~Játék~

~Party 29~

Sebii♥

3 napot töltöttünk Finnországban majd apám ajánlásával Sebbel Barcelonaba utaztunk és 1 napot az én családommal töltöttünk. Aztán kedden indultunk Heppenhembe Seb szüleihez. Mindkettőnk családja jól fogadta a hírt miszerint együtt vagyunk. Örültem hogy mindenki ilyen pozítivan áll hozzá a dolgokhoz. Szerdán utaztunk vissza Spanyolországba ugyanis a következő futam Barcelonaban lesz. Seb elszántan meg akarja nyerni ezt a futamot. Nekem. Én mondtam neki hogy ez nem szükséges nekem az a legfontosabb hogy épségben kapjam Őt vissza. Most épp Christian várjuk az irodájában. Miért is? Csupán azért hogy elmondjuk neki a hírt. Azt a hírt hogy 1 hete 1 párt alkotunk. Remélem hogy jól fogja fogadni hisz legbelül Ő is egy megértő ember nem? Kicsit azért pánikoltam.
-Nyugi minden rendben lesz!-fogta meg a kezeimet Seb és adott biztatásképp egy csókot. Nem sokkal később Christian jött be a saját irodájába.
-Sziasztok fiatalok. Mi járatban erre?-látszólag nagyon jó kedve volt még mosolygott is. Ez nem mindennapi jelenség Christiannal.
-Az a helyzet Chris-szólalt meg Seb-hogy mondani szeretnénk valamit.
-És mi lenne az?
-Én és Seb-vettem át én a szót-Szóval én meg Seb...egy párt alkotunk!-hadartam el a végét.
-Csupán ennyi? Azt hittem valami komolyabb gond van! Egyébként gratulálok nektek! Remélem sokáig együtt lesztek!-mosolygott bíztatóan. Kicsit meglepődtem Chrisen de nagyon tetszett hogy így reagált az egész dologra...

××

Másnap vagyis csütörtökön már szólított bennünket a munka. Reggel együtt mentünk el reggelizni majd én mentem Kennyhez Ő pedig a szimulátor mögé. Délután Kenny elküldött a sajtó tájékoztatóra amin Seb is részt vesz. Kicsit késve érkeztem a helyszínre.
 Ahogy beléptem mindenki rám kapta a tekintetét. Kimi, Fernando, Seb, De La Rosa, Hülkemberg és Kobayashi volt bent a szobába. Sebbel egymásra mosolyogtunk majd én leültem az egyetlen egy üres helyre. A sajtó tájékoztató elég egyhangú volt. Alonso elég morcos kedvében volt Kimi szokásához híven egy-egy szóval válaszolt csak Seb mosolygott. Komolyan néha azt hittem  rossz helyre jöttem. Nem gondoltam hogy ez ilyen unalmas. 1 óra múlva végeztünk. Megvártam míg mindenki kimegy az épületből és Seb is így tett.
-Már hiányoztál!-csókolt meg-Tudod legszívesebben lejöttem volna hozzád de nem tehettem.
-Kicsit sem lettünk volna feltűnőek!-nevettem-De tényleg. Majdnem mindenki bealudt szerintem azt is nehezen vették volna észre ha becsapódik egy meteorit.
-Én azért észre vettem volna.
-Te. De Kimi meg Alonso már majdnem aludt a fent ülőkről meg ne is beszéljünk!-nevettem. Közösen bepótoltuk az ebédet aztán megjelent Rocky meg Kevin és elrángatták mellőlem Sebet. Mára nem kaptam melót Kennytől ezért csak lézengtem erre arra míg végül Brittaba nem botlottam. Vagyis inkább Britta botlott belém. Helyesbítek. Majdnem elgázolt. Egy kiskocsival száguldozott az épületben.
-Te meg mit csinálsz?-nevettem. Nagyon viccesen nézett ki a mini autóban.
-Csak mentem vele pár kört! Nem tartasz velem?
-Chris megengedte?
-Amiről Chris nem tud az nem fáj. Különben is. Most a pályára akarok menni.
-És miért az épületen keresztül megyünk a pályára?-néztem rá de közbe beültem az autóba.
-Rövidítek. De kapaszkodj. Indulunk!-húzta sunyi vigyorra a száját majd beletaposott a gázba. Ahhoz képest hogy kis kocsiról beszélünk elég gyorsan mentünk vele. Britta eléggé veszélyes volt. A kanyarokat úgy vette be hogy majdnem kirepültem az ülésből.
-Britta ha meghalunk neked annyi!-fenyegettem meg közbe pedig úgy kapaszkodtam ahogy csak tudtam.
-Nyugi nem lesz gond! Most viszont kicsit átvágunk a pályán.
-Mi van????-szökött az egekbe a hangom.
-Jól hallottad. Így előbb megtaláljuk Sebéket!
-Neee Britta neee!-sipákoltam de már késő volt. Britta letért a helyes útról és a rázokövek közt hajtott végig. Azt hittem itt fogok meghalni. Hiába sikítoztam Brittának Ő csak azért sem hallgatott rám. Ment tovább mint egy örült.

Előre nézve már lehetett látni Sebéket. Ők is nagyon meglepődtek rajtunk. Britta aztán végre megállt a pálya szélén. Én még mindig sokkos állapotban ültem mellette. Britta kipattant a kocsiból és rögtön Rockyhoz ment társalogni Seb pedig hozzám sietett.
-Ez a nő nem normális!-mondtam pár perc után.
-Gyere!-nevetett majd kiemelt a kocsiból.
-De tényleg nem normális!-karoltam át a nyakát-De most már letehetsz. Még a végén sérvet kapsz vagy lekap egy fotós.
-Igenis hölgyem!-állított a lábamra majd még szalutált is-Mást nem parancsol?
-Deee!-vigyorogtam és megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát Ő pedig a derekamat és magához húzott.
-Oké fiatalok. Mára ennyi elég lesz!-terelgetett minket szét Rocky-Nekünk mennünk kell. Abbey nem jössz velünk?
-Hát nem is tudom..várj..már tudom..Brittaval tuti biztos nem megyek vissza de egyedül sincs kedvem gyalogolni. Így veletek megyek.
-Rendben akkor indulás!
Sebbel kézen fogva sétáltunk végig. Néha-néha elcsattant köztünk pár csók. Nagyon megszerettem Sebet. Mi több. Halálosan beleszerettem...

××

-Seb! Most már ideje lenne beszállni az autóba!-szólt oda nekünk Rocky. Adtam még egy utolsó csókot a szerelmemnek majd útjára engedtem. Végignéztem ahogy felveszi a sisakját és beszáll az autóba. Elé tették a monitorokat beszélt még pár szót Heikkivel majd a fiúk levették a kerekekről a melegítőket és kiengedték a német bajnokot. Megtette az első köröket majd Rocky visszahívta a bokszba. Én hol Őt hol a monitorokat figyeltem. Mikor bent volt akkor persze Őt figyeltem mikor kint akkor a monitorokat. Az első fél órában inkább tartózkodott bent mint kint. Az utolsó 1 órában volt nagy a felhajtás a pályán. A lágy gumikat csak nagyon kevesen tették fel az élcsapatokon kívül szinte senki.Seb sokáig vezetett aztán Alonso a semmiből ment egy jobb kört és Ő nyerte a szabadedzést. Még hogy nem jó a Ferrari?! Altatni ezek is jól tudnak. Seb behozta "Abbey-t" a 2.dik helyre. A Mclaren teljesítményén lepődtem meg kicsit. Jens küszködött az autójával és Hamilton sem ment túl jól. Láttam Seben hogy legszívesebb idejönne hozzám de nem tehette meg a fotósok miatt. Küldtem felé egy biztató mosolyt közben pedig megcsörrent a telefonom a zsebemben. Előhalásztam a készüléket és megnyitottam az SMS-t amely Kennytől jött.
"Elhiszem hogy a Kölyökkel akarsz lenni de sok a meló úgyhogy gyere fel az emeltre segíteni! Kenny"
Megráztam a fejem majd ismét Sebre néztem. Az emelet felé böktem a fejemmel Seb pedig megértette a célzásom. Elköszöntem Rockytól és pár szerelőtől majd felmentem Kennyékhez.
-Látod Kenny. 1 és fél órára megyek el de látom te még eddig sem tudsz nélkülözni!-csipkelődtem vele.
-Haha. Hidd el ha akarnám tudnálak pótolni. De nem akarlak mert jól végzed a munkád!-kacsintott.
-Ezt bóknak vettem.
-Annak szántam de meló van. Koncentrálj!-tért vissza Kenny eredeti énje. A nekem szánt munkát időben elvégeztem. Még volt 10 percem a kezdésig így gondoltam egyet és megkerestem Sebet. A pihenőjében volt és épp öltözködött.
-Zavarok?-kukkantottam be az ajtón.
-Te?! Soha nem zavarsz!-mosolygott-Gyere beljebb!-beléptem a kis szobába magam után pedig becsuktam az ajtót.
-Csak azért jöttem hogy elmondjam. Nagyon ügyes voltál és csak így tovább!
-Köszönöm a dicsérő  szavakat. Csókot nem kapok?
-De kapsz!-mosolyogtam majd közelebb mentem hozzá és adtam neki egy csókot. Persze az egy csókból sokkal több lett. De mi mindig a legrosszabb pillanatokban találunk egymásra. Sebnek ismét mennie kellett. Enyhén szólva volt csak mérges de megígértem neki ha jól teljesít kiengesztelem este. Persze ettől teljesen felpörgött és alig várta már az éjszakát. De előbb még végig kellett vezetnie 1 és fél órát. Most már az elején kimentünk és rögtön jöhettek a gyors körök. Lágy gumikon Seb vezetett egy igen jó idővel. Most is azt gondoltam hogy megnyerni ezt a szabad edzést de Button keresztülhúzta a számításomat. A Mclranent még sem szabad leírnom. Az edzés végén már a keményebb keverékű gumikon ment mindenki így csak kevesen javítottak az idejükön. Rocky elég bizakodó volt és ahogy láttam Seb sem volt csalódott. Jól érezte magát az autóban és elmondása szerint van esélye megszerezni a pole pozíciót. Míg Sebet interjúkra vitték addig nekem megint segítenem kellett Kennynek. Persze ez számomra nem volt teher csak kicsit unalmas volt harmadjára is nekivágni ugyanannak. Fél 9 volt mikor Seb jött be az irodába.
-Nem tesz jót neked a sok munka!-vette ki a kezemből a lapokat.
-Muszáj dolgoznom. De mára végeztem!-pakoltam össze az asztalomon.
-Akkor mehetünk?-nézett rám nagy szemekkel.
-Persze!-kézen fogva sétáltunk vissza a szállodába ami meg kell jegyeznem nagyon közel van a pályához. Elkértük a közös szobánk kulcsait majd felmentünk és együtt lezuhanyoztunk. Ez volt a kiengesztelésem első lépése majd rendeltünk vacsorát is. Az ágyban gyertyafény mellett fogyasztottuk el. Nagyon romantikus volt ez az egész. Seb úriember volt a szó szoros értelmében. Az este még hancúroztunk egy keveset majd mély álomba zuhantunk mindketten.