~Játék~

Sziasztok! Egy földrajz versenyen elért 2dik helyezés után úgy döntöttem hozom a frisst! DE!! Kommenthatárt szabok! 4 kommi és friss akár még ma! Jó olvasást! Pszii♥♥

A kis cukor falat! *.* ♥♥♥

~Party 15~

Már a repülőn ülők útba Milton Keynes felé. Nagyon nincs kedvem visszamenni dolgozni de muszáj. Leszállás után fogtam egy taxit és a gyárhoz vitettem magam. Beérve a recepcióra mentem hogy elkérjem a szoba kulcsaimat.
-A nevét megtudhatom?-mosolygott kedvesen a recepciós csaj.
-Abbey Vonn.
-Tessék. Öné a 222-as szoba. Ha valamire szüksége lenne csak hívja a portát.
-Köszönöm!-eresztettem egy egy mosolyt. Megnyomtam a liftet hívó gombot. Egy keveset várnom kellett mire leért. Beszálltam majd felmentem a 4dik emeltre. Nagyot sóhajtva ültem le az ágyamra. Tudtam hogy ma lesz egy megbeszélés amin mindenki ott lesz beleértve Őt is. Semmi kedvem beszélgetni vele. Érdeklődést nem mutatva indultam el a megbeszélés helyszínére. Póker arccal ültem le a nekem kijelölt székbe. Szerencsére Sebastian jó messze ült tőlem ezért hálát is adtam az égnek.
-Emberek. Elsőnek is üdv mindenkinek újra itt-szólalt meg Christian-Kínába két különnőző verziójú autót hoztunk el. Az első a régebbi változatú kipufogóval működik a másik az újabbal. A pilóták kiválaszthatják hogy melyikkel is akarnak menni. Erre két napja van mindenkinek. Az eredményeket kielemezzük és amelyik jobbat mutatta azt fogjuk tovább fejleszteni....-úgy 1 óra után már kezdtem nagyon unni. Elsőnek is megértettem hogy két autóval megyünk és kész slussz passz. Miért kell ezt vagy 100× elmondani?! Nagy öröm volt mikor vége lett a megbeszélésnek. Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem a helyszínről. A mai napon megmenekültem Seb elől.

Másnap gyorsan összekészülődtem. Nem fordítottam különösebb hangsúlyt a ruhámra csak kivetettem azt ami a kezem közé került. Lementem a büfébe kértem magamnak egy szendvicset és leültem egy eldugottabb helyre. Épp indulni készültem mikor Britta ült le mellém.
-Beszélned kel a szőkével. Amióta összevesztetek elviselhetetlen. Csak arról tud beszélni milyen hülye idióta volt. Én ezt már nem bírom.
-Beszéljen vele a kukac. Aznap vasárnap megmondtam neki hogy engem soha többet ne keressen! És ez máig így van! Nem vagyok rá kíváncsi!
-Ne csináld már Abbey. Mindketten makacsak vagytok mint egy öszvér! Te nem akarsz vele beszélni Ő meg nem tud elérni téged. Ne akard hogy kerítőset játsszak!-fenyegetett meg.
-Tőlem azt csinálsz amit akarsz magasról letojom. Én ide azért jöttem hogy dolgozzak nem másért. Az én szemembe egy életre elásta magát  Vettel.
-Szóval akkor kerítőt kell játszanom!-sóhajtott. Komolyan úgy csinál mondta nem hallotta volna kristály tisztán hogy nem fogok beszélni Vettelel. Még akkor se a piros hó esik.
-Csinálj amit akarsz. Szia!-álltam fel majd otthagytam. Kennyhez mentem aki ellátott egy halom munkával de ezt most egy cseppet sem bántam. Fél 5 volt mikor mindennel végeztem. A liftbe szálltam be. Az ajtó már majdnem becsukódott mikor valaki az utolsó pillanatban megakadályozta ezt. Mikor észrevettem hogy az illető Sebastian  rögtön ki akartam szállni de ezt Ő megakadályozta.
-Maradj! Kérlek!-mivel semmi kedvem nem volt lépcsőzni maradtam-Abbey beszélnünk kell.
-Nekünk nincs miről beszélnünk!-fontam karba a mellkasom előtt a kezem.
-Csak 2 percet kérek!
-Nincs rád 2 percem.
-Akkor 1 percet. Könyörgöm!
-1 perced van ebből már elment 2 másodperc tehát 58 másodperced maradt!
-Tudom hogy hülye voltam és hogy nem így kellett volna kezelnem a dolgokat. Tudom hogy a szavaim fájtak de nem gondoltam őket komolyan. Csak az idegesség beszélt belőlem.
-Puff. Én is ezt mondanám. Ebből már nem tudod kimagyarázni magad Sebastinat. Mond meg hogy ez a véleményed rólam és kész. Ne magyarázkodj!
-Abbey ne csináld ezt! Én tényleg tiszta szívből sajnálom!
-Tudod a sajnálatod édes kevés. És lejárt az 1 perc!-közben a lift is megállt. Rögtön kiszálltam és az ajtómhoz mentem. A kulcsaimat keresgéltem de sehol sem találtam. Egy cetli esett ki a táskám egyik zsebéből.
"Utálok kerítőt játszani de muszáj! Így majd talán kibékültök!"
-Hát ezt nem hiszem el!-dühöngtem hangosan-Vettel!-mentem vissza a lifthez-Hol van a dilis sajtosod?
-Mármint Britta?
-Nem a szomszéd. Persze hogy Britta.
-Az előbb ment el a városba vásárolni!-rántotta meg a vállát.
-Hát ez remek!-kezdtem fel alá járkálni közben pedig folyamatosan próbáltam elérni Brittát de csak a hang posta kapcsolt be-Britta ha nem veszed fel azt az átkozott telefont és tuti megöllek. Szükségem van a kulcsaimra!-hagytam egy üzenetet.
-Mit hagytál el?-szólalt meg Vettel mögöttem. Azt hittem már rég lelépett de nem.
-A kulcsomat. És nem hagytam el hanem Britta vitte el.
-Tudod a portán lehet pótkulcsot kérni!-játszotta a nagy okost. Mondjuk nekem ez soha nem jutott volna eszembe. Dühösen trappoltam el mellette és lementem a portára.
-Helló. A 222-es szoba pótkulcsait szeretném elkérni!
-Azt úgy egy fél órával ezelőtt vitte el egy szőke hajú hölgy.
-Hát ezt nem hiszem el!-akadtam ki teljesen-Köszönöm!-hagytam ott a pultos csajt. Csak érjen vissza Britta én tuti hogy kinyírom. Visszamentem a szobám elé és leültem a földre. Akik elhaladtak mellettem biztos full idiótának nézett de ez cseppet sem érdekelt. A folyosó végén ajtó nyitásra lettem figyelmes.
-Remélem nem azt tervezed hogy addig itt ülsz amíg Britta vissza nem jön!-állt meg előttem Vettel.
-De képzeld pontosan ezt tervezem!-szóltam oda flegmán.
-Akkor még egy darabig ülhetsz itt!-nevetett-Tudod Britta ma már nem jön vissza majd csak holnap késő délután.
-Neee! Ugye csak viccelsz?-pattantam fel.
-Nem szokásom! De jó üldögélést!-kacsintott majd elment.
-Hülye német. Kellett nekem visszajönnöm! Utálok mindenkit!-ültem le durcásan a földre. Már láttam a leli szemeimmel hogy az éjszakát ezen a kemény hideg padlón fogom tölteni. Felhúzott lábakkal gondolkodtam de az álom elnyomott. Nem tudom hogy meddig aludhattam de simogatásra kezdtem ébredezni.
-Abbey! Ébredj. Nem szeretném ha itt aludnál.
-Seb...hagyj aludni..álmos vagyok!-Már csak azt éreztem hogy betakar és a padlónál sokkal kényelmesebb helyen "fekszem."