I Miss You!

Sziasztok! Itt is van a rész! 4 kommi és újból jelentkezem!  Jó olvasást! Puszi♥

Ötödik.

Miután lezuhanyoztam és felöltöztem egy olyan ruhába amit Sebastian adott és amiben megjegyzem elég hülyén néztem ki levonultam a konyhába.
-Honnan van neked női ruhád?-kiváncsiskodtam.
-Az titok!-nevetett fel-Tessék reggeli!-tolta elém a tálat amiben most rántotta volt.
-Nem szeretem a rántottát!-toltam vissza. És most az egyszer igazat mondtam. Utáltam a tojásból készült ételeket. Egy szúrós pillantás után Sebastian nekiállt falatozni-Mikor akarsz hazaengedni? 
-Miért? Ennyire rossz társaság lennék?-húzta fel a szemöldökét.
-Részben! Nem jön be nekem ez a hely. Túl világos. Nem megy az én sötét gondolkodásomhoz!-osztottam meg vele véleményemet.
-Ez fájt!-tette kezét a szívére-Pedig ha jobban megismernél rájönnél hogy remek társaság vagyok!-húzta ki magát-A lakásomról alkotott véleményedet meg meg se hallottam!-rázta a fejét.
-Ohh te szegény. De most tényleg. Addig itt akarsz tartani amíg meg nem nyílok előtted?-néztem Rá.
-Pontosan!-bólintott. Elkerekedett szemekkel bámultam Rá.
-És mi lesz ha ez csak hónapok múlva történik meg? Vagy évek múlva?
-Akkor muszáj lesz évekig velem élned!-vigyorgott. Hát ez most totál lesokkolt. Rá kellett jönnöm hogy addig innen nem fogok szabadulni amíg Sebastian meg nem tud mindent. De nekem ez még akkor sem megy. Túl korai ráadásul még nem is ismerem. Ahj ez az ismerlek nem ismerlek dolog megőrjít.
-Azt hiszem kimegyek levegőzni egyet!-mondtam zavartan majd valahogy kijutottam a teraszra.  A nap a szemembe sütött ami nagyon nem tetszett. Kicsit arrébb húzódtam egész pontosan az árnyékba. Bámultam a rózsákat a kertben. Pár nappal ezelőtt még le akartam ugrani abba a bokorba.  Elképzeltem a jelenetet. Elég vicces volt innen nézve. Más szemszögből viszont ijesztő és beteges.
-Min gondolkodsz?-hallottam meg a hátam mögött Sebastian hangját.
-Ha te azt tudnád! Kicsit akadnál csak ki!-sóhajtottam.
-Na had halljam!-ült le az egyik székre és végig bámult. Bár neki háttal álltam akkor is magamon éreztem a tekintetét.
-Tegnap még azt terveztem hogy kiugrok a szobám ablakán egyenest a rózsa bokorba!
-Ezt most csak viccnek szántad igaz?-jelent meg mellettem. Tekintete rémültséget sugallt.
-Nem!-ráztam a fejem-Ez halál komoly!-Sebastian arca totál sápadt lett és csak bámult rám.
-De remélem már nem akarsz leugrani abból az ablakból!
-Hát ezt nem tudom megerősíteni. Tudod eléggé kiszámíthatatlan vagyok.
-Egyre kíváncsibbá teszel. Most már nagyon érdekel a múltad.
-Azt elhiszem. De ez nekem még nem fog menni. Sőt lehet 1 év múlva se menni. Nekem idő kell értsd meg!
-Én értelek. De addig is élvezheted a társaságom!-karolta át a vállam és bedobott egy vigyort is. Furcsán méregettem majd csak otthagytam és felsétáltam az ideiglenes szobámba. Levetettem magam az ágyra és a fehér plafont bámultam. Annyira kitartó voltam hogy mikor újra az órára tévedt pillantásom már dél is elmúlt. Hatalmasat sóhajtva ültem fel majd szép lassan lesétáltam a konyhába, de nem találtam ott Sebastiant. A nappaliba mentem és mivel egyedül voltam jobban szem ügyre vettem a helységet. Középen állt egy hatalmas tévé és egy kanapé valamint két fotel a kanapé körül. Bal oldalt egy fa polcsor futott végig. Az első polcon DVD-k és CD-k voltak. A másodikon könyvek, a harmadikon fotók hada a negyediken pedig trófeák. Nem is értem ezeket hogy nem vettem észre egész idáig. Óvatosan közelíteni kezdtem a polc felé. A negyedik soron lévő díjakat kezdtem nézni. Csak néztem Őket nem olvastam el a rajtuk szereplő feliratot. Aztán a harmadik polcot is szem ügyre vettem. A képeken emberek voltak. Vidám mosolygós emberek.
-Mit csinálsz?-hallottam meg a hátam mögül Sebastian hangját. Kicsit megijedtem de rendeztem vonásaimat majd szembe fordultam vele.
-Csak nézelődök. Merre voltál? Kerestelek de nem találtalak!-terelem a témát. Ebben mesteri voltam.
-Csak telefonáltam!-motyogta-Gyere enni!-mondta majd elindult a konyha felé. Most más volt mint eddig. Olyan furcsa. Mintha rosszul érintette volna hogy a képeit nézegetem pedig azt se tudom kik vannak rajta. Bár ha belegondolok nekem sem tetszene ha egy vad idegen a személyes holmijaim között turkálna. De Ő akarta hogy itt legyek nem? Nyilván arra is gondolt hogy majd én is kíváncsi leszek és meg akarom ismerni. Vagy lehet ezt mégsem kalkulálta be? Márpedig én is kíváncsi fajta vagyok és ha azt várja hogy megnyíljak neki akkor várhat. Elsőnek neki kell megnyílnia nekem.
-Tudod-kaptam be egy falat pizzát-te is mesélhetnél magadról!-néztem a szemébe.
-Ezt még átgondolom!-mondta majd a tányérját a mosogatóba téve kilépett a konyhából. Szóval nem csak én hanem Ő is titkol valamit. Követtem a példáját és saját tányéromat is a mosogatóba raktam majd én is visszavonultam az ideiglenes szobámba.