~A cockpitten kívül~

Sziasztok. Meghoztam a frisst. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat az előző részhez. Remélem tetszik és ismét kapok pár hozzászólást. Puszii♥

Olvadok olyan cuki:$$♥

~Huszonhatodik~

Másnap egy közös reggeli után mi visszamentünk Berlinbe Seb lakásába. Nekem még több munkám lett aminek nem örültem. És apámnak is el kell mondanom hogy átadtam másnak a tréner szerepet. Írtam is neki egy SMS-t most csak ennyi telt tőlem így is hulla fáradt voltam de még egy csomó munka várt rám. Seb sem díjazta hogy ennyit dolgozok de muszáj. Egyedül ment el bevásárolni nekem még erre sem lett volna időm. Mikor visszaért még mindig a monitor előtt ültem és gépeltem.
-Még mindig ott ülsz? Azt hittem hogy mára befejezed.
-Nem tehetem. Ha én nem csinálom meg akkor senki. Egyébként nyugodtan vacsorázz meg nem kell megvárnod.
-Ez remek!-csörtetett el dühösen. Lehet hogy ezt nem így kellett volna? De mégsem keltem fel a monitor mellől. Mire befejeztem a gépelést már fél 10 volt. Elmentem lezuhanyozni vacsorázni már nem volt kedvem. Mikorra végeztem már fél 11 volt. Seb már aludt és én is bebújtam mellé az ágyba. Reggel szörnyű fejfájással ébredtem és nem mellesleg éhes is voltam. Körbenéztem és akkor láttam hogy Seb nincs mellettem. Elszomorodtam majd bevonultam a fürdőbe összekészülődni. Lementem a nappaliba majd a konyhába ahol egy cetli fogadott.
"Elmentem kicsit kiszellőztetni a fejem. Csináltam reggelit! Seb"
Elfogyasztottam a reggelit majd leültem egy székre és csak bámultam ki a fejemből. Nagyon sikerült elmerengnem csak a kocsi zaját hallottam. A bejárat felé kaptam  a fejem. Seb jött be becsukta maga mögött az ajtót majd a konyha felé vette az irányt.
-Én...sajnálom!-néztem rá-Sajnálom a tegnapit..nem így kellett volna hozzáállnom a dolgokhoz.
-Én is sajnálom. nem kellett volna felkapnom ennyire a vizet.
-Szeretlek Seb!-mondtam ki.
-Én is Lüszi!-húzott magához majd lágyan megcsókolt. Szorosan bújtam hozzá már nagyon hiányzott az ölelése. A mai napra felhagytam a munkával csak Sebbel akartam foglalkozni. Közösen megebédeltünk aztán elmentünk sétálni a parkba majd visszajöttünk a lakásba és megnéztünk közösen egy vígjátékot. Közösen lezuhanyoztunk majd ágyba bújtunk. Másnap utaztunk Magyarországra. A felszállással voltak problémáink de végül 10 perc késéssel elindultunk. Az egész utat végigaludtam nem voltam valami jól. Mikor leszálltunk megcsapott a a magyar levegő. Kicsit hideg volt de túl lehet élni. A fővárosból Mezőszentgyörgy felé vettük az irányt. Itt nőttem fel kiskoromban. Nem szerettem a városi nyüzsgést jobb volt nekem itt.
-Ez egy amolyan kis falu?-nézett rám Seb.
-Igen. De nagyon békés és az benne a jó hogy mindenki ismer mindenkit!
Az autó letett a falu szélén innentől gyalog megyünk el ahhoz a házhoz ahol felnőttem.
-Jó ide visszajönni!-mosolyogtam.
-Még soha nem jártam ehhez hasonló faluban.
-Tényleg?-néztem rá csodálkozva.
-Tényleg. Általában csak a nagyvárosokba megyünk el egy-egy futam alkalmával. Máshova nem engednek.
-Értem!-elsőnek egy amolyan beton pálya szerűségre mentünk. Leültünk a padokhoz és elmeséltem Sebnek hogy nyáron mennyit jártam ide a barátnőmmel Aztán végül ahhoz a lakáshoz indultunk ahol laktam.Az utca nyugis volt gondolom mindenki iskolában van. A ház nem változott semmit.
-Gyere!-fogtam meg szerelmem kezét. Lepakoltunk a lakásban majd körbevezettem Őt.
-Itt is felavathatnánk a hálót nem gondolod?
-De de később. Mára még terveim vannak veled és nem csak az!-kuncogtam-Mi lenne ha bemutatnálak pár embernek?
-Benne vagyok. De az estéről akkor sem felejtkezem el.
-Az gondoltam. De akkor mennyünk is!-fogtam meg a kezét. Bemutattam pár rokonomnak majd még maradtunk pár órát aztán visszamentünk a lakásba. Pont beértünk a lakásba mikor megszólalt a telefonom.
-Halló?-szóltam bele.
-Szia Lüszi Chrsitan vagyok. Csak szólni akartam hogy lesz egy privát tesztünk két hét múlva hétfőn. És már holnap vissza kéne utaznatok Milton Keynesbe. Már foglaltam nektek Magyarországról repülő jegyeket.
-Remek!-forgattam meg a szemeimet de Ő ezt nem láthatta-Egyébként te honnan tudod hogy Magyarországon vagyunk?-érdeklődtem.
-Titok!-nevetett-Akkor holnap Keynesbe! Sziasztok!-nyomta ki a telefont.
-Chrsitan volt az igaz?-jött le az emeletről Seb.
-Ő. Holnap megyünk vissza Keynesbe. Ja és jövőhét hétfőre ne tervezz semmit. Teszteli fogsz Barcelonában.
-Azt hogy?-nézett rám hülyén- Csak vasárnapig van a teszt nap kiírva.
-Gondolkozz ész lény. Kaptunk egy plusz teszt napot.
-Ja úgy érthető!-esett le neki.
Megvacsiztunk majd fél óráig áztattuk magunkat a jó meleg vízben és végül itt Magyarországon is felavattuk a hálószobánkat. Másnap a telefonom csörgésére ébredtem.
-Jaj ne már!-morogtam a párnámba-Hallgass már el te rohadék!-morogtam a telefonomnak közben Seb is mocorogni kezdett mellettem. A telefon nem akarta abbahagyni a csörgést. Kivánszorogtam az ágyból és a készüléket kezdtem el keresni.
-Hol a bánatban van?-forogtam körbe végül kiszúrtam ruhák alatt.
-Mondjad!-szóltam bele morcosan.
-Andi vagyok. Bernie most hívott mert téged nem tud elérni. Ma meg kell jelenned Bahreinben.
-Hogy hol?
-Bahreinben. 1 óra múlva indul Ferihegyről a repülőd.
-Ugye csak viccelsz?
-Nem. Ne késs el. Úgy két napra pakolj. Szia. És üdvözlőm Sebet!-nyomta ki a telefont.
-Hát ez remek!-háborogtam.
-Mi történt?-ásítozott az ágyban ülve Seb.
-Megyek Bahreinbe.
-HOVA?-emelkedett egy oktávot a hangja.
-Jól hallottad Bahreinbe.
-De minek? És mért? És meddig leszel ott?-záporoztak a kérdések.
-Nem tudom. Két napra és úgy háromnegyed óra múlva indul a gépem.Segítesz pakolni?-néztem rá.
-Persze. Nagyon fogsz hiányozni!-húzott magához.
-Te is de csak két nap. Valahogy csak kibírjuk és majd miden nap hívlak. Rendben?
-Rendben!
Miután megbeszéltük a dolgokat bepakoltunk a bőröndbe majd én elmentem lezuhanyozni. Kerestem magamnak valami normális ruhát.Seb kivitt a reptérre az Ő gépe viszont csak 2 óra múlva indul.

A ruci.

-Nagyon fogsz hiányozni!-bújtam hozzá.
-Te is Kicsim! Vigyázz magadra rendben?
-Rendben. De te is.
"-A Bahreinbe tartó gépre kérem kedves utasainkat kezdjék meg a felszállást"-mondta be a hangos bemondó.
-Mennem kell!-néztem rá.
-Tudom! Szeretlek!-csókolt meg hosszan.
-Én is. Viszlát Seb!-engedtem el a kezét majd elindultam leadni a csomagjaimat. Még mielőtt felszálltam volna hátranéztem és intettem Sebnek majd felszálltam a repülőre. Szerencsére a jegyem az ablak mellé szólt. Mellettem egy kisfiú kapott helyet aki egy kisautóval játszott.
-Szereted az autókat?-néztem a fiúcskára.
-Igen!-bólogatott.
-És az autó sportot is?-fordultam vele szembe.
-Igen. Képzeld ez itt-mutatott a kisautóra-Ez az autó Sebastian Vettel autója.
-Tényleg?-mosolyodtam el.
-Igen. Te szereted Sebastian Vettelt?
-Igen. Mindennél és mindenkinél jobban.
-Képzeld egyszer majd ha felnövők én is szeretnék Forma 1-es pilóta lenni. Csak tudod a szüleim azt mondják hogy ez nem tisztességes szakma de engem ez nem érdekel. Olyan akarok lenni mint Vettel!-nagyon aranyos volt a kisfiú. Kicsit hasonlított Sebre. Az akaraterő megvolt benne és ez hasonló volt Sebéhez.
-Azt tudom tanácsolni hogy soha ne add fel az álmaidat. Küzdj értük és meglásd egyszer majd te is leszel olyan jó mint Vettel. Vagy lehet hogy még jobb is!-mosolyogtam a kisfiúra és megsimogattam az arcát.
-Köszi! Tessék ezt neked adom!-nyomta a kezembe a kisautót.
-Oh. Köszönöm szépen nagyon aranyos vagy!-öleltem meg-De én mit adjak neked? Várj már tudom!-matatni kezdtem a táskámba és előhalásztam a Red Bullos sapkát amit eltettem és egy kulcs tartót amin az ide autó volt rajta-Tessék!-adtam a kezébe.

Csak mert annyira tetszik a színe:D

-Azta. Köszönöm!-ölelt meg most Ő. A kisfiú szüleivel is remekül elbeszélgettem annyira hogy egyszer csak azt vettem észre hogy a repülő megkezdi a leszállást. Megkerestem a bőröndjeimet majd kifelé vettem az irányt. Ahogy kiértem megcsapott a meleg párás Bahrein-i levegő. Majdnem megfőltem mire odaértem a szállodába. Ledobáltam a bőröndjeimet majd beálltam a zuhany alá. Sikerült felfrissülnöm. Ha még 2 percnél tovább el kellett volna viselnem ezt a meleget nekem annyi lett volna. Felvettem egy lazább ruhát majd előhalásztam a táskámból a kisfiútól kapott autót. Lefotóztam és elküldtem Sebnek aki imádta a képet. Seb is megérkezett már Keynesbe épségben. Közben kiderült hogy azért kellett Bahreinbe utaznom mert apa is itt van és így könnyebb lesz megítélni hogy Bahrein biztonságos-e vagy sem. Délután lesz egy jelenésem egy megbeszélésen most is épp arra készülők. Nem akarok túl kihívó ruhát felvenni de azért megsülni sem szeretnék. Végül csak sikerült döntenem. Felkaptam a táskám majd elindultam a megbeszélésre. Apa szerint Bahrein teljesen biztonságos és én ebben tökéletesen egyetértettem vele. Az emberek kedvesek segítőkészek. Volt az országnak egy kisebb hullám völgye de megoldták. Tehát már már ki lehet jelenteni hogy a Forma 1 egy év kihagyás után visszatér Bahreinbe. A megbeszélésnek is vége lett és mivel nem volt kedvem visszamenni a szállodába úgy döntöttem sétálok egyet a parton ami egyszerűen meseszép volt. Komolyan ilyenkor bánom hogy nem ilyen helyen lakom.

A Bahrein-i partok.

Csak pár ember lézengett errefelé. Nyáron el se tudom képzelni hogy mi van itt. Legszívesebben bementem volna a vízbe de nem tettem mert még elég hideg volt. Leültem egy napozó ágyra és onnan figyeltem tovább a tájt. Úgy fél óráig ülhettem itt mikor eszembe jutott hogy van még egy kevés munkám amit tegnap nem csináltam meg. Felkaptam a táskám majd visszavitettem magam a szállodába. Levágódtam az ágyamra bekapcsoltam a laptopom és nekiláttam megírni a dolgokat. Az idő telt és múlt én pedig egyre álmosabb lettem.

××

Másnap arra ébredtem hogy kinn tombol a nagy vihar. Rögtön kipattantam az ágyamból és kinéztem az ablakon. A szél nagyon fúj és az eső is esett. Elbaktattam a fürdőig és lezuhanyoztam. Visszavettem a pizsimet rendeltem magamnak reggelit majd még a tévét is bekapcsoltam. Hülye ötletnek bizonyult. Csupa hülyeség ment a tévében és felét nem is értettem. Inkább ki is nyomta. Megreggeliztem majd előhalásztam a táskámból a telefont. Tegnap elfelejtettem visszakapcsolni...hogy én milyen okos vagyok. Ha sejtésem nem csal Seb már vagy 20-szor hívott. És igazam is lett. Na ezért még milyet fogok kapni. Gyorsan tárcsáztam a számát de most Ő nem vette fel. Majd ha akar akkor még úgy is keres nem? Kicsit rendbe hoztam a szállodai szobám majd délután kettőkor elindultam a repülőtérre. A vihar miatt voltak problémák a felszállással de aztán végül megengedték hogy fel szájon a gép. Felszálltam és Keynes felé vettük az irányt.

-Hölgyem újságot?-állt meg előttem egy utas kísérő.

-Kérek köszönöm!-fogadtam el. Mikor fellapoztam hát nem kicsit lepődtem meg. Seb volt benne és az exe Hanna Prater vagy ki. És az újságok szerint Hanna Keynesbe van. De mit keres Ő ott? És Seb mért nem szólt? Tárcsáztam Andi számát aki három csörgés után fel is vette.

-Szia Csajszi. Mondjad mi újság?-szólt bele vidáman.

-Semmi jó. Épp Keynesbe tartok. Te már ott vagy?-érdeklődtem.

-Igen.

-És igaz az hogy Seb exe ez a Hanna is ott van?

-Öhmm..nos igen..tegnap érkezett és valami olyasmiről pampog hogy neki nagyon hiányzik Seb és hogy vissza akarja kapni..mindenáron.

-Remek. Akkor vár a konkurencia?

-Az vár. De nyugi te jobb vagy mint Ő. Ja és Christian mondta hogy majd kiküld valakit eléd.

-Rendben. Akkor majd találkozunk! Szia!-bontottam a vonalat.

Kicsit voltam csak ideges de ezt próbáltam leplezni. A gép leszállása után összeszedtem a csomagjaimat majd sikerült megtalálnom Bent. Őt küldte elém Christian. Visszamentünk a fő hadiszállásra ahol én külön szobát kértem magamnak. Ki tudja Hanna mit nem tervez? Felvittem a csomagjaimat majd átmentem a dolgozó szobámba.

-Szia Csajszi!-ölelt meg Andi-Már hiányoztál.

-Te is. De Hanna egyel talán nem!-forgattam meg a szemeimet-Seb merre van?
-A szobájában.
-És Hanna?
-Szerinted nyom követőt raktam rá?
-Mért nem?
-Hát nem. De ha nagyon tudni akarod akkor Ő is a szobájában ami Seb mellett van.
-Remek!-forgattam meg a szemeimet-Inkább felhívom-két csörgés után fel is vette.
-Szia Seb én vagyok. Át tudnál jönni a dolgozó szobámba?
-Persze de mért?
-Majd meglátod csak siess!-majd bontottam a vonalat. Pár perc múlva egy álmos szőke jött be az ajtón.
-Lüszi! Te itt?-értetlenkedett-Hiányoztál!-ölelt végül meg.
-Igen már itthon vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Mondanom kell valamit!-hajtotta le a fejét.
-Tudom hogy mit. Itt van Hanna.
-De honnan?
-Olvastam az újságban. De elmondod hogy mért jött?-néztem rá.
-Vissza akar kapni. Fél év után rájött hogy mennyire hiányzom neki és hogy nem tud nélkülem élni. És tegnap már a hisztit is kiverte. Majdnem az újságírók előtt.
-És te? Mit mondtál neki?
-Azt hogy nekem már itt vagy te de ezt Ő nem akarja elfogadni.
-Azt gondoltam!-hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek. Felkeltem Seb mellől majd odasétáltam az ajtóhoz.

Hanna Prater.

-Segíthetek?-néztem a nőre.
-Ha nincs más akkor te is megteszed. Sebastiant nem láttad?-nyávogott.
-De és had mutatkozzam be. Lüszi Ecclestone. Sebastian Vettel jelenlegi barátnője!-nyújtottam felé a kezem.
-Szóval te vagy az?-nézett végig rajtam-Sebnek ízlés ficama van vagy mi?
-Szerintem inkább neked van az. És ha megkérhetlek elhúznál innen ugyanis itt nem látunk szívesen meg hát zavarod a levegőt!
-Nem adom meg neked ezt az örömöt!-mosolygott-Majd még találkozunk! Pá!-intett.
-Szóval Ő Hanna?-fordultam Seb felé.
-Ő lenne.
-Remek. Akkor Seb ideje lesz döntened. Ez a nő addig nem fog innen elmenni míg vissza nem kap. Választanod kell. Vagy Ő vagy én! Gondolkozz!-majd otthagytam Őt és visszamentem a saját szobámba. Az előbbit muszáj volt. Sebnek le kell zárnia magában a múltat és talán neki kell állnia tervezni a jövőt..velem vagy nélkülem..ez már csak rajta fog múlni...nem rajtam.