Harmadik.
![]() |
-Bocsánat!-nyögtem ki ezt az egy szót majd gyorsan becsuktam az ajtót és inkább visszamentem apuhoz. Nem szerettem volna még egy ilyen kínos helyzetbe keveredni. Majd elmegyek mosdóba ha visszaértem a szállodai szobámba. Csak kibírom.
-Visszaértél?-mosolygott apám mire én csak bólintottam egy aprót-Remek pár perc és a vendégeink is megérkeznek!-mosolygott. Amíg a vendégeinkre vártunk beszélgettünk pár alap dologról. Meséltem neki egy kicsit az Angliai életről és Ő is mesélt arról, hogy milyen érzés megnyerni egy versenyt. Viszont idővel a vendégeink is megérkeztek.
-Helmut!-öleltem meg az egyetlen ismerős ember. Vele még 2 évvel ezelőtt találkoztam. Remek ember.
-Szervusz Doliya!-nevetett majd mint régen most is összeborzolta a hajam aminek én nem igazán örültem, de ez Helmut-ra vall.
-Kicsim-vette át a szót apa-Ő itt a tervező zsenink Adrian, az egyik verseny mérnökünk Rocky, az egyik pilótánk Mark és a fő szerelőnk Kenny! Srácok Ő itt a lányom Doliya aki ebben az évben velünk tart!-mindenkinek bemutatkoztam és váltottam is velük pár szót. Nagyon kedvesek voltak velem, azt hiszem ennél jobb fogadtatásban nem is részesülhettem volna.
-És srácok nem tudjátok, hogy Sebastian merre van?-szólalt meg apa.
-Én utoljára a büfében láttam!-válaszolt kérdésére Mark.
-Nekem azt mondta van egy kis dolga, de amint tud csatlakozik hozzánk!-adott egyértelműbb választ Rocky. Nem firtattuk tovább ezt a témát inkább folytattuk a beszélgetést. Egy bizonyos ideig mindenki marad, majd egyre kevesebben lettünk mert mindenkinek menni kellett a dolgára. Hamarosan már csak apa, én és Helmut voltunk bent az irodában.
-Azt hiszem eleget vártunk Sebre. Biztos nagyon fontos dolga lehet!-méltatlankodott apa. Nem szerette azt ha egy ember megígér valamit, de azt utána nem tartja be.
-Ne legyél ennyire szigorú Chris!-veregette meg a vállát Helmut.
-Muszáj annak lennem, ha azt akarom, hogy felnézzenek rám!-magyarázott apa. Én csak jót mosolyogtam rajtuk.
-Viszont-szólaltam meg én is-Ha már nem várunk senkit akkor én vissza is mennék a szállodába. Kicsit fáradt vagyok!-magyaráztam.
-Persze menj csak. Visszatalálsz egyedül?
-Igen!-bólintottam majd elköszöntem mindkettőjüktől. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt, de arra nem számítottam hogy a túloldalon egy kék szem pár köszön vissza....
Sziasztok! Ismét jelentkezem immár a harmadik résszel.Remélem tetszeni fog és tudom nem lett hosszú, de ez most ilyen! Jó olvasást! Puszi!♥
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett :D Van egy olyan érzésem, hogy a szobában huncutkodók egyike az a bizonyos kék szempár tulajdonosa lesz :D Kíváncsi vagyok, hogy fognak alakulni a dolgok, tetszik a történet eddigi alakulás. Várom a folytatást (:
Szia. idővel minden ki fog derülni! :)
Törlés