Második évad! - Kilencedik rész!
Sziasztok! Tudom rég volt rész, de mostanság eléggé szar napjaim vannak. De tényleg. Jelen pillanatban utálom az életet és mindenkit aki körülvesz. Az előbb is tök jó kedvem volt és felbaszta az agyamat egy csicska aki nem érti mit jelent a NEM szó. Egyszer úgy is agy bajt fogok kapni. De nem siránkozok tovább. Jó olvasást! Puszi♥♥ |
A tévé előtt ülve figyeltem az időmérő történéseit. Titkon legbelül azért szorítottam, hogy Seb-é legyen az első rajt kocka. Meg is csinálta Mr. Sztár pilóta remek időt autózott. Megvártam még pár interjút is köztük Sebét, Mark-ét és apámét is. Seb a szokásosnál visszafogottabban nyilatkozott kicsit úgy éreztem nem érzi magáénak teljesen ezt a győzelmet. Pedig ez csakis az Övé volt. Ezt már senki nem vehette el Tőle. Mark kicsit ellenszenves viselkedést mutatott. Már az időmérő leintése után is furán viselkedett. Biztos volt benne, hogy nyerni fog, de mikor megtudta, hogy ötödik lett tisztára kiakadt. Apám meg nem kívánt állást foglalni az úgy mellett. Kezdett ez az egész történet egy fordulatot venni. Egy fura fordulatot. Előszedtem a telefonomat a zsebemből majd pötyögni kezdtem a már megfogalmazodott üzenetet.
"Találkozzunk 1 óra múlva a pálya melletti parkolóban! Várni foglak! D."
Nem bántam meg, hogy elküldtem az üzenetet bár lehet, hogy meg kellett volna. Gyorsan átöltöztem kicsit kisminkeltem magam majd a táskámat felkapva indultam meg a parkolóba. Várnom kellett drága németünkre pár percet, de ez volt a legkevesebb.
-Mi folyik nálatok?-dőltem neki ismét a falnak.
-Ezt, hogy érted?-fonta karba a kezeit. Idegesnek tűnt.
-Úgy ahogy mondtam. Látom, hogy valami nem oké. Eddig ha nyerni láttalak akkor mindig önfeledten mosolyogtál. Most meg. Rád sem ismerek!-ráztam a fejem.
-Csak tartok a gumi kopástól. Ennyi!-zárta le a témát, de én ezt közel sem zártam még le.
-Ne add nekem a hülyét. Mi folyik nálatok csapaton belül?
-Semmi!-adta az egyszerű és tömör választ.
-Vettel ne akarj nekem hazudni. Tudom, hogy valami nincs rendben. Hisz eddig te voltál Mr. Sztár pilóta akit körülrajong az egész bagázs most meg. Rád sem ismerek.
-Mondtam, hogy minden oké!-emelte fel egy kicsit a hangját-Bocs csak kicsit sok volt ez a mai nap!-sóhajtott fel.
-Tudod, hogy ezt még mindig nem hiszem el igaz?-néztem a szemeibe-De ha úgy gondolod, hogy készen állsz megosztani velem, hogy mi is a gond csak szólt. Időm mint a tenger!-intéztem felé még egy mosolyt majd visszaindultam a szállodához. Alig zártam be a szobám ajtaját máris kopogtattak.
-Hát te?-pillantottam végig rajta.
-Én magam sem tudom miért jöttem utánad, de most már mindegy is!-legyintett majd szó nélkül belépett mellettem a lakásba.
-Igen persze gyere csak be!-forgattam meg a szemeimet majd bevágtam az ajtót.
-Én is így gondoltam!-vigyorgott.
-Na mesélj Vettel!-ültem le mellé-Mi változott pár hét alatt?
-Semmi!-rántotta meg a vállat majd az asztalon heverő újságot kezdte el olvasgatni.
-Mond már el!-ütöttem a vállába.
-Van egy kis feszültség, de ennyi az egész!-szögezte le.
-Hát oké!-rántottam meg a vállam-De ha nincs több mondanivalód arra van az ajtó!-mutattam balra.
-Most ki akarsz dobni?-háborodott fel.
-Pontosan!-bólogattam-Szóval indulás!-fogtam meg a kezét és megpróbáltam felhúzni a kanapémról, de nem igazán sikerült.
-Úgy is tudod, hogy nem megyek sehova!-villantott egy jellegzetes Vettel-es mosolyt.
-Úgy is kidoblak!-néztem vele farkas szemet.
-Hajrá!-vigyorgott. Ha harc hát legyen harc. Megpróbáltam felhúzni a kanapéról, de próbálkozásom sikertelen volt. Ezután próbáltam valahogy lelökni a kanapéról, de ennek mag az lett a vége, hogy én estem le Seb pedig megpróbált valahogy segíteni rajtam, de mindketten a padlón kötöttünk ki. Én voltam alul Vettel pedig felettem. Remek.
-Szállj le rólam te hülye német!-ütögettem a mellkasát.
-Már megbocsáss, de te rántottál magaddal!
-Akkor is szállj le rólam!-morogtam, de Ő még mindig rajtam tehénkedett-Mi van azzal a dologgal, hogy ezentúl nem érsz hozzám?-húztam fel a szemöldököm.
-Tudod, ez a te hibád!
-Hogy az enyém?-húztam mosolyra a szám-Hülye vagy!-ráztam a fejem majd eltűrtem a szemembe logó haj tincseket.
-Veled együtt!-vigyorgott rám. Hatalmas mosolyra húztam a szám majd egy hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetünkön. A csípőjére ültem miközben kezeimmel a mellkasán támaszkodtam-Tudod tetszik ez a helyzet!-jelent meg kaján vigyor az arcán.
-Miből gondoltam?-forgattam meg a szemeimet-Mi változott Seb?-néztem bele tengerkék szemeibe.
-Semmi!-rázta a fejét-Mi változott volna?
-Tudom, hogy valami biztos. Hiába tagadod. Látom rajtad. Nem csak a mai teljesítményeden látszott meg. Tegnap óta olyan más vagy!
-Van egy kis feszültség köztem és a csapat között meg otthon sem úgy alakulnak a dolgok ahogy azt terveztem. De majd megoldom!-eresztett meg egy halvány mosolyt.
-Rendben!-bólintottam majd leszálltam a csípőjéről. Mindketten felálltunk majd még összemosolyogtunk a nagy semmin aztán Ő szó nélkül távozott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése