~Játék~

Sziasztok! Hát ez a nap is elérkezett. Egy történet ismét véget ér de nyugi. Már készülőben van a következő. És ha minden jól megy már holnap hozom is az első részét. Ma a blog külseje egy átalakításon fog átesni holnap pedig az új szereplők és amint már mondtam az új rész is megérkezik. Ez a kis befejező rész nem lett valami hosszú nézzétek el nekem. Véleményeket várok legyen az jó vagy éppen rossz. Jó olvasást! Puszi♥

~33 rész~

-De doktor úr. Remekül vagyok. Engedjen haza könyörgöm!-próbáltam megpuhítani a dokit több kevesebb sikerrel.
-Kisasszony. Ez nem így megy. Értse meg hogy az egészsége a legfontosabb.
-De remekül vagyok!-mosolyogtam bár pont most jött rám a köhögő roham. Remek ezzel mindent elrontottam.
-Sajnálom hölgyem. Holnapig még biztos maradnia kell! Most pedig pihenjen! Ma még meglátogatom! Viszlát!-távozott. Magamban elküldtem melegebb éghajlatra. Hiába puffogtam magamban az orvos nem tért vissza azzal a szlogennel "hogy mégis hazamehet kisasszony." Nem Disneyland-ben élünk. Még a mai napot végigszenvedtem a kórházban. Másnap reggel saját felelősségemre távoztam a kórházból. Britta segített a cipekedésbe. Ahogy kiértünk a parkolóba fogtunk egy taxit és egyenesen a repülőtérre mentünk. Már 2 napja Monacóban kellene lennünk. Mondjuk a csapat egyik fele már ott is van.
-És Hannaval mi a helyzet?-fordultam felé miközben a bőröndöket pakoltuk ki a taxiból.
-Nyugi lerendeztük. Ma reggel meg gyorsan feldobtam a Németország felé tartó repülőgépre.
-Jól tetted!-nevettem-Sebék?
-Szerintem már itt vannak. Bár reggel még össze-vissza szaladgáltak Heikkivel. Még mindig nem pakoltak be. Tartok attól hogy elkésnek.
-Férfiak!-nevettünk fel Brittaval. Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré majd a kar tulajdonosa belecsókolt a nyakamba. Tudtam hogy ki áll mögöttem. Hatalmas mosolyra húztam a szám majd megfordultam az ölelésében. Így végre a szemébe tudtam nézni. Azokba a gyönyörű tengerkék szemekbe.
-Már hiányoztál!-suttogta majd kaptam egy forró szenvedélyes csókot.
-Te is!-mosolyogtam majd váltottunk még egy csókot.
-Csak megjegyzem. Ha így folytatjátok el fogunk késni!-szólt oda Britta.
-Ünnep rontó!-morgott Seb mi Heikkivel meg csak mosolyogtunk. Mivel Brittanak igaza volt összekaptuk magunkat leadtuk a csomagjainkat majd felszálltunk a gépre. Sebbel egymás mellé ültünk és az egész repülőutat  együtt aludtuk végig. Jó volt újra a karjai közt elaludni.  Ahogy leszálltunk csak ámultam és bámulta. Monaco egyszerűen csodálatos hely. Az idő remek körülöttünk tenger. Kell ennél jobb? Szerintem nem. Ahogy beértünk a pályához Sebet letámadták a rajongók.
-Én megyek te maradj nyugodtan!-szóltam oda Sebnek.
-Rendben! Sietek! Szeretlek!-csókolt meg. Brittaval átvergödtük magunkat a tömegen majd a recepción elkértük a kulcsainkat. Sebbel persze közös szobánk volt. A liftbe menet összefutottunk pár Red Bullossal. Mindenki két-két puszival köszöntött sőt Stu-ék még meg is pörgettek a levegőben. Néha úgy érzem túl sok örülttel vagyok körülvéve. De annyi biztos. A srácok nélkül nem Red Bull a Red Bull. Kicsit hülyén hangzik de ez igaz. Miután a lift a megfelelő emelethez ért én kiszálltam és a bőröndökkel a szobába mentem. Kicsit körbenéztem majd pár perccel később kaptam egy SMS-t Sebtől:
"Nézz ki az ablakon!♥"
Az ablakhoz sétáltam és elhúztam a függönyt. A látvány gyönyörű volt.

 A vízen hajók voltak az egyikből pedig Seb integetett. Elmosolyodtam majd visszaintettem neki. Gondolom fotózásra kell mennie. Még pár percig láttam Őt majd eltűnt a messzeségbe.

××

Itt Monacóban a szokásoktól eltérően csütörtökön tartsák a szabad edzéseket. Épp az első edzés befutóját nézem. A szememmel Seb nevét kerestem: 9.
Kicsit csalódottan szállt ki az autóból de idő után sikerült megvigasztalnom. Már sokkal vidámabban szállt be a kocsiba délután. A jó kedve a tejesítményén nem látszott meg annyira. 10-dik lett. Rocky megnyugtatott hogy most a hosszabb etapokra koncentráltak. Egy sor interjú után egy megbeszélés majd ismét csak az enyém lett Sebi.

××

A pénteki nap nem volt túl eseményes. Nagy részt Sebbel voltam vagy Christiannal egyeztettem. Holnapra egy szoros időmérőt vár mindenki de főképp a taktikának lesz nagy szerepe. És ezzel mindenki tisztába volt.
A beállításoknak is nagy szerepe lesz. A mérnökök a legjobb megoldásokat keresik és most egyeztetnek a pilótákkal. Mark és Ciaron hamar megtalálták a jó beállításokat de Rocky és Seb sokat veszekedtek. Végül egy Seb által jónak tartott beállítással mentek a 3.-dik szabad edzésen amin 3.-dik lett.....
Azt már tudjátok hogy mi lett az időmérő és a futam vége. De azt még nem tudjátok hogy velünk mi lett.  Mint egy jó kislány jártam vissza kontrollra minden hónapban egyszer. A füst mérgezés és persze a szív problémák miatt de egy idő után inkább már csak az utóbbi volt jelen. Rendszeres kezeléssel a betegségem gondjait is lehetett kezelni így mondjuk úgy teljes életet éltem. Sebet elkísértem minden futamra. Együtt örültünk a győzelemnek és együtt szomorkodtunk egy vereség után.  Július 22.-e talán életem legszebb napja volt. Seb megnyerte hazai versenyét és még aznap megkérte a kezem a szülei előtt. Persze én rögtön igent mondtam hisz Ő volt életem szerelme. Hanna Monaco óta nem zaklat minket hál istennek. Boldog életet éltünk. És akkor még boldogabb lett mikor egy nap pontosabban szeptember 10.-én megtudtam hogy állapotos vagyok. Talán Seb örült legjobban a dolgoknak de a csapat tagok és a szüleink is jól fogadták a hírt. Az év végén Seb ismét megvédte címét így már háromszoros világ bajnoknak mondhatta magát. A következő év kezdetén már nagy pocakkal utaztam az első verseny helyszínre. Persze Seb és a fiúk úgy vigyáztak rám mint a szemük fényére. Az első két futamra még kiutaztam de a többire már nem mehettem az én és a kicsi egészsége miatt. Májusban pedig megszülettek az ikreink Federico és Benjamin. Mindketten szörnyen hasonlítottak az apjukra. A csapatnál dolgozok már azt mondták hogy megvannak Seb pontos utódjai. Ezeken csak jót mosolyogtunk bár volt némi igazság alapja a dolgoknak. Ben és Fede is imádtak versenyezni. 2 évre rá megszületett harmadik gyermekünk Victoria. A kislányunk inkább hasonlított rám mint Sebre de a kék szemeket egyértelműen tőle örökölte.
Nos ez volt a mi kis történetünk. Remélem mindenki élvezte és sok jó emlék marad meg az emlékeitekben.

VÉGE!