In another world...

Tizennegyedik.

Vigyázva, hogy senki ne lásson meg osontam el a bulira. A hangulat már a tetőfokán volt. A zene maxon szólt a teremben mindent elárasztott a cigi szaga. Az emberek bűzlöttek a piától, de a hangulat még mindig oltári volt.
-Doliya!-borult a nyakamba Chris. Csak jót nevettem rajta majd lehúztam az első körömet. Aztán persze ezt követte a többi. Világ életemben bírtam a piát szóval ezzel nem voltak problémáim. Társaságom is akadt. Egy igen helyes pasi akinek mint megtudtam Shane a neve. Rossz fiús külseje azonnal megragadott és onnantól minden ment a maga dolgán. Egymáshoz simulva táncoltunk a tánc parkett közepén a körülöttünk lévők pedig hangos fütty szóval díjazták a produkciónkat.  Ezután meghúztuk magunkat az egyik sarokban és közelebbről is sikerült kicsit megismernünk egymást. Rá kellett jönnöm, hogy iszonyat jól csókol a gyerek. Nem bírva magunkkal sietős léptekkel hagytuk el a szórakozó helyet. Nem búcsúztunk el senkitől csak idő pocsékolás lett volna. Ahogy kijutottunk az épületből ismét egymásnak estünk.
-Menjünk fel hozzám!-suttogta szinte a számba Shane a szavakat-Közel lakom!-vigyorgott.
-Akkor induljunk!-vigyorogtam én is. Shane maga után húzva indult el az egyik irányba. A szabad kezemet amely a levegőben himbálózott hirtelen valaki elkapta és azzal a lendülettel rántott magához. Annyira váratlanul ért ez az egész, hogy reagálni sem volt időm. Egyenlőre meg voltam elégedve azzal, hogy állva tudtam maradni a rántás okozta szédülésemből. Körülöttem hangos kiabálás hallatoszodott, de nem igazán értettem a lényegét. A szédülés átment hányingerbe ezért egy közeli kukába adtam ki magamból a bevitt alkohol mennyiség egy részét.
-Hazaviszlek!-ragadta meg a kezemet hirtelen valaki.Időm se volt reagálni az illető felrántott a földről majd a másik pillanatba a karjai közé kapott.
-Rosszul vagyok!-nyögdécseltem és próbáltam nem lehányni az illetőt.
-Nem is értem miért vagyok itt!-morgott az illető-Kellett neked ennyit inni!-járkált fel alá miközben én az egyik kuka felett próbáltam állva maradni.
-El is mehetsz ha nem tetszik valami!-morogtam és vettem a bátorságot, hogy felnézzek az arcára. Amint tudatosult bennem, hogy Mr. Sztár pilóta a "megmentőm" vagy nem is tudom mim ismét rám jött a hányinger. Úgy 15 perccel később már vagy ötödjére dobtam ki a taccsot. Vettem egy mély levegőt, hogy fel egyenesedhessek úgy éreztem képes leszek valahogy hazavánszorogni.
-Miért vagy itt?-pillantottam Vettel-re.
-Ha én azt tudnám!-morgott-Inkább menjünk vissza a gyárba!
-Oké!-bólintottam.
-És ez a ruha basszus. Mit gondoltál amikor ezt vetted fel?-akadt ki. Nem tagadom, hogy meglepett a reakciója. Furcsa egy gyerek az biztos.
-Miért ne mond már, hogy nem tetszik!-vigyorodtam el.
-Menjünk!-tolt maga elé. Felnevettem a reakcióját hallva.
-Tudom, hogy bejön Vettel!-pillantottam hátra-És mond csak!-álltam meg és szembefordultam vele-Mi tetszik még rajtam?-vigyorogtam.
-Részeg vagy!-jelentette ki.
-Ha nem mondod hülyén halok meg!-nevettem-De tényleg, kíváncsi vagyok rá!-erősködtem majd kezemet felvezettem a tarkójára és beletúrtam szőke hajába.
-Holnap ezt nagyon meg fogod bánni!-rázta a fejét.
-Az lehet!-rántottam meg a vállam-De a mottóm: Élj a mának, szóval leszarom a holnapot!-vigyorogtam majd az utolsó emlékem az, hogy Mr. Sztár pilóta az ölébe kap és elindul velem valamerre...

×másnap reggel×

Fejfájás, szédülés, hányinger. Valahogy ez jellemezte a reggelemet. Imádtam reggel felkelni és szembesülni azzal, hogy semmire sem emlékeztem. De talán jobb is ez így. Lehet tettem olyan dolgokat is amire nem lennék büszke. Hatalmas erőt vettem magamon és ülőhelyzetbe tornáztam magam. Pár percbe telt mire megszoktam a fényt aztán rá kellett jönnöm, hogy nem a saját szobámban vagyok. Na úgy látszik mégis muszáj lesz megtudnom mit is műveltem tegnap. Lerugdostam magamról a takarót és szembesültem azzal a ténnyel, hogy fehérneműn kívül semmi sincs rajtam. Úr isten mi a bánatot csináltam én tegnap este? Volt már pár vad buli az életemben, de még soha nem fordult elő az, hogy lefeküdtem valakivel. Nem most kellene ezt elkezdenem. Félve lépkedtem ki a szobából és amint kiértem a nappaliba rá kellett jönnöm, hogy én a Milton Keynes-i gyárban tartózkodom, csak épp nem a saját szobámba. Ez kezd egyre érdekesebb lenni...

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is van a rész! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Puszi♥