Választásra kényszerülve!

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a friss. A kérdéseket megválaszolva. Seb azért akadt ki mert Nilla nem mondott el neki mindent. Ő úgy érezte hogy Nilla őszinte volt vele végig de kiderült hogy nem. Örülök hogy elég sokan szeretitek az One Direction-t. Lehet hogy a héten létrehozom az 1D-s blogot de nem ígérek semmit! :)) Jó olvasást! Puszii♥ És köszönöm a kommenteket! :))♥

6 kommi és friss :$$ (tudom kicsit gonosz vagyok..bocsii:$)

25.

-Kicsim minden rendben?-szalad oda hozzám anya.
-Persze csak kicsit fáj a fejem de semmi komoly. De pontosan mi is történt tegnap? És hogy jutottam haza?
-Péter és Tyler hozott haza. És eléggé sokkos állapotban voltál. Ugye nem az történt amire gondolok.
-Ha arra hogy drogoztam akkor nem hiszem.Legalábbis úgy emlékszem nem fogadtam el Tylertől. Csak pár tömény italt ittam semmi több. Nyugi nem fogok visszaszokni.
-Remélem is kicsim. Ezt pedig idd meg!-nyomott a kezembe egy hatalmas pohár kávét. Miután mindet megittam ami beletelt 15 percbe felmentem a szobámba és visszadőltem az ágyba.

A bulis éjszaka óta már 3 teljes nap telt el. Az újságok ismét tele lettek az én képeimmel és újra a drogos múltamat feszegették. Az életem romokban hevert. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Munkába nem lettem volna képes állni meg hát munka helyet nem igen találtam. Itthon meg egyszerűen haszna vehetetlen voltam. Egyszer akartam elmosogatni akkor is eltörtem két tányért és 3 poharat. Persze az egyik szilánk sikeresen elvágta a kezem úgyhogy kórház lett a vége. Miután kaptam egy csinos kis kötést a kezemre végleg felhagytam a próbálkozással és több napra bezárkóztam a szobámba. Aztán egy napon pontosabban június 29-én úgy döntöttem nem leszek teher anyák nyakán. Összepakoltam az összes holmimat foglaltam egy jegyet Londonba és amilyen gyorsan csak tehettem kiutaztam.

××

Július harmadika van. Ahogy a naptárra pillantottam észbe jutott hogy Ő ma ünnepli 25-dik születésnapját. Halványan elmosolyodtam és gondolkodni kezdtem. Ha a múltam nem kerül nyilvánosságra akkor lehet hogy most én is ott lehetnék vele látnám mosolyogni. Pár könnycsepp gördült végig az arcomon de tudtam hogy nem szabad gyengének lennem. Eldöntöttem hogy mit fogok csinálni. Elsőnek is elmegyek kibulizom magam. Igen most ez lesz a legjobb. Másodszor: Kijózanodom és elmegyek keresek magamnak valami munkát. Igen pontosan ezt fogom csinálni. Előhalásztam Tyler számát a telefonom majd tárcsáztam. Nem tudom miért pont Őt..de várjunk csak..pontosan tudtam miért is Őt hívom. Két csengés után fel is vette.
-Tyler én vagyok. Tudsz valami jó szórakozó helyet itt Londonban?
-Tudtam hogy hívni fogsz!-nevetett a telefonba-Persze hogy tudok. Lediktálom!-gyorsan leírtam egy papírra a címet majd egy taxival a klubhoz vitettem magam. Hangulatos hely volt az biztos. Leültem a bár pulthoz és rendeltem magamnak valami erőset. Utána kértem egy doboz cigit majd még pár erős italt.

××

Mondjuk mikor elterveztem hogy bulizni fogok nem épp erre gondoltam. Elsőnek mindent jól alakult aztán mikor már mindenkit teljes mértékben be volt állva randalírozni kezdtünk. Sikeresen összefutottunk pár rendőrrel akik persze rögtön megbilincseltek és autóba raktak minket.

Nilla jobbról az első.

Összefoglalva: Három ismeretlen lánnyal sittre kerültem. Remek ennél lejjebb már úgy sem süllyedhetek. 5 órát tölthettem a rácsok mögött a hivatalos 48 óra helyett. És miért csak ennyit? Mert volt egy megmentőm. Aki nem más volt mint Britta. Persze nem kicsit lepődtem meg azon hogy Ő itt van.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem rá a kocsiban. Épp hozzám tartottunk.
-Brit nagydíj van és úgy gondoltam meglátogatlak.
-Honnan tudtad meg a címem?-néztem rá kérdőn.
-Titok!-vigyorgott-De hogy is kerültél őrizetbe?

-Ohh hidd el egyszerű volt!-nevettem fel-Elsőnek leittam magam utána meg randalíroztam egy keveset. De nem értem miért hoztál ki hamarabb!-ráztam a fejem.
-Mert össze kell hogy kaparjalak. Szükségünk van rád. És nem csak nekem Sebnek is.
-Pff..na persze..
-Na jó kicsit szépítettem a dolgokon de hidd el legbelül neki is hiányzol. Csak makacs és még magának sem meri bevallani a dolgokat.
-Sajnálom Britta de nem hiszek neked!-sóhajtottam-De köszönöm hogy értem jöttél!-mosolyogtam rá.
-Ugyan! És most kirángatlak a gödörből!-vigyorgott majd leparkolt a házam előtt. Britta tényleg megpróbált kirángatni a gödörből bár ezt nem igazán hagytam neki. Mindenáron vissza akart vinni a Red Bull-hoz de én heves tiltakozásba kezdtem és végül belátta: ebből még én sem engedek. 3 óra "csajos nap" után Brittanak vissza kellett mennie mert hívta a kötelesség. Én pedig ismét egyedül maradtam a gondolataimmal. Vagyis mégsem egészen. Olyan este 10 fele hívott Peti és közölte velem hogy a hétvégi futam miatt Londonba utazik. Én persze nagyon bepörögtem és rögtön meg is beszéltük hogy nálam lesz a hétvégén és hogy kimegyek vele a futamra. Na jó ezt nem beszéltük meg Ő döntötte el helyettem. Én persze tiltakoztam ezerrel és tiltakozni is fogok.

××

Futólépésben haladtam a reptérre hisz Peti gépje bármikor landolhat. Be se kellett mennem mert már kintről kiszúrtam azt a hülye fejét.
-Peti!-öleltem meg.
-Én is örülök neked drága Nilla! Már hiányoztál!-nyomott egy puszit a fejemre.
-Te is!-vigyorogtam-De menjünk van mit mesélnem!-fogtunk egy taxit ami visszavitt a lakásomba. Peti megkapta a vendégszobát és miután mindent megmutattam neki kiültünk a kertbe és beszélgettünk.
-Ugye kijössz velem az időmérőre?-nézett rám nagy kék szemeivel. Úr isten lehet neki ellenállni?
-Ne nézz így!-mutogattam-és nem megyek!-jelentettem ki szikla szilárdan.
-Na lécci!-most már vigyorgott is. Te jó ég hova kerültem?!
-Na jó oké elmegyek veled de ezért sokkal fogsz jössz!
-Majd kiengesztellek!-nyomott egy puszit az arcomra és bement a lakásba. Pár perc után én is követtem.
-Mi lenne ha holnap az időmérő előtt elmennénk a Temze partjára?-vetette fel az ötletet Peti.
-Legyen úgy is rég jártam már a Temzén!-mosolyogtam. Este még összedobtunk ketten egy gyors vacsit majd mindketten lezuhanyoztunk és aludni mentünk.
Reggel 9-kor keltünk és úgy fél órával később indultuk meg a Temze partjára.
-Na hideg a víz?-kérdeztem Petit aki persze nem bírta ki hogy meg ne mártózzon.
-Hát eléggé!-jött vissza-De gyere csak!-kapta el a derekamat majd a vállára kapott.
-Péter Robinson! Most azonnal tegyél le mert ha nem sikítok!-beszéltem hozzá de nem hatotta meg. Pár percre rá már a vízben voltam és majd megfagytam!-Én megöllek Peti!-néztem rá szúrósan majd a hátára ugrottam. Nevetve kezdett el szaladni velem egyre beljebb és beljebb-Olyan dilis vagy!-bokszoltam bele a vállába.
-Mintha te nem lennél az!-vigyorgott megint. Fogadjunk ezzel a mosolyával szokta levenni a csajokat a lábukról. Hát mit ne mondja ez nálam is működik! A köztünk lévő pár méter egy lépéssel átszelte majd a derekamnál fogva magához húzott. Ajkunkat alig választotta el pár centi de pár másodperc alatt ez is megszűnt. Nyelvünk vad táncot járt közben pedig Peti az ölébe kapott és így csókoloztunk tovább.

××

Úgy 2 órát töltöttünk a strandon majd itthon egy gyors fürdés után készülődni kezdtünk. Bár nekem nagyon nem volt mehetnékem de mivel tegnap megígértem Petinek nekiálltam készülődni. Az idő eléggé lehült így délutánra ezért kicsit gondban voltam a ruhaválasztással.

Esőben indultunk meg Petivel a pályára. Az átlagos út 15 perc lett volna de a dugók miatt fél órába telt mire kiértünk. Kézen fogva sétáltunk be az egyik lelátóhoz ami szerencsére védett volt így az ernyőt mellőzhettünk. Nagyon jó helyünk volt. A Q1 kezdetére sem állt el az eső ezért minnél többen akartak gyors kört futni.  Végül Seb volt a leggyorsabb a Q1-ben. Meglepetésre Button kiesett bár mondjuk nem igazán bánom. Soha nem birtam annyira Jensont. Hogy miért? Azt én magam sem tudom csak nem birom és kész. A Q2-re már elég rossz körülmények uralkodtak a pályán ezért azt meg is szakították. Petivel bementünk a büfébe mert a jegyünk oda is beengedést biztosított. Petivel egy kehely fagyival ültünk le az asztalhoz. A kényszerszünetben nagyon jól szórakoztunk. Egymást etettük fagyival aminek az lett a vége hogy szépen leetük magunkat. Úgy fél órával később visszamentünk a helyünkre és a többi nézővel együtt kezdtünk el hullámozni. A jókedvem egész addig tartott míg a kamerák Sebre nem tévedtek. Ő is kint ült és intett egyet a kamerának persze nem túl boldogan. Próbáltam nem erre koncentrálni de ez nem igazán sikerült. Aztán végre újraindították az időmérőt aminek a végén Grosjean a homokágyban kötött ki. Az időmérő nyertese végül Fernando Alonso lett.

-Na hogy tetszett?-kérdeztem Petit.

-Nem volt rossz! Bár látszik hogy nem vagyok oda az ilyenkért de veled egy élmény volt!-vigyorgott.

-Ohh pirulok!-nevettem fel. Még egy kevés ideig maradtunk a lelátokon majd lassan elindultunk vissza. Útközben találkoztam pár ismerőssel. Például Stuval, Kennyvel, és Mark sajtósával is összefutottunk. Még szerencse hogy sem Britta sem Seb nem jött velünk szembe. 

Este olyan 8 óra fele mikor Peti épp zuhanyozni volt Britta hívott fel.

-Szia Britta!-szóltam bele vidáman.

-Ki az a Peti és mi van köztetek?-vágott a közepébe. Hát igen a kertelés nem megy neki.

-Csak egy barátom!-vágtam rá talán túl gyorsan.

-Aha. te minden barátoddal kézen fogva járkálsz? És a büfében smárolsz vele?

-Aham!

-Akkor Sebbel miért nem ezt csináltad?

-Jó oké Ő a barátom de ez miért fáj neked?

-Mióta is a barátod? Mert neked nem Ő kell!

-Akkor ki? Nem értelek Britta.

-Neked Sebbel kéne most járnod. Erre te összejösz ezzel a gyerekkel Seb meg még mindig együtt van Hannaval. 

-Hé-hé! Nekem nem kéne vele járnom!! Azzal járok akivel akarok és ha most megbocsájtasz leteszem! Szia Britta!-nyomtam ki a telefont. Eléggé felbaszta az agyam Britta de ezt palástóltam Peti előtt. Bár tegnap még külön aludtunk ma már együtt feküdtünk le aludni.