In another world ... reloaded!

Második évad! - Harmadik rész!

-Mit képzelsz magadról?-sziszegtem a fogaim között és próbáltam kirántani a csuklómat a szorító kezek közül!
-Hogy a picsába kerülsz ide?-a hang hallatán azonnal abbahagytam a kapálózást és felnéztem az illetőre. Látszólag nem nagyon tetszett neki, hogy itt vagyok.
-Udvariasságod még mindig a régi!-morogtam-Most pedig eressz el!-rántottam még egyet hátha elenged, de nem tette meg.
-Kérdeztem valamit!-nyomott neki a falnak. Forró leheletét éreztem a bőrömön testemen pedig egyszeriben végigszalad a liba bőr. Utálom, hogy ilyen dolgokat vállt ki belőlem!
-Hallod eressz már el ez fáj!-nyöszörögtem alatta.
-Doliya kérdeztem valamit!-nézett a szemembe. A szorításán engedett, de továbbra is a fogságában voltam.
-Mit érdekel az téged? Elvégre úgy is utálsz nem?-dobbantottam egyet a lábammal. Kezdtem ideges lenni ami sosem jó.
-Én nem mondtam ilyet, csupán tudni akarom mivel akarsz ismét tönkretenni!
-Persze én teszlek tönkre téged!-nevettem fel-Kiábrándító vagy!-ráztam a fejem.
-Miért? Sikerült belém habarodnod?-vigyorgott mint a vadalma.
-Álmodni még lehet! De komolyan örülnék neki ha elengednél. Tudod bárki megláthat!-morogtam. Nem jött volna jól ha már most lebukok.
-Akkor menjünk fel hozzám!-jelent meg egy perverz vigyor az arcán majd ismét elkapta a csuklom és maga után húzott. Időm sem volt ellenkezni. Egy hatalmas szobába vezetett ami fel volt szerelve mindenféle luxus kütyüvel.
-Minek hoztál ide?-fordultam felé.
-Azt mondtad nem akarod, hogy meglássanak. Itt kettesben vagyunk és azt csinálunk amit akarunk.
-De én nem akarok semmit sem csinálni!-ráztam a fejem-Főleg nem veled!-jelentettem ki.
-Ugyan Do!-nevetett fel-Ezt te sem gondoltad komolyan!-jött közelebb én pedig automatikusan hátráltam egy lépést.
-O dehogynem!-bizonygattam.
-Pedig tudom, hogy te is érzel valamit irántam. Hisz ha csak hozzád érek, már akkor látszik rajtad!-mosolyodott el majd kezét az arcomra tette. Hüvelyk ujjával simogatni kezdte az arcom mire akaratlanul is elmosolyodtam-Látod? Nem tudom miért ellenkezel!-duruzsolta a fülembe. A hideg ismét végigfutott egész testemben amit szerintem Ő is észrevett-Ne küzdj ellene! Hidd el az érzéseidnek nem tudsz parancsolni!-csókolt bele mondandója végén a nyakamba. Egy halk sóhaj hagyta el ajkaimat.
-Seb!-sóhajtottam fel-Hagyjuk ezt oké?-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Egyszer úgy is könyörögni fogsz azért hogy megcsókoljalak!-jelent meg ismét a jellegzetes vigyora.
-Nekem most el kell mennem!-ráztam a fejem.
-És mégis hova mennél?-pillantott rám. 
-Nem tudom majd megoldom!-rántottam meg a vállam.
-Maradj itt!-jelentette ki.
-Mi? Mi az, hogy itt? Hisz itt bárki megtalálhat!
-Majd vigyázunk!-kacsintott.
-Nem tudom!-ráztam a fejem.
-Én viszont tudom szóval itt maradsz! Tudod elég nagy az ágyam még egy személynek!-jelent meg ismét perverz vigyora.
-Már itt sem vagyok!-tettem kezemet a kilincsre.
-Jaj ne csináld már! Majd valahogy megoldjuk! Nem kötelező együtt aludnunk!-emelte fel védekezésképp a kezeit.
-Jó oké maradok, de csak addig míg tudsz normális ember módjára viselkedni!
-Tudod cica én mindig normális vagyok!-megforgattam a szemeimet és kinyitottam az ajtót jelezvén, hogy lelépek-Jó oké abbahagyom csak ne csináld már!-rántott vissza.
-Te pedig ezt ne csináld! Neked mániád az, hogy a csajokat a csuklójuknál fogva rángatod?-húztam fel a szemöldököm.
-Talán! De ha neked tetszik akkor rendszeresen ezt fogom csinálni!-kacsintott majd kikerülve eltűnt egy ajtó mögött. Nem tudom, hogy jó ötlet-e itt maradni, de nincs máshová mennem...

Sziasztok! Tudom, kicsit sokára, de itt is van a friss rész. Remélem tetszik. Puszi♥