In another world...

Tizenötödik.

A lépcsőn lépkedtem lefele figyelve arra, hogy ne csapjak nagy zajt. Sikeresen eljutottam az ajtóig és már nyitottam volna ki azt mikor egy hang a hátam mögül megszólított.
-Na, de Doliya! Így itt akarsz hagyni?-a felismerés villám csapásként ért. Ezt nem hiszem el.
-Mi az, hogy így basszus? És, hogy kerülök ide? Ajánlom, hogy mindent mondj el Vettel!-fenyegettem meg a szőkeséget.
-Az este még nem voltál ilyen..hogy is mondjam, harcias!-vigyorgott-Akkor sokkal jobban érdekelt az, hogy elcsábíts!
-MI?-emeltem fel a hangom-Ez nem lehet igaz!-járkáltam fel alá-És ne bámulj már!-dobbantottam idegesen a lábammal, de Ő még mindig a hiányos öltözetemmel volt elfoglalva-Ugye mi nem....szóval izé...ugye nem...-dadogtam össze vissza.
-Ugye mi nem?-jött közelebb vigyorogva. Tudtam, hogy élvezi a helyzetet.
-Ugye nem feküdtünk le?-böktem ki végül. 
-Szeretnéd ha azt mondanám, hogy nem igaz?-jött még közelebb.
-Tudom, hogy nem feküdtünk le!-erősködtem-Soha nem feküdnék le veled!-tiltakoztam. Talán magamat próbáltam meggyőzni arról, hogy ilyet soha nem csinálnék. 
-Tegnap még más volt erről a véleményed!-simított végig az arcomon.

-Ne érj hozzám Vettel!-toltam el magamtól-Még te sem lehetsz annyira érzéketlen, hogy olyan állapotban megfektess! Igaz?-pillantottam rá kétségbe esetten.
-Igen, igaz. Nem vagyok olyan szívtelen dög mint aminek hiszel!-villantott rám egy cinikus mosolyt-De az a másik!-nevetett fel-Az simán megtette volna.
-Milyen másik? Miről beszélsz?
-Arról a Shane gyerekről. Nyilvánvaló, hogy csak azért kellettél neki. De hálás lehetsz, hogy megakadályoztam, hogy megfektessen!-lehajtottam a fejem majd egyik kezemet az ajtó kilincsére térve nyitottam ki és sietősen távoztam.  A folyosón egy lélek sem volt ami most különösen jól jött. Nem bírtam tovább egy légtérben maradni Vettel-el. Részben azért mert nem bírtam elviselni, hogy igaza van. Részben pedig magamra haragudtam, hogy tegnap rámásztam. Ezzel nyilvánvalóvá tettem számára, hogy kicsit talán kedvelem. Úgy utálom magam. Nagy nehezen összeszedtem magam és jelenésem tettem apám irodájában.

-Szia Kicsim!-ölelt át.
-Szia apa!-eresztettem meg egy mosolyt.
-Csak szólni szerettem volna, hogy holnap indulunk Ausztráliába, szóval kezdj el csomagolni!-mosolygott-Amúgy merre jártál tegnap este?-pillantott fel a papírok közül.
-Csak egy barátomnál!-eresztettem meg egy mosolyt-De megyek összepakolok. Ebédre benézek rendben?
-Rendben Kicsim!-mosolygott majd adott egy puszit és utamra engedett. A szobámba érve magamra zártam az ajtót és kicsit szerettem volna egyedül maradni, de egy meglepetés vendég aki egyébként a szív bajt hozta rám nem engedte.
-Te mi a szart keresel itt?-akadtam ki.
-Neked is szia!-vigyorgott-Gondoltam beszélgessünk egy kicsit.
-Nekünk nincs miről!-ráztam a fejem.
-Doliya!-ejtette ki a nevem-Miért vagy ilyen ellenséges velem? Mi rosszat tettem én?-állt fel a fotelből.
-Csak mert! Nem akarok egy olyan barátot mint te! Nincs szükségem egy olyan ember társaságára aki megfekteti a körülöttem lévő lányokat! És legfőképp nem akarom, hogy engem is megfektess!
-Ezt már egyszer megtehettem volna emlékszel? De nem tettem! Szóval nem értem miért vagy még mindig ilyen!-mutogatott.
-Mert! Van egy véleményem Rólad és kész! Most pedig légyszíves menj el!-mutattam az ajtóra.
-Rendben! De azt jegyezd meg, hogy ezt nem fogadom el! Minden erőmmel azon leszek hogy más szemmel nézz rám!-mondta majd elsétált mellettem...

Sziasztok! Ismét itt vagyok az újabb résszel. Az első évadból már csak 5 rész van hátra, de egy jó hír. lesz második évad! :) Szóval jó olvasást! Puszi♥