~A cockpitten kívül~

És íme a 27. rész. Már a 27. Remélem tetszeni fog..de tudom hogy van amiért utálni fogtok:$$ De muszáj volt..de nem lövöm le a poént. Jó olvasást! Jahm és köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon jól estek. És ha minden jól megy ma még próbálok felrakni egy 
részt..majd meglátjuk mi lesz belőle. Puszaa♥♥

~Huszonhetedik~

Az egész napot átgondolkodtam. Jobb lesz most a kapcsolatunkban egy kis szünet..gondolkodási idő. Igen ez a legmegfelelőbb szó. Másnap elég szarul keltem. Nem volt semmi kedvem felkelni de muszáj volt. Feltúrtam a fél bőröndömet mire valami hordhatót is találtam.

A ruha.

Bekapcsoltam a telefonomon a kedvenc zenémet ezzel próbálva jobb hangulatot varázsolni magamra. Nagyjából sikerült is. A szám végére teljesen felpörögtem és már sokkal vidámabb voltam. Felkaptam a táskám majd elindultam a büfébe. Leültem Andi mellé aki békésen falatozgatott.
-Szia!-ültem le mellé.
-Szia. Hogy vagy?-nézett rám.
-Elég jól. Egy jó szám csodákra képes!-mosolyogtam.
-Sebbel mi a helyzet?
-Nem tudom tegnap óta nem beszéltem vele de már kezd hiányozni!-húztam el a szám.
-Szurkolok hogy ismét összejöjjetek.
-Köszi! Viszont most megyek. Járok egyet.
-Nem vagy éhes?
-Nem. Tegnap óta valahogy nem!-rántottam vállat.
-Nem lesz ez így jó!-rázta a fejét.
-Nyugi tudok magamra vigyázni. De megyek. Majd még beszélünk! Szia!-intettem.
Kimentem a büféből majd a gyár körül kezdtem el sétálgatni. Páran jöttek velem szembe volt aki köszönt volt aki nem. Valaki nagyon sietősen jött velem szembe és sikerült majdnem fellöknie.
-Bocs. Jól vagy?-nézett rám.
-Persze csak kicsit megszédültem. De minden oké.

Nick Mark szerelője.

-Remek. Egyébként Nick vagyok. Mark szerelője.
-Én pedig Lüszi.
-Szóval akkor Vetteléktől jössz igaz?
-Igen!-mosolyogtam.
-Majd még valamikor találkozhatnánk ha benne vagy.
-Felőlem!-rántottam meg a vállam.
-Akkor remélem majd még látlak. Most viszont rohannom kell. Szia!-intet majd eltűnt. Kedves srácnak tűnt. Tovább sétáltam és megakadt a szemem Seben. Az egyik kamionnál támaszkodott és engem figyelt. Gondolom látta azt is hogy az előbb Nickkel beszélgettem. Tovább sétáltam és láttam hogy az épületből Hanna jön kifele. Egy lesújtó pillantást küldött felém majd Sebhez  sétált és adott neki egy puszit. Seb pedig hagyta ezt. Szóval akkor tényleg ennyi lenne? Tényleg ennyivel vége lesz a kapcsolatunknak? Hanna tönkretesz mindent? Ezt meg kell vele beszélnem. De nem most. Most muszáj kiszellőztetnem a fejem. Elvittem az egyik vállalati autót és száguldozni kezdtem. Körbejártam az egész várost majd visszaindultam a gyárba. Beszélni akartam Sebbel. Kipattantam az autóból becsaptam az ajtaját leadtam a kulcsokat és Seb szobája felé száguldoztam. Kopogtattam de ajtót nem nyitott senki. Lementem a büfébe ahol nem várt látvány fogadott. Seb és Hanna egymás szájában matattak. A könnyek utat törtek maguknak. Seb rám kapta a fejét és rögtön felém indult meg. De én már nem akartam vele beszélni. A szobám felé vettem az irányt. Az ajtót jól becsaptam magam mögött és be is zártam majd sírva zuhantam le az ágyra.
-Lüszi. Beszéljük meg!-dörömbölt az ajtómon Seb.
-Ezen nincs mit megbeszélni!-kiabáltam ki.
-De van. Lüszi légyszíves engedj be és tisztázzuk a dolgokat. Nem akarom hogy ennek a kapcsolatnak vége legyen.
-Tényleg? Az előbb amikor Hannával csókolóztál ez nem így látszott!-szóltam vissza.
-Had magyarázzam meg!
-Mit kell ezen megmagyarázni Seb?-álltam fel és kinyitottam az ajtót-Láttam amit láttam.
-De én téged szeretlek nem Őt!-jött közelebb.
-Persze. Ne etess. Zárjuk le ezt az egészet Seb jó?
-Lüszi. Hidd el én Szeretlek!-nézett mélyen a szemembe.
-Ne Seb. Ezt ne. Ami megtörtént az megtörtént. Lehet hogy jobb lesz ha mától külön utakat járunk!-fájtak a szavaim még magamnak is ahogy Sebnek is.
-Tényleg ezt akarod? Két hónap után ezt akarod?
-Jobb lesz ez így. Te boldog leszel Hannával én meg majd találok magamnak valaki mást.
-Például Nicket.
-Hogy jön ide Nick?-kezdtem most már ideg is lenni.
-Láttalak titeket délelőtt.
-És? Csak megismerkedtünk egymással. Nem pedig csókolóztunk!-vágtam a fejéhez.
-Jaj Lüszi láttam amit láttam. Ott helybe letepert volna az a disznó ha nem tudja hogy együtt vagyunk.
-Ezt miből gondolod? Már gondolat olvasó is vagy vagy mi?
-Nem nem vagyok az de ismerem.
-Persze te mindenkit ismersz. Csak tudod azt hittem hogy én is ismerlek téged. De mára ezt már nem hiszem. És most jobb lesz ha elmész. Vár Hanna. Legyetek boldogok!
-Ez az utolsó szavad?-nézett rám.
-Ez!-hajtottam le a fejem és a könnyek még jobban ellepték az arcom. Seb kiment majd még visszanézett. Becsuktam magam mögött az ajtót. Keserves zokogásba kezdtem. Minek jött ide ez a nő? Tönkretett mindent mint az álmomban. Összeroskadva sírtam a szállodai szobám közepén. Egy hónapba telt a kapcsolatunkat felépíteni és ez a nő egy perc alatt tönkretette.
-Lüszi! Lüszi bent vagy?-kopogott az ajtómon Andi.
-Nem!-szóltam vissza.
-Bejöhetek?-választ nem adtam tudtam hogy be fog jönni-Jaj Lüszi!-guggolt le mellém-Jól vagy?-nézett rám.
-Szerinted?-tettem fel a költői kérdést.
-Jó bocsi hülye kérdés volt. Inkább meséld el hogy mi történt!-húzott fel a padlóról én pedig mindent elmeséltem neki.
-Én komolyan megfolytom ezt a Hannát. Kicsinálom!-kezdett fel alá járkálni.
-Hagyd még annyit sem ér. De én már döntöttem!-néztem rá.
-Mégis miben?-ült vissza mellém.
-Elmegyek. Magam mögött hagyom a Száguldó Cirkuszt. Kész ennyi vége. Én ezt már nem csinálom tovább. Nincs mért. Jobb lesz mindenkinek ha elmegyek. Nekem is és Sebnek is.
-Dehogy lesz jobb. Megadod ezt az örömöt Hannának?
-Meg. Belefáradtam a folytonos harcolásba. Mint anno két éve emlékszel. Akkor is ugyanígy jártam mint most. Csak most jobban fáj.
-Jaj csajszi annyira sajnálom!-ölelt meg-És mihez fogsz kezdeni?
-Visszamegyek Amerikába.
-Muszáj ilyen messzire?
-Igen. Csak akkor tudok majd felejteni. De ne aggódj. Mondom apának hogy alkalmazzon téged mint asszisztens maga mellé.
-Ugyan nem szükséges. Ha te mész akkor én is.
-Nem Andi. Te maradsz. Megérdemled. És ez a legkevesebb azért amiért annyit dolgoztál.
-Nem többet mint mások!-mosolyodott el.
-Nem baj. Akkor is itt a helyed. És hallom hogy kezd kialakulni valami közted és Ben között. Ne tagadd!-mosolyodtam el halványan.
-Nem tagadom. Bejön nekem de ha te nem leszel itt az már nem lesz ugyanaz.
-Boldogulni fogsz te nélkülem is.
-Remélem! És köszönöm!-ölelt meg.
-Ugyan. Segítesz kicipekedni?
-Most? Azt hittem hogy csak holnap utazol?
-Nem már most. Ha még egy napot itt kellene lennem nekem végem lenne. Felhívom apát hogy foglaljon nekem jegyet Amerikába.
-Rendben. Addig segítek pakolni!-összeszedtem az összes holmimat majd Christian irodájába indultam. Kopogtattam majd egy igen után bementem.
-Szia Chris! Szeretnék beszélni veled.
-Mondd csak!-nézett rám.
-Fel szeretnék mondani.
-Mi? De mért?
-Hosszú lenne elmondani a mérteket. Az a lényeg hogy fel kell mondanom.Biztos vagyok benne hogy találni fogsz helyettem mást.
-Nem örülők a felmondásodnak de elfogadom.
-Lenne itt még valami. Már ma elutazom Keynesből.
-Ma? Mi ez a nagy sietség? Csak nem történt valami a családoddal?
-Nem dehogy. Csak a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt terveztem. Mindegy is. Remélem majd még egyszer találkozunk Chris. És vigyázz magadra!-öleltem meg.
-Te is Lüszi. És jó utat. Remélem mindnél hamarabb visszajössz hozzánk.
-Majd még meglátjuk Chris majd még meglátjuk!
Elbúcsúztam Brittától is aki még sírt is velem együtt. Ezalatt a három hónap alatt az egész Red Bull a szívemhez nőtt és most itt kell hagynom őket. Rockytól is búcsút vettem ahogy a szerelőktől is. Még Marktól is elbúcsúztam. Kiléptem a gyárból és még egy utolsó pillantást vettettem rá.
-Viszlát Red Bull Racing. Viszlát Milton Keynes. És viszlát Sebastian!-mondtam még ezeket a szavakat majd magam mögött hagyva a múltat elindultam a repülőtérre. Apa szerencsére tudott nekem Amerikába jegyet foglalni bár nem értette a mérteket. Az egész repülőút alatt csak bámultam ki a semmibe. Visszaemlékeztem az előző hónapokra. A találkozásunkra..a közös túrázásunkra..a beszólásokra..az első csókokra..az első közös bulira..az első együtt töltött éjszakára...az első közös "nyaralásunkra"..a család bemutatására...olyan nehéz lesz ezeket elfelejteni...de meg kell próbálnom..erősnek kell maradnom...A gép landolása után fogtam egy taxit ami a lakásomba vitt.

A ház kívülről.

 Nos igen mielőtt Milton Keynesbe utaztam volna Amerikában laktam a tengerparthoz közel.

A szoba és az ágy.

A házról nem beszélnék sokat legyen annyi elég hogy luxus ház. Apa mindent megvette ami egy milliomos házához kell. Minden csillog villog kivéve a szobám. Azt én rendeztem be a saját ízlésem szerint. Semmi méregdrága holmi. Csak egy egyszerű lány szoba.Becipeltem a bőröndöket az előszobába előhalásztam a hűtőből egy üveg bort kerestem poharat is majd felmentem az emeltre. Letettem az asztalra a bort és a poharat. Felültem a hinta ágy szerűségű ágyamra és bámultam a plafont. Miután meguntam a borért nyúltam majd töltöttem magamnak egy pohárral. Aztán még eggyel és még eggyel. Addig míg el nem fogyott az üveg tartalma. Nagy nehezen leszálltam az ágyamról és lementem a konyhába még egy üveg borért. Ezt is mind megittam és az ital rendesen ki is ütött. Másnap a telefonom beszűrődő csörgésére ébredtem. Bár a készüléket a nappaliban hagytam így is felhalatszodott a hangja. Nyöszörögni kezdtem és mocorogni is aminek az lett a vége hogy leestem az ágyról.
-A kurva életbe!-káromkodtam-Már emlékszem mért mondta apa hogy vegyek egy másik ágyat!-feltápászkodtam a földről és lementem a nappaliba. Lefele menet majdnem a lépcsőről is sikerült legurulnom. Mire leértem a telefonom abbahagyta a csörgést.
-De fasza. Ezért vánszorogtam le!-a telefon azonban ismét megszólalt. Kezembe vettem és Seb nevét írta ki a kijelzőre. Eszem ágában sem volt felvenni inkább kinyomtam majd ki is kapcsoltam. A nap folyamán sokszor randiztam a mosdóval. A tegnap esti pia mind kijött belőlem.
-Soha de tényleg soha többet nem iszom!-vágódtam le a fotelembe. Az egész napot átaludtam amin meg is lepődtem.