A vég kezdete...

Nos, sziasztok! Sokat gondolkodtam. Az elmúlt pár hétben teljesen elhanyagoltam a blogot, de egyszerűen nem volt kedvem írni. Leültem a gép elé és csak néztem ki a fejemből. Nem jött az ihlet legalábbis ehhez a történethez. Nem akarok panaszkodni. De azt hiszem jobb lesz mindenkinek ha itt s most pontot teszünk a dolgok végére. Az "In another world....reloaded" bezárja kapuit. Itt a vég. 2011-ben nyitottam ezt a blogot. Azóta már rengeteg dolgot megértünk. Ez a blog a szívemhez nőtt és bár fáj, hogy be kell fejeznem úgy hiszem ez a legjobb döntés. Már nem tudok újat írni. Csak a sablonos cuccokat. Ehhez pedig nincs kedvem. Talán egyszer a jövőben még úgy döntök, hogy belekezdek egy ÚJ, EREDETI, Sebastian Vettel-es blogba. Nem tudom. Ehhez időre van szükségem. Viszont had köszönjem meg nektek, hogy mindig támogattatok. 27 rendszeres olvasó. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. A végére egy kis összegzéssel készültem:

Rengeteg szép pillanatot köszönhetek nektek! Köszönöm, hogy itt voltatok velem. Az első történetem a "Száguldás a boldogság felé" volt mely 15 részből állt. A főszereplők (nem tudom emlékeztek-e még rá) Niky Torres valamint Sebastian Vettel volt. Életem első története. Csak úgy jött, nem terveztem el semmit előre. Amit kigondoltam azt le is írtam. Egy kis szösszenet a befejező részből:

-Te Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro elfogadod az itt megjelent Niky Eleonore Marie Torrest a feleségednek?-Igen!-válaszolt határozottan.-És te Niky Eleonore Marie Torres elfogadod az itt megjelent Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirot férjedül?-nem kell mondanom én nem kicsit hezitáltam. Mindenki engem bámult nagy szemekkel és szinte mind azt kiabálta hogy mondj igent.-Nos..őő..igen!-adtam végül be a derekamat.-Akinek van ellenvetése az most szóljon vagy örökre hallgasson!-Nekem lenne!-rontott be valaki az ajtón mire mindenki arra kapta a fejét. Én el sem hittem amit látok. Azt hittem képzelődőm de nem..ez a valóság. Seb és Tommi állt az ajtóban.
-Niky nem szereti ezt a barmot és én nem engedem hogy hülyeséget csináljon. Én is azt akartam egy órával ezelőtt de megvilágosodtam. Én mindig is Őt szerettem és Őt akarom elvenni nem mást!-vallotta be én pedig teljesen meghatódtam. Gondolkodás nélkül odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. Annyira de annyira hiányzott már .    -Szeretlek!-csókolt meg.-Én is!-csókoltam meg most én.-Most akkor mi van?-szólalt meg a pap.-Semmi csak adja már össze őket ne törődjön senkivel!-jött oda Marcello.-Nem lesz itt semmilyen esküvő!-jött oda a bátyám is.-Na ne mond. Szerintem meg lesz!-nevetett gúnyosan.-Húzz el innen Marcello!-jött oda apám is-Nem lesz esküvő. Csak most jöttem rá hogy Ronaldo nem való a lányomhoz. Úgyhogy esküvő lefújva.-Apa!-öleltem meg.-Kislányom bocsáss meg nekünk! Mi nem akartuk azt hogy boldogtalan legyél csak a saját fejünk után mentünk és nem törődtünk az érzéseiddel. Meg tudsz nekünk bocsátani?-Már megtettem!-öleltem meg még egyszer.

Talán ez volt a kedvenc részem. A második történetem a "Játék" címet kapta. 33 rész. Wáó. Egy boldog történet mely csak úgy megszületett. Emlékszem a címet is csak úgy találomra találtam ki. Aztán következett a "Választásra kényszerülve." Lövésem sincs, hogy jutott eszembe ez a történet.  De nem bántam meg, hogy leírtam. 35 fejezet. El sem hiszem, hogy ilyen sokat írtam volna. Hihetetlen, és bár ennek a történetemnek nem lett Happy End a vége imádtam. Ebből a történetből csak pár sort emelnék ki.

A vitrinben pedig serlegek voltak. 2008 Monza, 2009 Kína, 2011 Malajzia, 2012 Bahrein, 2013 Németország, 2014 Magyarország, 2015 Abu-Dzabi.

 A 2013-as németországi tippelésem bejött. Volt pár novellám. Ilyen volt a "Szeretlek, avagy az élet korlátai." Elolvasva ismét sírni támad kedvem. A következő egy szerelmes novella. Nem nagy szám, de ezt is én írtam.A következő kis novellám egy iskolai napomról szólt kicsit beleszőve ebbe Sebastian-t. Így visszaolvasva elég vicces lett. Volt még egy "I Miss You" című történetem mely 11 részből állt. Visszaolvasva kicsit furcsa történet lett. Ismét egy novella következik mely az "Annie története" címet kapta. Szintén a valós élet alapozta. Emlékszem épp nagyon ki voltam aznap akadva mikor megírtam. Csak leültem és áradtak belőlem a szavak. "A cockpitten kívül." Nos hát ilyen kis történetem is volt. Vagyis nem volt olyan kicsi hisz 50 részesre sikeredett. Happy End történet volt ez is.  Van emelett két történetem a "Little Things" illetve a "miracle in Germany." Ezek a történetek nem kerültek befejezésre és talán már soha nem is fognak. Viszont csatlakozik hozzájuk ez a történet is. Sajnálom tényleg, de ez lesz a legjobb. Köszönöm, hogy velem voltatok s bár nem tudom mit fog hozni a jövő lehet, hogy egyszer még visszatérek ide s talán befejezem valamelyik történetemet vagy újabbat kezdek. Nem tudom. A jövő kiszámíthatatlan. Viszont annyit még had mondjak el. A történetnek semmiféleképp nem terveztem boldog vég kifejletet. Mindig is szomorú véget szerettem volna s talán ha befejeztem volna egy balesetet szőttem volna bele, nem tudom. Minden esetre én most egy időre elköszönök. Sebastian-nak továbbra is sok sikert kívánok nektek pedig kitartást! Puszilok mindenkit!♥