~A cockpitten kívül~

Az új történet egy kis szösszenete már itt is van. Ez amolyan kis bevezető. Véleményeket várok:)) És persze alatta megtalálhatjátok a frisst:)) És ne feledjétek holnap időmérő! Bár én suliba leszek de mind1 ://// Jó olvasást! Puszi♥♥

Flegma vagyok igen ez az én stílusom és a tied milyen?

Ja bocsi aranyom neked olyan nincsen..:$$

Nem vagyok jó kislány..az a stílus nem nekem való..egy bevállalós nagyszájú lány vagyok aki csak a mának él. Nem vagyok kíváncsi más véleményére csak a saját fejem után megyek mindig minden körülmények között. Ez vagyok én. Aki elfogad az elfogad aki nem az meg így járt. Én nem veszítek semmit. De talán ez a stílus sem megfelelő mindig? Talán tényleg meg kéne változnom? Egy bizonyos esemény mindent a feje tetejére fordít és nekem választanom kell...vagy a szerelem ami számomra egy új érzés vagy a szabadságom, függetlenségem. Hogy melyiket fogam választani? Az még a jövő zenéje. De maradj velem olvasd a történetem és mindenre választ fogsz kapni..mindenre. Üdv a világomban Abbey Vonn világában és..a többi legyen az én titkom..:$$

És akkor a friss:

A kis szőrmók:))♥♥

 

~Negyvennegyedik~

Másnap reggel arra ébredtem hogy a nap sugarai lágyan simogatják az arcomat. Már-már az erős fény kiszúrta a szemeimet. Nagy nyöszöréges közepette magamra húztam a takarót de így meg nem kaptam levegőt. Morcosan ültem fel az ágyban és csak akkor vettem észre hogy Seb sehol sincs. Rápillantottam az éjjeli szekrényen lévő lámpára ami már 9 óra volt. Egy órám maradt arra hogy leérjek időben Seb boxába. Mérgesen csaptam be a fürdő ajtaját. Legalább Seb hagyhatott volna egy üzenetet vagy valamit vagy netán be állíthatta volna az ébresztőt hogy ne késsek el. De nem. Még a zuhany sem tudott lenyugtatni pedig ez általában segíteni szokott de most nem jött be. Mire elkészültem fél 10 volt. Lecsörtettem a büfébe és kértem magamnak egy gyors reggelit és egy Red Bullt. Reggeli után bevágtattam a boxba ahol már lázas készülődés volt. 
-Reggelt!-ültem le Rocky mellé.
-Mi ez a rossz kedv? Talán nem volt jó éjszakátok?-nevetett a verseny mérnök.
-Ahhoz semmi közöd!-vágtam hozzá nem épp kedves hangnemben, de tudtam hogy ez nem én vagyok. Muszáj lesz magam lenyugtatni-Bocsi Rocky nem úgy gondoltam csak tudod a hormonok!-magyarázkodtam.
-Nem gond. De Seb miatt vagy ideges igaz?
-Igen!-bólogattam.
-Mit tett megint?
-Hagyjuk!-legyintettem-Egyébként most hol van?
-Az előbb a szerelők Alonsoval látták beszélgetni.
-Kicsit sokat van mostanság Alonsoval nem gondolod?
-Ő dolga!-rántotta meg a vállát-De ha két percen belül nem lesz itt én úgy helyre teszem hogy egy évig nem felejti el. 10 perc és kezdünk Ő meg még sehol! Oltári!-lett ideges és fel alá kezdett járkálni. Nem telt bele több mint 2 perc Seb hatalmas vigyorral az arcán jött be a bokszba.
-Örülők hogy megtisztelt a társaságoddal! Ne is zavarjon hogy kevesebb mint 10 perc és kezdődik a szabad edzés!-rivallt rá Rocky-Ha 5 percen belül nem leszel teljes harci díszben nagyon rossz vége lesz a dolgoknak!-Seb elsőnek nagyon meglepődött majd se szó se beszéd elindult az öltözőjébe. És tőlem még meg se kapta a leszidást. Rocky visszaült a helyére majd mindent előkészített amire szüksége lesz. Seb is visszatért köreinkbe immár harci díszben. Beszélt pár szót a fiúkkal majd elindult felém.
-Szia Kicsim!-csókolt volna meg de én elhúztam a fejem-Valami baj van?
-Nem dehogy! Csak azért szólhattál volna reggel hogy lelépsz. De te még egy nyamvadt kártyát sem tudtál hagyni!
-Én szólni akartam csak olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felébreszteni. Üzenet meg elfelejtettem hagyni!-vakarta meg a fejét. Komolyan egyszer a feledékenységével az őrületbe fog kergetni.
-Kéne neked egy tábla azzal a felirattal hogy "feledékeny és néha hülye is vagyok!" 
-Meg persze lökött!-egészítette ki a mondandómat Rocky.
-Többet nem lesz ilyen! Megbocsátasz-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Eddig sem haragudtam rád csak mérges voltam hogy egy nyamvadt üzenetet sem tudsz hagyni.
-Jól van fiúk lányok. Legyen szent a béke mert Sebnek autóba kell ülni!-szólt Heikki.
-Sok sikert te dilis német!-adtam az arcára egy puszit.
-csak ennyi? Egy puszi? Semmi csók?!-háborgott én pedig jó kislány módjára adtam neki egy csókot. Megvártam míg beszáll majd odafordultam Rocky mellé.
-A levegő 33 fokos a pálya pedig 44. Figyelj a gumikra nehogy túlmelegedjenek. Elsőnek két köröd lesz aztán visszatolnak a srácok. Adj bele mindent persze azért ne vágd oda a gépet!-nevetett a végén Rocky. A két kört hamar teljesítette a párom. 

Seb a pályán.

 

Közben egyre többen mentek ki a pályára és egyre nagyobb lett a forgalom. Mielőtt elkezdődött volna az első szabad edzés remek idő volt de most eléggé beborult.
-Eső várható Seb!-szólalt meg ismét Rocky-Most kiengednek a fiúk hátha eső lesz. Most kell beleadnod mindent!-Seb ezt meg is tette futotta a jobbnál jobb időket. A második és a harmadik szektorban egyértelműen a mi vég sebességünk volt a legjobb ami nagyon bizakodó. 10 kör után visszatolták Sebet. Jelenleg mi vezettünk mögöttünk voltak a Mekisek és a Mercisek is. A Ferrari eléggé küszködött főleg Massa. Én személy szerint nagyon sajnáltam Őt. Nem a Ferrarinal lenn a helye ez tény de nem is egy HRT-nél. Szerintem a Ferrarinal nem becsülik meg. Végül az eső sem érkezett meg így Sebet ismét kiküldtük immár hosszú etapokra. 5 perccel a vége előtt már nem mentünk ki gyors körre. Seb is kiszállt a kocsiból.
-Nagyon meleg van!-panaszkodott mikor odaért hozzánk.
-Menny zuhanyozz le aztán gyere az interjúkra!-adtam ki a parancsot Ő pedig elvonult zuhanyozni. Közben Helmut Marko is betoppant hozzánk.
-Lüszi! Gratulálni szeretnék! Hallottam hogy érkezik a kis Vettel! Reméljük pont olyan szép lesz mint te és pont olyan tehetséges mint Sebastian!
-Köszönöm és reménykedjünk!-öleltem meg.
-És Sebastian merre van? Neki is szeretnék gratulálni.
-Az előbb ment el zuhanyozni. De ha gondolod megvárhatod.
-Rendben addig beszélek a szerelőkkel!-mosolygott majd arrébb ment.
-Kész is vagyok!-ölelt át hátulról Seb.
-Már hiányoztál de Helmut már vár!
-Két perc és itt vagyok!-ment el nevetve. 

Heikki & Sebii & Helmut.

 

Persze ez a két perc 15 perccé nyúlt. Én persze ezt nem bántam addig sem kell a tűző napsütésen állnom.  Helmut távozása után rögtön indultunk az újságírókhoz. Én 15 perc után már teljesen kész voltam. melegem volt és hányingerem is. Nagyon azt akartam hogy vége legyen ennek az egésznek de persze ez nem így lett. Mikor már Seb is észrevette hogy nagyon rosszul vagyok próbálta lerázni az újságírokat, riportereket. Ahogy ez sikerült megfogta a kezem és elhúzott onnan egy eldugottabb helyre. Leültetett egy székre és pár percre eltűnt majd egy pohár vízzel tért vissza.
-Ezt idd meg kell a folyadék!-nyomta a kezembe én pedig engedelmeskedtem neki-Délután nem te fogsz velem a tűző napon állni!-jelentette ki.
-De nincs más Seb valaki pedig kell melléd.
-Majd megkérem Andit. És majd valahogy kárpótolom de te akkor is pihenni fogsz. Nem akarom hogy bármi bajotok legyen!-lágyult el a hangja. Nem ellenkezdtem energiám sem volt meg kedvem sem ehhez. Kicsit később visszamentünk a boxba és megebédeztünk. Nem sokkal később kezdetét vette a második szabad edzés. Én ismét Rocky mellet ülve figyeltem az egész procedúrát. Voltak gondjaink a kocsi működésével. Többször is szerelniük kellett a fiúknak. Seb kicsit ki is akadt a gondok miatt. Épp befele tartott mikor a műszerek hangosan csipogni kezdtek jelezve hogy túllépte a sebességet.
-Seb vegyél vissza a tempóból!-szólt rá azonnal Rocky Seb pedig egy hatalmasat fékezett de már késő volt. Túllépte a megengedett sebességet.
-Ennek pénz büntetés lesz a vége!-sóhajtott Rocky.
-Nem fog neki örülni!-volt egy ilyen érzésem és ez be is igazolódott. Dühösen szállt ki az autóból majd ismét elment lezuhanyozni. Mára végeztünk mindkét szakasszal. Sajnos most csak 10dikek lettünk. Délelőtt határozottan jobbak voltunk és ezt mindenki így gondolta. De a vég sebességünk még így is nagyon jó volt ami még később jól jöhet.  Például az időmérőn ahol szeretnénk harcban lenni a dobogóért. Közben Andi is betoppant gondolom Seb szólt neki a fejleményekről.
-Itt is vagyok. Bár nem mondom hogy szuper táraság leszek. A meleget nem viselem jól. De egy fotót?-lengette meg előttem a fényképezőt.
-Most inkább nem köszi! Ígérd meg hogy odafigyelsz Sebre. Most eléggé kiszámithatatlan.
-Nyugi figyelek majd rá. De hol van? Indulnunk kéne.
-Seb!-kiabáltam be a szobába-Megjött Andi.
-Mehetünk!-jött ki de már sokkal nyugodtabb volt-Nemsokára jövök! Szeretlek!-csókolt meg majd eltűntek Andival. Persze nehéz volt végigülnöm ezt a 2 órát. Már szétuntam a fejem. Rockynak csak teher voltam Chrsitian pedig nem engedte hogy dolgozzak. Bementem a tervező részleghez azon belül is Adrianhoz.
-Szia. Mi újság?
-Szia. Semmi jó Kislány. Még mindig csak a sötétben tapogatózunk és egyik kocsi sem tökéletes. Főleg egy körön nem!-sóhajtott.
-Nyugi megoldjuk. Én bízom bennetek. Hidd el lesz ez még jobb is.
-Reméljük. És mi járatban erre?
-Csak gondoltam benézek. És hoztam neked sütit!-tettem le elé egy tál csokis sütit.
-Köszönöm életmentő vagy.
-De nem is zavarok. De azért ne dolgozz túl sokáig. Holnap is szükségünk lesz rád az időmérőn.
-Nyugi ott leszek!-mosolygott. Ez az a tipikus Adrianos mosoly ami mostanság hiányzott Tőle.
-Sok sikert Adrian! Szia!-hagytam ott. Mire visszaértem a büfében már Adni is és Seb is ott voltak. Mikor odaértem hirtelen mindketten elhallgattak pedig előtte nagyon beszéltek valamin.
-Sziasztok!-ültem le melléjük.
-Szia!-köszöntek szinte egyszerre. Aztán beállt köztünk a csend.
-Oké mi ez a nagy hallgatás?
-Semmi! De nekem most mennem kell! Sziasztok!-állt fel Andi majd eltűnt.
-Oké most komolyan! Miért hagytátok abba a beszélgetést?
-Mert végeztünk! Mi lenne ha felmennénk és pihennénk egy keveset.
-Benne vagyok!
Felmentünk és csak lustálkodtunk és beszélgettünk. Jó volt végre csak kettesben lenni. Rendeltünk vacsorát majd egy gyors zuhany után szinte rögtön elaludtunk.