20.
Reggel sikerült elaludnom. 9-re kellett volna beérnünk a pályára de mikor felébredtem már fél 10 is elmúlt. Egy sor káromkodás után beszaladtam a fürdőbe vettem egy 2 perces zuhanyt gyorsan kerestem valami ruhát a hajamat kifésültem felkaptam a táskám és már indultam is Seb szobájához.
 |
-Seb!-kiabáltam és az ablak felé vettem az irányt de útközben megbotlottam valamiben és sikeresen hasra estem-A rohadt életbe!-káromkodtam majd gyorsan feltápászkodtam-Seb! Basszus ébredj már!-dobtam meg valami ruhával. Mondjuk nem biztos hogy eltaláltam hisz sötét volt. Elkecmeregtem az ablakig és elhúztam a függönyt. Seb még mindig mozdulatlanul aludt.
-Hát remek. A nyakamat is kitörhettem volna te azt se veszed észre!-morogtam majd lehúztam róla a takarót. Na ezt nem kellett volna. Csak egy szál bokszer volt rajta én pedig olvadoztam. Seb mocorgása térített vissza a valóságba.
-Vettel! Ébredj már!-kiáltottam el magam. Seb meglepetten fordult a hátára és nagy szemekkel bámult rám-Most meg mit nézel?-húztam fel a szemöldököm.
-Öhm..téged!-dadogta rekedtes hangon.
-Ha befejezted igazán összekaphatnád magad. Már bő 1 órás késésben vagyunk. Megbeszélés rémlik valami?
-Basszus!-kapcsolt és kipattant az ágyból aztán meg is állt. Mondjuk arra számítottam hogy össze-vissza szaladgál de nem. Csak állt és ismét bámult.
-Mondjuk bemehetnél és nekiállhatnál fürdeni!
-Ja igen! Megyek!-majd kikerült de még mielőtt bement volna utánam szólt-Remélem azért a látványt élvezted!-én csak megforgattam a szemeimet majd az arcomat a kezembe temettem és elmosolyodtam.
A látvány tényleg tetszett de ezt nem vallottam volna be neki.
-2 perced van!-kiáltottam mellékesen utána bár nem hiszem hogy hallotta a víz miatt. 10 perc múlva már felöltözve állt előttem és a cipője után kutakodott.
-Nem láttad valahol?-nézett rám.
-Nem az ott az ágy alatt?-néztem rá.
-De pontosan. Köszi!-vigyorgott.
-Ugyan de induljunk!-kaptam a keze után majd kifele kezdtem húzni. A parkolóban rájött hogy a telefonját a szállodai szobában hagyta. Én csak a fejemre csaptam majd elküldtem a telefonjáért. Amíg vissza nem ért megnéztem a sajátomat. 15 nem fogadott hívás Christiantól. Nekem végem. 100 % hogy Chris kicsinál. Sebre összesen 10 percet kellett várnom mert a liftben rájött hogy az ajtaját elfelejtette bezárni. Komolyan már majdnem kikapartam a szemem.
-Gyerünk Seb! Taposs bele a gázba!-mondtam neki.
-Oké sietek! De a megbeszélést már úgy is lekéstük.
-Azt le és egy letolással is tuti biztos gazdagabb leszek. És akkor még örülhetek ha csak azt kapok!
-Nyugi Chris meg fogja érteni!-nézett rám majd utána ismét az útra.
-Remélem. Te Heikkivel mi van?-néztem rá.
-Basszus Heikkit elfelejtettem! Tuti biztos hogy még alszik.
-Ez remek. De már nem megyünk vissza. Mindjárt felhívom. Add a telefonodat!-nyújtottam a kezem.
-Minek?-nézett rám furán.
-Mert nekem nincs meg a száma meg különben is te vezetsz.
-Jó oké tessék!-halászta elő a zsebéből.
-Azt a rohadt! 25 nem fogadott hívás Christől és vagy 20 SMS. Te nem gondolod hogy kéne magunkról valami élet jelet adni? Gondolj bele. A csapat első számú pilótája eltűnt és a rendezvény felelős csaj is! Nem lennék Christian helyében!-mosolyodtam el a végére közben pedig már tárcsáztam is Heikki számát-Te ez nem veszi fel!-morogtam.
-Próbáld még párszor!-tanácsolta Seb. Úgy tettem ahogy mondta. Vagy tízszer hívtam Hekkit de nem vette fel. A útra vándorolt tekintetem és észrevettem hogy már egy ideje csak itt állunk. Feljebb pillantottam és egy hatalmas dugóval találtam szembe magam.
-Christian kicsinál!-nyögtem majd a fejemet a műszerfalhoz nyomtam.
-Hé nyugi!-húzott vissza az ülésbe-Add a telefont!-nyújtotta a kezét én pedig odaadtam neki a készüléket. Tárcsázott egy számot majd beszélni kezdett. Mikor letette kérdőn néztem rá-Stu-val beszéltem. Mondtam neki hogy kb. még 15 percet fogunk késni mert dugóba kerültünk. És azt is mondtam neki hogy szóljon Chrisnek.
-Ja oké. És Heikkivel mi van?
-Kiderült hogy már bent van csak a telefonját felejtette otthon.
-Az szép. És nekünk nem tudott szólni. Ezért kinyírom!-morogtam.
-Akkor ki fog velem edzeni?-nézett rám közben pedig elindult mert előttünk megindult a tömeg.
-Megoldod! De most már tényleg siessünk Seb!-néztem rá. A sor előttünk megindult így szabad utat kaptunk. 10 perc alatt beértünk a parkolóba.
-Oké akkor felkészülők a halálomra!-sóhajtottam egy mélyet.
-Nyugi majd kimentelek!-kacsintott rám Seb.
-Kösz ezzel megnyugtattál! Úr isten nekem tényleg annyi!-néztem a home felé ahol már ott várt minket Chris.
-Nyugi!-szorította meg a kezem de ez a pillanat nem tartott tovább pár másodpercnél. Christian dühös pillantását már 5 méterről kiszúrtam és ahogy közeledtünk ez a pillantás egyre inkább megrémisztett.
-Ti ketten irány az iroda! Stu te meg menj szólj Rocky-nak hogy a pilótája méltoztatott megérkezni!-adta ki a parancsot. Fegyelmezetten mentünk egymás mellett Sebbel. Egyikünk sem szólalt meg hisz tudtuk mi fog következni. Félve ültem le az egyik székre Seb mellé Christian pedig le sem ült az asztala előtt járkált fel-alá. Pár percig csinálta ezt gondolom összeszedte a mondanivalóját majd felénk fordult.
-Magyarázat?-nézett hol rám hol Sebre. Mérgesnek tűnt de valamiért nem kiabált. Meg is lepődtem.
-Elaludtunk és dugóba keveredtünk!-válaszolta Seb. Chris bólintott.
-Oké most ennyivel beérem de ezért még számolunk. Lekéstétek a megbeszélést és a pálya bejárást. Ezeknek még következményei lesznek. Seb te most elmész beülsz a szimulátorba Nilla te pedig megcsinálod a program listát. Világos?
-Igen!-mondtuk egyszerre majd felálltunk és kimentünk az irodából.
-Mondtam hogy nem lesz gond!-vigyorgott.
-Oké most az egyszer igazad volt. De megyek sok dolgom van és neked is! Szia!-gyorsan megöletem majd az egyik üres irodába mentem és egy halom papírral a kezembe leültem az íróasztal mögé. 1 óra alatt nagyjából sikerült összeállítanom az anyagot. Sebnek több programja volt mint Mark-nak. Nem csoda hisz ma egy csomót elhanyagolt Seb. Kifüggesztettem a pilóták szobájába a beosztásukat majd ahogy megbeszéltük visszamentem Chris irodájába. Sebbel pontosan egyszerre érkeztünk. Ezen csak jót mosolyogtunk majd leültünk a helyünkre.
-A késéseteket még mindig nem sikerült teljes mértékben túl lépnem-kezdte Chris-de mivel verseny hétvége van félreteszem ezt a botlást DE azt ajánlom soha többet ne forduljon ez elő! Mert az már következményekkel fog járni!-szögezte le a dolgokat Chris. Mi bólintottunk hogy megértettük és hozzátettük azt is hogy ilyen soha többet nem fog előfordulni. Utána leléptünk és vagy bő 4 óráig interjúkra szaladgáltam. Hol Mark-al hol Sebbel de inkább Sebbel járkáltam ide oda. Fél 5-kor Seb pálya bejáróra ment én pedig meglátogattam a szerelőket és velük is ismertettem a hétvége programjait. Aztán fél 7-kor megint interjúkra mentünk Sebbel és mire végeztünk már 8 óra volt.
-Én totál kikészültem!-dőltem el az asztalon.
-Soha többet nem kések egy megbeszélésről sem! Ilyen büntetés nem kell!-dőlt el Seb is.
-Visszamegyünk a szállodába?
-Induljunk!-kelt fel Seb majd én is erőt vettem magamon. Az út nem volt hosszú de így is sikerült majdnem bealudnom. A szállodába szinte beestem ahogy a szobámba is. Nem tudom hogy keveredtem el az ágyamig de valahogy ezt is összehoztam és szinte rögtön el is aludtam.
-Vettel! Ébredj már!-kiáltottam el magam. Seb meglepetten fordult a hátára és nagy szemekkel bámult rám-Most meg mit nézel?-húztam fel a szemöldököm.
-Öhm..téged!-dadogta rekedtes hangon.
-Ha befejezted igazán összekaphatnád magad. Már bő 1 órás késésben vagyunk. Megbeszélés rémlik valami?
-Basszus!-kapcsolt és kipattant az ágyból aztán meg is állt. Mondjuk arra számítottam hogy össze-vissza szaladgál de nem. Csak állt és ismét bámult.
-Mondjuk bemehetnél és nekiállhatnál fürdeni!
-Ja igen! Megyek!-majd kikerült de még mielőtt bement volna utánam szólt-Remélem azért a látványt élvezted!-én csak megforgattam a szemeimet majd az arcomat a kezembe temettem és elmosolyodtam.
 |
A látvány tényleg tetszett de ezt nem vallottam volna be neki.
-2 perced van!-kiáltottam mellékesen utána bár nem hiszem hogy hallotta a víz miatt. 10 perc múlva már felöltözve állt előttem és a cipője után kutakodott.
-Nem láttad valahol?-nézett rám.
-Nem az ott az ágy alatt?-néztem rá.
-De pontosan. Köszi!-vigyorgott.
-Ugyan de induljunk!-kaptam a keze után majd kifele kezdtem húzni. A parkolóban rájött hogy a telefonját a szállodai szobában hagyta. Én csak a fejemre csaptam majd elküldtem a telefonjáért. Amíg vissza nem ért megnéztem a sajátomat. 15 nem fogadott hívás Christiantól. Nekem végem. 100 % hogy Chris kicsinál. Sebre összesen 10 percet kellett várnom mert a liftben rájött hogy az ajtaját elfelejtette bezárni. Komolyan már majdnem kikapartam a szemem.
-Gyerünk Seb! Taposs bele a gázba!-mondtam neki.
-Oké sietek! De a megbeszélést már úgy is lekéstük.
-Azt le és egy letolással is tuti biztos gazdagabb leszek. És akkor még örülhetek ha csak azt kapok!
-Nyugi Chris meg fogja érteni!-nézett rám majd utána ismét az útra.
-Remélem. Te Heikkivel mi van?-néztem rá.
-Basszus Heikkit elfelejtettem! Tuti biztos hogy még alszik.
-Ez remek. De már nem megyünk vissza. Mindjárt felhívom. Add a telefonodat!-nyújtottam a kezem.
-Minek?-nézett rám furán.
-Mert nekem nincs meg a száma meg különben is te vezetsz.
-Jó oké tessék!-halászta elő a zsebéből.
-Azt a rohadt! 25 nem fogadott hívás Christől és vagy 20 SMS. Te nem gondolod hogy kéne magunkról valami élet jelet adni? Gondolj bele. A csapat első számú pilótája eltűnt és a rendezvény felelős csaj is! Nem lennék Christian helyében!-mosolyodtam el a végére közben pedig már tárcsáztam is Heikki számát-Te ez nem veszi fel!-morogtam.
-Próbáld még párszor!-tanácsolta Seb. Úgy tettem ahogy mondta. Vagy tízszer hívtam Hekkit de nem vette fel. A útra vándorolt tekintetem és észrevettem hogy már egy ideje csak itt állunk. Feljebb pillantottam és egy hatalmas dugóval találtam szembe magam.
-Christian kicsinál!-nyögtem majd a fejemet a műszerfalhoz nyomtam.
-Hé nyugi!-húzott vissza az ülésbe-Add a telefont!-nyújtotta a kezét én pedig odaadtam neki a készüléket. Tárcsázott egy számot majd beszélni kezdett. Mikor letette kérdőn néztem rá-Stu-val beszéltem. Mondtam neki hogy kb. még 15 percet fogunk késni mert dugóba kerültünk. És azt is mondtam neki hogy szóljon Chrisnek.
-Ja oké. És Heikkivel mi van?
-Kiderült hogy már bent van csak a telefonját felejtette otthon.
-Az szép. És nekünk nem tudott szólni. Ezért kinyírom!-morogtam.
-Akkor ki fog velem edzeni?-nézett rám közben pedig elindult mert előttünk megindult a tömeg.
-Megoldod! De most már tényleg siessünk Seb!-néztem rá. A sor előttünk megindult így szabad utat kaptunk. 10 perc alatt beértünk a parkolóba.
-Oké akkor felkészülők a halálomra!-sóhajtottam egy mélyet.
-Nyugi majd kimentelek!-kacsintott rám Seb.
-Kösz ezzel megnyugtattál! Úr isten nekem tényleg annyi!-néztem a home felé ahol már ott várt minket Chris.
-Nyugi!-szorította meg a kezem de ez a pillanat nem tartott tovább pár másodpercnél. Christian dühös pillantását már 5 méterről kiszúrtam és ahogy közeledtünk ez a pillantás egyre inkább megrémisztett.
-Ti ketten irány az iroda! Stu te meg menj szólj Rocky-nak hogy a pilótája méltoztatott megérkezni!-adta ki a parancsot. Fegyelmezetten mentünk egymás mellett Sebbel. Egyikünk sem szólalt meg hisz tudtuk mi fog következni. Félve ültem le az egyik székre Seb mellé Christian pedig le sem ült az asztala előtt járkált fel-alá. Pár percig csinálta ezt gondolom összeszedte a mondanivalóját majd felénk fordult.
-Magyarázat?-nézett hol rám hol Sebre. Mérgesnek tűnt de valamiért nem kiabált. Meg is lepődtem.
-Elaludtunk és dugóba keveredtünk!-válaszolta Seb. Chris bólintott.
-Oké most ennyivel beérem de ezért még számolunk. Lekéstétek a megbeszélést és a pálya bejárást. Ezeknek még következményei lesznek. Seb te most elmész beülsz a szimulátorba Nilla te pedig megcsinálod a program listát. Világos?
-Igen!-mondtuk egyszerre majd felálltunk és kimentünk az irodából.
-Mondtam hogy nem lesz gond!-vigyorgott.
-Oké most az egyszer igazad volt. De megyek sok dolgom van és neked is! Szia!-gyorsan megöletem majd az egyik üres irodába mentem és egy halom papírral a kezembe leültem az íróasztal mögé. 1 óra alatt nagyjából sikerült összeállítanom az anyagot. Sebnek több programja volt mint Mark-nak. Nem csoda hisz ma egy csomót elhanyagolt Seb. Kifüggesztettem a pilóták szobájába a beosztásukat majd ahogy megbeszéltük visszamentem Chris irodájába. Sebbel pontosan egyszerre érkeztünk. Ezen csak jót mosolyogtunk majd leültünk a helyünkre.
-A késéseteket még mindig nem sikerült teljes mértékben túl lépnem-kezdte Chris-de mivel verseny hétvége van félreteszem ezt a botlást DE azt ajánlom soha többet ne forduljon ez elő! Mert az már következményekkel fog járni!-szögezte le a dolgokat Chris. Mi bólintottunk hogy megértettük és hozzátettük azt is hogy ilyen soha többet nem fog előfordulni. Utána leléptünk és vagy bő 4 óráig interjúkra szaladgáltam. Hol Mark-al hol Sebbel de inkább Sebbel járkáltam ide oda. Fél 5-kor Seb pálya bejáróra ment én pedig meglátogattam a szerelőket és velük is ismertettem a hétvége programjait. Aztán fél 7-kor megint interjúkra mentünk Sebbel és mire végeztünk már 8 óra volt.
-Én totál kikészültem!-dőltem el az asztalon.
-Soha többet nem kések egy megbeszélésről sem! Ilyen büntetés nem kell!-dőlt el Seb is.
-Visszamegyünk a szállodába?
-Induljunk!-kelt fel Seb majd én is erőt vettem magamon. Az út nem volt hosszú de így is sikerült majdnem bealudnom. A szállodába szinte beestem ahogy a szobámba is. Nem tudom hogy keveredtem el az ágyamig de valahogy ezt is összehoztam és szinte rögtön el is aludtam.
Szia!Imádtam minden egyes sorát ennek a fejezetnek.Örülök ,hogy Nillának tetszett az a látvány amit Seb nyújtott egy szál bokszerben.Kíváncsi vagyok a folytatásra.Hozd nagyon-nagyon hamar.Puszi
VálaszTörlés