~Játék~

Sziasztok! Lassan-lassan elérkezünk a történet végéhez. Szeretném mindnél hamarabb befejezni mert nyárra egy új történetet akarok írni. Vagyis a történet alapjai már megvannak. Már csak meg kell írni.  Csak ügyesen! És jó olvasást! Puszi♥

Sebii♥

~Party 28~

Arra ébredtem meg hogy mellettem besüpped az ágy majd két erős kar fonódik körém. Tudtam hogy csak Ő lehet az. Készségesen bújtam hozzá. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Azt kívántam bárcsak ez a perc örökké tartana. De mint minden jónak egyszer ennek is vége szakadt. Mocorogni kezdtem mellette jelezve hogy ébren vagyok.
-Jó reggelt!-lehelt egy puszit a fejemre.
-Neked is!-ültem fel az ágyban. Kicsit össze kellett szednem a gondolataimat-Seb..-kezdtem hosszú idő után.
-Ne Abbey. Ne mondj semmit!-tette a mutatóujját a számra-Sem Hanna sem a betegséged nem állhat közénk. Én szeretlek és nem akarlak már az elején elveszíteni.
-Én is szeretlek de nem akarok neked fájdalmat okozni. Ha a  kapcsolatunk közepén történek velem valami akkor az neked nagyon fájna. Ezért is kell most lezárnunk ezt az egészet. Seb én nem akarok neked fájdalmat okozni. A betegségem bármikor súlyosbodhat. Lehet hogy holnap vagy netán 2 év múlva.
-De én akkor is ott szeretnék lenni melletted. Veled akarok lenni a betegséged ellenére is. Csak te olyan makacs vagy hogy ezt nem hagyod!-igaza volt. Túl makacs lettem. Már elterveztem magamban hogy egyedül fogok megöregedni. Nem számítottam arra hogy Seb ennyire velem akar majd maradni. Mikor végre felfogtam hogy Ő tényleg szeret elmondhatatlanul boldog lettem. Elmosolyodtam majd szorosan hozzábújtam.
-Szeretlek Seb!-néztem a gyönyörű szemeibe.
-Én is szeretlek!-mosolyodott el majd adott egy szenvedélyes csókot. Egész nap lustálkodtunk volna de Sebet hívta a kötelesség. Autóba kellett ülnie.

 Én visszamentem a saját szobámba lezuhanyoztam és kerestem magamnak ruhát. Itt Mugelloban is elég jó idő volt bár tegnap például esett egy keveset. A szobámból egyenesen a Red Bull bokszához mentem és onnan figyeltem a teszt eredményeit. Seb mindvégig jó pozícióban volt. Az új fejlesztések sokat javítanak a kocsi teljesítményén. Seb két szünet közt bemutatott édesapjának aki kilátogatott a tesztre. Seb édesapjának már úgy mutatott be mint a barátnőjét. Míg a világ bajnok németen visszament a pályára addig én Norberttel beszélgettem. Elmesélte milyen volt Seb gyermekként és persze minden kérdésemre válaszolt. A délelőtti program után minden csapat 2 órás pihenőt tartott. Hármasban ebédeltünk meg majd idővel később Norbert visszament a garázsba.Sebbel elvonultunk egy nyugisabb helyre és élveztük egymás társaságát. Aztán Őt ismét elrángatták mellőlem.
-Jó hatással vagy Sebre!-ült le mellém Heikki.
-Köszi!-vigyorogtam-De mesélj csak. Milyen foci is volt tegnap? Seb csak pár szót említett de engem nagyon érdekel!-fordultam felé.
-Tegnap volt a pilóták meccse amin Seb is játszott. Ő volt a csapat kapitány. Csupán ennyi. Volt egy jó meccs és kész!
-Szóval csapat kapítány volt? Van róla kép?-lelkesedtem be.
-Van!-nevetett-Interneten megnézheted.
-Megfogom! Sebbel együtt!-kacsintottam Ő csak jót nevetett rajtam. A teszt napot 6 óra után intették le. Seb második lett. Eszméletlenül büszke voltam rá. Tudom ez csak egy teszt de én akkor is nagyon-nagyon büszke vagyok rá. A kötelező dolgok után csak az enyém volt.
-Mi lenne ha ebben a pár hétben elmennénk kicsit kikapcsolódni?
-Jól hangzik. És tudom is hova megyünk!-vigyorogtam mint a tejbe tök. A szobába beérve rögtön felhívtam apát aki támogatta az ötletemet és meg kell jegyeznem örült annak hogy együtt vagyok Sebbel.
-Pakolj Sebii!!! Holnap utazunk!-mentem be a szobájába vigyorogva.
-De mégis hova?
-Titok. De meleg holmikat pakolj. A gép holnap reggel 8kor indul. Itt aludjak vagy fel tudsz kelni magadtól is?-vigyorogtam még mindig.
-Szerintem maradj!-húzott magához és adott egy csókot. A pakolást nem halaszthattuk el de Sebet alig tudtam leállítani. Végül azért csak-csak sikerült és össze is tudtunk pakolni és Seb is jól járt....
Már a repülőn ülünk és úton vagyunk a meglepetés helyszínére. Seb percenként könyörög hogy mondjam el neki hova is viszem de én erős maradtam és nem szóltam egy szót se. Mikor landolt a gép Seb már olyan izgatott volt hogy majdnem fellökte az előttünk lévőket.
-Nyugi Bajnok!-fogtam meg nevetve a kezét.Mikor leszálltunk mindenhol finn feliratok voltak olvashatóak-Üdv Finnországban!-nevettem.
-Ezt el sem hiszem! Abbey. Tudod milyen rég szerettem volna eljönni ide?-nézett rám a szemei pedig csillogtak.
-Reméltem hogy tetszeni fog!-bújtam oda hozzá.
-Imádlak!-csókolt meg. Összeszedtük a csomagjainak majd fogtunk egy taxit és a szállodába vitettük magunkat. A szobából remek kilátás nyílt Finnországra.

 Európában már javában tavasz van de itt a finneknél még most is esik a hó. Seb is csatlakozott hozzám így együtt néztük a látványt ami elénk tárult. Kicsit hideg volt ezért jobbnak láttunk bemenni a meleg lakosztályba. Közös fürdőzés után rendeltünk magunknak vacsorát majd ágyba bújtunk..
Reggel én ébredtem meg előbb. Addig míg Seb fel nem ébredt készítettem reggelit majd kitaláltam a mai programot. Városnézés és egy régi ismerős meglátogatása. Vagyis csak Sebnek ismerőse én még nem is ismerem az illetőt de Heikki szerint jót tenne Sebnek ha találkozna vele. Az ébredés elég nehézkesen indult de sikerült kiimádkoznom Sebet az ágyból. Megreggeliztünk majd elindultunk várost nézni. Az utcák gyönyörűek voltak és az csak még szebbé tette az egészet hogy a hó kis pelyhekben potyogott. Egy padhoz ültünk le egy pohár forró csokival a kezünkben.
-Ez olyan szép!-bújtam Sebhez.
-Nálad nem szebb!-csókolt meg. A szavai nagyon jól estek hisz még soha senki nem mondott nekem ilyeneket. Seb számomra egy hatalmas ajándék és soha nem akarom Őt elveszteni. SOHA. Még sétáltunk egy keveset majd fogtunk egy taxit és az ismerős házához fuvaroztattuk magunkat.
-Elárulod hogy kit látogatunk meg?-nézett rám nagy boci szemekkel Seb.
-Nem!-ráztam meg a fejem-Legyen meglepi!-kicsit bevágta a durcást de sikerült pár csókkal kiengesztelnem. Mikor kiszálltunk rögtön felismerte a helyet.
-Remélem jó helyre hoztalak!-sétáltam oda mellé.
-Ha Tommihoz akartál elhozni akkor igen .Jó helyen vagyunk!
-Rendben akkor gyere!-kezdtem el húzni a ház felé. Becsöngettem majd pár perc múlva egy mosolygós finn fiatalember nyitott ajtót.

Tommi Pärmakoski Seb volt személyi edzője.

-Seb?! Haver! De rég láttalak!-pacsiztak le egymással.
-Úgy ahogy mondod Tommi. Had mutassam be neked a kedvesemet Abbeyt.
-Szia Abbey Vonn!-nyújtottam a finn felé a kezem.
-Tommi Pärmakoski! Örülök hogy megismerhettelek! Gyertek beljebb!-tárta ki előttünk az ajtót mi pedig beljebb mentünk. Tommi megkínált minket teával és egy kevés sütivel is. A fiúk nagyon jól elbeszélgettek és én is jól el voltam velük. Látszik rajtuk hogy nagyon jó barátok voltak és még mindig azok. Én személy szerint szívesen látnám újra Seb mellett Tommit de persze Heikki is remek. A nap végén mentünk el Tommitól és megígértem neki hogy amikor csak lehet elküldöm hozzá Sebet.
-Mondtam már hogy nagyon-nagyon szeretlek?-nézett rám Seb. Közben már visszaértünk a lakosztályunkba.
-Már párszor igen de nem árt mondogatnod!-nevettem-Csak hogy tudd. Én is nagyon szeretlek!-bújtam hozzá.
-De mégis kitől tudtam meg Tommi címét?
-Heikki adta meg! Tartozol neki egy köszönettel.
-Meglesz ez tuti. De neked is köszönök mindent. Nagyon szeretlek és örülök hogy itt vagy velem.
-Én is így vagyok ezzel!-csókoltam meg. Az volt a legszebb ebben az egészben hogy a betegségem ellenére is itt van velem. Ez nagyon sok energiát ad nekem és arra ösztönöz hogy küzdjek mert van itt valaki ezen a Földön aki szeret. És az Seb...