Választásra kényszerülve!

*Már csak 2 rész és vége! Jó olvasást! :))♥

33.

Az ember életében követ el bűnöket. Olyan bűnöket amit lehet hogy később megbán lehet hogy nem. Én tegnap éjszaka egy hatalmas bűnt követtem el. Lefeküdtem Sebastiannal. Lehet hogy sokak nem bűnként fognák ezt fel hanem egy egy éjszakás kalandnak ami előfordul velük. De nekem már vagy 1 éve nem volt 1 éjszakás kalandom és nem is szeretem Őket. Meg úgy jöttem el Barcelonából hogy ott még Gerarddal feküdtem le majdnem. És tőle meg gondolkodási időt kértem.
-Min gondolkodol ennyire?-jött be a szobába Izzy.
-A tegnapon. Sebastianon, Gerardon meg amúgy mindenen!-soroltam.
-Beszélj Sebbel a tegnapról és ha elfogadsz egy tanácsot. Ne próbáld meg újra Gerarddal!-mondta majd kilépett a szobából. Fújtattam egyet majd csináltam magamnak kakaót amit békésen elszürcsölgettem a kanapén. Gondolataim a reggel körül kezdtek cikázni.
Forró levegő csiklandozza a nyakamat. Elmosolyodok majd szép lassan ébredezni kezdtem. A derekam körül két kéz pihen közben pedig szorosan ölel magához. Egy mellkason fekszem hátamat pedig a nap sugarai cirógatják. Olyan idilli ez a kép hogy már-már el sem hiszem. Tekintetem feljebb vándorol ahol édesen szuszog Sebi. Mindketten meztelenek voltunk ebből következtettem ki hogy éjszaka nem csak aludtunk. Na meg persze abból is hogy a lámpán ami az éjjeli szekrényen állt egy ruhadarab pontosabban egy farmer volt. Nagyjából mindenre emlékeztem az estéből. Izzy-ék után léptünk le. Eléggé összemelegedtünk és már egyikünk sem tudott megálljt parancsolni érzelmeinek. De ezt nem is igazán bántam. Jó volt az éjszaka Sebbel nem tagadom. Nem elég hogy jól csókol még az ágyban is túl jól teljesít. Piszkos gondolat menetem végén perverzen elvigyorodtam. Ilyet se szoktam csinálni.
-Seb ébredj!-símitottam végig az arcán majd puszikkal halmoztam el. Nem tudom miért tettem amit tettem egyszerűen csak csábító volt ez az egész helyzet.
-Mennyi az idő?-mormolta a vállamba. A forró lehelete csikizte a nyakamat. Mosolyogva fordítottam fejem a digitális órára ami fél 3-at mutatott. Közöltem Sebbel is az időt mire a válasza egy akkor még van időnk aludni volt. Ismét csak mosolyogni tudtam és megvártam míg szép lassan visszaalszik. Óvatosan lefejtettem kezeit a derekamról majd halkan kiosontam a fürdőbe. Megmostam az arcom majd vettem egy gyors zuhanyt. Kerestem magamnak egy fehér pólót és egy fekete cső farmert. Miután magamra kaptam elcsoszogtam a konyháig. Feltettem egy nagy adag kávét és készítettem píritóst is. Mindent egy tálcára pakoltam és bevittem a szobába ahol még mindig édesen aludt Seb. Lepakoltam az éjjeli szekrényre majd leültem az ágyra. Csak néztem Sebet. Egyszerűen egy hang sem jött ki a számon pedig én próbálkoztam. Nem tudom meddig bámulhattam de egyszer csak azt vettem észre hogy egymás szemébe nézve fürkésszük a másik tekintetét. Én személy szerint nem igazán tudtam bármit is kiolvasni belőle de jó volt nézni azokat a gyönyörű tengerkék szemeket.
-Jó reggelt!-szólalt meg kicsit rekedtes hangon de közben mosolygott.
-Neked is!-viszonoztam a mosolyát. Megvártam míg felül majd az asztalról az ágyra helyeztem a tálcát. Falatozni kezdtünk majd mikor mindent elfogyasztottuk Seb megköszönte a finom reggelit. Ameddig Ő zuhanyzott én elmosogattam pár tálat és poharat.
-Megbántad?-kérdezte. Végig a szemembe nézett és várta a válaszomat. Már épp szólásra nyitottam a szám mikor kopogás nélkül rontott be a szobába Heikki. Látszólag nagyon szétszórt volt. Épp a ruhája cipzárjával bajlódott közben pillantását köztem és Seb közt jártatta.
-Tudom hogy megzavartam valamit de Seb velem kell jönnöd!-mondta a tréner majd se szó se beszéd megragadta a pilóta karját és a kijárat felé kezdte húzni. Értetlen pillantást küldtem Seb felé és ahogy elnéztem Ő se nagyon tudta miért kell ilyen sietősen távoznia. Bár talán jobb ez így legalább van időm gondolkodni egy keveset...
Most hogy így visszagondoltam erre az egészre kezdtem úgy érezni hogy ez nem bűn volt. Be kell hogy valljam magamnak hogy nem bántam meg hogy lefeküdtünk. A telefonom pittyegése viszont most elrontotta a gondolkodós pillanatomat. Kezembe vettem a készüléket majd megnyitottam az SMS-t amit Seb küldött.
"Reggel egy hülyeség miatt kellett elrohannom de beszélnünk kell még ma! Fontos" -olvastam el a rövid üzenetet. Igaza volt ezért csak annyit írtam neki hogy fél 7-kor találkozunk nálam. Épp hogy elküldtem az üzenetet a telefonom ismét rezegni kezdett a kezemben jelezve hogy egy újabb SMS-t kaptam. Meglepődve nyitottam meg az üzenetet. A feladót kerestem és meg is találtam: Tito Villanova. 'Hát ez meg mit akar?'-gondoltam magamban majd olvasni kezdtem az igen hosszú üzenetet.

Kedves Nilla!

Tudom hogy szerződésed 1 évvel ezelőtt lejárt és Te magad amúgy is elhagytad a csapatot de szeretném ha erre az évre ismét a mi csapatunkat erősítenéd. Amíg együtt dolgoztunk minden gördülékenyen ment és a fiúk is nagyon megkedveltek. Gondold át az ajánlatomat hidd el nagy szükségünk lenne Rád a csapatnál.

Üdv: Tito.

Az állam valahol a pince alatt landolhatott persze ha van egyel talán pince ebben a hatalmas szállodában. Tito kérése meglepett hisz én SENKINEK nem mondan semmi olyat hogy vissza szeretnék menni. Hiányzik a foci világa meg minden de nem hinném hogy nekem lenne már ott helyem. Furcsa lenne újra átélni ezt az egészet. 

××

Az óra fél hetet múltat és mint mindig Seb pontosan érkezik. Letettem a kezemben lévő poharat majd ajtót nyitottam.

-Szia!-öleltem meg ahogy kinyitottam az ajtót. Szükségem volt az ölelésére. 

-Gondterheltnek látszol. Baj van?-tolt el egy picit magától hogy a szemembe tudjon nézni.
-Az mindig van!-erőltettem az arcomra egy mosolyt-Gyere beljebb!-engedtem be majd becsuktam az ajtót is-Kérsz valamit?-érdeklődtem. Ő csak megrázta a fejét majd helyet foglalt a kanapén én pedig mellé telepedtem. Karjaiba bújtam és jó mélyen beszippantottam mámorító illatát.
-Elmondod mi bánt?-kérdezte pár perc csend után.
-Kicsit később! Beszéljünk inkább a tegnapról!-bólintott egy aprót.
-Megbántad?-kérdezte kicsit később. Tudtam hogy most nem fogom elkerülni a válaszadást és nem is akartam. Csak kellett pár perc míg összeszedtem magam és kinyögtem azt az egy szót.
-Nem!-böktem ki végül-Te?-néztem fel kék szemeibe amelyek most különösen szépen csillogtak.
-Én sem!-válaszolt kicsit hamarabb mint én. Mindketten elmosolyodtunk majd váltottunk egy futó csókot-Szóval most már elmondod mi bánt?
-Túl kíváncsi vagy!-nevettem fel. Ő is elmosolyodott majd én folytattam-Kaptam egy SMS-t Tito Villanova-tól.
-És mit írt?-szakított félbe mire egy csúnya pillantással jutalmaztam.
-Csak annyit hogy örülne ha visszamennék hozzájuk!-Seb arca kicsit elkomorodott.
-És erre te?
-Nem tudom mit tegyek. Én nem vagyok már biztos semmiben!-fúrtam a fejem a mellkasába.
-Megoldjuk!-szorított meg egy kicsit-De ha már szerződésekről esett szó. Ma hívott Britta.
-És mit mondott?-emeltem tekintetem rá.
-Christian szeretné ha újra a csapatnál dolgoznál. Vagyis had pontosítsak. Az én részlegemnél.
-Ez most komoly?-szemeim tágra nyíltak és egyszerűen fel sem tudtam fogni ezt az egészet. Azok után hogy pikk pakk leléptem még így is visszavenne.
-Teljesen!-bólogatott Seb. Ez most így megint annyira hihetetlennek tűnik számomra. Ismét kaptam két csodálatos ajánlatot azok után hogy annyi minden kiderült rólam. Azt már tudtam hogy az egyik ajánlattal mindenféleképpen élnem kell de még gondolkodnom kell. Azt hiszem választás előtt állok. Egy olyan választás előtt ami meg fogja változtatni a jövőmet-Minden rendben?-simított végig a kezemen Seb.
-Persze csak elgondolkodtam! És mit tervezel augusztusra?-tereltem a témát kicsivel vidámabb dolgokra.
-Pár napra hazautazom a családomhoz utána meg el kellene mennem nyaralni csak...-nem fejezte be a mondatot.
-Csak?-húztam fel a szemöldököm.
-Csak egyedül nem buli a nyaralás. Még akkor sem ha a világ legszebb szigetére utazom!-egyet kellett vele értenem.
-Hívd el Heikkit!-tanácsoltam.
-Heikki hazautazott Finnországba és nem hinném hogy az én kedvemért visszajönne. Na meg aztán nem is az edzőmmel terveztem a nyaralást.
-Akkor nincs több ötletem.
-Nekem van!-mosolya széles lett szó szerint beterítette az arcát-Eljöhetnél velem!-hát ha azt mondom eddig nem voltam eléggé lesokkolva akkor most tuti.
-Hát ez most meglepett! De...-kezdtem gondolkodni. Úgy döntöttem kicsit még húzom az agyát. Ez sikerült is hisz a mosoly ami eddig arcát borította most eltűnt-lehet róla szó!-vigyorogtam el. Úgy 2 percig gondolkodhattam de ez idő alatt Ő totál megrémült.
-Tényleg eljönnél velem?-pislogott. Szerintem nem sikerült neki teljes mértékben felfognia a dolgokat.
-Igen!-bólogattam hevesen. Ő csak elmosolyodott majd lehelt az ajkaimra egy puszit..