~Játék~

Sziasztok! Kis idő után ismét meghoztam az új részt. Legközelebb nem tudom mikor jelentkezem. Most ezen a héten tuti hogy itthon leszek. A betegség ledöntött. Bár ahhoz képest hogy beteg vagyok pörgök 1000-rel..xdd Vagyis pörögnék de ágyhoz vagyok kötve. Most is ott lenne a helyem de megszállt az ihlet így gép elé ültem és bepötyögtem úgy 1 oldalt. De most rohannom kell vissza az ágyba mert anyum ki lesz akadva. Jó olvasást. Köszönöm a hozzászólásokat lányok! Sokat jelent nekem. A tippjeitekre válaszolva:. Szerintem meg fogtok lepődni hogy mi a rosszullétek oka. De ez a jövő zenéje..:P♥ :$ Puszi mindenkinek♥

Heikki & Seb ♥ A két cukorfalat! :) ♥

~Party 22~

Másnap hatalmas életkedvvel ébredtem meg. Semmi nyoma nem volt a tegnapi kimerültségemnek erőtlenségemnek. Tele voltam energiával és ez meg is látszott rajtam. Dúdolgatva mentem el zuhanyozni.

Kivételesen még sminkelni is volt kedvem sőt még a hajamat is begöndörítettem. Imádtam hogy itt Bahreinben ilyen jó idő volt. Felkaptam a táskám és lementem Kennyhez.
-Szia!-ültem le a székre mosolyogva.
-Szia. Látom tele vagy életkedvvel. Tegnap a hangod eléggé megrémisztett. Minden oké?
-Persze csak tegnap volt egy gyengébb napom de semmi komoly. Sok a meló?
-Van egy kevés. Ott van pár lap amit meg kéne csinálnod. Ja és a Kölyök tegnap vagy 10× felhívott és a lelkemre kötötte hogy amint találkozok veled mondjam meg hogy hívd fel mert Ő nem tud elérni.
-Öö. Jahm persze majd ha végeztem felhívom!-álmába se. Bocsánatot ne kérjek tőle vagy mi? Nem is foglalkoztam ezzel a témával mert csak még jobban felhúztam magam. Nem fogja a jó kedvemet elrontani az tuti. A munkával délre végeztem. Hatalmas mosollyal mentem a büfébe ebédelni. Épp a fő ételt fogyasztottam mikor Britta ült le  a velem szembe lévő székre.
-Na mesélj. Min vesztetek már megint össze a szőkével?
-Semmin. Sőt nem is beszéltünk. De nem érdekel Seb.
-Ő azt mondta hogy tegnap csak úgy eljöttél Kínából és meg se vártad.
-Ez így van. De ha nem lenne gond mellőzzük a Sebastian témát. Jó kedvem van ne akard elrontani.
-Nyugi nem fogom. Lehetetlennek vagytok mindketten. Én megyek is. Szia!-ment el kicsit dühösen. Befejeztem az ebédet majd egy kosza gondolat után már Bahrein utcáin találtam magam. Christian elmondta még Kínában hogy egyedül sehova se mennyünk de kit érdekel mit mondott Chris? Nem az apám se az anyám azt csinálok amit akarok. Felnőtt nő vagyok csak tudok magamra vigyázni. Az üzleteket járva rájöttem hogy ezek az emberek nem is olyanok amilyennek beállítják Őket. Kedvesek mindenkivel nem hinném hogy bárkit bántani tudnának. Legfeljebb csak elijeszteni próbálják az embereket semmi több. Vettem magamnak pár ruhát majd visszamentem a szobámba. Elővettem a telefonomat és meglepetten tapasztaltam hogy Sebastian több mint 20 üzenetet hagyott. Sok lesz a telefon számlája az biztos. Egy mozdulattal az összeset kitöröltem és úgy tettem mintha semmi nem történt volna. Lementem a portára és megmondtam a csajnak hogy senkinek ne adja ki a szobám számát. Nem vagyok kíváncsi se Sebre se Brittára. Épp visszafelé igyekeztem mikor nagy bánatomra épp Sebastian jött felém. Nyomkodni kezdtem a lift gombját de az az istenért sem akart becsukódni. Egy idő után inkább már nem is nyomkodtam mert tuti hogy hülyének néztek volna. Inkább meghúztam magam az egyik sarokban. Megvártam míg Vettel is beszáll majd a lift is elindult. A 3dik emeletet hagytuk el mikor a lift megállt.
-Ugye nem most akar ez a vas darab megállni? Nekem dolgom van!-rúgtam bele mérgesen a lift oldalába. Igazából nem is volt semmi dolgom de nem akarok Sebbel egy fedél alatt lenni ki tudja meddig. Seb nem szólt egy szót sem kitartóan bámult előre. Kicsit fura volt de nem foglalkoztam vele. Fel-alá járkáltam a liftben már vagy 10 perce de még mindig csak egy helyben álltunk.
-Nem ülnél le? Elszédülök ha rád nézek!-szólalt meg hosszas csend után Vettel. Ő már vagy 5 perce az egyik sarokban üldögélt.
-Téged nem zavar hogy ez a szemét nem indul? Mert engem nagyon!
-Attól még hogy fel-alá járkálsz nem fog elindulni. Majd megjavítják!-rántott vállat. Túl nyugodt volt hozzám képest és ez zavart. Nem értettem miért ilyen. Alapból már a kinézete is furcsa volt. Nagy karikák voltak a szemei alatt és a kék szemei nem úgy csillogtak mint régen. Leültem nem messze tőle és csak bámultam a lift ajtaját.
-Km. Mióta vagy együtt Hannával?-szólaltam meg hosszas csend után. Igazság szerint annyira bökte ez az egész a csőrömet hogy nem tudtam másra gondolni.
-Több mint 5 éve!-a szemeim nagyra nyíltak az 5 év hallatán.  Nem gondoltam hogy ilyen régóta tart ez a románc.
-És szereted?-tettem fel a második kérdésemet.
-Szerettem! Tudod az évek múlásával egyre kevesebbet találkoztunk. Most is csak egy véletlen során sodor minket egymáshoz a sors!-mesélt de közben a tekintete még mindig a padlón járt. Nem kérdeztem többet ugyanis a lift elindult. Seb udvariasan felsegített a közel sem kényelmes padlóról. A 4.en különváltak útjaink. Én kiszálltam míg Ő tovább liftezett. Mára már nem volt semmi programom ezért vettem egy jó hosszú zuhanyt. Úgy 1 órával később mentem csak vissza a hálóba. Csináltam magamnak egy kis nassit majd miután elfogyasztottam befeküdtem az ágyba. Az álom hamar elnyomott. Úgy éjfél tájban ébredhettem meg. A fejem szörnyen hasogatott és ismét szédülni kezdett velem a világ. Próbáltam valahogy elkászálódni a fürdőig de hirtelen elsötétült előttem a világ...
Csak reggel ébredtem meg. A hálószoba padlójának közepén feküdtem. A fejem nagyon sajgott és a csuklom is szörnyen fájt. Gondolom az éjszaka ráestem. Felkászálódtam a padlóról és a fürdőbe mentem. A látvány ami fogadott hát nem kicsit volt rémisztő. Sok dolgom lesz ma reggel az tuti.

Gyors zuhany sminkelés haj vasalás és indulásra kész voltam. A liftre nem kellett sokat várnom. Épp a büfé felé sétáltam mikor az egyik asztalnál kiszúrtam Sebastiant és Hannat. David mesélte hogy Hanna nem rajong a Formula 1ért ezért nem szokott kijárni a futamokra. Nem értettem hogy most mit is keres itt. Mivel ez nem az én dolgom volt inkább visszafordultam. Kenny már dolgozott szokásához híven. Nekem ma nem volt még semmi feladatom csak lézengtem erre arra. Vagyis inkább csak láb alatt voltam. Délután azonban látogatom érkezett. Nem más mint Hanna.
-Szia. Zavarok?
-Nem dehogy! Ülj csak le!-mutattam egy székre Ő pedig helyet foglalt.
-Csak azért jöttem mert van valami ami nem hagy nyugodni. Te a szezon eleje óta itt vagy tudod hogy mi történt Sebbel igaz?
-Ööö..igen?!
-Tudod mióta tegnap meglátogatott valahogy olyan más. Olyan távolság tartó. Alig beszéltünk valamiről jóformán csak én csacsogtam Ő pedig hallgatott sőt néha nem is figyelt rám. Nem tudod hogy mi baja lehet?
-Tudod nem az én dolgom hogy tudjam. Lehet hogy frusztrált az autó miatt vagy valami hasonló. Mostanság nem megy túl jól nekünk. Az idény elő futamai nem úgy sikerült ahogy azt vártuk.
-Igen erről hallottam. De azért lenne ilyen? Szerintem nem!-rázta a fejét-Szerintem más áll a dolgok mögött.
-Mire gondolsz?-lettem kíváncsi.
-Azt hiszem egy másik nő van a dologban!
-Nem nem hinném!-ráztam a fejem-Szerintem beszéld ezt meg vele. Viszont nekem most rohannom kell! Jó volt beszélgetni! Szia!-ráztam le két másodperc alatt. Legbelül volt egy olyan érzésem hogy Hannanak igaza van és ez a csaj lehet hogy én lennék? Nem az nem lehet. Vagy mégis?  Beszélnem kell vele mert én így megörülök. Voltam Rockynál Heikkinél Brittánál de egyikük sem tudta merre van Seb. Már fel is szívódott. Rengeteget gondolkodtam azon hogy merre is lehet. Végül csak a pálya jöhetett szóba nálam. Útközben Jensonnal találkoztam.
-Jens nem láttad Sebet?
-Az előbb még a pálya közepén sétálgatott. És elég letört volt!-tette hozzá.
-Kösz Jens!
Magassarkúban nem könnyű végigfutni a pályát ezt már tapasztaltam de nem tanultam belőle. Mit tegyek a magassarkú a végzetem. Seb az egyik rázokővön ült és bámult előre. Ez kezd kicsit idegesíteni.
-Seb. Mit csinálsz itt?-tettem a vállára a kezem.
-Napozok!-szólt vissza flegmán. Szóval már megint nincs jó kedve. Marha jó.
-Na mesélj mi bajod van!-ültem le mellé.
-Semmi!
-Tudom hogy itt volt Hanna. Volt nálam!-forgattam meg a szemeimet.
-Mi? De mégis mért?-fordult immár felém.
-Kérdezősködött főleg rólad. De nyugi nem mondtam neki semmit. Mondjuk nem is tudtam volna mit. De jó lenne ha beszélnél vele normálisan. A hétvégén nyerned kéne és ez így nem fog menni!-vettem viccesebbre a figurát.
-Próbálom de olyan nehéz a szemébe mondani a tényeket.
-Figyelj ha magadban már eldöntötted hogy mi lesz akkor csak egy kevés erőt kell gyűjtened és elmondani neki azt amit érzel! De most gyere a többiek már égre földre keresnek!-keltem fel és nyújtottam felé a kezem. Együtt sétáltunk vissza a szállodába majd onnan  külön váltak útjaink. Én visszamentem a szobámba és az esti rituálém után ágyba bújtam.