Választásra kényszerülve!

Hali emberek! El sem hiszem 1 éves a blog!!! Váó! El sem tudom hinni hogy 1 teljes éve álltam neki ennek a blognak. Számomra felfoghatatlan. Ez már ha jól számolom a harmadik történetem! :)) Ezalatt az egy év alatt majdnem 20 rendszeres olvasom lett és majdnem 22 ezren látogattátok meg az oldalt. Wáó!!Köszönöm nektek!♥ A részhez ismét jó olvasást kívánok!
+ha összegyűlik 4 kommi hozom a 16-dik részt! :))

15.

Az elkövetkező napok nyugalomban teltek. A sajtó sem volt rám szállva aminek nagyon örültem. Aztán eljött május 9-e. A gépem délelőtt 11 órakor indult. Anya és apa együtt kísértek ki a reptérre ahol egy halom újságíró és rajongó várt rám. Persze muszáj volt az egészhez jó képet vágnom. A reptér előtt elbúcsúztam anyáéktól nem akartam hogy Ők is nyilvánosság elé kerüljenek. Ahogy betettem a lábam a vakuk ismét kattogni kezdtek.

Gyorsan aláírtam pár lapot majd felszálltam a gépre. Az út nagyon hosszú volt. Az utolsó órákban már azt se tudtam mit kezdjek magammal. Ahogy leszálltam ismét fotósok vettek körbe. Gyorsan megkerestem a csomagom majd gyorsan kimentem az épületből. Odakinn már egy kocsi várt ami a pályához vitt. Addig amíg én a pályán dekkolok a csomagjaimat elviszik a szállodába meg majd engem is. A pályára beérve Emmától (aki a fő főnök) megkaptam az egész hetes beosztást. Nem voltam elragadtatva mikor megláttam hogy szinte alig lesz 1 szabad percem. A bokszok felé vettem az irányt ahol már javában pakoltak ki a fiúk. Intettem nekik majd elsőnek Markhoz néztem be. Persze hogy Ő nem volt ott. 

-Szia!-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

-Seb! Szia!-öleltem meg-Hogy vagy?-mosolyogtam rá.

-Megvagyok köszi. És te? Hallom nem volt valami sima utad.

-De gyorsan terjednek itt a hírek-nevettem fel-De igen letámadtak a fotósok. És már nagyon elegem van belőlük!-sóhajtottam.
-Hidd el ez a helyzet csak pár hétig fog tartani. Utána majd megunják és találnak valami sokkal érdekesebbet.
-Hát remélem igazad lesz!
-Az lesz-mosolygott.
Még beszélgettünk egy keveset majd én lejelentkeztem Christiannal és a szállodához vitettem magam. A luxus megint jelen volt de most nem nagy mértékben. Mivel több évig Spanyolországban élem ehhez már hozzá voltam szokva.

××

A csütörtöki napot két pálya bejárással indítottam. Elsőnek Mark-kal és csapatával majd utána Sebbékkel mentünk végig a pályán.
-Seb-mentem oda a pilótához a pálya bejárás végén-2-kor sajtó tájékoztatód lesz.
-Még ez is!-morgott egyet. Gondolom nem volt túl jó kedve de beszélni nem tudtunk mert elrángatta Őt Rocky valami megbeszélésre. Délután azért a biztonság kedvéért elmentem és szóltam még egyszer Sebnek. Jól tettem hisz elaludt a pilóta. Nagy nehezen kirángattam az ágyból bár nem volt túl boldog. Mikor viszont meglátta Kimit a sajtó tájékoztatón sokkal jobb kedve lett.

××

Másnap a megszokott időben lezajlott az első és második szabad edzés amelyeken jól teljesítettünk így bizakodva vártuk a szombati napot. Még én is hisz ekkor még nem tudtam mi fog rám várni.
A harmadik szabad edzést is jól zártuk Seb első tudott lenni és Mark sem panaszkodott. Apropó Mark. Épp hozzá és Sebhez sietek a bokszba. Lelkemre kötötték hogy nagyon siessek mert meglepetésük van számomra. Én siettem volna de útközben  16-18 év körüli csajok letámadtak egy-egy autó grammra. Ezek után inkább már futva közelítettem meg a bokszokat. Mire odaértem Mark és Seb már fel alá járkáltak.
-Na hova kellett ennyire sietnem?-néztem rájuk.
-Hát túlzásba azért nem vitted!-szúrt oda Mark de közben mosolygott is.
-Van egy meglepetésünk!-vigyorgott mellette Sebastian.
-És mi az?-érdeklődtem.
-Fordulj meg!-mondták egyszerre én pedig szép lassan megfordultam. Sokáig csak álltam és néztem a két vendégünket majd kapcsoltam.

-Sergiooo!!! Pedroo!!-sipákoltam és a nyakukba ugrottam. Fel sem tudtam fogni hogy Xaviék után Pedrot és Sergiot is láthatom. Mindketten nagyon jó barátaim voltak imádtam Őket. Miután jól megszorongattuk egymást Sebékre néztem.
-Köszönöm!-öleltem meg Őket.
-Ugyan!-legyintett Mark-ne nekünk köszönd Chris ötlete volt ez az egész.
-Akkor majd neki is megköszönöm!-bólintottak majd munkára hivatkozva mindketten leléptek én pedig a srácokkal maradtam-Jaj srácok annyira hiányoztatok!-öleltem meg Őket még egyszer.
-Te is hiányoztál nekünk meg persze a többieknek is!-szólalt meg Pedro.
-Többiekről jut eszembe. Ezt neked küldték!-vett elő a zsebéből egy borítékot.
-Ohh. És mi van benne?-vettem el a borítékot.
-Bontsd ki és megtudod!-vigyorogtak mint a vadalma. Mindhárman leültünk egy székre és én kinyitottam a borítékot.

"Kedves Nilla. Mivel tudjuk hogy nagyon hiányzunk neked ( és persze te is nagyon hiányzol nekünk ) elküldtük ezt a négy jómadarat a Spanyol nagydíjra. De ez még semmi. Szeretnénk  ha a Spanyol nagydíj után meglátogatnál minket a Camp Nou-ba. Reméljük eljössz és eltöltesz velünk 2 teljes napot! Szeretettel: Az FC Barcelona játékosai és a többiek!"

-Na? Benne vagy?-húzogatta mellettem a szemöldökét Pedro.

-Persze!-mosolyogtam-De van egy dolog amit nem értek. Itt azt írják négy embert küldtek!?

-Ja igen. Szóval nem csak mi jöttünk. Akartuk mondani csak elfelejtettük!-rántott vállat Sergio.

-Ha nem felejtették volna el nem ti lennétek!-vigyorogtam és egy régi történet jutott az eszembe.

Vissza a múltba. Pontos idő nincs legyen annyi elég hogy edzés nap volt.

-NILLA!-kiáltotta el valaki magát. A hang tulajdonosát nem tudtam beazonosítani így csak egy itt vagyok-ot kiabáltam. Pár perc múlva Sergio jött be a dolgozó szobámba.

-Végre megvagy!-vigyorgott-Már égre földre kerestelek.

-Nem vesztem el!-nevettem-De miért kerestél?

-Ööö-kezdte vakargatni a fejét-Valamit üzent Tito de elfelejtettem hogy mit!

-Ugye csak viccelsz?-néztem rá.

-Nem! Tudod hogy nem tudok sokáig dolgokat megjegyezni.

-Tudom. De amit nem kellene azt egy életre megjegyzed!

-Hát még szép!-vigyorgott-De valami olyat mondhatott hogy vigyél ki neki valami listát.

-Ezzel aztán sokat segítettél Sergio. Tudod te mennyi lista van itt? Vagy 200 db.

-Aha. Akkor találd ki melyik kell!-vigyorgott idétlenül.

-Ekkora barommal hogy áldhatott meg az ég!-sóhajtottam fel.

-Naa!-háborodott fel a játékos-Kikérem magamnak a barom kifejezést.

-Jól van ész lény. Indulj kérdezd meg Tito-t hogy mi kell neki és ajánlom hogy ne felejtsd el mire visszaért!

-Igenis!-szalutált majd eltűnt. Én még nevettem rajta egy sort. Igazából tudtam melyik lista kell neki hisz Tito már mondta hogy készítsem elő a Barca B csoport játékosainak nevét. Csak kicsit szívatom drága játékosunkat.

~~~~~~Jelen.~~~~~~

-Ha nem felejtették volna el nem ti lennétek!-vigyorogtam és egy régi történet jutott az eszembe-De pontosan kik is jöttek még?-érdeklődtem visszaemlékezés után.

-Ja-kapcsolt Pedro-Cesc jött még velünk.

-És hol van? Mert nem látom!-néztem körbe.

-A Mercinél. Tudod kellett valaki aki a Mercedeshez megy és mivel Cesc volt nálad több napot Ő ment a Mercihez.

-Ja értem. Akkor majd meglátogatom. Bár nem vagyok túl jártas a Mercedesnél konkrétan még egyszer sem voltam de megoldom!-vigyorogtam-És ki a szerencsés negyedik?-nagyon kíváncsi voltam.

-Találgass!-húzta sunyi vigyorra száját Sergio. Ez a vigyor nála nem jelent semmi jót.

-Nincs kedvem találgatni. Egy nevet akarok hallani! De azért remélem nem Andreu lesz az!-tettem hozzá nevetve.
-Nem nem ő!-Sergio.

-Viszont az illető mögötted áll csak meg kell fordulnod!-vigyorgott ugyanolyan idétlenül Pedro mint Sergio. Mint egy lassított felvétel fordultam meg. És bár ne tettem volna. Pillantásunk találkozott és én megint elvesztem kék szemeiben. A torkomon egyetlen egy hang sem jött ki az állam pedig valahol a pince alatt volt. Ekkora meglepetésre azért még én sem számítottam..
( Tudom hogy a fiúk csak a versenyre látogattak ki de én kicsit megváltoztattam ezt :P )