Választásra kényszerülve!

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a friss. Köszönöm a kommenteket nagyon jól estek :)) Jó olvasást a részhez! Puszi♥

Ismét 3 kommi és friss ! :$$

18.

Elég sokat sétálhattam mikor nagy nehezen kiszúrtam Gerard-ot. Épp az autójához sietett.
-Gerard!-kiabáltam de nem akart megfordulni-GERARD!!-kiabáltam ismét és végre meg is hallotta-Basszus Gerard süket vagy?-álltam mg előtte. Ennyit mostanság nem igazán futottam főleg nem magassarkúban.
-Bocs nem hallottam!-vágta oda igen flegmán.
-Aha én meg hülye vagyok! De mi a bajod már megint? A fiúk mondták hogy egész nap hozzád sem lehetett szólni.
-Nincs semmi bajom oké?-förmedt rám.
-Hát nem úgy tűnik basszus.
-Le lehet szállni rólam oké? Menj vissza a drága Vettel-edhez engem meg hagyj békén!-ült be a kocsiba és utána el is hajtott. Én csak néztem nagy szemekkel.

 A telefonom rezgése térített vissza a valóságba.
-Halló?-szóltam bele.
-Merre vagy? Interjúkra kellene mennünk!-szólt bele azt hiszem Seb. Nem voltam benne biztos mert nem figyeltem-Nilla itt vagy?
-Mi?
-Hallom nem figyelsz.
-Bocs Seb. 2 perc és ott leszek. Szia!-nyomtam ki a telefont. Siettem vissza ahogy megígértem és rögtön vittem is a fiúkat interjúkra. Miután végeztünk fáradtan indultam ki ismét a parkolóba hogy elbúcsúzhassak Pedro-éktól.
-Jó volt titeket újra látni!-öleltem meg Őket.
-Téged is. De ugye jössz a keddi edzésre?-Sergio.
-Uhh azt el is felejtettem!-fogtam a fejem. Előhalásztam a telefonomat amibe be volt írva minden. Lesz 1 hét szünet Monacóig úgyhogy simán ráérek-Ott leszek!-mosolyogtam rájuk.
-Na ez remek! És nem tudod mi van drága Gerard barátunkkal?
-Lövésem sincs. Én próbáltam beszélni vele de leordította a fejem aztán hozzám vágta hogy menjek vissza Sebastianhoz úgy is olyan jól el vagyok vele. Most normális ez?-néztem rájuk.
-Féltékeny!-jelentette ki Pedro mire én gúnyosan felnevettem.
-Azt mire? Ott van neki Shakira.
-Ja igen. Már nincsenek együtt!-na itt eléggé megdermedtem.
-Mi van?
-Szakítottak. Azóta Gerard eléggé padlón van. De tegnap miután beszélt veled egész jó kedve lett. Jó hatással vagy rá!-vigyorgott Sergio.
-Aha persze. Inkább hanyagoljuk ezt a témát mert nekem mennem kell. Lesz még egy megbeszélés. Akkor kedden. Majd még addig telefonálok Xavinak vagy Ininek oké?
-Oké várunk! Szia csajszi!-adtak még két-két puszit majd megvártam míg elmennek és visszamentem a pályára azon belül is az irodába ahol lesz a megbeszélés. 1 óra dög unalom után fáradtan dőltem be az ágyamba. Lerúgtam a magassarkúmat magamra tettem a takarómat és álomra hajtottam a fejem.
Másnap kopogásra ébredtem. Ránéztem az órámra ami 9-et mutatott. Gondolkodni kezdtem hogy mit felejtettem el de rá kellett jönnöm hogy mára semmi program nem volt betervezve. A kopogás nem maradt abba ezért durcásan de elindultam ajtót nyitni. Útközben szembe találtam magam egy tükörrel. A hajam szana szét állt a sminkem el volt kenődve és a ruhám is elég furán állt. Utóbbit gyorsan megigazítottam a kezemmel átfésültem a hajam a sminkemmel meg nem foglalkoztam. Az ajtó mögött Seb állt nagy bőröndökkel.
-Szia. Felébresztettelek?-nézett rám.
-Szia. Nem dehogy-hazudtam egy kicsit-hova utazol?-néztem a bőröndökre.
-Vissza Németországba a családomhoz!-mosolyogott-Csak a ruhádat hoztam vissza!-vigyorgott.
-Hogy kerül hozzád a ruhám?-néztem rá furán.
-Tudod amiben tegnap délelőtt voltál. A rendezők nekem adták mert téged nem találtak.
-Uhh igen emlékszem. És köszönöm!-vettem el tőle a szatyrot.
-Ugyan. De nekem mennem kell mert lekésem a repülőt! Akkor 1 hét múlva Monacóban.
-Monacóban. Szia Seb!-öleltem meg majd útjára engedtem. Visszamentem a szobámba vettem egy gyors zuhanyt majd összepakoltam a ruháimat. Délután 2-kor felhívtam Xavit és megbeszéltem vele hogy holnap fél 9-re jön értem.

××

Reggel sikerült elaludnom mivel az ébresztőórám nem szólt. Nagy szar az egész. Maradt fél órám elkészülni sminkelni és hajat csinálni. Szép mondhatom. Gyorsan lezuhanyoztam és kikaptam a bőröndömből egy egyszerű felsőt és egy nacit. A táskámba beledobtam a telefonomat felvettem egy fekete sarút majd a hajammal kezdtem foglalkozni.

Gyorsan kivasaltam és összekötöttem. A telefonon csörögni kezdett a táskában. Nagy nehezen előhalásztam felvettem és kihangosítottam.
-Szia Xavi!-szóltam bele.
-Szia Nilla. 2 perc és ott vagyok.
-Rendben akkor lent várlak! Szia!-nyomtam ki. Felkaptam a táskám és a bőröndöket majd lementem a portára ahol leadtam a kulcsaimat. Ahogy kiértem rögtön kiszúrtam Xavit és Ő is engem.
-Szia!-öleltem meg és adtam neki két puszit.
-Szia! Had segítsek!-vette ki a kezemből a bőröndöket. Bepakoltunk a kocsiba majd elindultunk a stadion felé. Az út nem volt több fél óránál.
-És meddig leszel?
-Ma már utazom vissza Londonba.
-Londonba?
-Igen tudod van ott egy lakásom. Azért megyek oda mert pihenni szeretnék. Hosszú volt ez a hét.
-Akkor készülj mert a fiúk totál le fognak fárasztani. Már nagyon várnak!-mosolygott.
-Remek akkor indulás!-fogtam meg a kezét és befelé kezdtem húzni.
-És a csomagokkal mi lesz?-nézett rám.
-Jó helyen vannak!-mosolyogtam. Ahogy beértünk a fűves részre vagy 20-an ugrottak egyszerre a nyakamba. Majdnem össze is estem még szerencse hogy hátulról is megfogtak. Mindenkit egyesével üdvözöltem ami nem volt egyszerű feladat főleg úgy hogy a Barca B-ből is többen jelen voltak. Legvégén odamentem Pephez és Tito Vilanova-hoz. Visszatérve a játékosokra. Gerard még mindig ugyanolyan volt mint 2 nappal ezelőtt. Komor és távolság tartó. Már bő 1 órája itt lehettem mikor a fiúk nekiálltak edzeni. Persze felét elviccelték. Én is sokat nevettem rajtuk főleg akkor mikor Lionel lefejelte az egyik bábut vagy mikor Alexis összeesett a saját lábában. Aztán mire észbe kaptam már én is a pályán voltam és passzolgattam a fiúkkal. Rengeteget beszélgettünk egészen estig itt voltam. Fél 10 volt mikor a villanyokat leoltották ezért mi is bementünk az öltözőkbe. Itt is rengeteget beszélgettünk. Egyedül Gerard volt távolság tartó amit a többiek is kiszúrtak. David Villa jött oda mellém.
-Nyugodtan menj utána!-suttogta a fülembe.
-Nem lenne gond?-néztem rá.
-Nem dehogy menj csak!-simított végig a kezemen és biztatóan rám mosolygott. Elindultam kifele és megálltam egy szoba előtt ahonnan fény szűrődött ki. Benéztem és nem tévedtem. Gerard gubbasztott egy széken és bámult előre.
-Leülhetek?-mutattam a mellette lévő üres székre. Ő csak bólintott egy aprót-Km. Gerard elmondanád hogy mi bánt?-fordultam felé.
-Nem fontos!-rázta a fejét.
-Oké Geri! Nem tudom mit gondolsz most de csak közlöm. Én és Sebastian nem vagyunk együtt. És azt is tudom hogy te meg Shakira is külön vagytok. Nem tudom mi történt köztetek de sajnálom!-fogtam meg a kezét. Ő nem válaszolt csak bámulta a padlót. Nekem itt volt elég. Én mindent elmondtam neki nem tudom hogy mit kellene még tennem. Sóhajtottam egyet majd felálltam és kisétáltam a szobából. Megkértem Xavit hogy vigyen ki a repülőtérre majd szépen sorba elbúcsúztam mindenkitől. A repülőtéren könnyes búcsút vettem Xavitől majd megkezdtem a beszállást. Épp átléptem volna mikor azt hallottam hogy valaki a nevemet kiáltsa. Megfordultam és Gerardot szúrtam ki a tömegből.
-Nilla várj!-futott oda hozzám-Én nagyon sajnálom hogy bunkó voltam! Én azt hittem hogy te és Vettel..szóval..hogy ti..
-Nem nem vagyunk együtt!-vágtam közbe-De nekem mennem kell. Jó volt újra látni Geri!-öleltem meg jó szorosan.
-Remélem hamarosan látjuk még egymást!-suttogta a fülembe-Vigyázz magadra rendben?-tolt egy egy kicsit magától.
-Rendben! Szia Geri!-öleltem meg még egyszer. Már menni készültem mikor Geri még visszarántott és adott egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam majd tényleg felszálltam a gépre. Elfoglaltam a helyem majd gyorsan el is aludtam. Nem csoda hisz éjfél körül járt már az idő. Reggel a gép 9 órakor landolt Londonban. Elég fáradtan szálltam le a gépről és kerestem meg a csomagjaimat. Fogtam egy taxit és a kis házamhoz vitettem magam.

Nem volt nagy szám ez a ház inkább azt szerettem benne hogy nyugis helyen van és itt tudok pihenni. És nekem pont ez kellett most.