In another world ... reloaded!

Második évad! - Nyolcadik rész!

Nos, sziasztok. Igen újra itt vagyok és bár ez a rész nem lett túl hosszú most ennyi telt tőlem. Az agyam most teljesen máshol jár. Egy új történetet írok már egy ideje, de néha-néha megakadok benne ami nem igazán segít. A másik dolog pedig az, hogy belevetettem magam a kép szerkesztésbe és valljuk be nem vagyok hozzá egy Einstein, DE igyekszem. :D Ami a mai versenyt illeti. ÁÁÁÁ SEBASTIAN VETTEL MEGNYERTE HAZAI FUTAMÁT!!!!!! Kell ennél több? Nekem nem. De nem dumálok többet. Puszi. ♥

Malajzia még este is gyönyörű város. Igaz, hogy az előbb szakadt rám az ég, de akkor sem volt kedvem visszamenni a szállodához. Zavartalan jókedvvel sétálgattam tovább és élveztem a csendet ami körülvesz. Hirtelen egy rántást éreztem majd a másik pillanatban már egy bokorban próbáltam megtalálni az egyensúlyomat.
-Végre, hogy megvagy!-hallottam meg egy számomra ismerős hangot. Megijedni se volt időm rögtön a düh öntötte el az egész testemet.
-Idióta barom vagy még mindig!-sziszegtem majd megpróbáltam visszatérni az útra, de ismét csak megfogta a karom és visszahúzott magához-Hogy találtál rám?-pillantottam tengerkék szemeibe.
-Nem volt egyszerű dolog!-rázta a fejét-De megvannak a kapcsolataim!-húzta ki magát büszkén.
-Nem akarom tudni milyen kapcsolataid vannak!-fintorogtam.
-Semmi olyan amire épp gondolsz!-nevetett fel.
-Honnan tudod, hogy mire gondolok?-tettem karba a kezeimet.
-Tudod már ismerlek pár hete szóval kikövetkeztettem, hogy amikor a közeledbe vagyok csak egy dologra tudsz gondolni!-vigyorgott.
-Hát nem akarok csalódást okozni, de ez nem talált!-ráztam a fejem.
-Ugyan Do!-simított végig a karomon-Látod csak egy érintés és te máris arra gondolsz!-nézett a szemebe. Megpróbálhattam volna letagadni és valahogy meg is fogom próbálni! Nem hagyhatom, hogy neki legyen igaza!
-Ne kezd el megint ugyanazt! Csak hagyj békén oké? Éld a régi életed feküdj össze azzal akivel akarsz engem nem fog zavarni!
-Tudom, hogy most is hazudsz!-a győztes mosoly ott virított az arcán. Kedvem lett volna letörölni a képéről, de valahol tudtam. hogy ezt a csatát most Ő nyerte és nem én.
-Jó látom te ma mindent tudsz!-ráztam a fejem.
-És tudod mit tudok még?-kezdte majd ismét közel húzott magához-Hogy meg foglak szerezni! Bármi áron!-suttogta a fülembe majd egy apró csókot lehelt a nyakamra. A bizsergés végigszaladt az egész testemen, éreztem, hogy ez így nem lesz jó!
-Úgy hiszem hatalmas csalódás leszek számodra!-pillantottam rá-Én nem fogom odaadni magam neked!-jelentettem ki majd kezeimet kiszabadítottam a fogságából.
-Nem is kell. El fogom érni, hogy könyörögj azért, hogy megcsókoljalak. Vagy, hogy egy újjal is hozzád nyúljak. Figyeld csak meg!-bólogatott. Hangosan felnevettem a kijelentésén.
-Ezt te sem gondolhattad komolyan!-ráztam a fejem.
-O dehogynem. Szóval készülj fel mert egy hét múlva meg fogsz veszni az érintésemért!-jelentette ki. Túl magabiztos volt ami felettébb meglepett.
-Te pedig készülj fel arra, hogy veszíteni fogsz!-villantottam rá egy győztes mosolyt majd kilépkedtem a bokorból és visszaindultam a szállodához. Vettem egy forró fürdőt majd épp lefekvéshez készülődtem mikor kopogtattak az ajtómon. A recepciós lány állt velem szembe kezébe egy szál piros rózsa és egy levél. Miután átadta távozott is. A rózsát az ágyamra tettem a levelet pedig kibontottam.
"Remélem szereted a rózsát. Jó éjt és ne felejts el, holnap találkozunk! S."
Csak ez a két sor állt z üzenetbe. A rózsát kidobtam a kukába a levéllel együtt majd még telefonon írtam egy SMS-t Vettelnek.
"Ez nem talált. Nem szeretem a vörös rózsát. Mindig is a kék rózsa volt a kedvencem! A találkozót pedig felejtsd el! D."