Választásra kényszerülve.

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen későn hozom nektek a frisst de mostanában kicsit el vagyok havazva. Egész hétvégén Tatán voltam osztály kiránduláson és persze pont lemaradtam a Forma 1-ről. Seb szombaton fantasztikus volt a vasárnap viszont nem az Ő napja volt. Épp sétáltunk a városba mikor olvastam hogy 20 mp-es előnye van. Aztán mikor felszálltunk a buszra meg már azt olvasom hogy megállt az autó. Hát nagyon kiakadtam. De lesz ez még jobb is és még sok van hátra. A részhez jó olvasást. Puszi mindenkinek!♥

3.

-Szia!-nyitottam ki az ajtót.
-Szia! Nagyon csinos vagy!-bókolt én meg csak pirultam.
-Ugyan ne túlozz!
-Hidd el nem túlzom!-mosolygott-Mehetünk?
-Persze!
Beszálltunk a liftbe aztán autóba ültünk. A hely ahol a vacsora volt elég közel volt a szállodához. Mark kinyitotta nekem az ajtót majd közösen besétáltunk az épületbe. A hely belülről is gyönyörű volt. Nem egy méreg drága hely volt de nem is olcsó. Pont olyan közepes. A megterített asztalok mellett névjegy kártyák voltak. Közben Christian is üdvözölt minket és bemutatott pár fejesnek majd elfoglaltam a helyemet. Bal oldalamon Mark foglalt helyet míg a jobbomon Sebastian. Bár Ő még nem volt itt amit mindenki furcsállt. Mark szerint pontos ember. Ő sem értette hol lehet. Christian még megpróbálta húzni az időt majd kapott egy SMS-t.
-Emberek! Sebastian írt! Sajnálja de nem tud eljönni. De azt üzeni hogy nélküle is élvezzük az ebédet.
-Akkor! Mire várunk! Pincér!-szólalt meg Helmut Marko. Az előétel után jöhetett a fő étel majd a desszert. Már akinek. Mark alig ehetett valamit. Nyavalygott is rendesen. A vacsora 10 óráig tartott.  Mark nagyon kedves volt még haza is vitt. Megköszöntem neki a mai napot majd elmentem ismét zuhanyozni. Belebújtam a pizsamámba és gondolkodni kezdtem. Az újságokban mindig azt olvastam hogy Sebastian Vettel ilyen pontos, ilyen kedves, ilyen udvarias stb. Ehhez képest.velem alig-alig váltott pár szót. Azért máshogy képzeltem ezt el. Be kell hogy valljam Gerard előtt nagyon is tetszett Sebastian. Szoktam bulvárlapot olvasni és ezekben rendre ott volt Sebastian képe. Helyes volt mint ahogy most is az. Csak a modora nem olyan amilyennek elképzeltem. Nem tudom hogy velem van-e baja vagy csak alapból ilyen minden újonccal. Elhatároztam hogy holnap beszélni fogok vele minden áron.
Reggel elég korán pontosabban 8 órakor keltem. Gyors zuhany sminkelés majd elindultam reggelizni. A szokásos diétás ételt ettem. Ehhez voltam hozzászokva. Saláta sok-sok zöldséggel.  Épp végeztem a reggelivel mikor  Sebastian jött be az épületbe. Egyedül volt kért magának reggelit majd leült az egyik asztalhoz. Most tűnt jó alkalomnak az hogy beszéljek vele.
-Szia! Leülhetek?-böktem a fejemmel a székre. Sebastian fel sem nézett az ételről csak bólintott egy aprót-Kérdezhetek valamit?
-Ha nagyon muszáj!-sóhajtott és végre méltoztatott felemelni a fejét.
-Van valami bajod velem?
-Az igazságot mondjam vagy szépítsek?
-Csak az igazat!
-Rendben. Nem tetszik hogy te vagy az új ember itt. A stílusoddal is van elég problémám és ahogy olvastam elég zűrös csaj vagy. Egy nagy balhé után otthagytad a Barcat most meg idejöttél port kavarni. Kell ez nekünk?-húzta fel a szemöldökét. Rosszul estek a szavai nagyon rosszul.
-Már ne haragudj Sebastian. De szerintem semmit sem tudsz a múltamról. És csak hogy tisztában légy a dolgokkal. Én is baromira utálom a stílusod. Nagyon félre ismertelek. És ezután csak akkor beszéljünk ha muszáj. Na szia!-hagytam ott. Nagyon felhúzott olyannyira hogy úgy bevágtam a szobám ajtaját hogy beleremegett a fal is. Nem tudtam elképzelni hogy hogy lehet valaki ekkora barom. Pont olyan mint a Barcanal Daniel Alves.

És ismét irány a múlt! Nilla és Daniel találkozása. Úgy 1 évvel ezelőtt ismét.

-Nilla a legnehezebb falat még csak most jön!-sóhajtott nagyot Pep Guardiola-Az egyik legnehezebb játékosunk Daniel Alves. Vele nagyon kevesen értenek szót. Néha még én is összekapok vele. Kérlek próbáld meg jól kezelni ezt az ügyet.
-Rendben Pepe ezen leszek!-mosolyogtam.
-Akkor beengedem. Sok sikert!-küldött felém egy biztató mosolyt majd kiment. Pár másodperc múlva egy középmagas enyhén kopasz srác jött be az ajtón.
-Helló! Nilla Gomez!-nyújtottam felé a kezem.
-Dani Alves!-vetette oda félfálról közben pedig a telefonját nyomkodta. Pepnek igaza lesz.
-Örülök hogy megismerhettelek!-próbáltam kedves maradni.
-Hát én nem egészen így vagyok ezzel. De mivel Pep papa megkért hogy legyek veled normális. Kezdjünk bele!-vágta le magát a székre.
-Nem tudom tudod-e de én leszek az új edzőtök.
-Tudom. De nem értem hogy miért pont egy csaj? Mikor ezer pasi közül lehetne választani erre tessék egy csaj.
-Kedves vagy mondták már?
-Párszor igen!-nevetett-Na és? Honnan is jöttél? Nilla igaz?
-Igen Nilla!-ekkora egy tuskót basszus-Hidd el sokkal északabbról mint te!-vettem fel az Ő stílusát.
-Aha. Hány éves is vagy? Olyan 25-nek nézel ki.
-Kösz szépen leöregeztél. Egyébként csak 22. De te már biztos több vagy mint 26. Jaj várj. Agyilag kb. 10!-vigyorogtam bájosan.
-Tudod eddig senkinek nem volt ekkora szája mint neked.
-És van ezzel valami gond?
-Tudod hamar el tudom érni hogy repülj. Úgy emberkedj aranyom! Na csókollak!-felkelt majd otthagyott....

Hasonlít egy kicsit a két helyzet nem? Nos Daniellel azóta sem jövök ki túl jól. De legalább már addig eljutottam vele hogy tudunk két normális szót váltani egymással. Ez általában a köszönésig tart. Remélem azért Sebastiannal majd jobban ki fogok jönni. Kezembe vettem a telefont és felhívtam Xavit. 3 csörgés után fel is vette.
-Hola Nilla! Végre felhívtál. Kezdtem aggódni miattad.
-Hola Xavi. Tudom elfelejtettem és sajnálom is. De most már tudunk beszélni.
-Végre egy jó hír! De olyan fura a hangod! Ugye nincs semmi baj?
-Túl jól ismersz Xavi!-fújtam ki a levegőt.
-Na mesélj csak.
-Az egyik pilóta a baj. Tudod pont ugyanolyan mint Daniel. Nehéz eset beképzelt és azt hiszi mindent megtehet mert Ő az első számú a csapatnál.
-Tényleg hasonlít Danira!-nevetett-De egy jó tanács. Soha ne hagyd hogy felhúzzon. Ezzel csak neki szereznél örömöt.
-Igazad lehet Xavi.
-Tudod hogy nekem mindig igazam van!-nevetett.
-Kivéve akkor amikor nem!-tettem hozzá-De most leteszem. Álmos vagyok! Üdvözöld a nevemben Init meg Andreu-t. Meg persze a többieket is.
-Meglesz. Jó éjszakát húgi.
-Neked is bátyus. Puszillak!
-Én is! Hola!
-Hola!-majd bontottuk a vonalat. Letettem a telefont az éjjeli szekrényre majd bebújtam az ágyamba.
Ma már április 12.-e van azaz csütörtök. Ha nem említettem volna jelenleg Kínában tartózkodom. Ma pálya bejárás holnap szabad edzés és a többi.

Felöltöztem kezembe vettem a BlackBerry-m és lementem a hallba. A recepción megkaptam a mai feladatom listáját. 1 egész oldalból állt. Gyorsan végigfutottam majd a bokszokhoz indultam. Az út közel sem volt sikeres. Drága egyetlen nagyképű pilótánk sikeresen belém jött.
-Figyelhetnél jobban!-vettette oda flegmán.
-Már ne is haragudj meg de te jöttél nekem nem pedig fordítva!
-Szerintem pont fordítva volt az egész. De ahelyett hogy számon kérnél egy bocsánat is elég lett volna.
-Álmodni lehet!-vettem oda ugyanabban a stílusban. Kaptam egy szúrós pillantást majd a német sarkon fordult.
-Nem úgy gondolta!-jelent meg előttem egy szőke srác-Had kérjek bocsánatot a nevében.
-Nincs rá szükség! De köszönöm!-eresztettem meg egy mosolyt. A szőkeség is távozott.

Hosszan bámultam Őt és Sebastiant is. Fájt hogy így viselkedik velem de erősnek kellett maradnom. Egy idő után már nagyon feltűnően bámultam Őket. Kezdett cikis lenni a helyzet de gyorsan kapcsoltam és bementem Mark bokszába. Jobb ha Marknál és nem Sebastiannál időzőm. Még abból is balhé kerekedne. Ismertettem a szerelőkkel a programot majd a két pilótát összehívtam egy csendesebb helyre.
-Oké srácok. Ma pálya bejáró amit Sebastian kezd majd utána következik Mark. 2-2 óra mindkét félnek. Miután te Sebastian végeztél lesz egy film forgatás amin meg kellene jelenned. Britta majd elkísér. Utána mindkettőtöknek egy fél órás interjút kell végigülni és nagyjából mára ennyi.
-Rendben!-bólintott Seb-Akkor én megyek is!-és már el is tűnt.
-Nekem is minden oké! Most én is megyek! Szia Nilla!
-Szia Mark!
Elgondolkodtam. Sebastianon és Markon. Két ellentét. Két hatalmas ellentét. Az egyik barátságos az elejétől kezdve míg a másik aligha beszél velem. Erről az ellentétről egy Barcas emlék ugrott be.

Vissza az időbe úgy 4-5 hónappal. Az EB kezdete Spanyolország-Anglia barátságos mérkőzés.

A Spanyol válogatottban helyet kapott több Barcelona játékos és Real Madridos is. Köztük Sergio Ramos és Gerard Piqué. A két hátvéd közel sem ápol jó kapcsolatot sőt. Hatalmas az ellentét köztük. Még a meccsen is többször összeszólalkoztak ami nem igen tetszett a többieknek. Piqué-nél azonban a második félidő utolsó 10 percében elszakadt a cérna. Ordibálni kezdett csapat társával. Tudtam ennek nem lesz jó vége. Muszáj volt nekem is és  Vicente del Busque-nak is pályára rohannia. Ott közben már a 192 cm-es óriást próbálta lefogni Xavi és Iniesta is több kevesebb sikerrel.
-Gerard nyugi!-ordibáltam de Ő meg sem hallotta-Vigyétek el innen Ramost!-fordultam Iker és Xabi Alonso felé akik bólintottak és nagy nehezen elrángatták a dühös Ramost. Piquét közben már Villa és Fabregas is próbálta lenyugtatni.
-Gerard! Hallasz!!-ugráltam előtte-Nyugodj már meg!-fogtam meg a kezét.
-Hogy a picsába nyugodjak meg. Ettől a baromtól nem tudok normálisan koncentrálni.
-Ne foglalkozz vele. És most őrölj annak is hogy nem állítanak ki. Ja annak meg pláne hogy Vicente nem ordibált veled. Velem még elég jól jártál!-közöltem vele a tényeket majd otthagytam a már nem vörös fejű Piquét........ ( Ez csak saját agy szülemény persze soha nem történt ilyesmi.)

Látjátok mennyi a hasonlóság? Komolyan néha úgy érzem mintha ismét egy foci pályán lennék nem a Formula 1-ben. Viszont elhatároztam. Valahogy ráveszem Vettelt arra hogy normálisan beszéljük meg a dolgainkat..