~A cockpitten kívül~

Sziasztok. Látom meglett az 5 komment aminek nagyon örültem. És annak is hogy az előző rész elnyerte a tetszéseteket. Ezzel a résszel sem vagyok túlságosan kibékülve de remélem azért nektek tetszik. A 32dik rész alatt van egy alcím..ha elolvassátok a részt tudni fogjátok mért kapta az alcímet. Jó olvasást! Puszii Mindenkinek!♥♥ (Nem tudom ki nézi a mai Barca meccset de minden esetre Hajráá Barcaaa♥♥)

~Harminckettedik~
 ~Amnézia~

Reggel még mindig szörnyen fájt a fejem. Körbenéztem de sehol nem találtam Sebet. Nem volt kedvem semmihez sem ezért inkább visszafeküdtem a pihe puha ágyikóba. Mikor felébredtem már fél 11 volt. A fejfájásom egy picit csillapodott de tényleg csak egy picit. Egy cetli volt az ágyra rakva gondolom Seb írta.
"Olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felébreszteni. Értekezletem van a csapattal szerintem ebédre végzek! Csók Seb!♥"
Elmosolyodtam az üzeneten.Felültem az ágyba ki nyújtózkodtam majd beültem a kádba vettem egy forró fürdőt. Sikerült kicsit felfrissülnöm. Kerestem magamnak egy hordható ruhát majd kimentem a szobából.

Ruha.

Lementem a büfébe kértem magamnak egy Red Bullt majd Mark boxához indultam.A kelleténél sokkal több szerelő volt a garázsban gondolom az új autó miatt. Adrian megint nagyot alkotott. Az új külsőt kapó RB8-as szebb mint valaha volt. Csak az a baj hogy nem Seb ül a volán mögött. De majd holnap.
-Szia Ciaron. Hogy állunk?-ültem le az egyik székre.
-Elég jól. A kocsi is jól megy. Jelenleg a 3-dik helyen állunk. Előttünk Senna és Massa.
-Mit találtak ezek hogy előttünk vannak? Vagy még csak alap fokon megyünk?
-Nagyon alap fokon. Adrian azt mondta hogy ne mutassunk sokat az erőnkből. Majd az első időmérőn és versenyen.
-Érthető. De nem is zavarok. Jó munkát!-majd otthagytam a verseny mérnököt. Visszamentem megkeresni Andit hátha tudja hogy Sebi merre van.
-Szia. Nem láttad Sebet?-kérdeztem rá.
-De. Az előbb még a pihenő szobája előtt volt.
-Köszi. Megyek is! Szia! Seb tényleg a pihenő szobájában volt de nem egyedül hanem finn barátjával Kimi Räikkönennel.

Kimi Räikkönen~A Jégember♥

Miután megismertem a Jégembert neki mennie is kellett mert ma még autóba kell ülnie. Nekem is volt pár dolgom így én is elbúcsúztam Sebtől. Visszamentem Andi szobájába és nekiláttunk a melónak. Közben a fejem ismét fájni kezdett pedig már azt hittem hogy megúszom a mai napot fájdalom nélkül de tévedtem.
-Különben nem ugrott be hogy ki akart elütni tegnap?
-Mi?-kaptam rá Andira a fejem nem igazán figyeltem.
-A balesetről. Nem ugrott be más?
-Milyen baleset?-nem rémlett a dolog.
-A tegnapi koccanásod? Nem rémlik?
-Nem!-ráztam a fejem-De most annak is örülők hogy a nevemet tudom. Szörnyen fáj a fejem!-fogtam meg az említett testrészem.
-Tényleg nem rémlik semmi?
-Nem!
-Hanna sem?
-Ki az a Hanna?-nem értettem miről beszél. Nem rémlik az a név hogy Hanna. Ki az egyel talán?
-Maradj itt szólok Sebnek!-pattant fel a helyéről és kisietett. Két perccel később Sebbel az oldalán tért vissza.
-Kicsim minden rendben?-ült le mellém.
-Persze csak a fejem fáj.
-És arra emlékszel hogy tegnap baleseted volt?
-Nem de volt? És mikor?-estem kétségbe. Nem emlékeztem semmire. Seb felkelt mellőlem mondott valamit Andinak aki sietősen távozott.
-Mi történik velem Seb??-bújtam hozzá és kezdtem kétségbe esni.
-Nem tudom Kicsim de nem lesz semmi baj!-simogatta a hátam. Nemsokára Andi futott be az egyik pálya orvossal aki megvizsgálta a fejemen lévő sebet és még egy csomó dolgot kérdezett.
-A hölgynek enyhe agy rázkódása van ami egy enyhe amnéziát okozott.
-És ez pontosabban mit jelent?-kérdezősködött párom.
-A teste így védekezik a rossz dolgok ellen. Megpróbálja kizárni azokat. Ami rossz emlékeket szült az életében azokat mind elfelejtette.
-És ez meddig lesz így?
-Azt nem lehet pontosan megmondani. Pár nap egy hét vagy egy hónap is lehet a várakozási idő. De az is lehet hogy soha többet nem fog a rossz élményeire emlékezni. Jobb lenne ha bemennének egy kórházba és ott többet is tudnának mondani.
-Rendben. És köszönjük!
-Ugyan ez a munkám. Viszlát!
Fel sem fogtam amit az orvos mondott. Amnéziám van...mindez amiatt a Hanna miatt..és még azt sem tudom hogy ki az..még csak egy kép sem villan be róla..semmi..
-Kicsim!-fogta meg a kezem Seb-Ne félj mi itt vagyunk! Tudom hogy mindenre emlékezni fogsz csak egy kis idő kell!-puszilta meg az arcom.
-Mi lenne ha bemennénk a közeli kórházba? Ott többet fognak mondani az állapotodról!-vetette fel az ötletet Andi.
-Mennyünk!-egyeztem bele szó nélkül.
Egy bérelt kocsival mentünk a közeli kórházba. Ott rögtön elküldtek röntgenre majd egy orvoshoz mentem be a leleteimmel. Az orvos megnézte a röntgen eredményeit majd felém fordult.
-Nos igen ez egy enyhe amnézia. Ez amiatt a seb miatt van amit tegnap szerzett de megnyugtatom. Az eredmények alapján pár nap és minden újra tiszta lesz!-mikor ezt megtudtam egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-És pontosan ez a pár nap mégis mennyi lehet?
-3-4 nap. Legfeljebb egy hét de ennél nem valószínűbb hogy tovább tartana. De az is lehet hogy holnapra vagy mára már mindenre emlékezni fog.
-Ez remek. És köszönök mindent! Viszlát!
-Viszlát!-hangzott a válasz majd elhagytam a kórtermet. Seb és Andi rögtön felpattantak az ülő helyükről és felém vették az irányt.
-Mit mondott a doki?-kérdezték szinte egyszerre.
-Pár nap és mindenre emlékezni fogok!
-Mondtam hogy minden rendben lesz!-húzott magához Seb.
Az orvos még azt is az orromra kötötte hogy pihenjek ezért visszamentünk a szállodába. Engem ágyba parancsol Seb és Andi is. Egyedül maradtam és nem kicsit unatkoztam. Sebnek ki kellett mennie Markhoz Andinak pedig munkája volt. Az ölembe húztam  a laptopomat hogy nézelődhessek az interneten. Pár fotót találtam Sebiről amint Fernando Alonsoval beszélget a Ferrarinál. Nem szívlelem Alonsot és a Ferrarit sem. Csak Massat kedvelem a brigádtól és anno még Räikkönent imádtam a Ferrarinal. Sokan már arról pletykálnak hogy jövőre Alonso Vettel páros lesz. Persze még mit nem.

Sebi és Alonso szombaton.
 Valami nagyon fontos dologról beszélhetnek:PP

Lecsaptam a monitor tetejét kiszálltam az ágyból vettem be egy fejfájás csillapítót felkaptam a táskám és Mark boxához vettem az irányt.
-Ciaron!-szóltam oda a verseny mérnöknek-Nem láttad Sebet?
-Az előbb Adriannal beszélgetett. Szerintem még valamelyik garázs előtt elkapod ha nagyon sietsz!
-Köszi!-mikor kiértem a garázsból rögtön észrevettem Sebet. Könnyen felismertem a cipőjéről. Elindultam feléjük és amint Seb észrevett egyből felém sietett.
-Kicsim. Neked pihenned kéne!
-Tudom Seb de nem bírom a bezártságot. Hidd el egy kis levegő nem fog megártani!
-Legyen. Szeretlek!-tűrt el egy hajszálat az arcomból.
-Én is!-adtam neki egy csókot. A fotósok rögtön ránk szálltak. Szerencsére Britta közbeavatkozott így nem kellett válaszolnunk a kérdésekre. Jövünk neki egyel.
-Holnap címlapokon leszünk!-nevettem
-Lehet hogy már ma!-mosolygott már Seb is.
-Egyébként mit beszéltél Alonsoval?-ültem le az ölébe.
-Semmi fontosat. Pár szót váltottunk az idényről meg persze viccelődtünk.
-Alonsoval lehet viccelődni?!-kuncogtam.
-Valamikor lehet!-mosolygott Ő is.
-Mi lenne ha segítenénk Ciaronnak?-néztem rá az említett személyre.
-Felőlem. Legalább lophatom az adatokat!-nevetett.
-De hülye vagy!-csaptam vállon.
-Szóval kötözködünk?-nevetett közben pedig csikizni kezdett.
-Ne Sebii..Sebii..-sipákoltam.
-Ígéred hogy jó kislány leszel?-nézett rám.
-Ígérem. Csak hagyd abba!-miután befejezte a csikizést felkeltem az öléből de mielőtt Ciaronhoz mentem volna még visszaszóltam neki-Majd éjszakánként is jó kislány leszek!-mosolyogtam rá bájosan majd leültem Ciaron mellé aki örült a segítségnek.Az ebéd szünet már megvolt így sokan visszatértek a pályára. Felvettem az egyik fülest hogy halljam Mark véleményét a pályáról. Rápillantottam az eső monitorra ami azt jelezte hogy a pálya egyes pontjain esik.
-Ciaron. A pálya egyes helyein csöpög az eső.
-Rendben szólok Marknak.
Most szerintem senkinek nem jönne jól egy futózápor. Ma sok kört szerettünk volna menni de az eső keresztülhúzhatja a számításainkat. És nem csak a miénket.  Webbert behívtuk meglátjuk mi lesz az idővel. Várakozunk pár percet és meglássuk milyen lesz az időjárás. Kicsit alakítottak a szerelők az autón aztán pár perccel később kiengedtük Webbert. Seb közben lelépett mert Rokcy megbeszélést hívott össze a holnapi nap miatt. Webber közben visszacsúszott a nyolcadik helyre. Közben a Ferrari teljesen elzárkózott a média elől lehet hogy gond van a csapatnál?! Mark most egy darabig nem fog kigurulni ezért kaptam fél óra szünetet. Bementem a büfébe kértem magamnak egy szendvicset és egy Red Bullt. Miután végeztem felmentem  a Sebbel közös szobánkba és megnéztem az SMS-eimet. Kaptam egy ismeretlen SMS-t valakitől. Megnyitottam a levél tartalmát és olvasni kezdtem.
"Mondtam hogy veszélyesek az utcák nem? De hidd el lesznek még ennél is veszélyesebbek. Hallom amnéziád van és nem tudod ki vagyok..ezzel hatalmas szívességet tettél nekem..de majd holnap úgyis megtudod ki vagyok..és jegyezd meg..Sebastian az enyém. Puszillak drága. H."
Kitöröltem az SMS-t és úgy tettem minta semmi sem történt volna. Kicsit zaklatottan de visszatértem a boxba. Visszaültem eredeti helyemre és csak bámultam a monitort.  Csak az előbb kapott SMS-en kattogott az agyam. Nem bírtam tovább ülni egy helyben felpattantam és kimentem a boxba. A pálya melletti kis utcán sétálgattam és csak kattogott az agyam. Próbáltam rájönni hogy ki küldhette az SMS-t. A H betű biztos a monogramja volt. H...H mint..nem jut semmi sem eszembe..ezt nem hiszem el..ez az amnézia is a legrosszabbkor jött.   Addig addig gondolkodtam míg eszembe jutott egy H betűvel kezdődő név. Hanna. Biztos hogy Ő volt az. Tuti. És akkor minden beugrott. Már emlékeztem arra hogy ki is az a Hanna és a tegnapi balesetemre is. Minden rossz emlékem visszatért. Mikor feleszméltem csak akkor vettem észre hogy az eső is esik és a ruhám is már csupa víz volt. Miután kicsit lenyugtattam magam visszamentem a szobába és átöltöztem.

A szett.

 Muszáj kilevegőztetem a fejem ezért úgy öltöztem. Nem akartam hogy bárki is felismerjen ezért még szemüveget is vettem. Előhalásztam az esernyőmet írtam egy SMS-t Sebnek hogy elmentem majd még egyet Ciaronnak hogy ma már nem fogok visszamenni a boxba vagy ha vissza is megyek legfeljebb este. Tudtam hogy Seb nem fog örülni annak hogy egyedül indultam útnak de muszáj. Felkaptam a táskám és róni kezdtem Barcelona utcáit. Az eső már alig esett és a nap is kezdett kisütni. Elővettem egy zsepit letöröltem a padot és leültem. Csak néztem ki a fejemből. Néztem ahogy az emberek járkálnak és stb. Egyszer csak egy ismerős arcot szúrtam ki a távolból..de ez az ismerős arc semmit jót sem takart számomra...