I Miss You!

Sziasztok drága olvasóim. Meghoztam a következő részt. És had gratuláljak Sebastiannak és Kiminek is. Sebi egyszerűen fantasztikus volt. És persze Kimi is. A kommikat köszönöm szépen. 3 kommi és friss. Jó olvasást! Puszi♥

Kilencedik.

Szerencsére Sebastian el tudta érni hogy hazaengedjenek. Vagyis nem haza. Hanem hozzá. Ugyanis csak úgy engedtek el ha hozzá megyek és nem egyedül leszek. Még Sebnél is jobb mint ebben a nyamvadt kórházban. 10 perc alatt összeszedtem magam és még kicsit gyengén sétáltam ki a kórteremből. Ahogy Seb meglátott rögtön hozzám sietett és szó nélkül felkapott. Szerettem volna ellenkezni de még gyenge voltam. Beültetett az autóba majd Ő is beült mellém is elindultunk hozzá. 

~...~

A világos kék színekben pompázó falakat szuggerálom. Odakint esik az eső Sebastian pedig boltban van vagy hol. 2 napja vagyok nála és azóta elég sokat javult az állapotom. Sokkal erősebbnek érzem magam és szerintem holnap már visszamegyek a saját lakásomba. Hallottam ahogy csukódik a bejárati ajtó vagyis megérkezett Seb. Pár percre rá pedig már a szobában volt. Egy doboz volt a kezében a dobozon pedig egy tálca. A tálcán gyümölcs saláta. 
-Tessék neked hoztam!-tette le elém. Hálásan mosolyogtam Rá majd a dobozra irányult a pillantásom.
-Mi az?-böktem a dobozra.
-Mivel te már elmesélted a múltadat úgy érzem itt az idő hogy én is meséljek magamról!-sóhajtott. Meglepetten pislogtam rá majd csak bólintottam hogy felőlem kezdheti-nem mondhatnám hogy átlagos gyermekkorom volt. Kiskoromtól kezdve imádtam az autókat. A tévében csak autó versenyeket néztem otthon csak a saját játék autómmal közlekedtem. Alig lehetett kiimádkozni a kocsiból!-mosolyodott el-8 évesen már gokártversenyeket nyertem. A szüleim mindenben támogattak a legnagyobb álmom megvalósításában is.  Aztán 2006-ban feljutottam a Király kategóriába azaz a Formula 1-be.  Egész pályafutásomat támogatta a Red Bull. 2010-2011-2012-2013. 4 egymást követő évben sikerült világ bajnoknak lennem. Gyönyörű évek voltak. Minden tökéletes volt. Aztán kiderült hogy a párom Hanna terhes. Nagyon boldog voltam hisz már nagyon vágytam egy kisgyerekre. Mikor Hanna 6 hónapos terhes lett kiderült hogy veszélyeztetett terhes. Sokkal jobban figyeltem rá mint azelőtt. De a szülés a kelleténél hamarabb beindult. Kétséges volt hogy a baba túléli-e. De Hanna élete is veszélyben volt. Döntenem kellett hogy kit mentsenek meg az orvosok. Hannát vagy a kicsit. Hannát választottam. De az orvosok Őt sem tudták megmenteni! Mindkettőjüket elvesztettem!-belegondoltam a dologba és..nem találtam Rá szavakat. Egyszerre vesztette el élete szerelmét és a gyermekét is. Nehéz lehetett neki. Közelebb csúsztam hozzá és biztatóan megszorítottam a kezét-A karrierem ettől a ponttól kezdett el hanyatlani. Egyre kevesebb versenyt nyertem sőt később már az időmérő második felére sem tudtam kvalifikálni magam. A csapatom lemondott Rólam az újságok pedig mind azt hozták le hogy a nagy Sebastian Vettel karrierje a béka segge alatt van. Ez így is volt. Miután lemondott rólam a Red Bull otthagytam a Formula 1-et.  Zürichbe költöztem. Egyedül éltem magányosan. De a szüleim és a barátaim miatt visszaköltöztem Heppenheimbe. Aztán úgy 6 hónappal ezelőtt édesapám is eltávozott közülünk. Szív rohamot kapott. Nagyon nehéz volt a családnak de megpróbáltuk feldolgozni a történteket. A legnehezebb talán az öcsémnek Fabinak volt. De persze én is nagyon nehezen viseltem az egészet!-a mondandója nagyon meghatott. Hasonló a története mint az enyém. Tőlem is elragadta Isten a szeretteimet és Tőle is.
-Köszönöm hogy ezeket elmondtad nekem!-öleltem meg. Elmondhatom hogy mindketten megbíztunk a másikban. És ahogy elgondolkodtam beugrott hogy honnan is ismerős a Sebastian Vettel név.  Theo szobáján volt egy poszter amin Ő volt.
-Tudod-távolodtam el egy kicsit Tőle-Az öcsém nagy rajongód volt!-mosolyodtam el.
-Tényleg?-nézett rám nagy szemekkel.
-Igen. Mindig a tévé előtt gubbasztott és azt hajtogatta hogy "Gyerünk Vettel, előzd meg mutasd meg mindenkinek hogy te vagy a legjobb!" De tényleg!-mosolyodtam el.
-Aranyos lehetett!-mosolygott Ő is.
-Az volt. Imádtam Őt is és Jensont is a másik tesómat. Néha elképzelem hogy most milyenek lennének. Hogy mennyit hülyülhetnénk együtt. De sajnos ez már nem történhet meg!-sóhajtottam egyet. Most Sebastian ölelt meg engem vigasztalásképp. 
-Néha én is elképzelem ahogy boldog családot alkotok Hannaval.
-Hiányzik igaz?-néztem a szemébe.
-Nagyon!-hajtotta le a fejét.
-Azt hiszem mondhatom azt hogy együtt érzek veled.

~...~

A beszélgetésünk után közöltem Sebbel hogy holnap szeretnék hazamenni. Nem örült a hírnek és nem is hagyta annyiban a dolgot. Felsorolt egy csomó érvet hogy miért is kellene ott maradnom. Végül azzal győzött meg hogy a fénykép albumot még nem néztük meg és holnap sort keríthetnénk rá. Ezért csak holnapután megyek haza.