In another world ... reloaded!

Második évad! - Tizedik rész!

A kezeimet tördelve figyelem ahogy egyesével gyulladnak ki a piros lámpák majd egyszerre mind elalszik. Az adrenalin szintem az egeket veri a kezeim és a lábaim is remegnek. A kommentátor üvölti, hogy Alonso hátulról nekiment Vettel kocsijának. A szívem kihagy egy ütemet, de mikor látom, hogy semmi baj nem történt Mr. Sztár pilótával kicsit nyugodtabban figyelem az eseményeket. Webber Alonso-val csatázik majd a spanyol első szárnya a hatalmas sebesség miatt és az előbb összeszedett sérülés miatt az autó alá gyűrődik Alonso pedig kiesik. A kerék cserét követően Webber vezet Mr. Sztár pilóta a második harmadik pedig Hamilton. Újabb kerék csere után már Hamilton is a német előtt van, de remek vezetéssel sikerül megelőzni. Az utolsó kerék cserének is eljön az ideje. Seb nagyon közel kerül Webberhez. A csapat azonban olyan üzenetekkel bombázza, hogy "Ne kockáztasson" "Hozza be egybe az autó" "Vigyázzon a gumikra" stb. Nem értettem apámat. Hogy mondhatott ilyet? Mikor Ő kijelentette, hogy náluk nincs csapat sorrend. Akkor ez mi? Seb felülbírálta apám és Rocky döntését. Mégis bevállalta és megelőzte Webbert. Miután ez megtörtént az ausztrál a jellegzetes ujj mozdulattal bemutatott Mr. Sztár pilótának.
-Ó te buzi ezt nem kellett volna!-beszéltem a tévéhez. De ez még csak a kezdet volt. Mikor meghallottam apám hangját a csapat rádióban, még jobban felkaptam a vizet. "Ez butaság volt" Közölte egyszerűen. Meg sem vártam a verseny végét felkaptam a telefonomat a zsebembe csúsztattam majd hatalmas lendülettel indultam meg a pályára. Taxit nem sikerült fognom így gyalog jobban mondva futólépésben tettem meg a pályához vezető utat. A telefonomon azért figyelemmel követtem az eseményeket. Seb nyert, de mind Mark mind Adrian szépen leteremtette Őt. Bejutni a pályára nem volt egyszerű dolog, de szerencsére az egyik biztonsági őrnek megesett rajtam a szíve így bejutottam. Egyenesen a Red Bull bokszokhoz mentem. A szerelők sehol sem voltak ezért mentem tovább. Az egyik szobából hangos kiabálás hallatszódott.
-Mi az, hogy Ő mindent megtehet? Ő is ugyanolyan ember itt mint én! Én megtettem amit kértetek Tőlem, de Ő nem és mit kap érte? Semmit!-háborgott egy hang.
-Mark nyugodj le!  Tudom, hogy nagyon ideges vagy, de beszéljük meg a dolgokat. Sebastian nincs semmi hozzáfűzni valód a dolgokhoz?-hallottam apám hangját.
-Már százszor elmondtam, hogy sajnálom. Hibáztam elismerem! De már nem tudom visszacsinálni pedig megtenném!-válaszolt nyugodtan.
-Ja persze én is ezt mondanám!-pufogott továbbra is Webber. Most láttam alkalmasnak, hogy megjelenjek. Úgy éreztem nem hagyhatom ennyibe a dolgot. Lenne pár keresetlen szavam apámhoz meg úgy mindenkihez. A kilincsre helyeztem a kezem majd lenyomva kitártam magam előtt az ajtót. Hirtelen a teremben lévők mind rám szegezték tekintetüket. Egyébként nem csak a két pilóta és apám volt jelen hanem itt volt Helmut, Dietrich és Adrian is.
-Helló emberek!-vigyorogtam mint a vadalma-Na mi van? Ne nézzetek már úgy mintha szellemet látnátok! Nem vagyok az!-ráztam a fejem.
-Na már csak te hiányoztál ide!-pufogott Webber.
-Neked is helló Mr. Nemtudomelviselnihogykikaptamacsapattársamtól!-pislogtam rá ártatlanul. A feje ami eddig is vörös volt most még vörösebb lett. Elnevettem magam, de ezzel nem csak én voltam így. Seb arcán is megjelent egy halvány mosoly.
-Tudod el lehet menni! Senkinek sem hiányoztál!-vágta hozzám a szavakat. Azt hitte, hogy ezzel meg tud bántani, de nem ért el vele semmit.
-Ezzel tisztában vagyok!-rántottam meg a vállam-Na szóval-fontam karba a kezeimet-Mizu nálatok?-néztem végig a díszes társaságon-Láttam a balhétokat!-pillantottam először Mark-ra majd Sebastian-ra-Jó kis műsor volt! Addig míg meg nem hallottam a csapat rádiót!-néztem apámra-Nem gondoltam volna, hogy pont a Red Bull Racing lesz az a csapat aki megtiltja a pilótáinak azt, hogy előzzenek!
-Neked ehhez semmi közöd. Nem is értesz te ebből az egészből semmit!-pofázott bele ismét a dolgokba Webber.
-Attól mert nem vagyok egy Einstein attól még igenis lehet közöm a dolgokhoz. Főleg mint egy néző. És egy néző mit vár? Azt, hogy történjen is valami a pályán. Eddig mindannyiotoknak az volt a baja, hogy Sebastian megállás nélkül nyerni az időmérőket és a futamokat. Most az egyszer nem Ő vezetett a versenyen és előzött egyet. Erre várnak az emberek. Izgalmakra. Sebastian megadta ezt nekik. Mégis Ő a hibás mindenért. Mert valaki vagy valakik telebeszélték azzal a hülyeséggel a fejét, hogy ne előzzön mert a gumik nem fogják bírni. Hülyeség!-nevettem fel cinikusan-Csak azt akartátok, hogy annyi sikertelen versen után végre Mark is nyerjen valamit. De Ő még erre sem képes!-ez az egész most úgy kikívánkozott belőle és bár tudtam, hogy a szavaimnak következményei lesznek nem féltem. Tudtam, hogy fel kell vállalnom a véleményem.
-Komolyan mondom ha nem tüntetitek el innen ezt a libát én nem állok jót magamért!-mutogatott rám Webber.
-Szerintem visszavehetnél ebből a stílusból!-szólalt meg Sebastian is.
-Neked már megint meg kellett szólalnod!-csattant fel ismét.
-Elég legyen!-szólt közbe Helmut-A veszekedéssel nem megyünk semmire. Christian-nak kell azt eldönteni, hogy Doliya maradhat-e vagy sem!-apámra néztem aki látszólag nagy gondolkodásba esett.
-Doliya jobb lesz ha kimész!-sóhajtott fel-Szeretnék a pilótákkal hat szemközt beszélni.
-Persze úgy is tudtam, hogy ez lesz!-ráztam a fejem-Hogy is gondoltam, hogy pont most az egyszer kiállsz mellettem és azt mondod, hogy itt maradhatok? Nem változtál semmit!-hajtottam le a fejem. Szemeim megteltek könnyel. Fájt, hogy a saját apám még csak annyit sem mondott, hogy részben igazam volt. Csak azon járt az esze, hogy mindnél hamarabb eltakarítson az útból-De rendben. Elmegyek!-utoljára még a szemébe néztem majd amilyen gyorsan csak lehetett igyekeztem eltűnni...