2 rész.
 |
-Nyugi a ruhád tökéletes a kaja kész van már csak Seb hiányzik. Tarolni fogsz!-biztosítottam barátnőmet aki totál be volt zsongva. Komolyan mint egy tini aki az első randijára készül. Vagy tízszer cserélt ruhát a haját is 2 percenként változtatja. Nagyon vicces látványt nyújt az biztos. Seb pontosan 6 órakor kopogtatott az ajtómon én pedig a megbeszélt forgató könyv szerint mentem ajtót nyitni.
-Szia Seb!-öleltem meg-Viszlát Seb!-intettem neki majd ki akartam kerülni hogy leléphessek de a kezem után kapott és visszahúzott magához.
-Nem úgy volt hogy hármasban vacsizunk?-nézett rám kék szemeivel. Arcára meglepettség ült ki.
-De úgy volt csak nekem közbejött valami. De biztos vagyok benne hogy ti ketten is remekül elesztek!-vigyorogtam mint a tejbe tök-Na szia Seb!-nyomtam egy puszit az arcára majd most már tényleg kikerültem és útnak indultam. Hogy pontosan hová is? Hát lövésem sincs. A lényeg az hogy Safaa és Seb egy helyen van kettesben. Nekem pedig van úgy 2-3 órám hogy feltaláljam magam valamivel. Először egy kávézóba tértem be és ittam egy egy pohár kávét majd úgy döntöttem sétálok egyet. Egy parkba tévedtem be majd a parkból egy erdő szerűségbe keveredtem. Már több mint 4 éve élek Németországban de ezt a területet még soha életemben nem láttam. Egyedül voltam sehol egy lélek sem. Óvatosan lépkedtem nem szerettem volna megcsúszni és véletlenül legurulni a dombról. Úgy 10 perc sétálás után a távolban egy házat fedeztem fel. Elsőnek nem tudtam eldönteni hogy bemenjek vagy sem de végül lábaim önálló életre keltek és megindultak a ház felé.
 |
Azt hittem hogy csak egyedül vagyok de mikor meghallottam a távolból egy hangos reccsenést hirtelen úgy megijedtem hogy majdnem elestem. Körbenéztem egyszer kétszer majd végül háromszor is de sehol nem láttam senkit. Kezdtem kicsit lenyugodni mikor a telefonom elkezdett hangosan zenélni a zsebemben. Ettől megint annyira megijedtem hogy azt hittem bármelyik pillanatban szív infarktust kaphatok. Remegő kezekkel halásztam elő a zsebemből a telefont majd végighúztam a képernyőn a kezem és fogadtam a hívást.
-Halló?-szóltam bele. Hangom megremegett az előbb ért sokk miatt. Hiába vártam hogy valaki beleszóljon a telefonba ez nem történt meg. Idegesen tettem vissza a telefont a zsebembe majd jobbnak láttam ha visszamegyek a parkba. Szerencsére visszataláltam és útközben sem találkoztam senkivel. Gyorsan előhalásztam a telefonomat hogy megnézhessem az időt ami már elég későre egész pontosan fél 10-re járt. Lépteimet megszaporáztam és szerettem volna mindnél hamarabb hazaérni. Már befordultam az utcába mikor a telefonom ismét csörögni kezdett, de amint felvettem és beleszóltam megint ugyanazzal a ténnyel szembesültem. Senki nem szólt bele. A félelem átjárta a testemet de igyekeztem ezt nem kimutatni. Amint beléptem a lakásba egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
-Jesszusom Nilla!-jött ki a konyhából Safaa-Annyira aggódtunk. Ugye jól vagy?-nézett rám.
-Persze miért mi bajom lehetne?-néztem rá és az időközben csatlakozó Sebastianra.
-Nem tudtok hogy hol vagy és akárhányszor hívtunk nem vetted fel!-mondta Seb.
-De hát...-halásztam elő a telefonomat-nem is hívtatok!-néztem rájuk.
-Dehogynem. Vagy tízszer mindketten!
-Szerintem ti nem engem hívtatok!-ráztam a fejem.
-Rajtad kívül nincs Nilla nevű ismerősöm!-jelentette ki Safaa-De ha nem hiszed el akkor megcsörgetlek!-mondta majd tárcsázta is a számot. Pár másodperccel később a kezemben szorongatott telefon ismét zenélésbe kezdett-Látod!-monda majd kinyomta a telefont de az én telefonom még mindig rezgett a kezemben. A képernyőre pillantottam megint ismeretlen szám villogott.
-Ez...-dadogott össze-vissza Safaa. Szerintem Ő jobban megijedt mint én. Közben a telefonom is elhallgatott aminek most nagyon örültem-Ez félelmetes volt!-dadogott még mindig legjobb barátnőm.
-Ez csak véletlen volt!-próbáltam menteni a menthetőt.
-Ilyen véletlenek nincsenek!-szólalt meg Seb is-Nilla ki volt az?-lökte el magát a faltól.
-Nem tudom!-hajtottam le a fejem-Biztos valaki csak szórakozik. De én most felmegyek ha nem gond. Tudjátok fáradt vagyok! Jó éjt!-kerültem ki Őket felszaladtam az emeltre és bezárkóztam a szobámba. Épp hogy bezárkóztam a telefonom ismét rezegni kezdett. Nem akartam még nagyobb félelmet kelteni magamnak ezért inkább kikapcsoltam a készüléket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése