~Játék~

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is a friss. Remélem tetszeni fog. A hozzászólásokat köszönöm szépen! Jó olvasást. Puszi♥♥

Kép a  pilóta fociról. ♥

~Party 20~

Tudtam hogy ez a vasárnapi nem nem lesz egy álomnap számomra. A reggel is nagyon nehezen indult. Egy enyhe fejfájással indítottam a napom. A fürdőbe menet majdnem lefejeltem az ajtófélfát hála a komáságomnak. Egy gyors zuhany után felöltöztem.

 Épp indulni készültem mikor majdnem kitörtem a nyakam hála a magassarkúnak amit viseltem. Szép darab volt meg szerettem is de nem munkára találták ki az biztos. Időm már nem volt átvenni így egy nyaktörést megkockáztatva mentem ki a szobából. Reggelizni se volt időm egyből az irodába mentem hogy nekilássak a dolgaimnak. Nem tudtam teljes mértékben a munkára koncentrálni amit Kenny is kiszúrt.
-Tessék idd meg hátha ettől kicsit felpörögsz!-tolt elém egy Red Bullt. Hálás pillantást küldtem felé és belekortyoltam az italba. Kicsit felpörögtem és így már jobban koncentráltam a feladatomra. Ebédre végeztem de a fejfájásom amint kimentem az irodából csak nőtt. Lehet az időváltozás miatt van mindez vagy nem tudom. Megebédeltem majd indulni készültem. Fél úton azonban hirtelen szédülni kezdtem. Meg kellett kapaszkodnom a korlátba mert ha nem tettem volna közelebbről is megismerhettem volna  a padlót. Pár perc után már nem fejjel lefele láttam a világot. Vettem egy mély levegőt majd visszamentem az irodába. Az időmérő kezdete előtt fél órával mentem ki ismét immár a pályára. Rengetegen sürögtek forogtak a Sanghaji aszfalt csikón. Seb épp egy interjút adott a német RTL-nek így én addig meghúztam magam a háttérben Heikki mellett.
-Fehérebb vagy mint Seb pólója!-utalt az overall alatt lévő fehér valamire.
-Kösz. Mondhatom jól tudsz bókolni.
-Tudod hogy nem bóknak szántam.
-Sejtettem. Szerintem csak egy vírust kaptam el semmi komoly!-legyintettem.
-Te tudod. De én azért nem lennék ebben olyan biztos!-mormolta el az orra alatt.
-Miben nem lennél olyan biztos?-jelent meg Sebastian. Jó a hallása az biztos-Abbey?! Minden oké? Elég sápadtan nézel ki!-lett aggódó a tekintete közben pedig megfogta a kezemet.
-Minden oké. Csak sok szerencsét jöttem kívánni. Kéz és láb törést!-erőltettem meg egy halvány mosolyt.
-Hát ez nem volt túl őszinte tőled!-nézett rám nagy szemekkel.
-Most csak ennyi van bennem. De tényleg. Remélem nyerni fogsz!
-Azon leszek!-lett széles a vigyora. Még beszéltünk pár szót majd Rocky elrángatta Sebet hogy még egyszer utoljára átvegyék a stratégiát. Elköszöntem Heikkitől majd visszamentem az irodába az íróasztalom mögé.

 A rajtot végigizgultam Seb nem túl jól kapta el a de mindnél feljebb verekedte magát egészen az 5dik helyig. A német Nico Rosberg nyerte a futamot. Az irodában lévőktől tudom hogy Nicónak ez volt pályafutása első győzelme. Sokat kellett rá várnia. Mögötte a két Mclaren Button és Hamilton futott be. Webber lett az ötödik tehát előttünk végeztek.  Nekem nem volt hangulatom tovább a pályán maradni ezért inkább visszamentem a szobámba. Fél óráig hezitáltam azon hogy felhívjam anyámat vagy sem. Végül erőt vettem magamon és tárcsáztam a számot.
-Halló? Victoria Vonn-Prater.
-Szia...anya-nyögtem ki nagy nehezen-Abbey...Abbey vagyok!
-Jaj lányom. De rég hallottam a hangod.
-Igen. Már rég beszéltünk. Tudod múltkor írtad hogy egyszer a közeljövőben találkozhatnánk. És mivel most én itt vagyok Kínában és tudom hogy te is ezért gondoltam találkozhatnánk.
-Rendben. Legyen. Holnap ráérek. Mondjuk reggel 10kor nálunk. Megadom a címet rendben?
-Rendben!-í megadott címet leírtam egy lapra majd elköszöntem anyától. Nagy kő esett le a szívemről mikor kinyomtam a készüléket. Én megtettem az első lépést a békülés érdekében a többi már az anyámon is múlik nem csak rajtam. Ha Lindy ki tudott vele annyi év után békülni talán nekem is menni fog.  Mennyire imádom hogy az én családom ilyen bonyolult.  Letettem a telefonomat az éjjeli szekrényre és kiültem a szobához tartozó kis erkélyre. A kilátás nem volt olyan szép de a friss levegő jót tett nekem. Kicsit visszaszállt belém az életkedv. Utóbbi a mai nap nagyon hiányzik belőlem. Nem sokkal később lépteket hallottam meg magam mögött.
-Seb! A szív bajt hoztad rám!-fújtam ki a levegőt.
-Nem akartam csak kopogtattam és nem nyitottál ajtót. Azt hittem valami baj van.
-Nem dehogy csak kicsit kiszellőztettem a fejem.
-Az rám is rám férne. Mostanság az életem nem fenékig tejfel.
-Az enyém sem. Holnap lesz egy nem kívánt találkozom!-sóhajtottam. Kérdőn nézett rám látszott hogy érdekli a dolog-Édesanyámmal találkozok. Tudod már több mint 10 éve nem láttam. És most a békülős fázisban vagyunk.
-A családodról jut eszembe. Mesélj róluk. Ezt anno a bemutatkozásnál kihagytad a monológodból.
-Tudod van egy testvérem Lindy. Ő az igazi testvérem. Van egy bátyám Harry na Ő csak a fél testvérem. Apa barátnőjének azaz az én mostohámnak a fia. Jól kijövünk bár Ő Londonban él a divat cége miatt. És tudtommal anyának is van rajtunk kívül 2 gyermeke. Egy fia és egy lánya. Még egyiket sem ismerem terveim szerint majd holnap megismerem őket.
-Hú zűrös egy családod van. Soha nem unatkozhatsz. Az én családom ennél sokkal de sokkal nyugisabb. Olyan átlag család.
-Hidd el néha én is azt kívánom bárcsak  egy normális családom lenne felfordulás nélkül.
-Lehet hogy igazad van. De hidd el minden simán fog menni.
-Remélem igazad lesz. De a gondjaimat félretéve szeretnék gratulálni az 5dik helyedhez.
-Köszönöm. Lehettem volna jobb is de ma csak ennyi volt az autóban.
-Hidd el eljön még a te időd is!-fogtam meg a kezét biztatásképp.
-Remélem igazad lesz! Nem lenne kedved eljönni velem fagyizni?
-De mennyünk!-álltam fel a székemből. A közeli fagyizóhoz mentünk és mindketten kértünk magunknak két-két gombóc fagyit. Persze az egészet Seb fizette aminek én nem igazán örültem de nem akartam vele veszekedni így engedtem hogy fizessen. Egy két személyes asztalhoz ültünk le és ott fogyasztottuk el a hideg édességet.
-Csupa csoki vagy!-nevettem fel. Seb szája végig csokis volt nagyon cuki volt így-Gyere segítek rajtad!-vettem el tőle a szalvétát és letöröltem a szája szegletében lévő csoki fagyit.
-Köszönöm!-mosolygott rám hálásán.
-Ugyan a nagy gyerekek mellé mindig kell egy pótanya.
-És te lennél a potanyukám?
-Igen. És ha rossz leszel büntit kapsz!
-Értettem anyuci!-szalutált viccesen.
-Vissza kéne mennünk a szállodába. Gondolom téged már égre földre keresnek.
-Nem hinném. Nem vagyok én olyan fontos ember.
-Szerintem az vagy. Az emberek felismernek és a sarkon lévő csajok-mutattam egy irányba-Szerintem nagyon szívesen lennének a helyembe.
-Ezt honnan veszed?
-Látom. Azok a pillantások. Ha szemmel lehetne ölni én már halott lennék te meg minimum félmeztelen!-nevettem.
-Nem is tudtam hogy szemről is tudsz olvasni.
-Tudod ez egy különleges képesség. De tényleg mennyünk mert a végén még széttépnek az örült csajok!-karoltam át majd visszamentünk a szállodába.
-A holnapi naphoz kéz és láb törést!-búcsúztunk el az emelet előtt.
-Neked is. Látom a szemedben hogy holnap valami nagy dolgot kell elintézned.
-Milyen jól látod! Remélem holnap délután még összefutunk.
-Ha pedig nem akkor Bahreinben majd találkozunk. A külön gép hátrányai!-nevettem.
-Ne is mond. Nem értem hogy miért pont most kell külön géppel utazni a a csapatnak. Most kéne a legjobban összetartani de az Ő dolguk. Jó éjt Abbey!-adott két puszit.
-Neked is!-viszonoztam a gesztusát. Átöltöztem a pizsamámba majd bedőltem az ágyamba.