~A cockpitten kívül~

Sziasztok. Megérkeztem a frissel remélem tetszeni fog:)) Köszön a hozzászólásokat:)) Jó olvasást! Puszi Niko♥

~Huszonnyolcadik~

Másnap szörnyű fejfájással ébredtem. Tudtam hogy változtatnom kell nem ihatom le magam minden nap a sárgaföldig. Össze kell szednem magam. Muszáj. Sokat gondolkodtam hogy mi is legyen. Végül döntöttem. Összeszedem magam és találok valami új munkát. Igen ez lesz a legjobb. Kicsit ki szerettem volna szellőztetni a fejem ezért elmentem bevásárolni. Útközben pár fotós lekapott aminek nem igazán örültem. Visszaérve a lakásomhoz láttam hogy apa kocsija állt a feljárónál. Bementem majd leültem vele szembe a fotelbe.

Lüszi a bevásárlásnál.

-Szia apa!-köszöntem.
-Szia kincsem. Merre jártál?
-Csak a bevásárló központba. Vettem pár új holmit. És egy cégnél ami lemez szerződést ajánlott.
-És elvállaltad??
-Valami olyasmi.
-És ha megkérdezhetem mért hagytad ott a Red Bullt?
-Volt egy vitám Sebbel és hát össze is kaptunk..meg szakítottunk is...és jobbnak láttam maga mögött hagyni a világot. És egy új életet kezdeni. De nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet volt ezt a melót elvállalni.
-Mért?
-Mert én nem akarok híres lenni. Nem akarok utazgatni koncerteket adni. Csak egy hobbi számomra az éneklés. Lehet hogy mást kéne csinálom?!-bizonytalanodtam el de nagyon.
-Mi lenne ha a cégnél dolgoznál. Mármint az FIA-nal.
-Hol?
-Jól hallottad. Az FIA-nal.
-Nem tudom apa. Most hagytam magam mögött az F1-et..nem tudom hogy vissza akarok-e menni.
-Tudod az FIA-nak van egy állandó központja innen nem messze. Akik ott dolgoznak azoknak nem kötelező kimenni a futamokra.
-Így már más. Még meggondolom rendben?
-Rendben. De nekem most muszáj mennem. Nemsokára indul a gépem Ausztráliába.
-Jó utat apa és köszönöm hogy meghallgattál!Kikísérlek rendben?
-Ugyan erre valók a szülők!-haladtam mellette de mikor az utolsó lépcsőfokról léptem le sikerült megszédülnöm.
-Jól vagy lányom?-fogta meg a kezem apa.
-Igen csak kicsit megszédültem de semmi komoly.
-Rendben. Vigyázz magadra. És ha meggondoltad magad akkor szólj rendben?
-Rendben és köszönök mindent. Szia Apa!-öleltem meg és megvártam míg elmegy.      
 Még a mai nap felhívtam a lemez céget miszerint nem vállalom a lemez szerződést. Nem állok én még erre készen. Az életem most elég egyhangú és üres volt. Rossz ez így. Felhívtam Andit hogy nincs-e kedve eljönni ide Amerikába. Végül addig addig győzködtem mire beleegyezett a dologba. Holnap érkezik a déli járattal tehát a mai napot még egyedül töltöm. Egész nap hiányoltam magam mellől Sebet. Olyan furcsa volt hogy nincs itt. Nem ölel meg nem csókol meg. Kicsit összekapartam magam majd nekiálltam valami ebédet összedobni magamnak. Sült húst csináltam krumplival de mire elkezdtem volna enni elment az étvágyam. Eltoltam magam elől a tálat és bevackoltam magam a tévé elé. Sikerült bealudnom és csak arra ébredtem hogy valaki rákönyökölt a csengőmre. Ránéztem az órára ami fél 5-öt mutatott. Kinyújtóztattam elzsibbadt végtagjaimat majd elindultam ajtót nyitni.
-Hallom visszajöttél Amerikába! Mi történt ráuntál Vettelre? Vagy Ő unt rád?-nyávogott az ajtóban Tamara.
-Látom téged is idehordott valami!Bár ne tette volna meg!-forgattam meg a szemem-Egyébként semmi közöd hozzá. Én sem szólok bele a te magánéletedbe te se tedd ezt.
-Én csak kérdeztem! És meddig akarsz itt maradni?
-Mért zavar hogy egy országban vagyok? Vagy mi?-néztem rá.
-Most hogy mondod igen zavar. Most viszont rohannom kell vásárolni. Remélem két hétnél tovább nem sütteted is a fenekedet. Na Pá Húgi!-majd távozott. Most vagy én képzelődtem vagy tényleg nem volt velem olyan szemét!? Mik nem történnek. A délben megfőzött húst most kívántam meg és szinte az összeset felfaltam. Ha így folytatom tényleg el fogok hízni.  Megkerestem a telefonomat és újra bekapcsoltam. Én magam se tudtam hogy mért de bekapcsoltam és kész. Megnyitottam egy SMS-t amit Seb küldött.
"Lüszi. Kicsim. Beszélnünk kell. Én döntöttem. Tudom hogy elmentél Milton Keynesből és azt is sejtem hogy hova. Nagyon hiányzol. Beszéljük meg a dolgokat. Szeretlek! Seb"
-Jaj Seb. Én is szeretlek de még nem állok készen erre a beszélgetésre!-mondtam hangosan magamnak.  Újra kikapcsoltam a telefonomat mára épp ennyi elég volt. Felmentem a szobámba bedőltem a hinta ágyamba és csak hintáztam. Sikerült álomba szenderíteni magam és már csak másnap késő délután ébredtem meg. Összedobtam egy egyszerű ebédet Andinak gondolom úgy is éhes lesz. Felvettem egy kényelmes ruhát és kimentem a reptérre. A gép pontosan érkezett és egy kevés keresgetés után Andit is megtaláltam.
-Csajszi!-ölelt meg-Nagyon hiányoztál!
-Te is. Had segítsek!-vettem el tőle egy csomagot.
-Köszi. Hazamegyünk és mesélek meg te is rendben?
-Rendben!-bólogattam hevesen. Kinn bepakoltunk az autóba majd elvezettem hazáig. Épp felfele tartottunk mikor megint megszédültem.
-Hé jól vagy?-fogta meg a kezem Andi.
-Nem nem igazán!
-Gyere segítek!-nagy nehezen besétáltunk a lakásba én pedig rögtön leültem az egyik fotelbe.
-Tessék ezt idd meg!-adott a kezembe egy pohár vizet Andi-Na jobb már?
-Igen sokkal köszönöm!
-Voltak már ezelőtt hasonló tüneteid?
-Igen tegnap is megszédültem de nem ennyire.
-Aha. Ez furcsa.
-Nem számit. Biztos még mindig a vírus bujkál bennem. De mesélj mi történt ezalatt a két nap alatt?
-Volt egy nagy botrány a gyárban. Hanna kiverte a hisztit.
-Mért?
-Mert Seb finoman szólva elküldte melegebb éghajlatra. Nagyon hiányzol neki.
-Ő is nekem de még nem vagyok kész arra hogy találkozzak vele.
-Megértem.
-És mi a helyzet Bennel?
-Semmi különős!-rántott vállat-Megvagyunk. Már megvolt az első közös csókunk.
-És hogy csókol?
-Jól!-kuncogott.
-Ja jut eszembe nem vagy éhes?
-De. Van valami kaja?
-Igen készítettem almás pitét.
-Ilyuj. Imádlak!-szaladt be a konyhába majd visszatért két szelet pitével.
-Én nem kérek. Nem vagyok éhes!-utasítottam vissza.
-Pedig nagyon finom!
-Egyébként ki az új személyi edző?
-Ööö..várj minnyárt eszembe jut a neve..megvan Heikki Huovinen! Egy finn csávó.Tommi ajánlotta Sebnek. Hasonlít  Tommira a csávó. Olyan igazi finn. Kék szem szőke haj..és nem is olyan csúnya. Ha nem lenne Ben szerintem már rámásztam volna!-húzódott sunyi vigyorra a szája.
-De perverz vagy!-dobtam meg egy párnával.
-Most mért? Ez az igazság!-nevetett.
-Nem fontos!-legyintettem.
-Mi lenne ha beülnénk egy fagyizóba?-vetette fel az ötletet.
-Mehetünk!-kaptam fel a táskám. A helyi fagyizóba ültünk be ahol nagyon finom fagyit lehet kapni. Sétálva indultunk vissza de volt egy olyan érzésem hogy valaki követ minket.
-Andi. Ez a nő nem minket követ?!-böktem hátra mire Andi is megfordult.
-Nem hiszem!-már a házunk előtt jártunk mikor még mindig mögöttünk jött a nő-Na jó ez tényleg követ minket!-pánikolt Andi.
-Mondtam! Akkor most mi lesz?-néztem rá.
-Fogalmam sincs!-rázta a fejét.
-Várj!-néztem hátra és minden bevillant-Ez Hanna!-mondtam úgy hogy csak ketten haljunk.
-Mi?? Nem biztos nem!-rázta a fejét.
-Jó akkor nézz hátra!-majd hátrafordult.
-Oké tényleg Ő az. De mit keres itt?
-Hát szerintem nem barátkozni jött!
-Oké akkor a terv. Elfutunk bezárjuk a lakást és ha még egyszer követ minket rendőröket hívunk.
-Ez hülye terv.
-Mért van jobb ötleted??
-Van. Megállunk és megkérdezzük tőle hogy mit akar.
-Na ez a hülye terv. És ha mondjuk kés van nála?
-Nem nézel te túl sok horror filmet?
-De. De most akkor mi lesz?
-Nyugi megoldjuk!-megálltam egy pad előtt majd szembefordultam Hannaval.
-Mit akarsz itt Hanna?-kérdeztem nyugodtan.
-Csak azt ami az enyém. Tudod Sebastiant!
-Csak nem kidobott?
-Azt mondta csak téged szeret. De én ezt nem fogadom el. És már a bosszút is kiterveltem!-nevetett fel gúnyosan.
-Most félnem kéne?
-Nem ártana. Csak annyit ajánlok hogy vigyázz az utcákon. Tudod bármikor jöhet egy kocsi és elüthet. Vagy a szeretteiden.
-Te beteg vagy! Ha egy újjal is hozzányúlsz a családomhoz vagy Sebhez azt nagyon meg fogod bánni. És én nem a levegőbe beszélek.
-Én sem szívem!-jött közelebb-Tudod utálom azokat az embereket aki elveszik tőlem a tulajdonom.
-Seb nem a tulajdonod. Szerintem inkább nem tudod elviselni hogy nem kellesz Sebnek.
-Utállak te kurva utállak!-sziszegte a képembe.
-Szerintem inkább te vagy a kurva!-szólalt meg mellettem Andi.
-Hozzád nem szóltam! Tudod-fordult felém-Nem értem hogy mit esz benned Seb!
-Többet mint benned!-vigyorogtam Hanna keze pedig elkapta a csuklom.
-Eressz el!-sziszegtem a képébe.
-Eszem ágában sincs.
-Azt mondta ereszd el!-hallottunk meg egy hangot a fa mögül. Én rögtön arra kaptam a fejem és nem hittem a szememnek.