In another word...

Tizenhatodik.

-Gyere Kicsim menjünk!-mosolygott rám apa majd maga elé engedve szálltunk fel a repülőgépre. Lélekben próbáltam felkészíteni magam egy több órás útra, de már előre féltem, hogy mi vár rám. Egy üres ablak melletti helyre huppantam le és hamarosan a velem szembe illetve a mellettem lévő székeket is elfoglalták.
-Jöttünk boldogítani Kislány!-vigyorgott rám a velem szemben ülő Stu. Mellé pillantottam és a hevesen bólogató Jonathan-nal és Rocky-val találtam szembe magam. Félve pillantottam a mellettem lévő ülésekre. Félelmem nem volt alaptalan. Mellettem közvetlenül Vettel vigyorgó fejével és Heikki szőke buksijával találtam szembe magam.
-Ez az utazás a halálom lesz érzem!-temettem arcomat a kezembe.
-Jaj ugyan! Imádni fogod!-erősködött Stu-Kezdjünk is bele!-csapta össze a kezét-Már több mint 1 hete itt vagy velünk és alig tudunk Rólad valamit! Szóval kezdhetnéd egy kis meséléssel az utat.
-Vegyél egy bulvárlapot és hidd el olyan dolgokat is olvashatsz belőle amit még én magam se tudtam!-morogtam.
-O szóval nagy média sztár vagy! Ezt se tudtuk!-rázta a fejét Stu. A többi fiú mind egyszerre nevetett fel Stu értelmes megnyilvánulása után.
-Nem lehetne, hogy valaki most leüt egy kővel és felébreszt ha odaértünk?-néztem körbe a társaságon. Mindenki nemlegesen megrázta a fejét. Hát egy próbát megért.
-Na, de komolyra fordítva a szót!-vette át a szót Rocky-Tényleg mesélhetnél magadról. Chris már mondott Rólad pár dolgot, de mi többre vagyunk kíváncsiak.
-Oké mesélek pár dolgot, de utána leszálltok Rólam!-szögeztem le.
-Még rajtad sem vagyunk!-vigyorgott Vettel mire tőlem kapott egy gyilkos pillantást-Oké befogtam!-emelte fel védekezésképp a kezét.
-Ajánlom! De, hogy boldogok legyetek. Christian Horner lánya vagyok egész eddig Londonban éltem anyukámmal most jelenleg pedig össze vagyok zárva öt idiótával!
-Ez fájt!-tette a szívére a kezét Heikki. A többiek is hasonlóképp cselekedtek.
-Szóval nem akarsz magadról mesélni! Oké vettük a lapot!-mondta Jonathan.
-Remek. Akkor alkudhatok?-mindenki belegyezően bólogatott én pedig elővéve a fülesem és a kispárnám helyeztem kényelembe magam.

×4 órával később×

Nem tudom mennyi ideje aludhattam minden esetre arra keltem, hogy valaki bökdösi az oldalamat.

-Mi van?-förmedtem rá az illetőre.

-Megérkeztünk Csipkerózsika!-mosolygott rám Sebastian. Kipillantottam az ablakon és valóban már leszálltunk Ausztráliában. Nagy nehezen összekaptam magam majd elindultam le.

-Sebastian!-szóltam utána. Ő már a lépcsőn halad le, de még visszafordult hozzám-Köszönöm!-eresztettem meg egy mosolyt. Értetlen arc kifejezéssel vizslatott én viszont csak kikerültem. Az út alatt volt egy álmom amiben azt álmodtam, hogy utáljuk egymást Sebastiannal és ezért a csapat sem tud együtt dolgozni majd szép lassan volt Red Bull nincs Red Bull. Ezt azért még én sem szerezném. És rá kellett jönnöm, hogy talán nem kéne olyan bunkón viselkednem Mr. Sztár pilótával. Az ideiglenes otthonunkhoz érve, ami megjegyzem egy hat csillagos szálloda volt mindenki megkapta a szobájához tartozó kulcsokat, majd apa közölte, hogy miután lepakoltunk jöjjünk le az étkezőbe mert bejelenteni valója van. Ezért hát mindenki egy emberként tömörülve be a liftekbe indult meg a saját szobájába. Mivel csak három lift volt amibe csak 10 ember fért el a csomagjaival együtt szóval háromszor is fordulnia kellett. Én mivel nem siettem sehova, hisz amúgy sem vagyok olyan fontos ember az utolsó körrel mentem. Talán ezért is voltam én az utolsó? És talán nem nekem kellett volna utoljára mennem. De nem tudtam, hogy ennyire fontos, hogy én is ott legyek...