Választásra kényszerülve!

És igen..ez már az utolsó előtti rész. Wáó. El sem hiszem hogy már itt tartunk. Hisz alig  3 hónapja álltam neki ennek a történetnek de mindjárt le is zárom. És hogy mi lesz utána? Ez még rejtély számomra is....
De addig is jó olvasást! Örülnék pár kommentnek is :)) Puszii♥

34.

Seb augusztus 3.-án hazautazott  a családjához. Nekem azt mondta 5 napot tölt majd Németországban utána pedig megyünk nyaralni. Teljesen be van zsongva de be kell hogy valljam én is. Várom már a nyaralást hogy csak kettesben legyünk egy gyönyörű szép helyen ahol tényleg senki és semmi nem zavarhat minket. De előtte még el kell intéznem pár dolgot. Anyáék 1 nappal Seb után utaztak vissza Mezőszentgyörgyre. Az utolsó napunkat együtt Izzyvel töltöttem. Voltunk vásárolni, körmösnél és még egy fodrászhoz is beugrottunk. Apropó Izzy. Heikkivel összejöttek immár hivatalosan is. Izzy 10-én utazik hozzá Finnországba hogy együtt lehessenek és ha minden jól megy Heikkivel együtt Ő is utazik majd  Forma 1-el. És most én is utazom de még nem Sebhez hanem Tito Villanova-ékhoz. Tegnap beszéltem a mesterrel telefonon és úgy egyeztünk meg hogy mindenki előtt jelentem be döntésem legyen az igen vagy nem. Kicsit parázok ettől az egésztől. A döntésemet már meghoztam és nem tudom hogy a fiúk hogy fogják ezt majd fogadni. De változtatni már tuti nem fogok. A gépen 2 órakor landolt Barcelonaban onnan pedig egyenesen mentem is a Camp Nou stadionhoz. Ahogy beértem láttam csak hogy a helység ahol beszélnem kell majd teljes mértékben meg van telve. Játékosok, edzők, fejesek sőt még a média is.  Az utóbbinak nagyon nem örültem de így legalább nem kell majd mindent kétszer elmondanom az embereknek. Intettem pár ismerős embernek majd megkerestem Tito irodáját.
-Szia Nilla!-ölelt meg-Már vártunk. Készen állsz a nagy bejelentésre?
-Szai Tito. Hát mondjuk úgy hogy igen!-bólintott egy aprót majd kivezetett a helységbe Leültem egy székre. Bal oldalamon Tito ült míg a jobbomon Sandro Rosell. Előttünk a játékosok akik voltak vagy 20-an. Mögöttük pedig a riporterek és fotósok.
-Nos akkor el is kezdenénk a sajtó tájékoztatót már ha ezt lehet annak nevezni!-kezdte Sandro-A szó elsőnek az új vezető edzőjé Tito Villavona-é!
-Elsőnek is üdvözlök mindenkit. Gondolom már tudják hogy miért is vagyunk ma itt. Pár héttel ezelőtt elmondtam önöknek hogy szeretném ha ismét csaptunk tagja lenne Nilla Gomez. Amíg nálunk volt a csapat nagyon jó összhangban volt és ezt szeretném ismét látni. Nilla gondolkodott az ajánlatomon és most megosztja velünk döntését. Nilla tiéd a szó!-adta át nekem a terepet Tito. Bólintottam egy aprót majd megigazítottam a mikrofont és belekezdtem.
-Elsőnek is had mondjam el hogy hatalmas megtiszteltetés az hogy itt lehetek. Be kell hogy valljam Tito ajánlata igen meglepett. Nem számítottam rá de nagyon jól esett hogy pont rám gondolt. Sok dolog van ami a Barcelonahoz köt. Imádtam itt dolgozni az emberek kedvesek és megértőek voltak. Mindenkivel kialakítottam valamiféle kapcsolatot. Viszont a döntésemet már meghoztam és ezen nem tervezek változtatni. Lehet hogy sokan nem fognak velem egyet érteni de úgy gondolom ez az én életem és el tudom dönteni hogy  mit is szeretnék. Pár nappal ezelőtt kaptam egy ajánlatot Christian Hornertől. És úgye már itt volt Tito ajánlata is ezért döntenem kellett. Vagy visszajövök ide vagy visszamegyek a Forma 1-be. Elsőnek úgy voltam vele hogy a Barcelonát választom. Aztán történt az életemben egy olyan változás amire nem számítottam sőt még most sem nagyon tudom feldolgozni. Az életembe belépett egy olyan ember aki nélkül ma már nem igazán tudom elképzelni a mindennapjaimat. Ezért meghoztam a döntésemet és bármennyire is fáj ezt így közölnöm de én a Forma 1-et választottam!-a végére teljesen elhalkultam. A sírás fojtogatta a torkomat. Gyomrom dió méretűre zsugorodott. Az arcokon végignézve megdöbbenést és csalódást véltem felfedezni. Ettől féltem nagyon.
-Rendben Nilla megértjük a döntésedet és köszönjük hogy idefáradtál és ezt megosztottad velünk!-fordult felém Sandro. Kezet ráztam vele is és Tito val is majd elhagytam a szobát. Tito irodájából elhoztam a táskámat és még vetettem egy pillantást az épületre. Lementem egészen a játékos kijáróhoz.

Tekintetemmel végigjártam az összes játékos arcát. Mindenkire emlékezni fogok örök életemben ezt tudom. Ők voltak a családom és úgy érzem még mindig azok. Hiába mondtam az előbb nemet én mindig is szerettem Őket és remélem Ők is így vannak ezzel. Remélem nem okoztam nekik csalódást vagy fájdalmat.

-Hiányozni fogtok!-mondtam ki hangosan. Arcomon végigfolyt pár könnycsepp amik a fényezett padlón landoltak.

-Te is hiányozni fogsz nekünk!-hallottam meg a hátam mögött ezeket a szavakat. Hátrafordultam és szinte minden játékos ott állt egymás mellett. Szomorúan voltak de láttam a szemükben hogy nem haragszanak rám. Sőt inkább megértenek. Könnyeim ismét hullani kezdtek. Elmosolyodtam majd a játékosok közé vettem magam. Nagy csoportos ölelés alakult ki. Mindenki ölelt mindenkit. Én voltam a kör közepén és Xavit szorongattam. Majd Inint és így tovább. Mindenkit megöleltem kétszer is.

-Remélem nem haragszotok rám!-néztem rájuk.

-Dehogy! Tudod hogy soha nem tudnánk rád haragudni!-szólalt meg Puyol. Elmosolyodtam majd jó szorosan megöleltem a veterán csapat kapitányt. A fiúk csak 'ooohh'-ztak egyet majd ismét egy csoportos ölelés alakult ki.

-De azért néha meglátogatsz minket is igaz?-Cesc kérdezett. Olyan aranyos fejet vágott hogy muszáj volt elmosolyodnom.

-Persze. Sőt ha időm engedi ígérem megnézek egy meccset is. Persze csak akkor ha ti is szeretnétek.

-Még szép!-válaszoltak egyszerre. Mindenkivel beszélgettem egy keveset. Nagyon megértőek voltak velem a fiúk talán ezért is imádom Őket annyira nagyon. Xavi és Iniesta volt az a két ember akik utoljára maradtak. Már csak mi voltunk a játékos kijárónál. Az idő már estére járt és a levegő is lehűlt egy kicsit.

-Hiányozni fogsz tudod?-karolta át a vállamat Ini utána pedig Xavi de Ő a derekamat.

-Ti is nekem. Tudjátok hogy olyanok vagytok nekem mint ha a bátyáim lennétek.

-Tudjuk!-mosolygott Xavi-Te pedig olyan vagy nekünk mint a kishúgunk. Akit féltünk! Ja és üzenem Sebastiannak ha csalódást mer okozni neked kitekerem a nyakát!

-Én pedig segítek!-szállt be Ini. Én csak pislogtam-Jaj tudjuk hogy összejöttél vele! Látszik rajtad. De tényleg!-bólogatott Ini.

-Tényleg?-elég hülye fejet vághattam mert mindketten felnevettek.

-Csillognak a szemeid. Innen állapítottuk meg!-Xavi.

-Értem. De ez még nem hivatalos. Csak annyi biztos hogy kedvelem és hogy hiányzik meg hogy együtt megyünk nyaralni!-soroltam a dolgokat.

-Szóval nyaralni? Juj Ini a mi kis húgocskának szerelmes!-ordibált Xavi mire én oldalba könyököltem.

-Felvered a népet! 

-Az nem baj!-vigyorgott-De ugye én megmondtam!-vette elő a fölényes mosolyát.

-Mit mondtál te meg?-pislogtam rá bájosan.

-Azt hogy itt még lesz valami. Emlékezz csak amikor még egyszer telefonon beszéltünk!-gondolkodtam egy picit majd beugrott.

-Ja emlékszem. Hát akkor még nem hittem neked de most már kezdek!

××

-Szia Nilla!-ölelt meg Seb majd nyomott egy hosszú puszit az arcomra. Most csak annyit engedhettünk meg magunknak a reptér kellős közepén.

-Hiányoztál!-bújtam hozzá. 

-Te is!-suttogta a fülembe amitől még a hideg is kirázott. Összeszedtük a bőröndjeimet majd a Vettel család házához indultunk. Míg Seb összepakolta a cuccát addig én kellemesen elbeszélgettem Heikivel és Norbertel. Később Melanie is csatlakozott hozzánk majd a kisebbik Vettel fiú is.  2 órát töltöttünk a Vettel rezidencián majd a reptérre mentünk ahol  Seb magán gépjével utaztunk. Hogy hova? Azt nem tudom. Hiába kérdezősködtem Seb mindig kitért a kérdésem elől így még mindig nem tudom hova megyünk. Az út úgy 3 órás volt. Szinte leszáguldottam a lépcsőn és rögtön nézelődni kezdtem. Az egyik táblán ez állt: Üdvözöljük a Kanári szigeteken. A szám tátva maradt és még egyszer elolvastam a feliratot. Egyszerűen nem hittem a szememnek.
-Üdv a Kanári szigeteken!-hallottam meg a hátam mögött Seb hangját. Megfordultam majd szó szerint a nyakába ugrottam.
-Úr isten Seb! Ezt el sem hiszem!
-És várd ki a végét!-mosolygott. Én is elmosolyodtam majd közelebb hajoltam hozzá és váltottunk egy csókot.

A parton sétálgattunk. A víz csodaszép kék színű volt a nap pedig épp most tér majd nyugovóra. A hely mesés az ember akivel itt lehetek úgy szintén.
-Seb!-mondtam ki a nevét elég halkan de Ő meghallotta.
-Hm?-nézett rám gyönyörű tengerkék szemeivel amelyek most különösen csillogtak.
-Akkor mi most...szóval mi együtt vagyunk?-tettem fel azt a kérdést ami legjobban érdekelt jelen pillanatban.
-Én szeretném! Már csak az a kérdés hogy te szeretnéd-e?-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Kék szemei fogságban tartottak.
-Én is szeretném!-mondtam ki végül. Elmosolyodott majd közelebb jött és váltottunk egy szerelmes csókot.

Másnap bejártuk a várost ami szintén elvarázsolt.  Nem nagy szigetről beszélünk de akkor is csodálatos hely szerintem. Harmadnap lementünk a partra. Búvárkodtunk majd csak süttettük a hasunkat. Később még teniszeztünk a közeli pályán. A negyedik nap csak a hotel szobában voltunk együtt kettesben. Ötödik nap ismét kirándulni mentünk a helyekbe.

Még aznap megnéztünk egy delfin sót is. Hatodik nap pedig vettünk egy szörf oktatást. Sebnek egész jól ment míg én minden percben elestem de jó móka volt.

A szőrfoktatás után együtt megebédeltünk majd egy uszodába mentünk ahol a világ talán leghíresebb csúszdái voltak. Jó sokat kipróbáltunk de én csak Sebbel mertem csúszni egyedül nem.

A hetedik nap vagyis azon nap mikor indulni kellett volna haza. Na igen csak indulni. Seb úgy döntött hogy meghosszabbítja a közös nyaralásunkat. Na szóval a hetedik napot egy közös sétával kezdtük.

Majd elmentünk hajókázni. Este utca bált tartottak amin mi is részt vettünk. Azt hiszem bátran kijelenthetem hogy ez volt életem legszebb nyaralása. Hisz azzal az emberrel lehettem több mint egy hétig akit tiszta szívből szeretek. És tudom hogy Ő is így érez irántam...