 |
1 rész.
-Miben segíthetek?-nyitottam ki a lakás ajtaját. Még elég korán volt ezért beletelt pár percbe míg azonosítani tudtam ki is áll odakint-Sebastian!-tettem hozzá.
-Csak azért jöttem hogy egy kis kávét kérjek mert nekem elfogyott! Amúgy remélem nem ébresztettelek fel!-eresztette meg egy mosolyt.
-Gyere beljebb!-nyitottam kijjebb az ajtót-Egyébként nem ébresztettél fel!-nyugtattam meg majd a konyha felé indultam. Levettem az egyik polcról a kávét majd felét odaadtam Sebnek a másik felét pedig visszatettem a helyére.
-Köszi életmentő vagy!-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.
-Ugyan semmiség!-legyintettem.
-Nilla ki csengetett hajnalok hajnalán?-jött le az emeltről ásítozva Safaa. Amint észrevette hogy ki is áll mellettem elpirulva nézett elsőnek Seb-re majd rám. Tudniillik Safaa oda meg vissza van Sebért.
-Csak kávéért ugrottam be de már megyek is. Sziasztok!-intett majd elhagyta a lakást.
-Ugye nem én üldöztem el?-nézett rám kétségbe esetten Safaa.
-Nem dehogy!-ráztam a fejem nevetve.
-Akkor jó!-fújta ki az eddig bent tartott sóhajt. Csak megráztam a fejem majd visszamentem az emeltre egyenesen a szobámba és gyorsan összekaptam magam.
-Főztem kávét kérsz?-nézett rám Safaa.
-Igen köszi!-mosolyogtam rá majd belekortyoltam a koffein bombámba. Miután megittam rögtön éreztem hogy ismét visszatér belém az élet és kezdetét veheti a nap.
-Szerinted lehet esélyem Sebnél?-fordult felém Safaa. Épp egy bevásárló központból jöttünk kifele.
-Hát mivel nem látok bele a fejébe nem tudom neked megmondani. Szerintem kérdezd meg Tőle.
-Tudod hogy nem merem!
-Jó oké akkor nem tudom!-sóhajtottam.
-Nem beszélnél vele a kedvemért? Ti úgy is jóban vagytok. Hisz úgy szeret mintha a húga lennél!-igaza volt Seb tényleg úgy viselkedik velem mintha testvérek lennénk. Ő a nem létező bátyám és a családom egyben. Ő és Safaa voltak azok akik elfogadtak olyannak amilyen vagyok és ezért nagyon hálás vagyok nekik.
-Oké beszélek vele!-egyeztem bele. Úgy éreztem Safaa megérdemel ennyit. Miután hazaértünk és mindent kipakoltunk rávettem magam arra hogy átmenjek a szomszédba. Kicsit félve kopogtam be a hatalmas fa ajtón. Úgy 2 percet kellett várnom míg valaki egész pontosan Seb kinyitotta az ajtót.
-Szia!-villantotta meg a jellegzetes Sebastian mosolyt ami olyan cukivá tette.
-Szia. Remélem nem zavarlak.
-Nem dehogy!-mosolygott még mindig.
-Remek akkor beszélgessünk egy kicsit!-mosolyogtam én is majd beljebb léptem a lakásba Sebet kézen fogtam és a kanapéhoz húztam. Miután mindketten kényelmesen helyet foglaltunk az ülőalkalmatosságon belekezdtem mondandómba.
-Mit gondolsz Safaa-ról?
-Kedves lány meg minden. De miért?-nézett rám.
-Csak kérdem. De nem lenne kedved holnap átjönni hozzánk vacsizni?-dobtam fel a témát.
-De szívesen!
-Rendben akkor holnap várunk. A pontos időt majd átküldőm SMS-ben rendben?-mosolyogtam.
-Rendben!-bólintott. Még gyorsan megöleltem majd átszögdécseltem hozzánk. Safaa már tűkön ülve várt rám és még be sem értem de Ő már letámadott a kérdéseivel.
-Mindent el kell mondanod!-jelentette ki. Miután mindent elmondtam neki kétszer is azon kezdett el izgulni hogy mit főzzőn holnapra vagy hogy mit vegyen fel..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése