I Miss You!

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Örülök hogy tetszik a történet eleje remélem ez nem fog megváltozni. Viszont most örülnék annak ha mondjuk 4 kommi összegyűlne! :$ ( Az előzőhöz kettőt kaptam amit nagyon szépen köszönök! ) Jó olvasást! Puszi♥

Második.

Meglepődve pislogtam az előttem álló srácra. Egyel talán nem volt ismerős az arca sőt még életemben nem láttam.
-Öhm...segíthetek valamiben?-nyögtem ki pár szót. Hangom elcsuklott több helyen is. Látszik hogy hónapok óta nem is beszéltem senkivel. Már a beszédtől is elszoktam.
-Te vagy az a lány akivel tegnap reggel találkoztam nem?-húzta fel szemöldökét. Csak megráztam a fejem és becsuktam az orra előtt az ajtót. Visszamentem a nappaliba és nem törődve a kopogással visszaaludtam. Álmomban azzal a sráccal találtam szembe magam aki ideállított az előbb. Visszagondoltam arra a bizonyos reggelre és bár alig rémlett valami tényleg van abban valami hogy Ő volt az a srác aki megtalált reggel. Nem voltam benne biztos hisz kerültem a tekintetét. Viszont azt nem értettem hogy miért is jött ide? Hisz azt se tudja ki vagyok és ez fordítva is így van. De mivel biztos voltam benne hogy többet úgy sem látom lezártam ezt a témát. Alvás után kimentem a konyhába és megittam egy pohár vizet. Már 3 napja nem ettem semmit bár már abban is kételkedtem hogy van itthon valami. Kinyitottam a hűtőt és bizony nem tévedtem. A fehér masina üresen tátongott. Az összes polcot végigkutattam de még egy almát sem találtam. Hiába holnap muszáj lesz elmennem venni legalább 1 kiló almát ha már mást nem is.

~...~

Este fél 9 volt mikor beértem egy éjjel nappaliba. Később is jöhettem volna de már nagyon éhes voltam. 1 kiló almát és egy tábla csokit vettem semmi mást. Fizettem majd indulni készültem volna kifele mikor valakibe belementem.
-Sajnálom!-suttogtam majd készültem továbbállni de az illető akibe beleszaladtam nem hagyta hogy gyorsan lelépjek.
-Már megint te?-vigyorgott rám. Csak bólintottam egy aprót majd kezeimet kikaptam az övéi közül és utamra indultam.
-Hallom nem vagy túl beszédes kedvedben!-jelent meg mellettem. Ez most követ vagy mi van?
-Nem vásárolni indultál?-nyögtem ki egy értelmes mondatot.
-Az várhat. De várjunk csak! Te hozzám szóltál! Mivel érdemeltem ezt ki?-nézett Rám. Megrántottam a vállam és ismét csak az útra koncentráltam. Az ismeretlen srác azonban nem akadt le Rólam jött utánam mint egy puli kutya és folyamatosan jártatta a száját. Nem figyeltem hogy mint mond nem igazán érdekelt. De mikor már vagy tízszer kérdezett rá a nevemre kezdett kicsit elegem lenni.
-Addig úgy sem nyugszom míg meg nem tudom a neved. Na bökd ki!-vigyorgott mint egy hülye gyerek.
-Be vagy szívva vagy szimplám pedofil vagy?-szólaltam fel hosszú idő után.
-Arra következtetek hogy ezek közül egyik sem a te neved. És csak hogy tudd egyik sem vagyok. Csak éppen kíváncsi típus vagyok és valamiért érdekelsz.
-Aha...viszont nekem ehhez nincs kedvem. Viszlát ismeretlen srác!-morogtam majd az ajtóhoz lépkedtem.
-Szóval Molly a neved!-szólalt meg közvetlen mögülem. Nagyon megijedtem nem számítottam arra hogy még mindig itt van ráadásul ilyen közel hozzám.
-Ezt meg honnan tudtad meg?-fordultam meg.
-A kulcsodra van írva!-vigyorgott. Lenéztem a kulcs csomómra és rá kellett jönnöm hogy igaza van. Kék színnel rá volt írva a kulcs tartómra. Emlékszem még a legjobb barátnőm írta rá-Egyébként az én nevem Sebastian!-nyújtotta felém a kezét. Ránéztem majd a kezére de nem fogadtam el. Bólintottam jelezve hogy tudomásul vettem a nevét de még mindig nem kívánok vele különösképp foglalkozni. Újra az ajtóval kezdtem babrálni majd miután sikeresen kinyitottam azt beléptem. Vetettem még egy pillantást az ismeretlen srácra aki már nem is annyira ismeretlen majd bezárkóztam. Bementem a konyhába és nekiálltam enni egy almát. Lassan komótosan elfogyasztottam majd ismét egy hosszú zuhany után ágyba pontosabban a kanapéra dőlve aludtam el. Másnap erőt vettem magamon és a két nappal ezelőtt behozott posták közé vetettem magam. Egy halom újság volt közte amiket automatikusan kidobtam a szemetesbe. A leveleket kezdtem válogatni: számla, számla, levél nekem...NEKEM???? Feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem.

"Molly Vaart örömmel értesítjük Önt hogy felvételt nyert a Bridgstone egyetem doktori szakára. Amennyiben élni szeretne a lehetőséggel kérem jelenjen meg 2012. augusztus 21-én az iskola 13-as termében! Üdvözlettel: Marc Eudrew."

A papír kiesett a kezemből... Nem tudtam elhinni. Egyszerűen ez felfoghatatlan számomra. Pont most...2 évvel ezelőtt miért nem sikerült ez az egész? Miért? Talán ez a sors fintora...igen pontosan. Felszedtem a levelet a földről visszatettem a borítékba majd kidobtam a szemetesbe.

~...~

1 hete hogy ki se mozdultam a lakásból. Amíg van itthon étel addig én ki nem mozdulok. Most is a kanapén gubbasztottam egész addig míg kintről kopogást nem hallottam. Nem akartam ajtót nyitni de miután majdnem betörte az illető az ajtót muszáj volt kinyitnom.
-Na végre azt hittem már rád kell törnöm ezt a szerencsétlen ajtót!-vigyorgott a túloldalról az a szőke srác akivel összefutottam a bevásárló központban. Csak azóta elfelejtettem a nevét. Kérdőn bámultam Rá nem igazán tudtam mit is kellene mondanom. Várjunk csak. Nem is akartam mondani semmit. Hisz nincs mit mondanom neki. Totál idegenek vagyunk egymásnak.-Már rég láttalak gondoltam meglátogatlak. Beszélgethetnénk!
-Beszélgetni?-szólaltam meg. Hangom elég halk volt már-már hallani sem lehetett-Nem is ismerjük egymást.
-Ezért kell beszélgetnünk. Így végre megismerhetnénk egymást.
-Talán majd máskor! Szia!-ráztam le gyorsan. Ezután még vagy 10 percig verte az ajtómat de aztán szerintem rájött hogy nem fogom kinyitni és lelépett.