I Miss You!

Sziasztok. Sajnálattal látom hogy nem gyűlt össze a 4 komment. Viszont mégis úgy döntöttem felteszem a következő részt. Jobb oldalt kitettem egy Kérdezz! modult. Szóval bármiről kérdezhettek ha rámentek a linkre! :)) A kommenteket köszönöm szépen! :)) Jó olvasást és mondjuk most próbáljuk meg összegyűjteni a 3 kommit :$$♥

Harmadik.

A napok nem teltek el úgy hogy ne dörömbölt volna az ajtómon Sebastian. Igen azóta eszembe jutott a neve. Ajtót semmi pénzért nem nyitottam volna. Nem vagyok társaságra szorulva. Na jó lehet hogy mégis de mindegy. Viszont megint eljött az idő hogy meglátogassam a temetőt. Ismét este merészkedtem ki. Pont úgy helyezkedtem el a földön hogy mind a 6 sírt belássam. Tekintettem sorba siklott végig a neveken: 

Juliette Vaart. Jake Vaart. Jenson Alexander Vaart. Theodor Thitus Vaart. Cassandra Alysson Harz.  Peyton  Lissa Mayern. Nathen  Brien.

A könnyeim megállíthatatlanul hullottak. A legjobb barátaim, a testvéreim és a szüleim nevét kell olvasnom egy sírkőn. Egy rohadt sírkőn. Kezeimet a földbe mélyesztettem majd az így összeszedett földet az egyik sírkő felé vágtam. Persze az eléggé félre ment így mondhatjuk úgy hogy csak elhajítottam a semmiségbe.  Az idő eközben kezdett hűvössé válni. A szél is felerősödött a távolból pedig hallani lehetett hogy dörög az ég.  Még az eső előtt haza kellene mennem de nem látom értelmét. Legfeljebb kicsit megázok és ha szerencsém lesz belém csap egy villám és végre arra a sorsra jutnék amit megérdemlek...a halál sorsára. Ezért hát maradtam és ültem ott egy helyben mint egy gyerek aki épp jól végezte dolgát. Egyre közelebbről lehetett hallani a dörgést és néhol már egy-egy villám is feltűnt.  Pár percre rá az eső szemerkélni majd szép lassan zuhogni kezdett. Csak élveztem ahogy az eső cseppek rám esnek majd lefolynak az arcomon. Az égen villámok cikáztak ezeket pedig hangos dörgések követték. A ruhám már teljesen átázott a hajam pedig a fejemre lapult. Kicsit fáztam is de ez cseppet sem érdekelt. Viszont az annál jobban megrémisztett hogy vállamon megéreztem egy meleg anyagot ami még egyel talán nem volt nedves. Felkaptam a fejem és Sebastian tengerkék szemeivel találtam szembe magam.
-Hazaviszlek rendben?-nézett Rám.
-Nem megyek sehova-ellenkeztem majd ledobtam magamról a kabátot.
-Ne csináld már! Meg fogsz fázni!-tette vissza rám a kabátot.
-Nem érdekel. Menj el innen hagyj békén ne keress soha többé!-kiáltottam Rá. Magam is meglepődtem a viselkedésemen. 
-Ha én megyek akkor te is jössz velem!-jelentette ki. Olyan volt mintha meg sem hallotta volna hogy miket is vágtam az előbb a fejéhez.
-Nem voltam elég világos? Tűnj el az életemből!-ordibáltam magamból kikelve. Teljesen megbolygatott ez az egész dolog. Sok volt az hogy Ő megpróbál törődni velem úgy hogy nem is ismer. 
-Gyere hazaviszlek!-fogta meg a kezem. Most komolyan nem hallotta amit az előbb mondtam vagy nem akarja hallani?! Kiakaszt ez az ember komolyan mondom.
-Nem megyek!-téptem ki kezemet az övéből. Felpattantam az ülő helyemről és el szerettem volna futni de a kezem után kapott és visszarántott magához. Próbáltam kitörni a szorításból de egyszerűen túl gyenge voltam hozzá képest. Mikor megelégelte a kitörésemet vállára kapott és úgy indult el velem kifele a temetőből.  Beültettem az ajtóba majd Ő is beült és elindultunk.
-Ha nem állsz meg most azonnal én esküszöm hogy kiugrok az autóból!-figyelmeztettem. Nem hallgatott rám én pedig mint mondtam elkezdtem kinyitni az ajtót. Meg is lett a hatása Sebastian rögtön félrehúzódott. 
-Te teljesen meghülyültél? Mit ártottam én neked hogy öngyilkos akarsz lenni? Én csak segíteni akarok oké?-kezdte kiabálva de a végére egészen elhalkult.
-Nincs szükségem a segítségedre! Senkire sincs szükségem! Jobb lenne ha nem is élnék!
-Már hülyeségeket is beszélsz! Eszedbe ne jusson még egyszer kiugrani!-nézett rám majd beindította a kocsit és újra elindultunk. Megfordult a fejemben hogy teszek még egy próbát de nem tettem. Hamarosan egy számomra ismeretlen ház előtt álltunk meg.
-Nem azt mondtad haza viszel? Mert én nagyon nem itt lakom!-néztem Rá.
-De még ezek után hagyjalak magadra. Én sem most jöttem le a falvédőről!-vágta a fejemhez majd kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót. Hezitáltam egy keveset majd végül kiszálltam a kocsiból. Sebastian megindult előttem én pedig kicsit lemaradva követtem. Kinyitotta a lakás ajtaját majd előre engedett. Léptem párat előre majd a hatalmas lakásban találtam magam. Nem éreztem jól magam ebben a lakásban. Túl vidám volt hozzám képest. Még a vendégszoba is ahol aludhattam az éjszaka. Még ha aludtam volna. Megpróbáltam kiszökni a lakásból de az kulcsra volt zárva a kulcs meg gondolom a ház tulajdonosánál van. A sikertelen próbálkozás után visszamentem a vendégszobába és az ablakon keresztül próbáltam szökni.  Elég magasan voltam alattam pedig rózsa bokrok kaptak helyet. Kicsit jobban átgondolva ezt az egészet. Ha most leugrok vagy szerencsém van és pár karcolással megúszom vagy holnapra Sebastian a rózsa bokrában fogja megtalálni a holttestemet. A rendőrség meg rögtön rákattan a dologra és Sebastiant fogja hibáztatni. Ahj pedig én úgy leugranék. De nem tehetem meg vele. Majd leugrok inkább egy felhő karcolóról. Igen ez lesz a legjobb megoldás. Most viszont fogtam magam és visszasétáltam az ágyamhoz.