In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizenegyedik rész!

Könnyeimtől szinte semmit sem láttam mégis futólépésben haladtam a bokszok előtt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja, de semmi kedvem nem volt megállni ezért mintha meg sem hallottam volna rohantam tovább.
-Hé várj már!-kapta el a csuklom és visszarántott az illető. Felnéztem és a tengerkék szemekből már tudtam ki áll velem szembe-Jól vagy?-törölt le egy könnycseppet az arcomról. Egy apró mosoly futott át ajkaimon majd rendeztem vonásaimat.
-Megvagyok!-rántottam meg a vállam.
-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Sokat jelentett!-mosolyodott el.
-Ugyan! De neked nem épp az agy mosást kellene hallgatnod?
-Te fontosabb vagy mint Ők!-melegség járta át a szívemet.
-Aranyos vagy, de nem szeretném ha miattam még ennél is nagyon lecseszést kapnál. Ismerem apámat. Már amennyire-tettem hozzá-Ha egyszer elhatároz valamit azt véghez is viszi. És most ahogy láttam nagyon Mark mellé akar állni. Szóval készülj fel!-veregettem meg a mellkasát.
-Megoldom!-mosolyodott el-Vigyázz magadra rendben? Később meglátogatlak!-mosolyodott el. Aprót bólintottam majd egy kis hezitálás után megöleltem. Nem tartott sokáig csak pár percig majd mindkettőnk ment a saját dolgára.

○2 órával később○

Az órák villám gyorsasággal szaladtak el mellettem. Gondolataim ezerfelé cikáztak és hiába próbáltam nekik megálljt parancsolni nem ment. Rosszabbnál rosszabb dolgok suhantak végig az agyamon. A televízió ugyan be volt kapcsolva, de az emberek beszélgetését elnyomták a gondolataim hangjai. Hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes és amint körbenéztem megpillantottam Sebastiant.
-Te, hogy kerülsz ide?
-Kopogtam csak nem nyitottál ajtót!-magyarázta-Amúgy gondoltam meglátogatlak!-rántotta meg a vállát majd leült mellém.
-Mi volt a megbeszélésen?-néztem pár másodpercig a szemeibe majd elkapva a pillantásom az asztalon heverő vázát kezdtem fixírozni.
-Csak a várt dolgok. Százszor a fejemhez vágták, hogy ezt elcsesztem, meg hogy most ezen fog csámcsogni a média és hogy Mark-nak ez az egész mennyire rosszul esett!-foglalta össze tömören.
-Hallom most Mark lett a kedvenc. Mi lett veled?-pillantottam ismét rá.
-Pár balhé csapaton belül és rögtön lekerülsz a kedvencek listáról!-mosolyodott el halványan.
-Akkor gondolom most azon vagy, hogy visszakerülj oda.
-Nem már nem!-rázta meg a fejét-Eddig talán vissza szerettem volna kerülni, de ezután a verseny után már nem. Úgy érzem, hogy ha ez így fog folytatódni nem vár ránk fényes jövő!
-Lehetséges!-hunytam le a szemem pár pillanatra majd egy hatalmas sóhaj után kinyitottam szemeimet.
-Nem szeretnél apáddal beszélni?-próbálta keresni a szem kontaktust, de én kitartóan bámultam mindig más fele.
-Nincs miről! Úgy érzem mintha nem is az apám lenne!-nevettem fel gúnyosan-Elvégre nem is kezel úgy. Számára csak egy zavaró folt vagyok ez már világos!
-Ne beszélj már hülyeségeket!-lökött meg egy picit. Halványan elmosolyodtam, de ez csak pár pillanatig tartott.
-Ez nem hülyeség. És ezt te is tudod!-néztem kék szemeibe.
-Lesz ez még jobb is hidd el!-ölelte át egyik kezével a vállam. Ismét egy apró mosoly jelent meg arcomon.
-Tudod nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok egy szép nap ilyen témákról beszélgetni.
-Mert nem hitted el, hogy velem komoly dolgokról is lehet beszélgetni! Pedig lehet!-bólogatott.
-Talán félreismertelek!-vallottam be.
-Szóval miután ezt így bevallottad eljössz velem holnap randizni?-húzogatta a szemöldökét.
-És visszatért a régi éned!-ráztam lemondóan a fejem.
-Akkor ezt vehetem igennek?-vigyorgott.
-Nem ezt nem veheted igennek! Téma lezárva!
-Mondasz te még majd úgy is igent!-pattant fel eddigi helyéről-Viszont most rohannom kell. A média már vár!-forgatta meg a szemeit-Meddig maradsz még Malajziában?
-Még holnap azt hiszem.
-És utána?
-Utána..-gondolkodtam el-Nem fogom az orrodra kötni!-fontam karba magam előtt a kezem.
-Úgy is kiszedem belőled!-kacsintott-Holnap találkozunk!-intett majd még egy puszit is dobott. Nevetve hajtottam a térdeimre a fejem és hagytam, hogy a gondolatok ismét átvegyék az irányítást.