I Miss You!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Köszönöm a kommenteket. Most 4 kommi után hozom nektek az új részt! Puszii♥

Nyolcadik.

Úgy 10 perccel később még mindig sírtam de már nem olyan intenzíven. Beletelt egy kis időbe míg újra folytatni tudtam a történetemet. Mert ennyivel még nem ért véget.
-A temetés 2 hét múlva volt. Épp hogy befejezte a pap én rögtön elájultam. Kórházba kerültem kiszáradás miatt. 1 hetet lehettem bent. Első utam a kórházból rögtön a temetőbe vezetett. Órákat töltöttem a síroknál és csak sírtam és magamat hibáztattam az egész miatt. Nagy nehezen a barátaim rángattak el a sírtól. Mivel egyedül nem mertek hagyni ezért a legjobb barátnőmnél töltöttem az éjszakáimat. Többször is öngyilkos akartam lenni de valamiért soha nem sikerült eltennem magam láb alól. Úgy 2 hónap múlva aztán a barátaim rávettek arra hogy hagyjam itt Németországot pár hétre. Együtt elutaztunk Görögországba. Én nem igazán tudtam kikapcsolni de mivel nem akartam elrontani a barátaim kedvét megígértem nekik hogy amíg Ők bulizni mennek addig én nem próbálok meg öngyilkos lenni. Ez így is lett. Nem próbáltam meg felkötni magam vagy felvágni az ereimet. Az egész éjszakát átaludtam és csak reggel 11 órakor ébredtem meg. A barátaim még sehol sem voltak. Nem hívtak a telefonomon és  még csak üzenetet sem írtak. Kezdtem megijedni. Aztán olyan 4 óra után valaki kopogtatott az ajtómon. Megkönnyebbültem hogy végre hazataláltak de amint kinyitottam az ajtót nem velük hanem három rendőrrel találtam szembe magam. Együttérzés nélkül közölték velem hogy barátaimat az este meggyilkolták. Elsőnek csak azt hittem hogy vicc az egész de rá kellett jönnöm hogy ilyennel Ők sem viccelnének. A rendörők a gyilkosság helyszínére kísértek hogy azonosítsam a barátaimat. És tényleg Ők voltak azok. A mindig vidám barátaim most meggyilkolva feküdtek abban a zsákban. Teljesen összetörtem és ismét kórházba kerültem. Aztán valahogy visszajutottam Németországba. A barátaim szüleit szintúgy mint engem lesokkolt a halál hír. Elsőnek Ők is összetörtek majd mind engem kezdtek hibáztatni. Meg is értettem Őket. Miattam utaztunk Horvátországba. Miattam gyilkolták meg Őket! Én vagyok a hibás! Csakis én!-fakadtam ki ismét és a sírás megint eluralkodott rajtam. Ugyanolyan ideg állapotba kerültem mint mikor kiderült hogy elvesztettem mindenkit. Olyan voltam mint egy élő halott. Nem reagáltam a külvilágra magamba roskadtam. Hiába hallottam magam mellől Sebastian kétségbe esett kiabálását nem tudtam rá koncentrálni. A semmiség magába szippantott.  A szemhéjam automatikusan csukódott le és pár perc múlva már csak a sötétséget láttam.

-Te olyan hülye vagy Cass!-löktem meg barátnőmet.

-Te beszélsz? Te sem vagy különb nálam!-nevetett fel. Együtt nevettünk a saját hülyeségeinken.

-Egyébként minek is jöttünk most ide?-néztem körbe. Egy padon ültünk bal oldalunkon haladtak el az autók jobb oldalunkon volt egy kisebb erdő előttünk pedig egy beton pálya.

-Nem tudom. Talán hülyéskedni? De menjünk biciklizzünk!-pattant fel az ÉN biciklimre.

-De az az én biciklim!-kiabáltam utána.

-Ne nyávogj gyere!-kiabált utánam. Felpattantam az Ő biciklijére majd utána mentem.

-Utálom ezt a biciklit. Nehéz vele menni!-nyavalyogtam. Annyira figyeltem az alattam lévő utat hogy észre se vettem hogy eközben össze-vissza megyek. Szóval sikeresen nekimentem Cass-nek. Sikítozva zuhantunk be az árokba. Én estem felülre rám a bicikli alattam pedig Cass feküdt. 

-Ez fájt!-nyögött fel alattam Cass.

-Ne nyögdécselj már még azt hiszik hogy basszuk egymást!-morogtam de a mondat végére hangosan felnevettünk mindketten.

~...~

-Na szóval. Játszunk felesz vagy merszet!-kiáltott fel Peyton. Mindenki leült egy körbe bár csak négyen voltunk-Aki nem teljesíti a kiadott parancsot iszik!-hozott be 2 üveg vodkát és négy poharat Peyton. Mindenki benne volt a buliban. Én kezdtem a felesz mersz játékot. Első kérdésemet pedig Cass-nek tettem fel.
-Ha találkoznál Harry Styles-al mit csinálnál vele?-tudni kell Cass oda-meg vissza van a One Direction-ért. De neki elmondása szerint csak Harry Styles kell.
-Ohhhohohoo! Jó kérdés. Közös kép, aláírás, aztán a nyakába vetném magam halálra ölelgetném utána simán lesmárolnám és elhiszed hogy elérném hogy az ágyban kössünk ki?-nézett rám közben perverzen húzogatta szemöldökét.
-El hát!-nevettünk fel egyszerre. Úgy 4 perccel később Peyton adott nekem egy feladatot mivel én bevállaltam a mersz részét.
-Csókold meg Nathent!-Natre néztem akinek látszólag semmi ellenvetése nem volt. Ezért lelki ismeret furdalás nélkül csókoltam meg.
-Oké Nath most te jössz. Vetkőzz alsónadrágra és menj át a szomszéd lányhoz és vallj neki szerelmet!-Nath nekiállt vetkőzni majd átment a szomszédba. Mi az ablakból néztük a történteket. Nathnek nem volt szerencséje ugyanis nem a szomszéd lány hanem annak az apja nyitott ajtót. Hát igen Nath egy monoklival gazdagabb lett. Egyre durvább feladatok következtek és egyre kevesebbet vállaltunk be. Ezért is ittunk többet a kelleténél.
~...~

Emlékek hada rohamozott meg. Csak ültem a sötétségben és ezek a kép foszlányok ugrottak be. Ekkor még vidám volt az élet. Volt miért élni. Aztán hirtelen egy fehér fény csóvát láttam a távolból. Ami egyre jobban közeledett. Szempilláim lassan nyítodtak fel. Egy fehér szobában voltam. Gépek csipogását hallottam magam mellől. Óvatosan megmozdítottam ez egyik kezem viszont a másikat nem tudtam. Nem azért mert valami baj lett volna vele hanem azért mert azt valaki fogta. Fejemet abba az irányba fordítottam. Sebastian volt az. Egyik kezével a kezemet fogta másikkal a fejét támasztotta. Így aludt az ágyam mellett. Nem akartam felébreszteni ezért körbenéztem a szobában. Egy kórházban voltam ismét. Utálom ezt a helyet. Mivel már nem bírtam tovább megmozdítottam a kezem ezzel elértem hogy Sebastian is felkeljen.

-Hála a jó égnek!-sóhajtott fel majd megölelt.

-Mi történt?-motyogtam.

-Elájultál! Hogy érzed magad?

-Kicsit fáj a fejem de amúgy egész jól. De haza akarok menni!-sóhajtottam.

-Nem hinném hogy az orvosok még ma hazaengednének!-rázta a fejét.

-Kérlek Seb! Én nem szeretnék itt maradni!-győzködtem.

-Meglátom mit tehetek!-sóhajtott majd kilépett a szobából.