In another world...

Harmadik.

Nos gondolom senki sem azt várja ha benyit egy szobába, hogy két ember épp azt készülik csinálni. Én minden esetre nem szerettem volna ezt látni, de megtörtént. Először lesokkolva bámultam a két félmeztelen embert majd amint leesett milyen helyzetbe is kerültem azonnal kapcsoltam.
-Bocsánat!-nyögtem ki ezt az egy szót majd gyorsan becsuktam az ajtót és inkább visszamentem apuhoz. Nem szerettem volna még egy ilyen kínos helyzetbe keveredni. Majd elmegyek mosdóba ha visszaértem a szállodai szobámba. Csak kibírom.
-Visszaértél?-mosolygott apám mire én csak bólintottam egy aprót-Remek pár perc és a vendégeink is megérkeznek!-mosolygott. Amíg a vendégeinkre vártunk beszélgettünk pár alap dologról. Meséltem neki egy kicsit az Angliai életről és Ő is mesélt arról, hogy milyen érzés megnyerni egy versenyt. Viszont idővel a vendégeink is megérkeztek. 
-Helmut!-öleltem meg az egyetlen ismerős ember. Vele még 2 évvel ezelőtt találkoztam. Remek ember.
-Szervusz Doliya!-nevetett majd mint régen most is összeborzolta a hajam aminek én nem igazán örültem, de ez Helmut-ra vall.
-Kicsim-vette át a szót apa-Ő itt a tervező zsenink Adrian, az egyik verseny mérnökünk Rocky, az egyik pilótánk Mark és a fő szerelőnk Kenny! Srácok Ő itt a lányom Doliya aki ebben az évben velünk tart!-mindenkinek bemutatkoztam és váltottam is velük pár szót. Nagyon kedvesek voltak velem, azt hiszem ennél jobb fogadtatásban nem is részesülhettem volna.
-És srácok nem tudjátok, hogy Sebastian merre van?-szólalt meg apa.
-Én utoljára a büfében láttam!-válaszolt kérdésére Mark.
-Nekem azt mondta van egy kis dolga, de amint tud csatlakozik hozzánk!-adott egyértelműbb választ Rocky. Nem firtattuk tovább ezt a témát inkább folytattuk a beszélgetést. Egy bizonyos ideig mindenki marad, majd egyre kevesebben lettünk mert mindenkinek menni kellett a dolgára. Hamarosan már csak apa, én és Helmut voltunk bent az irodában.
-Azt hiszem eleget vártunk Sebre. Biztos nagyon fontos dolga lehet!-méltatlankodott apa. Nem szerette azt ha egy ember megígér valamit, de azt utána nem tartja be.
-Ne legyél ennyire szigorú Chris!-veregette meg a vállát Helmut.
-Muszáj annak lennem, ha azt akarom, hogy felnézzenek rám!-magyarázott apa. Én csak jót mosolyogtam rajtuk.
-Viszont-szólaltam meg én is-Ha már nem várunk senkit akkor én vissza is mennék a szállodába. Kicsit fáradt vagyok!-magyaráztam.
-Persze menj csak. Visszatalálsz egyedül?
-Igen!-bólintottam majd elköszöntem mindkettőjüktől. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt, de arra nem számítottam hogy a túloldalon egy kék szem pár köszön vissza....

Sziasztok! Ismét jelentkezem immár a harmadik résszel.Remélem tetszeni fog és tudom nem lett hosszú, de ez most ilyen! Jó olvasást! Puszi!♥