~Játék~

Sziasztok! Mivel meglett a 4 komment (amiket nagyon szépen köszönök) ahogy ígértem itt a friss! Jó olvasást! Puszii♥♥

Ez egy régebbi kép de itt is ugyanolyan cuki♥♥

~Party 16~

Másnap a telefonom rezgésére ébredtem meg. Épp a másik oldalamra akartam átfordulni mikor beleütköztem Sebbe. Sebbe????? Mit keresek én Sebnél. Úr isten! Mit tettem. Próbáltam óvatosan kiszállni az ágyból. Nagyjából sikerült is. Halkan lenyomtam a szoba kilincsét és eltűntem. A telefonom ismét rezegni kezdett a zsebembe. A kijelzőn Britta nevét olvastam le.
-Szia drága Abbey. Hogy telt az estéd?-szólt bele vidáman.
-Csak érj vissza Britta nem lesz ilyen jó kedved ne félj! Ajánlom hogy told vissza a segged mert szükségem van a szoba kulcsaimra!! Most!!
-Lemész a portára és elkéred. Már tegnap este visszavittem!-kuncogott.
-Én tényleg végzek veled csak kapjalak a kezeim közé!-csaptam le a telefont. Leszaladtam a portára majd vissza a szobámba.

Vettem egy gyors zuhanyt előhalásztam a ruháimat feltettem egy gyors sminket a hajamat pedig összefogtam. Ma semmi különleges feladatom nem volt csak lézengtem a gyárban és vártam mikor toppan be Britta. Épp egy kényelmes fotelben ültem és az előttem lévő tévét bámultam mikor a pultos csaj termett előttem.
-Ezt neked küldték!-adott a kezembe egy tálat amin egy levél és egy szelet csoki torta volt.
-És ki küldte?
-Azt mondta az illető ha elolvasod tudni fogod! Jó étvágyat!
-Köszi!-mosolyogtam. Megvártam míg elmegy majd a kezembe vettem a  levelet.
"Tudom hülye voltam és nem így kellett volna reagálnom! Nagyon nagyon sajnálom! Tudom nem hiszel nekem de nem fogom feladni! S."
Tetszett hogy nem adja fel de ez akkor is kevés. Nagyon megbántott ezt egy tortával és egy bocsánat kéréssel nem lehet elintézni. A levelet is és a tortát is az asztalra tettem és tovább bámultam a tévét. Hirtelen egy szőke csajt ment el a tévé előtt. Rögtön tudtam hogy nem lehet más mint Britta.
-Hé Britta! Állj csak meg egy szóra!-pattantam fel és mentem utána de Ő mint aki se lát se hall csak ment előre. Annyira siettem hogy nekimentem valakinek. Pontosabban Sebnek. Hát ez az én szerencsém.
-Öhm..bocsi!-nyögtem ki ezt a  pár szót.
-Nem történt semmi!-de a keze még mindig a derekamon pihent.
-Nekem..most..mennem kell!-nyögdécseltem majd kibújtam a karjai közül. Közben sikerült utolérnem Brittát.
-Látom megint a karjaiba kötöttél ki!-kuncogott.
-Haha. Úgy bokán tudnálak rúgni de nem teszem mert úri hölgy vagyok. De a kulcsaim miatt még számolunk.
-Muszáj volt megtennem. Legalább nála aludtál. Ez egy jó lépés a békülés felé! Csak így tovább!-kacsintott.
-Utállak Britta!-nyújtottam rá a nyelvem majd otthagytam. Visszamentem a szobámba és kicsit rendbe szedtem  bőröndömet. Holnap már utazunk Kinába. Épp végeztem mikor kopogtattak.

Ajtót nyitottam de nem találtam mást csak egy csokor kék rózsát. A rózsa csokor közt egy levél bújt meg amit kivettem. Ma már ez a második levelem. Kicsit sok lesz.
"Tudom már mondtam párszor de még párszor el fogom ismételni! Nagyon sajnálom. A kék rózsa csak amolyan kiengesztelés. És addig foglak az ajándékaimmal zaklatni míg nem találkozol velem! S."
Elmosolyodtam. Tudtam hogy nem hazudik hisz általában Ő az a kitartó fajta. Látszik rajta hogy nagyon teper a bocsánatomért. Már csak azt kéne eldöntenem hogy gonosz legyek vagy ne? Mert ha az leszek akkor még egy darabig nem bocsájtok meg neki viszont ha nem akkor már most elnyerte a  bocsánatomat. Ez kicsit furcsa hisz két órával ezelőtt még azt mondtam hogy soha nem bocsájtok meg neki de úgy látszik mégis meg kell tennem. A nagy dilemma közepette jobbnak láttam felhívni Lindyt hátha Ő tud rajtam segíteni. 2 csörgés után fel is vette.
-Szia Kincs. Na mond mi újság?
-Szia-szia. Nem tudok dönteni. Segítened kéne.
-Mondd miről van szó.
-Sebastian!-mondtam ki ezt az egy szót.
-Szinte gondoltam. Na mondjad mit csinált már megint?
-Most semmi különöset. A bocsánatomért esedezik. Már kaptam tőle egy csokor kék rózsát egy szelet sütit mellesleg a kedvencemet és áhh..nem tudom eldönteni hogy megbocsájtsak neki vagy még hozzam egy kicsit az agyát?!
-Juj szóval kék rózsát?!! Nagyon szerethet ha szerzett neked kék rózsát is. Ha rám hallgatsz megbocsájtasz neki. Hidd el megérdemelné.
-Lehet megfogadom a tanácsod. De most leteszem. Majd hívlak.
-Rendben. Ja és ha már Kínába jársz hozz nekem valami csini rucit.
-Meglátom mit tehetek! Szia Lindy.
-Szia Abbey!-majd bontottuk a vonalat. Közben sikerült döntenem. Írok Sebnek egy SMSt-t és majd meglátjuk mi lesz.
"Legyen. Beszéljünk. Fél óra múlva várlak nálam! A."-bepötyögtem majd elküldtem. Választ nem kaptam nem is vártam. Bő fél óra után kopogásra lettem figyelmes. Felkelltem az ágyról majd ajtót nyitottam.
-Gyere be!-nyitottam ki az ajtót Ő pedig beljebb jött-Ülj le!-mutattam a kanapéra-Kérsz valamit?
-Nem köszi.
-Köszönöm a virágokat!-mosolyogtam.
-Ugyan ez a legkevesebb. Még egyszer szeretnék a viselkedésem miatt bocsánatot kérni. Hülye voltam már belátom és nem volt igazam se.
-Felejtsük el!-eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Köszönöm!-ölelt meg.
-Mit?
-Hogy ilyen megértő vagy.
-Ugyan!

××

Már a Kína felé tartó gépen ülünk. Kenny ül a bal felemen Rocky a jobbon velem szembe pedig Ciaron foglal helyet. A mellettünk lévő blokkban Sebastian Mark Britta és Heikki foglalt helyet. Nem igazán beszéltünk egymással hisz nem volt miről. Én bámultam előre Rocky és Ciaron elemeztek pár dolgot és így tovább. A repülőtéren nem voltak túl sokan hál istennek.
-Várjunk! Elhagytam a belépő kártyám!-estem kétségbe mikor leszálltunk a buszról mely a pályára vitt.
-Nézd meg a buszban! Lehet kiesett a zsebedből!-szólt utánam Kenny. Nagy bőröndökkel siettem vissza a buszra. Kennynek igaza volt az ülésemen hevert a belépő kártya.
-Csak nem te is olyan leszel mint Vettel?-hallottam meg a hátam mögött Heikki hangját.
-De lehet!-mosolyogtam-És te hogyhogy még itt?
-Vettel itt hagyta a sapkáját!-forgatta meg a szemeit én pedig jót nevettem rajta.
-Egyszer a fejét is el fogja hagyni.
-Lehet de azért már nem fogok visszajönni! De sietnünk kéne itt fognak minket hagyni.
Kennyék már leléptek mondván sietniük kell én meg majd úgy is beérek valahogy. Szép mondhatom. Sebékkel mentem vissza a szállásra. Mindenki megkapta a saját kis szobáját majd kezdetét vette a hajtás. Sokat várnak a vezetők a hétvégétől. Mondjuk mindenki sokat vár ami eléggé nagy nyomást szít a pilótákra.
-Abbey. Szeretnék tőled kérni egy hatalmas szívességet!-jött be a szobámba kopogás nélkül Britta.
-Bármiről lenne szó nem vállalom. Még nem hevertem ki a kulcsos akciódat!
-Jaj ne csináld már! Ígérem soha többet nem csinálok semmi ilyet csak ha szükséges de könyörgöm vállad át helyettem!
-De mégis mit?
-Szóval akkor benne vagy?-lett lelkes.
-Ezt egy szóval sem mondtam csak kíváncsi vagyok miről is lenne szó.
-Az a helyzet hogy Sebastiannak egy film forgatáson lenne a helye. Csak tudod nekem semmi kedvem elkísérni és hát te ráérsz meg minden.
-Milyen film?
-Kungfu! Valami híres csajjal együtt.
-Legyen...DE! Ezért jössz nekem eggyel! És tudom is mivel!-húztam egy széles mosolyra a szám.
-Mondd.
-Veszel valami szép ruhát a helyi üzletben plusz elintézed hogy hétfőre kapja kimentő Christiantól.
-Minek neked a kimenő?
-Találkozni szeretnék anyámmal. Tudod Kínában lakik a közelben és megígértem neki hogy meglátogatom. Bár semmi kedvem de mindegy.
-Legyen. De siess mert Seb el fog késni.
-Megyek!-kaptam fel a szemüvegem.
-Helló Vettel! Mehetünk?-húztam az orromra a napszemüveget.
-Felőlem!-rántotta meg a vállát. A csapat autóval mentünk a forgatás helyszínére ahol már egy csomó fotós volt jelen.