt nekik. Mégis Ő a hibás mindenért. Mert valaki vagy valakik telebeszélték azzal a hülyeséggel a fejét, hogy ne előzzön mert a gumik nem fogják bírni. Hülyeség!-nevettem fel cinikusan-Csak azt akartátok, hogy annyi sikertelen versen után végre Mark is nyerjen valamit. De Ő még erre sem képes!-ez az egész most úgy kikívánkozott belőle és bár tudtam, hogy a szavaimnak következményei lesznek nem féltem. Tudtam, hogy fel kell vállalnom a véleményem.
-Komolyan mondom ha nem tüntetitek el innen ezt a libát én nem állok jót magamért!-mutogatott rám Webber.
-Szerintem visszavehetnél ebből a stílusból!-szólalt meg Sebastian is.
-Neked már megint meg kellett szólalnod!-csattant fel ismét.
-Elég legyen!-szólt közbe Helmut-A veszekedéssel nem megyünk semmire. Christian-nak kell azt eldönteni, hogy Doliya maradhat-e vagy sem!-apámra néztem aki látszólag nagy gondolkodásba esett.
-Doliya jobb lesz ha kimész!-sóhajtott fel-Szeretnék a pilótákkal hat szemközt beszélni.
-Persze úgy is tudtam, hogy ez lesz!-ráztam a fejem-Hogy is gondoltam, hogy pont most az egyszer kiállsz mellettem és azt mondod, hogy itt maradhatok? Nem változtál semmit!-hajtottam le a fejem. Szemeim megteltek könnyel. Fájt, hogy a saját apám még csak annyit sem mondott, hogy részben igazam volt. Csak azon járt az esze, hogy mindnél hamarabb eltakarítson az útból-De rendben. Elmegyek!-utoljára még a szemébe néztem majd amilyen gyorsan csak lehetett igyekeztem eltűnni...