~Játék~

Sziasztok! Meghoztam a frisst. A mai nap totál kivagyok. Unoka tesómmal körbefutottuk a falut és áhh..mire hazaértem nagyon szarul lettem. De azért itt a rész. Jó olvasást. Köszönöm a kommenteket! Jahm és gratulálok Michelisz Norbertnek a győzelemhez. Wéber Gabi is nagyon jó volt. Csak így tovább fiúk! De nem fecsegek többet. Puszi mindenkinek :)♥

~Party 21~

És íme eljött ez a nap is. Évek után ismét találkozom anyámmal. Nem mondom hogy nagyon várom de valahol legbelül igen is örülök neki hogy végre láthatom.

Gyorsan összekaptam magam megkerestem a táskám és a megadott helyre fuvaroztattam magam. Egy szép családias kertes ház előtt álltunk meg. Kicsit kínai filingje volt de nagyon otthonosan nézett ki legalábbis kívülről. A kapuhoz mentem vettem egy mély levegőt majd becsöngettem. Pár perc múlva egy bejáró nő jött ajtót nyitni.
-Ön lenne Vonn kisasszony?-érdeklődött.
-Igen én lennék!
-Jöjjön. Victoria már várja önt!-nyitotta ki az ajtót. Kicsit megszeppenve de bementem majd követtem a bejáró nőt. A ház belülről is nagyon szép volt sőt szebb mint kívülről. Egy nappali szerűségbe vezetett a bejáró nő majd otthagyott. Pár perc múlva a szemben lévő szobából száguldott ki anyám. Az évek során eléggé megváltozott. Kicsit öregebb lett és sokkal karcsúbb.

Victoria Vonn-Prater.

-Abbey! Szia!-jött oda hozzám és adott két puszit-De megváltoztál.  Emlékszem mikor eljöttem még a maciddal a kezedben szaladgáltál. De megnőttél! Gyere ölelj meg!-úgy tettem ahogy azt kérte.
-Nos igen az évek során én is változtam és felnőttem. Egyébként örülök hogy kerestél.
-Muszáj volt már nagyon hiányoztatok. Gyere üljünk le!-húzott vissza  a kanapéra-Mesélj. Elsőnek is. Hogy került te ide Kínába? Apád azt mondta Barcelonában éltek.
-Igen csak tudod a Formula 1ben dolgozom és itt minden héten más országban találom magam.
-Így már érthetőbb. Ha minden jól megy nemsokára a két mostoha testvéred is betoppan legalábbis ezt mondták. Ők is szeretnének találkozni veled.
-Én is. És a férjed..merre van?
-Madridban dolgozik és csak késő este ér haza. De gyere körbevezetlek!-fogta meg a kezem. Anyu hiába 35 éves még mindig nagyon mozgékony. Megtudtam hogy minden évben részt vesz a maratonon mert imád futni. Úgy fél óra beszélgetés után nyitódott a ház ajtaja. Mindketten odakaptuk a fejünket.
-Fiam! Gyere! Had mutassam be neked az előző házasságomból született lányomat. Abbey Ő itt a fiam.

David Prater.

-David Prater!-nyújtotta felém a kezét.
-Abbey Vonn!-fogadtam el.
-Gyerekek ti nyugodtan beszélgessetek én addig összedobok egy ebéd szerűséget. Reméljük nemsokára Hanna is megérkezik. David te pedig szórakoztasd a vendégünket!-adta ki az utasításokat anya. David nagyon kedves volt velem. Sok dolgot mesélt magáról az életéről és anyáról is. A viccei pedig egyszerűen fantasztikusak voltak.
-És mivel foglalkozol?-tereltem a témát komolyabb dolgokra.
-Énekelek egy bandában és ha van időm akkor modellkedem is. Persze ez amolyan hobbi féle. És te?
-Néha én is szoktam modellkedni de nem az én szakmám. Egyébként a Formula 1ben dolgozom mint mérnök.
-Érdekesen hangzik.
-Hidd el az is!-közben hallottuk hogy nyitódik a bejárati ajtó.
-Ez a húgom és a barátja lesz!
-Kíváncsi vagyok rájuk!-fordultam meg. Egy szőke lány tipegett be a nappaliba. Közben anya is bejött a konyhából a nappaliba.

Hanna Prater.

-Szia!-jött oda elém a szőke hajú lány-Hanna vagyok. Hanna Prater!-nyújtotta felém a kezét. Életvidám csajnak tűnt.
-Abbey Vonn!
-Anya már sokat mesélt rólad. Örülök hogy megismerhettelek! A testvéreddel már volt szerencsém találkozni és remélem hogy veled is ugyanolyan jó ki tudok majd jönni mint vele.
-Én is remélem!-nekem kicsit sok volt ebből a csajból. Ezerrel pörög mindig mosolyog be nem áll a szája. Pont az ellentétem de megpróbálok majd vele jól kijönni-Várjatok. A barátomat még be se mutattam. Mindjárt jövök!-mondta ki de már ott sem volt.
-Mindig ennyire pörög?-néztem Davidra.
-Általában igen!-visszafordultam az asztalon heverő képekhez és nézegetni kezdtem azokat. Nem sokkal később az ajtó ismét csukódott.
-Anya Dav ti már ismeritek Sebastian de Abbey neked még be kell mutatnom!-hallottam meg a hangát és illedelmesen megfordultam. Mikor megláttam hogy az a Sebastian az én Sebastianom majdnem a székről is lefordultam. Őt is meglepte a dolog ahogy láttam. Pár perc csend után végül kapcsoltam és mintha nem ismerném nyújtottam felé a kezem.
-Abbey Vonn!
-Sebastian Vettel!-fogadta el. Azért jó megtudni hogy van egy barátnője azok után hogy kétszer is lefeküdtünk egymással. Jó hogy beavatott a dolgaiba. Hatalmasat csalódtam benne immár sokadszorra. Lassan már megszokom hogy én mindig csalódok mindenkiben.
-Kész az ebéd!-jelent meg anya. Mindannyian leültünk a családi asztalhoz. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam legszívesebben eltűntem volna de nem tehettem. Megebédeltünk mondjuk én csak pár falatot ettem mindenből aztán beszélgettünk egy keveset. Vagyis Hanna beszélt mi csak hallgattuk.
-Köszönöm ezt a felejthetetlen napot. Sajnos nekem most menne kell!-keltem fel az asztaltól.
-Már is? Ugye azért néha majd meglátogatsz?-nézett rám anya.
-Persze amikor csak tehetem!-eresztettem meg egy mosolyt. Két-két puszival elköszöntem mindenkitől beleértve Sebastiant is. Beültem egy taxiba és a szállodába fuvaroztattam magam. Összepakoltam a bőröndjeimet és az 1 órával korábban induló járatra ültem fel. Úgy volt hogy Sebbel együtt megyünk Bahreinbe de kit érdekel Seb? Azt hittem hogy nincsenek egymás előtt titkaink erre tessék. Így kellett megtudnom hogy van barátnője aki ráadásul az én fél testvérem. Ennél már csak jobb lehet. Az utat Bahrein felé végigaludtam. A gépről leszállva ismét szédülni kezdtem. Csak abban reménykedtem hogy komolyabb ájulás nélkül beérek a pályára.Leültem a váróba és tárcsáztam Kenny számát.
-Szia Kenny Abbey vagyok. Itt vagyok Bahreinben ki tudnál értem jönni?
-Szia Abbey. Most nem hiszem hogy el tudok szakadni a munkától. Egy csomó feladatom van ne haragudj. De kiküldhetek érted egy taxit az úgy jó lesz?
-Persze csak siessen rendben?-szóltam vissza erőtlenül. Az erő teljes mértékben elhagyott.
-Minden rendben? Fura a hangod!
-Nem lesz semmi gond csak siessen az a valaki rendben?
-Rendben már megy is! Vigyázz magadra!
-Rendben! Szia!-majd bontottuk a vonalat. Minden perc elteltével egyre gyengébbnek éreztem magam. Mintha valami elszívná az energiámat Alig bírtam nyitva tartani a szemem szerencse hogy az a valaki akit elém küldött Kenny hamar megérkezett. Beszálltam a kocsiba és az út alatt próbáltam fenn maradni. Erőtlenül ballagtam be a portára és kértem el a kulcsaimat.. Ahogy beértem a szobába bezuhantam az ágyba és mély álomba merültem.