In another world...

Tizenhetedik.

Amint beléptem a terembe, ami mellesleg tele volt, minden szem rám szegeződött. Kínosan pillantgattam jobbra-balra azt hittem, hogy ez az állapot csak pár másodpercig fog tartani, de nem. Az emberek megállás nélkül bámultak. Félve pillantottam feljebb ahol kiszúrtam apámat, anyámat, Helmut-ot, Sebastian-t, Britta-t, Heikki-t és egy számomra ismeretlen nőt. Az arcokról pedig más-más dolgot olvastam le. Apám elképesztően ideges volt, anyu csalódott, Helmut csak balra-jobbra ingatta a fejét, Sebastian majd felrobbant Heikki-nek kellett lefognia, a szőke hajú ismeretlen lány pedig a könnyeit törölgette. El sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Az emberek még mindig úgy bámultak rám mintha legalább egy gyilkos lennék vagy valami hasonló. Kezdtem nagyon rosszul érezni magam.
-Oké!-szólaltam meg. Hangom remegett egyszerűen nem értettem ezt az egész helyzetet-Mi folyik itt?-néztem körbe. Legszívesebben elfutottam volna jó messzire talán akkor megszűnt volna ez a feszítő érzés a mellkasomban.

-Hogy mi folyik itt?-szólalt meg Sebastian. Látszólag még idegesebb lett mint volt-Tudod te azt nagyon jól!-fújtatott Heikki-nek pedig nagy erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy a pilóta ki ne törjön szorításából.
-Doliya gyere ide azonnal!-csattant apám hangja. Összerezzentem és ekkor már tudtam nagy bajban vagyok. Az út hirtelen megnyílt előttem az emberek csak azt várták, hogy induljak el. Remegő lábaimat nagy nehezen mozgásra bírtam. Az emberek tekintete szinte égetett, de próbáltam elzárni a külvilágot. A dobogóhoz vezető lépcső előtt még meghátráltam, de tudtam, hogy úgysem menekülhetek szóval megtettem azt a három lépcsőfokot és immár én is ott álltam a többiekkel együtt. Tartottam a távolságot mindenkihez képest hisz nem tudtam mi fog következni.

-Magyarázd meg nekem ezt az egészet!-hasított a levegőbe ismét apám hangja. Még soha életemben nem hallottam kiabálni szóval ez az egész csak még jobban megrémített. Helmut felém nyújtott egy újságot amit bár remegő kezekkel, de elvettem. Helmut-on láttam, hogy Ő legalább nem szeretne már a puszta tekintetével megölni. Tekintetemet az újságra vezettem és a szalag címet kezdtem olvasni.
"Sebastian Vettel nem az akinek gondolja a nagyvilág!" Állt hatalmas betűkkel. Ez már magában nem sejtetett jó dolgot. 

"Sebastian Vettel. Erről a névről mindenkinek egy kedves, 25 éves német fiatal ember jut az eszébe, aki immár háromszoros világ bajnok. Mindenki úgy hitte Ő a tisztesség mintaképe. Nincsenek ellenségei, hűséges és a többi. De ez mind csak egy illúzió. A 25 éves német fiatalember közel sem az akinek gondolják. Bár mindenki azt hiszi, hogy már több éve szerető pár kapcsolatban él Hanna Prater-el ez hazugság. Vettel ugyanis információink szerint minden jött ment csajjal képes ágyba bújni. Egy a Red Bull-nál ismerős ember aki megkérte, hogy nevét ne fedjük fel a következőket nyilatkozta újságunknak: Vettel már a fél Red Bull női személyzetet ágyba csábította, köztük sajtósát Britta Roeske-t is. Miután a lányokat megfekteti otthagyja Őket és úgy állítja be magát mint aki boldog pár kapcsolatban él holott ez közel sem igaz. Vettel is úgyanolyan mocskos gaz ember mint a többi! Vajon mit reagál ezekre a hírekre a háromszoros világ bajnok? És barátnője Hanna?"

 -Szóval? Várom a magyarázatot!-sürgetett apám.
-Én...én..-kerestem a megfelelő szavakat, de nem találtam Őket.
-Te? Mi te?-förmedt rám Vettel-Az oké, hogy nem bírsz, de nem kéne minden hülyeséget összehordanod a médiának!
-Miből gondolod, hogy én voltam?-szálltam vele szembe.
-Ki más lett volna? Csak belőled nézem ki ezeket!-köpte a szavakat.
-Nem Ő volt..-nyílt ki a terem ajtaja....

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Remélem tetszik. Jó olvasást! Puszi♥