 |
| Sebas♥ |
~32 rész~
/Abbey Vonn szemszög/
Hatalmas tömeg füst borított be mindent percek alatt. Pár perc múlva kicsit tisztult a levegő aztán hatalmas tűz csapott ki az egyik helységből. Az emberek fejvesztve menekültek kifele. A füst ismét belepett mindent így látni is alig lehetett.
 |
| A hatalmas füst. |
A szemem könnyezett így még kevésbé láttam az előttem lévőket. Csak sikításokat hallottam. Kezdtem kicsit megrémülni. Körbeforogtam a tengelyem körül hogy megnézzem merre is tudnák menni. A tömeg két irányba tömörült de mindenhol eszméletlen sokan voltak. Végül az egyik irányba én is beálltam. A sor nagyon lassan haladt én pedig egyre több füstöt lélegeztem be. Próbáltam spórolni a levegőmmel több kevesebb sikerrel. Egy idő után a sor nagyon keveset haladt én meg már köhögtem is a sok füsttől. Éreztem. Ha 2 percen belül nem jutok friss levegőhöz nagy bajok lesznek. A sor hirtelen megindult de még mindig nagyon sokan voltunk bent. Már nagyon szédültem majd másodpercekkel később minden elsötétült.
/Sebastian Vettel szemszög/
Épp egy sajtó tájékoztatón ültem immár több órája. Alig vártam már hogy szabadulhassak és újra Abbeyvel legyek. Épp egy kérdést tettek fel mikor hatalmas robbanást hallottunk a közelben. Mindenki elhallgatott majd Britta megnyugtatta az embereket majd folytatásra intette őket Ő pedig kiment hogy utána járjon mi is történt. Az újságírók tovább kérdezősködtek én pedig készségesen válaszoltam. Nem sokkal később Britta tért vissza. Egyenes felém tartott.
-A Wiliams garázsa az előbb berobbant. Heikki szerint az épületben van Abbey is. Legalábbis Leo az egyik szerelő azt mondta vele együtt ment be de már nincs vele!-suttogta Britta én pedig teljes mértékben megrémültem.
-Oda kell mennem!-pattantam fel a helyemről.
-Nyugi ezt elintézem!-szólt vissza Britta én pedig már távoztam is. Az épület előtt Heikki várt. Futva mentünk a Williams garázshoz ahol már oltották a tűzet. Rengeteg ember menekítettek ki de Abbeyt sehol sem láttam.
-Be kell mennem!-indultam volna meg de Heikki visszarántott.
-Ne akarj hülyeséget csinálni. A mentés már folyamatban van nekünk csak várnunk kell!
-De én nem tudok itt várni. Ki tudja mi történt Abbeyvel.
-VIGYÁZZANAK! Kérem emberek menjenek arrébb. A hölgyet sürgősen kórházba kell szállítanunk!-kiabált egy pasi a hátunk mögött. Arrébb mentem hogy helyet szorítsak a közeledő embereknek. Azonban amikor megpillantottam kit is cipelnek még a vér is megfagyott bennem.
-Úr isten! Abbey!-futottam oda a hordágyhoz. Infúzió volt neki bekötve
-Uram Ön ismeri a hölgyet?-nézett rám az egyik mentős.
-Igen Ő a barátnőm. Mi történt vele?
-Füst mérgezést kapott és mihamarabb kórházba kell szállítanunk.
-Én is Önökkel megyek. Heikki szólsz Christiannak?-néztem az edzőmre.
-Persze menny csak!-bólintottam majd a mentősökkel mentem. A mentő autó már várt ránk. Abbeyt betették majd én is beültem a kocsiba. Reméltem hogy semmi baja nem lesz életem szerelmének.
/Abbey Vonn szemszög/
Mikor felébredtem már egy kórházi szobában találtam magam. A torkom szörnyen kapart és rögtön köhögnöm is kellett. A tüdőm szörnyen szúrt a levegőt is nehézkesen tudtam venni.
-Miss Vonn. Miss Vonn. Hogy érzi magát?-jelent meg az ágyam széle előtt egy fehér köpenyes férfi.
-Kmm. Vagyogatok köszönöm. De hol vagyok?
-A helyi kórházban. Füst mérgezéssel hozták önt be de a vizsgálatok alapján az is kiderült hogy szív bajai vannak. Tudta ezt?
-Igen már egy ideje tisztában voltam ezzel. És ez füst mérgezés súlyos?
-Eléggé. Sok füstöt lélegzett be de még időben kórházba került.
-És meddig kell még itt maradnom?
-2 napig még biztos.
-Uff. Az nagyon sok.
-Az egészsége érdekében ez a legfontosabb. Az infúziót még ma estig kapni fogja. Van kint pár ember aki szeretné Önt látni. Beengedjem Őket?
-Persze csak nyugodtam!-bólintott majd távozott az ajtón. Remélem hogy Ő fog bejönni azon az ajtón de mint sokadjára most is csalódnom kellett. Jens volt az.
-Szia!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Szia. Nem rám számítottál igaz?
-Nem egészen de neked is nagyon örülök!-öleltem meg.
-Ő is itt akart lenni veled mikor felébredsz de muszáj volt elmennie.
-Persze megértem!-bólogattam.
-Nem úgy látszik. De mielőtt kiábrándulnál belőle inkább elmondom miért is hagyott itt. Nagyon egyszerű. Hanna.
-Mi? De miért?! Jens mesélj el mindent!-ültem fel az ágyban.
-Miután behoztak téged a kórházba Hanna a pályán hatalmas balhét csapot. Több emberrel összeveszett a kamerák előtt és egy újságírónak be is húzott. Sebnek muszáj volt odamenni mert más nem tudta leállítani.
-Úr isten! Muszáj odamennem!-takaróztam ki de Jens nem hagyta hogy felálljak.
-Abbey. Neked füst mérgezésed van hogy gondolod hogy kiengednek? Ne légy ennyire naiv.
-De Jens. Én Sebbel akarok lenni.
-Elhiszem. Ha megígérem hogy megpróbálom elrángatni a pályáról lenyugszol?
-Megpróbálok csak könyörgöm kerítsd elő!
-Rendben. Igyekszem addig is próbálj meg pihenni. Ha van valami akkor szólok. Szia!-ment ki az ajtón. Nagyon aggódtam Seb miatt hisz Hanna ki tudja mit tett vele. Ebből a nőből én bármit kinézek. A percek hosszú óráknak tűntek és már ott tartottam hogy kész ennyi én elmegyek innen mikor Jens jött vissza. Csendben lehajtott fejjel sétált el az ágyamig majd leült az egyik székre.
-Jens mondj már valamit!-sürgettem.
-Sikerült elérnem Sebet.
-Igen. És tovább?
-Szóval beszéltem vele de nincsenek túl jó híreim. Hanna még mindig eléggé kiszámíthatatlan. Most lepasszolta a csajt Heikkinek és megígérte hogy siet.
-Köszönöm Jens!-öleltem meg.
-Ugyan. De jó lenne ha végre hivatalosan is együtt járnátok. Kezd kicsit elegem lenni abból hogy mindig közbejön valami.
-Úgy látszik nem vagyunk könnyű esetek!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-De tényleg mond meg a Kölyöknek a tutit rendben?
-Azon leszek.
-Ajánlom is! De én megyek mielőtt Seb kidob!-kacagott-Szia!-intett majd távozott. Izgatott voltam Seb érkezése miatt. Tudtam hogy ha nem lenne Hanna 100% hogy itt lenne velem. Kintről futás hallatszott be majd pár perc múlva nyílt a kórterem ajtója. Seb száguldott be és meg sem állt az ágyamig. Ha tehetném a nyakába ugranék de ez az infúzió miatt nem kivitelezhető.
-Seb!-öleltem meg jó szorosan majd váltottunk egy hosszú csókot.
-Abbey én úgy sajnálom hogy...-kezdte de én nem hagytam hogy befejezze. Az ujjamat a szájára tettem evvel is beléfolytva a szót.
-Semmi baj!-ráztam a fejem és újból megcsókoltam.
-Tudod hogy nagyon megrémítettél igaz?
-Sajnálom. Nem gondoltam hogy ez lesz belőle!-hajtottam le a fejem.
-Nem tudhattad! Tudod nagyon megrémített a gondoltak hogy valami komolyabb bajod esett!-a szavai nagyon jól estek.
-Nyugi ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem!-eresztettem meg egy mosolyt de a végére köhögésbe törtem ki. Ez csak pár másodpercig tartott-És mi van Hannaval?
-Semmi jó!-sóhajtott-Azt hiszi hogy mi még valaha össze fogunk jönni pedig ez kizárt!-rázta a fejét.
-Seb!-fogtam meg a kezeit-Menny vissza a szállodába rendben?
-Nem! Én itt akarok maradni veled!
-Hidd el ennek örülnék a legjobban de Heikkinek nagyobb szüksége van rád. Én meg megpróbálok hiper-szuper gyorsan felépülni. És ha minden jól megy akkor elérem hogy holnap hazaengedjen a doki!-húztam mosolyra a szám.
-Azért ezzel a haza jövettel csak nyugodtan. Nem szeretném ha bármi bajod lenne.
-Nyugi nem lesz gond! De tényleg menny! És vigyázz magadra!-adtam neki egy csókot.
-Te is! Szeretlek!-mosolygott majd távozott. Én csak bámultam előre és az előbb kimondott szón töprengtem. Azt mondta Szeret. Ezt eddig még soha nem mondta. Ezzel az egy szavával már sokkal biztosabban tudtam hogy szeret és én is menthetetlenül beleszerettem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése