In another world...

Hetedik.

Nem tudom mi ütött belém, de úgy érzem muszáj megtudnom, hogy igazam van-e vagy sem. Egész éjszaka azon kattogott az agyam, hogy mi van ha Sebastian és Britta tényleg szeretők? Egyel talán miért gondolom azt, hogy szeretők? Lehet normális pár kapcsolatban élnek csak én vagyok ehhez túl hülye. De aki normális pár kapcsolatban él az felvállalja ezt nem? Már pedig Britta és Sebastian ezt nem vállalják fel nyilvánosan. Viszont most pontot teszek az "i" végére. Vettem egy mély levegőt majd bekopogtattam Sebastian ajtaján. Tudtam, hogy Britta nem az én emberem lesz, hisz biztos, hogy tagadná az egészet. Ezért hát végső úton maradt a csoda pilóta. Vártam úgy két percet mire az ajtó zára kattant majd ki is tárult.
-Segíthetek valamiben?-pislogott a túloldalon egy szál törölközőben feszítő vörös csaj. Kidülledt szemekkel néztem rá, nem akartam elhinni.
-Nos...izé...-hebegtem-habogtam. Nagyon kínos ez a szitu. Nem épp erre számítottam-Szerintem eltévesztettem a szoba számot!-nyögtem ki végre egy értelmes mondatot-Bocsánat a zavarásért!-tettem még hozzá majd full vörös arccal szinte futólépésben indultam vissza a saját szobámba. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen komolyan mondom. Nagy nehezen túlléptem a dolgon és mintha mi sem történt volna indultam meg a Red Bull garázshoz. A szerelők már pakolták a holmikat, ugyanis ma késő délután indulunk Milton Keynes-ba. Ezzel az egésszel csak annyi problémám van, hogy ismét vissza kell mennem Angliába. Apa is tudja, hogy nem szívesen teszem ezt meg, de muszáj. A délutánom nagy részét pakolással töltöttem majd, szerencsétlenségemre nagyon hamar elérkezett az indulás pillanata. A magán repülő már a kifutón várta, hogy mindenki felszálljon és végre elindulhassunk. Én voltam az utolsó aki felszállt a repülőre és talán én voltam az aki ezt az utat nem szerette volna megtenni. Inkább maradtam volna Barcelonában, de ez nem lehetséges. Sajnos. Lassú léptekkel indultam meg a kabinokhoz. Sorba haladok el több különböző névvel ellátott kabin előtt mígnem meglátom azt amire az én nevem is rá van írva. Elmosolyodom majd mielőtt belépnék megnézem ki van a velünk szemben lévő szobában. Heikki Houvinen, Sebastian Vettel. Remek. Mr. Sztár pilótát egyszerűen nem lehet kikerülni. A kabinból hangokat lehetett hallani ami csak annyit jelentett, hogy bent vannak. Bármennyire is rossz dolog meg minden nem tudtam megállni, hogy ne hallgatózzak. Túl kíváncsi ember vagyok.
-Kész vadmacska volt a vöröske!-nevetett fel azt hiszem Sebastian.
-Haver te aztán nem vagy semmi!-hallottam meg egy másik, ismeretlen hangot gondolom Ő lehet Heikki.
-Tudod élni tudni kell.
-És Brittával mi van? Ő csak egy éjszakára kellett?
-Britta a sajtósóm és az is marad. Ennyi!-zárta le a témát sztár pilótánk-Viszont van egy csaj aki felkeltette az érdeklődésemet!-folytatta-Tudod Ő különleges. Más mint a többi lány.
-Jól van haver, csak okosan. De én most megyek!-mondta Heikki. Felfogva mit is mondott mintha áram csapott volna meg ugrottam el az ajtótól és szó szerint bezuhantam a mi kabinunkba.
-Kislányom, ennyire ne siess!-nevetett fel apám. Én is elmosolyodtam majd rendeztem vonásaimat.
-Hány órás lesz az út?-tereltem a témát.
-Csak egy!-mosolygott.
-Rendben, addig azt hiszem pihenek egy keveset. Ha elaludnék felébresztesz?-pillantottam rá.
-Persze. Pihend ki magad!-mosolygott majd adott egy puszit a fejem búbjára. Elmosolyodtam megöleltem majd az "ágyamba" vetődve magamra húztam a takarót és lepihentem egy kicsit...

Sziasztok! Megjöttem az új résszel, de a folytatás már kétséges. Na nem azért mert nem lenne ihletem hanem azért mert a gépem kezdi bemondani az unalmast. Most épp a vírus irtóm ment tönkre. Igyekszem orvosolni a helyzetet, de nem tudom mi lesz. Addig is jó olvasást és remélem a közeljövőben tudok majd jelentkezni! Puszi♥