~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Meghoztam a frisst. Szerintem nem lett túl izgalmas de döntsétek el ti. És lenne egy ajánlatom is. Ha összegyűlik az 5 komment akkor még ma megírom a folytatást és fel is rakom. Hajrá! És jó olvasást! Puszii♥♥

Egyszerűen olyan kis cuki..és azok a szemek:$$ Olvadok:)♥♥

~Harmincegyedik~

Másnap reggel boldogan ébredtem meg Seb mellett. De ez a boldogság nem tartott sokáig. A nap sem úgy kezdődött ahogy azt az ember várta volna. Rocky száguldott be a szobába se szó se beszéd csak simán beszáguldott.
-Baj van. A kocsival felmerültek gondok és nem biztos hogy végig tudjuk csinálni a mai napot. A fiúk már rajta vannak az ügyön de ez akkor sem tetszik.
-Nyugi Rocky a fiúk és Adrian majd megoldják valahogy. Legalábbis remélem!-nyújtozkodott Sebi.
-Lüszi rád is szükség lenne ráérsz?-nézett rám.
-Persze adj fél órát és lenn leszek.
-Rendben akkor a boxban! Sziasztok!-majd eltűnt. Elküldtem Sebet zuhanyozni addig én kerestem magamnak ruhát aztán váltottunk. Miután végeztünk elindultunk a pálya felé.

A ruha.

-Remélem minden rendben lesz!-sóhajtott Seb ár a liftben.
-Nyugi tudom hogy minden menni fog. A fiúk megteszik a tőlük telhetőt. 
-Legyen neked igazad!-puszilta meg az arcom.
Ahogy beértünk én leültem Rocky mellé és bújni kezdtem a papírokat. Tényleg nem álltunk valami jól. Próbáltam lelket önteni a fiúkba hogy minden rendben lesz látszólag ment is a dolog. A teszt kezdetét elhalasztották a nagy köd miatt ami nekünk jól jött.
-Sok szerencsét Sebi!-mentem oda a páromhoz aki már teljes harci díszben toporgott az autó előtt.
-Köszönöm!-csókolt meg.
-Nyugi minden rendbe lesz!-szorítottam meg a kezét.
-Remélem!-sóhajtott.
-Seb!-szólt oda Rocky-Beszállhatsz.

Adtam neki még egy utolsó csókot majd hagytam hogy beszálljon a kocsiba. A szerelők kiengedték az első körére. Az autó már jobb állapotban volt aminek nagyon örültünk. Pár perc elemzés után újra kiengedték a szerelők egy körre. A mai feladatok közé tartozott a kerék csere gyakorlása is. 

Kerék cserék.

Minden kör végén Seb bejött a boxba a szerelők pedig lecserélték a kereket. A kocsi problémája látszólag kezdett megszűnni aminek nagyon örültünk. Közben kiderült hogy az edzés fél hatig fog tartani a reggeli köd miatt. Azonban ekkor váratlan fordulat történt. Az RB8-as megállt az 5-ös kanyarnál. ez nagyon nem hiányzott. A kocsit kiemelték a kavicságyból majd el szállították a szerelő műhelyig én pedig visszavártam a csalódott németemet. Először Chrsitianékhoz ment aztán jött be a szerelő garázsba.

-Nyugi megoldjuk!

-annyira éreztem hogy ez lesz. És pont velem!-sóhajtott.

-Hé. Megoldjuk. Hisz tudod. Mi vagyunk a nagy Red Bull Racing. Nem lesz semmi baj!-bújtam hozzá.

-Szeretlek!-csókolt meg. Felültünk az egyik székre és közösen kezdtük el nézegetni az eddig begyűjtött adatokat. A fiúk folyamatosan az autóval foglalkoztak pihenő sem tartottak. Ezt majd valahogy megháláljuk nekik. A sok munka végre meghozta gyümölcsét. Három után Sebet kiengedték a boxból. Nagyon örült és hálás volt a fiúknak a gyors munka miatt. Úgy terveztem hogy végig maradok a teszten de egy váratlan hívás miatt el kellett jönnöm. Megvártam míg visszaér Seb és neki is szóltam. Nem díjazta a dolgok de megígértem neki hogy gyorsan visszaérek. Autóba ültem és Madrid felé vettem az irányt. Azonban olyan dolog történt amire én magam sem számítottam. Egy autó jött nekem szemből. És ezután kimaradt pár perc aztán ismét magamhoz tértem. A fejem borzalmasan fájt hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Nagy nehezen kiszálltam az autóból segítséggel. Egy járó kelő segített ki az autóból.

-Jól van hölgyem?-nézett rám.

-Vagyogatok.

-Ne hívjam a mentőt?

-Nem felesleges. Csak egy kis karcolás!-tettem a kezem a fejemhez lévő karcoláshoz-De-néztem körbe-Hová tűnt a kocsi amelyik belém jött?

-Elhajtott olyan gyorsan ahogy csak lehetett.

-És nem látta véletlenül hogy ki vezette a kocsit?

-Egy nő. Többet nem láttam belőle. Napszemüveget és sálat is viselt.

-Rendben. És köszönök mindent!

-Semmiség. További jó napot!

-Magának is!

Megnéztem a kocsit amin egy nagy horpadás volt. Na ennek senki nem fog örülni. Visszaültem a kocsiba és Barcelona felé vettem az irányt. Nem tudom hogy hogy fogom ezt kimagyarázni Sebnek. És a homlokomon lévő seb sem segít. Visszatérve a sebhez az még mindig vérzett. Volt egy sejtésem arról hogy ki akart elgázolni. Nem más mint Hanna. Kezdek félni ettől a nőtől. Ha ezt meg merte csinálni akkor másra is képes. Utálom azt a nőt. Teljes szívemből. Leparkoltam a parkolóban vettem egy mély levegőt majd elindultam befele. A sebemet eltakartam egy zsepivel bár lehet hogy ezzel még feltűnőbb lettem.

-Hé. Mi ez a fejeden?-szólított meg Rocky.

-Semmi különös!-takargattam a fejem de Rocky nagyon erősködött.

-Mi történt?

-Csak volt egy kis balesetem. Semmi komoly.

-Miféle baleset? Nem lett semmi bajod igaz?

-Ezen kívül semmi-mutattam a fejemre-De a kocsi kicsit összetört.

-De hogy történt?

-Nem tudom. Nagyon gyorsan történt minden. Az egyik percben még minden rendben volt aztán a másikban egy autó nekem jött szemből.

-És tudod hogy ki volt az?

-Van egy sejtésem de nem fontos. Seb? Pályán?

-Igen de ha megtudja hogy baleseted volt nem kicsit fog kiakadni!

-Kinek volt balesete?-szólt vissza a rádióból.

-Basszus Rocky bekapcsoltad a rádiót!-nyomtam ki a gombot.

-Bocsi nem akartam. De valamit mondanod kell neki addig nem fog lenyugodni.

-Remek!-visszanyomtam a rádió gombot-Majd ha kiszálltál a kocsiból elmondom!-nem akartam hogy ezzel foglalkozzon. csak koncentráljon a feladatára. Látszólag megértette a dolgot. De csak látszólag. Egy körrel előbb jött vissza mint ahogy azt a szerelők várták. Nagy kapkodás közepette betolták a kocsit Ő pedig szinte kipattant belőle.

-Jól vagy!-sietett hozzám.

-Honnan tudtad hogy velem történt valami?-néztem rá.

-Éreztem! Kicsim!-húzott magához-Ugye jól vagy?-a szemében a féltést véltem felfedezni.

-Persze csak egy kis seb! Nem komoly!

-De ki akart elütni?

-Nem tudom!-hazudtam.

-Ezt nem veszem be? Ismerem az illetőt?-nézett rám én pedig bólintottam egy aprót-Hanna volt az igaz?-suttogta úgy hogy csak én halljam mire én ismét csak bólintottam-Jaj Kicsim!-ölelt szorosan én pedig bújtam hozzá ahogy csak tudtam.Elmentünk lefertőtleníteni a fejemen lévő Sebet. Szörnyen fájt a fertőtlenítés de Seb végig velem volt. Kaptam rá egy cuki kis seb tapaszt majd mehettem is az utamra.

-Vissza kéne menned vezetni. Chris nem fog örülni hogy ennyit kihagytál.

-Most még a vezetés sem érdekel. Sokkal inkább a te egészségi állapotod. Ígérd meg hogy soha többet nem mész egyedül sehova!

-Seb?! Ezt nem ígérhetem meg de azt igen hogy sokkal óvatosabb leszek. Ez így jó?

-Rendben. Szeretlek Kicsim!-csókolt meg.

-Én is Bajnok!-viszonoztam a csókját.

Kiszálltunk a liftből majd visszamentünk a boxba ahol Sebet már várták.

-Jaj csajszi-száguldott be nem sokkal később Andi-Hallottam mi történt. Ugye azért jól vagy?

-Nyugi már jól vagyok. Megkérhetek valamire?-néztem rá.

-Persze.

-Értesítenéd apát a balesetemről. Nem akarom hogy mástól tudja meg.

-Szólok neki. Megyek is! Szia csajszi. És sok sikert Sebnek!

-Átadom! Szia!

Visszafordultam a monitor felé és láttam hogy Seb már a második. Rockytól kaptam egy kis szünetet aminek nagyon örültem. A büfébe kértem magamnak uzsonnát vagy valami hasonlót. Gondoltam a fiúk is éhesek lehetnek így rendeltem egy nagyobb adagot az egész brigádnak. A nagy tálcával a kezembe indultam meg Sebi boxához. Nagy bénázás közepette épségben beértem a boxba és a szendvicseknek sem lett semmi baja. Seb már Rocky mellett ült és valamit nagyon magyarázott a francia a pilótának.
-Nézzétek! Lüszi hozott kaját!-szúrt ki Stu majd a szerelők tömege megindult felém. Ha én innen kijutok akkor nagy szerencsém lesz. Letettem a tálcát egy üres asztalra és próbáltam kiszabadulni a szerelők tömegéből de ez csak segítséggel ment.
-Megmentettél!-mosolyogtam megmentőmre.
-Ez természetes. Nem hagynám hogy bajod essen!-vigyorgott.
-Te nem vagy éhes Bajnok?
-De. De nem szendvicsre éhezem..sokkal inkább rád!-csókolt bele a nyakamba.
-Nyugi Bajnok! Neked még vissza kell menni a pályára.
-Fél óráig csak tudnának mellőzni!-húzott szorosan magához és a csípőmnek nyomta a férfiasságát.
-Ennyire ne legyél kanos mert még mások is kiszúrják!-kuncogtam.
-Csak fél óra!-csókolta tovább a nyakamat.
-Seb! 5 perc és újra pályára gurulunk!-szólt Rocky.
-5 perced van hogy csinálj magaddal valamit!-kuncogtam majd otthagytam Sebet aki még jó pár másodpercig csak ott állt. Végül próbálta lenyugtatni magát és beült az autóba. Én jót kuncogtam rajta de Ő csak a fejét rázta.Gondolom ezt nem úsztam meg ennyivel. Pontban fél 6-kor leintették a második teszt napot. Seb végül a harmadik lett előtte végzett Vergne és Grosjean is. Nem volt bennem szomorúság. Inkább időmérőkön nyerjen mint most. Kiszállt a kocsiból megköszönte a fiúknak a kemény munkát majd nekem is adott egy csókot. Aztán Britta elrángatta interjúkra. Mire visszaért már javában sötétedett. Elköszöntünk a fiúktól és bementünk a közös szobánkba. Seb már nem volt kanos gondolom Rokcy lenyugtatta. Egy gyors zuhanyzás után bedőltünk az ágyba hogy egy jót alhassunk. Ez azonban nekem nem jött össze. Egész éjjel fájt a fejem azt hittem hogy szétrobban. Csak forgolódtam Seb mellett vagy a plafont néztem. Aztán nagy nehezen sikerült elaludnom...