Választásra kényszerülve!

És íme! Itt az új rész amiben két új szereplővel ismerkedhettek meg. Az egyik később is jelen lesz Nilla életében ennyit elárulok! :)) Viszont lenne hozzátok egy kérdésem. Hamarosan befejeződik ez a történetem is. Már van egy történet amit írok 9 rész kész is van belőle DE az a történet nem SEBASTIAN VETTEL-es!! Semmi köze a Forma 1-hez. Sokkal inkább az One Direction-höz. A kérdés pedig annyi hogy olvasnátok-e azt a történetet. Szavazni bal oldalt lehet. Kommentben pedig megírhatjátok hogy ki a kedvenc 1D tagotok már ha van olyan. Puszi♥

4 kommi és friss! :$

24.

Lehajtottam a fejem és bólintottam egy aprót. Tudtam hogy ezzel nagy csalódást okoztam neki. Sőt nem csak neki. Mindenkinek. Sebnek, a csapatnak és Xavi-éknak is. Erről még nekik sem mertem beszélni.
-Én sajnálom Seb!-szipogtam.
-Sajnálhatod is! Azt hittem barátok vagyunk! De látom tévedtem!-vágta a fejemhez majd indulni készült. Meg akartam akadályozni de egyszerűen nem tudtam mit kellene tennem. Csak sírtam és sírtam. Tudtam hogy itt mindennek vége. Az emberek szemében totál eláshatom magam a sárga földig vagy még az alá is. Előszedtem a telefonomat a szememből és tárcsáztam anyát aki két csörgés után fel is vette.
-Anya!-szipogtam-Haza akarok menni! Mindennek vége!-kezdtem keserves sírásba.
-Kicsim. Nyugodj meg kérlek. Mond el mi történt!-maradt nyugodt anya.
-Minden kiderült. Seb és  többiek utálnak! Haza akarok menni. MOST!-jelentettem ki.
-Tudod hogy hozzánk mindig jöhetsz akár most rögtön. És ne aggódj együtt átvészeljük valahogy a dolgokat rendben?
-Rendben. Akkor azt hiszem a legelső járattal utazom is! Szeretlek anya!
-Én is kincsem és vigyázz magadra!-majd bontotta a vonalat. A bőröndöm mélyén kezdtem kutakodni és nagy nehezen de megtaláltam a szerződésemet.  Megírtam a felmondási nyilatkozatomat és  az egyik kísérővel elküldtem Christiannak. Megtudtam hogy még Londonban leszállunk és azt is hogy rögtön a leszállás után megy a repülő Magyarországra. Az elkövetkezendő 1 órát végigaludtam de közel sem békésen. A múlt sérelmei gyötörtek. Mikor leszállt a gép szinte utolsóként szálltam le. Vetettem egy pillantást Christian-ra aki látszólag nem értett semmit az egészből. Gondolom meglepte a felmondásom. Ezután Sebet kezdtem keresni a tömegben de Ő már épp beszállt az egyik autóval ami Keynes-ig visz. Utál. Ebből tisztán látszik hogy utál. Mondjuk meg is értem. Lehajtottam a fejem majd ismét repülőre ültem.

××

2 napja vagyok itthon. Ezalatt a két nap alatt ki sem mozdultam a szobából. Csak sírok és azon gondolkodom hogy lehettem ekkora barom?

Hogy süllyedhettem régen ilyen mélyre? Miért nem mondtam el Sebnek? Egyel talán miért hiányzik ennyire a szőke feje? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.....Magam köré csavartam a takarómat majd az ablakomhoz sétáltam. Lágy tavaszi szél fújdogált odakint. Ez itt nálunk azt jelentette lassan itt a nyár. De ez engem totál hidegen hagy. Én el vagyok magammal és a gondolataimmal egyedül magányosan. Egy nap azonban a testvérem elégelte meg a viselkedésemet. Szó szerint berontott a szobámba még a falak is megremegtek.
-Anelli Gomez! Most volt elég ebből a viselkedésből! Ebben a szent minutumban fogod a formás hátsódat és elmész zuhanyozni! Utána eszel valamit és elmegyünk szépen sétálni egyet! Világos?-nézett rám nagy szemekkel. Be kell hogy valljam kicsit megrémített az a fej amit vágott. Fogtam magam és bementem a fürdőbe. Vettem egy hideg zuhanyt majd visszacsoszogtam a szobámba ahol már várt egy halom étel aminek még a felét sem ettem meg.
-Nekem ehhez semmi kedvem Izabella!-morogtam a szekrényem előtt.
-Nem érdekel. Nem zárkózhatsz be! Mindenkinek vannak hibái nem te vagy az első aki ezt követi el. Most elmegyünk kiszellőzteted a fejed utána pedig ismét a karrieredre fogsz koncentrálni! Nincs vita! Ezt pedig fedd fel!-dobott a kezembe pár ruhát amit én fel is vettem. A ruhával nem volt semmi bajom de a cipővel már annál inkább.

-Azt akarod hogy kórházba kerüljek? Ilyen cipővel oda jutok!-mutattam fel a több mint 10 cm-es tű sarkú cipőt.
-De fel fogod venni és kész!-megvárta míg felveszem majd elindultunk sétálni. Én unottan járkáltam Izzy mellett és csak az utat figyeltem. Hirtelen hangosodó zenét lehetett hallani a távolból.
-Milyen buli van arra?-kérdeztem Izzy-t.
-Utca bál!-mosolygott testvérem-Megyünk mi is?-nézett rám. Mit veszíthetek vele? Egy kis buli nem fog megártani. Csak bólintottam és a helyszínre vettük az irányt. Elég sokan voltak köztük pár ismerős arc. Izzy elvegyült a tömegben én pedig leültem egy padra. Pár perc múlva társaságom akadt.
-Látom szomorú vagy! Tessék!-tolt elém egy pohár valamit. Gondolom alkohol volt benne.
-Jól látod de kösz nem kérek semmit!-toltam vissza az üveget.
-Csak energia ital kólával!-tolta vissza.
-Akkor elfogadom!-mosolyogtam majd belekortyoltam az italba. Tényleg az volt benne amit mondott.
-Egyébként Peti vagyok!-nyújtotta felém a kezét.

Peti :))

-Nilla!-fogadtam el.
-Nincs kedved táncolni?-érdeklődött. Kedvesnek tűnt én pedig belementem a dolgokba. Pár számot végigtáncoltunk majd ismét ittunk egy keveset. Mondjuk most egy kicsit erősebb koktélt kértem. Peti éjfél tájban eltűnt én pedig úgy döntöttem inkább hazamegyek. A járdán sétálva egy ismerős ismeretlen haladt el mellettem...haladt el..szó szerint utánam kapott pár lépés után.
-Nilla?-nézett rám barna szemeivel.

Tyler.

-Tyler?-néztem rá. Nagyon meg voltam lepődve. 5 év után ismét viszont látni Tyler-t jó is meg nem is. Nos igen Tyler volt az a srác akivel drogoztam.
-Már vagy ezer éve nem láttalak csajszi! Gyere öleld meg Tyler barátodat!-mosolygott mint a vadalma majd magához húzott. Nos igen régen Tyler sem ilyen volt.
-Megváltoztál!-néztem rá.
-Ahogy te is. És hogy bírod a cucc nélkül?
-Tyler több mint 5 éve tiszta vagyok. Teljesen jól bírom. De te..? Szóval..te akkor most...
-Nem nem vagyok tiszta. Voltam elvonón de visszaszoktam. És lám. Még mindig virulok.
-Szóval akkor most is drogoztál igaz? És van is nálad?-ismertem már annyira hogy tudjam hogy van nála. Tehát tévedtem semmit sem változott csak drogosabb lett.
-Persze hogy van nálam. Kérsz?-húzogatta szemöldökét.
-Nem kösz. Én menni készültem.
-Jaj ne csináld már. Gyere igyunk meg valamit meg beszéljünk pár szót.
-Na jó legyen de semmi pia és drog. Ha meglátom valamelyiket a kezedben eltöröm!
-Szeretem a harcias csajokat!-nevetett fel. Én csak megráztam a fejem.
-Cigit?-kérdezte fél óra beszélgetés után.
-Nem kösz ezt a fajtát nem szeretem!-utasítottam vissza.
-Válogatós is lettél? Akkor mit szólnál egy üveg kólához? Én fizetem.
-Legyen de amíg kihozzák elmegyek a mosdóba.
-Rendben!-biccentett a fejével. A mosdóban megigazítottam a hajam és a sminkem majd visszamentem Tylerhez. Megittam az italomat majd hirtelen ötlettől vezérelve a tánc parkett felé kezdtem száguldozni.Annyira emlékszem hogy valami csávó meghívott pár italra aztán ha jól emlékszem visszakeveredtem Tylerhez utána meg Petihez (?). Aztán innentől tiszta homály minden.....
Reggel a saját szobámban ébredtem (?) a saját ruhámban (?). Elég furcsa volt. Felültem az ágyamban de rögtön vissza is zuhantam. Szörnyű fájdalom nyílalt a fejembe. Kellett nekem inni. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe. Az asztalomon lévő telefonom után nyúltam és az üzeneteim között kezdtem kutakodni.

~Tyler-na ez meg honnan tudja a számomat?
~Peti-és ez?
~Xavi-oké ez érthető.
~Ini-vagy 10 üzenet díszelgett Tőle.
~Britta-különös.
Visszatettem a készüléket az asztalra majd nagy nehezen lementem a konyhába ahol épp Izzy reggelizett anyával. Ahogy beléptem minden szem rám szegeződött.