Választásra kényszerülve!

Sziasztok! A részhez nem fűznék sok mondandót de remélem azért tetszik :) Jó olvasást!♥ És remélem megdobtok pár kommival :))

16.

Na szóval ott tartottam hogy megszólalni se bírtam. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Annyi hónap után most itt áll előttem Ő teljes élet nagyságban és én azt se tudom mit csináljak. Legszívesebben megöleltem volna de nem tettem. Visszatértem a valóságba és tudtam hogy jól cselekszem. Nem ugorhatok a nyakába azok után amit velem tett. Megcsalt és megvádolt azzal hogy én csalom meg. Viszont most már lépnem kellett valamit mert elég idétlenül festhettem.

-Öhhmm...helló Gerard!-na ez idétlenül hangzott. Remek megint alkottam.
-Szia Nilla!-mosolygott. Jaj ne már. Ez a mosoly. Most az őrületbe akar kergetni? Igen tuti biztos hogy ez a célja. Közben hátrafordultam és egy 'ha itt végeztünk megöllek titeket' pillantást intéztem a két jómadár felé.
-Á szóval már Gerard is megérkezett!-jött be Chrsitian és kezet fogott a három focistával. Szóval Ő is tudott erről. Őt is ki kell nyírnom.Még beszélgettek egy keveset majd engem otthagyott mondván én úgy is ismerem Őket beszélgessünk csak nyugodtan, de azért az időmérő utána sajtó tájékoztatóról le ne maradjak. Közben Gerard is leült mellénk a két jómadár pedig felállni készült.
-Mi megyünk. Sebastian akar mutatni valamit az autón. Majd jövünk!-vigyorogtak majd leléptek. Sebet is ki kell nyírnom. Pont ilyenkor támad kedve idegen vezetősdit játszani. Bekaphatja.  Miután a srácok elmentek csak ültünk egymással szembe és bámultunk mindenfelé mint a jó gyerekek. Még csak véletlenül sem néztem Gerard-ra inkább bámultam az egyik tároló dobozt.
-Km. És milyen itt a Forma 1-ben?-törte meg végül Ő a csendet.
-Jó!-válaszoltam. Ennyivel én lejátszottnak tekintettem a beszélgetős fázist de Gerard más véleményen volt.
-És jól kijössz az emberekkel?
-Aha!-válaszoltam ismét egy szóval.
-Nilla!-fogta meg azt a kezem amelyik az asztalon hevert-Beszélhetnénk normális emberek módjára?-nézett rám nagy szemeivel.
-Miről kéne beszélnünk?-néztem rá és végre össze tudtam rakni egy normális épkézláb mondatot. Büszke is voltam magamra.
-Talán a múltról. Az elkövetett hibákról és a többiről!-na ha eddig nem voltam meglepődve akkor most megtettem. Beszéljünk a múltról? A hibákról? Na akkor itt ülök estig.
-Beszélnünk kéne de nekem mennem kell. Lesz egy sajtó tájékoztatom!-észre se vettem hogy végetért az időmérő. Mi a bánatot csináltunk mi eddig? És hol a picsában vannak Pedroék? Mert hogy nem Sebbel az tuti biztos. Én kinyírom Őket. Épp indulni készültem mikor Gerard még utánam kapott.
-A sajtó tájékoztató után tudunk beszélni?-nézett rám. Egyszerűen nem tudtam neki nemet mondani bár tudtam hogy ez lett volna a helyes.
-Tudunk. Várj meg a szállodában!-Ő csak bólintott én pedig megkerestem Sebéket. Beültünk a sajtó tájékoztatóra ahol időközben megtudtam hogy Seb a hetedik pozíciót szerezte meg. Próbáltam figyelni de az agyam csakis Gerardon kattogott. Miért akar a múltról beszélni? Miért volt velem ennyire kedves? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.
-Seb én lelépek oké?-mondtam neki a sajtó tájékoztató után.
-Hova sietsz ennyire?-nézett rám.
-Beszédem van Gerarddal. Ja és kösz hogy otthagytál vele egyedül. Ezért még számolunk!-fenyegettem meg.
-Már nagyon félek!-kiabált utánam.
-Félhetsz is!-kiabáltam vissza nevetve. Ez a dilis német mindig meg tud nevettetni. Lassan haladtam vissza a szállodába de így is túl hamar odaértem. Ahogy beléptem rögtön kiszúrtam Gerardot. Egy fotelben ült és a telefonját nyomkodta. Ahogy észrevett rögtön mellém sietett.
-Már vártalak!-mosolygott rám féloldalasan és adott két puszit. Elsőnek nagyon meglepett ez a reakciója de aztán észbe kaptam és viszonoztam. A pulthoz sétáltam és elkértem a szoba kulcsaimat. Megvártuk a liftet majd együtt szálltunk be a mozgó járműbe. Az út a 3-dik emeletig nem volt túl hosszú aminek örültem.
-Kérsz valami innivalót?-kérdeztem már a szobában.
-Nem kérek semmit köszi!-vigyorgott.
-Rendben...akkor miről is szerettél volna beszélni?-ültem le vele szembe. Persze lett volna hely mellette is de nem kockáztattam meg azt hogy mellé ülök.
-Igazából bocsánatot szerettem volna kérni. Tudom csúnyán viselkedtem a szakításunk napján. Miután elmentél  kaptam hideget meleget a srácoktól. Nagyon megbántam amiket mondtam és bocsánatot akartam kérni de te már eltűntél a városból.

-Ez kedves tőled Gerard meg minden de azt hiszem ezzel kicsit elkéstél. Tudod lett volna lehetőséged arra hogy felhívj hisz a számom pár hónap elteltével sem változott. Vagy írhattál volna egy rohadt e-mailt de nem. Miért pont most jött rád a bocsánat kérő roham?
-100 %-ig igazad van. Akár elutazhattam volna egy verseny helyszínre is de nem tudtam megtenni. Nem tudtam volna ismét a szemedbe nézni!-elgondolkodtam. Egyszerűen nem tudtam eldönteni hogy most igazat mond vagy nem. Ahj teljesen össze voltam zavarodva-Szóval-szólalt meg ismét-Meg tudsz nekem bocsájtani?-nézett rám nagy szemekkel. Bele telt pár percbe míg válaszolni tudtam.
-Nos..azt hiszem hogy igen!-néztem rá bizonytalanul.
-Köszönöm!-ölelt meg. Elsőnek lesokkoltam de aztán én is visszaöleltem.
-És nincs kedved velem ebédelni?-nézett a szemembe.
-Gerard az ebéd idő már több mint 4 órája elmúlt!-nevettem fel.
-Büfé éjjel nappal van úgyhogy nem értem a problémádat!
-Már én sem! De legyen ebédeljünk!-egyeztem bele. Gerard nagyon udvarias volt kinyitotta nekem az ajtót kihúzta nekem a széket stb. Az ebéd alatt is nagyon jól szórakoztunk. Rengeteget mesélt az elmúlt pár hónapról és én is meséltem neki.
-Viszont nekem most mennem kell! Tudod lesz még egy megbeszélés!
-Persze menj csak. remélem még találkozunk!-mosolygott rám féloldalasan.
-Elég nagy esélyt látok rá!-mosolyogtam-De ha mégsem akkor majd holnap!
-Igen akkor majd holnap.
-Köszönöm ezt a délutánt.
-Ugyan én köszönöm hogy megbocsájtottál.
-Akkor én megyek is! Szia!-öleltem meg majd adtam neki két puszit és gyorsan leléptem. A megbeszélésen Seb mellett ültem és csak bámultam ki a fejemből.
-Nilla!-bökdösött valaki. Pontosabban Seb.
-Hm?-néztem rá.
-Minden oké?-fürkészte a tekintetem.
-Aha persze miért?-néztem rá. Kicsit zavarban is voltam.
-Mert már vagy 10 perce vége a megbeszélésnek de te észre sem vetted!-igaza volt. Körbenéztem a termen és sehol nem volt egy árva lélek sem. Gratula nekem ezt is összehoztam.
-Csak elgondolkodtam. Egyébként köszi hogy szóltál. Ha nem teszed szerintem még mindig itt ülnék!-mosolyogtam.
-Igen azt láttam hogy nagyon elgondolkodtál. Visszavigyelek a szállodába?
-Azt megköszönném!-mosolyogtam rá. Bár a visszaút gyalog sem tartott volna tovább 10 percnél nem kockáztattam meg egy lehetséges eltévedést. A liftben elbúcsúztam Sebtől aki egy emelettel felettem szállt meg.  Nem szöszöltem sokat az esti teendőimmel gyors zuhany után bezuhantam az ágyba.
Mivel ma vasárnap van lesz egy jelenésem a nagy közönség előtt. Ugyanis a drága sport igazgató megkérte hogy énekeljek egyet a spanyol közönségnek a futam előtt 1 órával. 2 számról van szó. Az egyik a spanyol himnusz a másik pedig a saját dalom. Mivel nem akartam hülyén kinézni nem a Red Bullos pólót vettem fel hanem valami sokkal csajosabbat.

Fél 10-re értem ki a pályára. 10 órakor lesz egy jelenése Sebastiannak fél 11-kor Marknak 11-kor pedig próbán kell lennem. Na ez így komoly lesz. 

-Helló Seb!-ültem le mellé a büfében.

-Szia. Csinos vagy!-bókolt én meg csak pirultam.

-Köszönöm! Várod a futamot?-tereltem a témát.

-Igen!-mosolygott majd megette az utolsó falatot is-És te a fellépést? 

-Honnan tudod hogy fellépek?-néztem rá. 

-Nilla pilóta vagyok én mindent tudok!-vigyorgott.
-Á szóval mindent tudsz?
-Pontosan!-vigyorgott még mindig.
-Várj. Szóval akkor azt is tudtad hogy Piqué is itt lesz?
-Pontosan!-húzta ki magát büszkén.
-És nem szóltál? Ráadásul még kettesben is hagytál vele! Ezért kicsinállak Sebastian Vettel!-fenyegettem meg és már álltam is fel hogy elkaphassam de Ő is reagált és már talpon is volt.
-Hogy kicsinálhass el is kéne kapnod!-vigyorgott pimaszul. Kergetőzni kezdtünk. Vagyis inkább én kergettem Sebastiant Ő pedig futott előlem. Már az irodák előtt futkostunk. Épp Adrian és Christian előtt haladtunk el. Mondjuk én majdnem fel is löktem Őket. Persze Ők csak morogtak majd Chrsitian utánam kiabált.
-Lehetőleg ne törjétek össze magatokat. Sebnek még autóba kell ülnie!-én erre csak legyintettem és szememmel keresni kezdtem Sebet mert időközben elvesztettem. Hirtelen valaki elkapta hátulról a derekamat és a levegőbe emelt. Persze rögtön sikítozni kezdtem de tudtam hogy Seb az aki ezt elkövette.
-Utállak!-ütöttem vállba mikor már a padlón álltam.
-Azt nem hiszem!-vigyorgott.
-Ezt a vigyort egyszer úgy is letörlöm a szádról! Most pedig csipked magad mert interjúkat kell adnod.
-És most rontottad el a jó kedvem!
-Ez volt a célom! Na indulás!-böködtem. A megbeszélés feléről le kellett lépnem mert Mark is várt rám. Aztán innen is el kellett rohannom fél óra elteltével. Remélem azért nem mondtak hülyeséget a srácok. Ahogy kiértem a pódiumra ahol majd átveszik a díjat a nyertesek páran észre is vettek a lelátókról  és integetni kezdtek. Én visszaintettem majd az ének tanár felé koncentráltam.
-Helló az én nevem Natasa Enson!-nyújtotta felém a kezét amit el is fogadtam-Én fogok segíteni neked. Első feladatunk kiválasztani hogy melyik verziót szeretnéd énekelni? A ¡Viva España-t vagy a  Eduardo Marquina szövegével készültet?
-Az első változatát!-vágtam rá. Ezt jobban ismertem mint a másikat. 
-Rendben. Tessék itt a kotta. Olvasgass egy kicsit utána pedig próbálunk rendben?
-Rendben!-bólintottam majd leültem egy székre és tanulmányozni kezdtem a szöveget.