In another world...

Ötödik.

A nő mint később kiderült Britta Roeske volt a Red Bull egyik legjobb sajtosa. De nem ezért volt nekem olyan ismerős. Tudtam, hogy már láttam valahol. Csak az nem jutott eszembe, hogy hol. Mondhatjuk úgy, hogy egész este ezen kattogott az agyam, de nem tudtam megfejteni saját találós kérdésemet. Pedig igyekeztem. A vacsora végeztével mindenki elvonult a saját kis lakosztályába pihenni vagy ki tudja mi mást csinálni.

~Másnap reggel~

Egy tároló tetején ülve figyelem az eseményeket. Valahogy úgy érzem nem vagyok ebbe a társaságba való. Mindent csak elrontok. Bár ez eddig nem mutatkozott meg most viszont igen. Az életben egyszer bíztak meg egy olyan feladattal amit úgy gondoltam én magam is meg tudok csinálni, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez is béna vagyok. Csak ahhoz értek, hogy mindent elrontsak és mások terhére legyek. Kész főnyeremény vagyok. Próbáltam hasznossá tenni magam úgy, hogy a történéseket lejegyzetelem. Bár sok mindent szerettem volna írni a fehér színű lapra pár számnál többet nem sikerült összekaparnom. Utáltam magam, hisz csak ennyire voltam képes. Mérgemben amilyen erősen csak tudtam végighúztam a ceruzát a lapon ami azon nyomban el is szakad. Egy gondterhelt sóhaj után a fejemet a papírba temetve átkoztam magam.
-Ennyire ne koncentrál!-hallottam meg egy hangot. Fejemet azonnal felkaptam és kit láttam magam előtt? Sajnos nem Jézust, hanem Sebastinat. Nekem úgy látszik be kell érnem vele.
-Mit akarsz?-sóhajtottam majd a ceruzát és a lapokat letettem magam mellé.
-Gondoltam örülnél a társaságnak!-mosolygott szélesen.
-Rosszul gondoltad!-mondtam majd a telefonomat előhalászva zsebemből nyomkodni kezdtem.
-Miért vagy ilyen ellenszenves? Tegnap még kész angyal voltál!-bár nem néztem fel tudtam, hogy mosolyog.
-Pf!-puffogtam-Te beszélsz?-emeltem rá tekintetem-Te aki mindenkinek előadja az ártatlan bárányt közben pedig nem is az vagy! Nevetséges vagy!
-Szóval te voltál!-tűnődött el.
-Mi voltam én?-húztam fel a szemöldököm.
-Aki tegnap benyitott a raktárba!-vigyorgott.
-Jó, hogy leesett. Amúgy örülj, hogy csak én voltam és nem más.
-Kimagyaráztam volna!-rántotta meg a vállát.
-Persze gondolom abban nagy tehetséged van!-forgattam meg a szemeimet.
-Nem csak abban!-kacsintott majd ahogy jött úgy távozott is. Nem tudtam hová tenni ezt a srácot. Túl sok volt Ő nekem. Egy sóhaj kíséretében leugrottam a tárolóról majd a lapot amire firkáltam kihajítottam a szemetesbe és elindultam megkeresni apát. Szerencsére már ebéd szünet volt így volt rám egy kevés ideje. Nem sok úgy 10 perc lehetett, de ez is több volt mint a semmi. Viszont mivel nem szerette volna ha egyedül töltöm az egész napot Brittát rendelte mellém, mondván nők vagyunk biztos jól megértjük egymást. Ha pedig Ő mondja akkor az biztos úgy lesz. Vagy talán mégsem? Britta nagyon kedves nő, mindig próbált beszélgetést kezdeményezni, de úgy éreztem valahogy nem pörgünk egy hullámhosszon. De azért megpróbáltam kedves lenni vele.
-Amúgy, milyen Sebastian sajtosának lenni?-tettem fel azt a kérdést ami már vagy 10 perce bökte a csőröm.
-Jó!-mosolygott-Tudod Sebastian könnyű eset. Nincsenek vitái, mindenkivel jól elvan. Minden sajtós álma.
-Aha!-eresztettem meg egy mosolyt.

Sziasztok! Tudom tegnap kellett volna hoznom a részt, de elfelejtetem! :$ De jó hír, hogy már itt vagyok. Remélem tetszeni fog ez a rész is! Jó olvasást! Puszi♥